Hazamegyek... és eljött a várva várt hétvége...

Nem voltam otthon május 14.-e óta...előtte évekig... Hazamegyek nemsokára, kicsiny városomba... Nagyon régen eljöttem már otthonról... A gyermekkori barátoktól oly régen elváltunk már... Vajon milyenek, miképpen emlékeznek rám? Milyen már a szülői ház? Ott nőttem föl..., ezért mindig összeszorult szívvel térek haza... Nem szeretem a temetőket, temetésekre is csak kényszerből megyek, de mindig keresem a kibúvókat... És nagyon nagy sóhajjal engedem el, ha a sors megkímél tőle, pl akkora hóesést hoz ránk, hogy nem tudok átautózni az országon egy temetés miatt... Úgyhogy nem mindig megyek ki a családi síremlékhez... Az én emlékeim nem a temetőben vannak, hanem a szívemben... De a hétvégén lehet kerítek rá időt, mert egyszer-egyszer muszáj szembenézni a valósággal is... A faluházban lesz a programunk, a faluházban, ahol gyerekként az összes farsangunk és minden zajlott... Ahol mindig kihúzták a számom tombolán... :D :D 21 egyébként, azóta is. Hogy miért pont 21, azt nem tudom, de ha kérdeznek tőlem egy számot, akkor mindig ezt mondom... Ha fel kéne tennem mondjuk rulettben, akkor piros 21-et tenném fel... Valamiért ez a szám mindig jelen van az életemben... Annyira várom már, egész héten ennek a hétvégének a mámorában éltem... Szerintem már mindenkinek az agyára mentem, úgyhogy joggal mondjátok, hogy legyek már túl rajta. :D :D :D