A boldogság ára-a régi élet halála.

Ha magad mögött tudod hagyni az eddigi életedet, akkor boldog lehetsz. Ez az ára a boldogságodnak. Ha nem vagy képes változtatni az életeden, akkor nem leszel boldog. A legtöbb ember képtelen változtatni, inkább mélységesen szenved, semmint tovább lépjen. A változtatás ára mindig óriási, és az emberek többségének ez túl nagy. Amit a boldogságért fizetni kell az, hogy minden megváltozik. A boldogság ára mindig az eddigi életem halála. Ha elhatározom, hogy boldog akarok lenni, a régi élet megszűnik, a régi kapcsolatok eltávolodnak. Akár családi rendszerek, kapcsolatok, munkahelyi viszonyok is átalakulnak. A régit be kell áldozni ahhoz, hogy változás következzen be. És ez rengeteg ember szemében félelmetes. Ha nem szenvedsz eléggé ahhoz, hogy változtatni akarj, akkor nem vállalod ezt az árat. Ha úgy érezed, hogy jó az, hogy van egy mutogatható párkapcsolatod, amiben nem vagy boldog, akkor nem fogsz kilépni. Ha nagyon szenvedsz, nagyon szeretnél már tényleg boldog lenni, szeretnél azzal a nővel/férfivel lenni, akit szeretsz, akkor változtatnod kell! Súlyos csapások kellenek, amik padlóra küldik az embereket ahhoz, hogy tényleg változtassanak, de még akkor sem, ha már összeomlik minden a fejük felett sem változtatnak, hanem a helyzet kényszeríti őket változtatásra. És amikor tényleg minden összeomlik, akkor kénytelenek vagyunk szembenézni azzal a változással, ami akaratukon kívül megtörtént velük. Ha önként választanánk a változást, akkor sokkal könnyebb lenne. Önként menni tovább az úton az igazsággal. Magadnak hazudsz, ha azt mondod boldog vagy és minden fotódon, minden megjelenéseden látszik, hogy mennyire nem. Azoknak sosem tudsz hazudni, akik ismerik a mosolyodat, a szemed csillogását, amikor tényleg boldog voltál. Ha én úgy döntök, hogy megyek a saját személyes utamon, a boldogságom felé, akkor elhagyok városokat, elhagyok kapcsolatokat, akár barátokat is, mert keresem a boldogságomat. Ekkor vállalom annak a kockázatát, hogy elhagyok kapcsolatokat, nőt/férfit a saját boldogságomért. És felvállalom azt is, hogy akiket elhagyok egy része dühös lesz. Mert főleg hazánkban nagyon jellemző, ha elhagyok valakit, akkor az dühös lesz, mert ragaszkodik, kapaszkodik a másik félbe, mert neki fontos, hogy kicsoda az Ő életében. Nem látjuk szívesen a változást. Ha elindulok az utamon, és elhagyok embereket, az még fokozódik azzal, hogy dühösek lesznek rám, és megpróbálnak visszatartani. Ismerősök, barátok, családtagok le akarnak beszélni, hogy menjek a boldogságkeresés útján. Az rendben van, hogy szeretnek és féltenek, de a lényeg itt abban van, hogy mindannyian félnek a változástól. Féltenek engem a változástól és nyilván a változásom érinti a velük való kapcsolatomat is, amit Ők nem szeretnének. Az elhagyott férfi/nő is foggal -körömmel ragaszkodni fog hozzánk. Sokan a bosszúállástól sem riadnak vissza és akkor nekem féltenem kell azt a nőt/férfit, aki felé indulni szeretnék, mert szeretem. És ha azért vívódok, mert visszatartanak, akkor jönnek a betegségek, a krízisek, a sorscsapások. Ilyenkor jön az önismeretünk nagy korszaka, amikor eddig én úgy tudtam, hogy "jól csinálom az életem és sikeres vagyok és nagyszerű." aztán persze kiderül, hogy egyébként egyik sem. És ekkor alakul ki új kapcsolat, mellyel jönnek új barátságok, új közösségek, és akkor eljutok addig, hogy felvállalom a világ felé, hogy ki vagyok, mi az én dolgom, kivel szeretnék boldog lenni. Megtalálom a helyem... És ez az ára annak, hogy végre boldog lehetek, hogy áldozom azért, hogy azzal lehessek, akit szeretek, aki kiegészít, aki csodál és szeret. Merni kell megengedni magunknak, hogy elmúlik egy csomó kapcsolatunk, és sok minden az életünkben. Ez a boldogság ára. És ha nem fizeted ezt meg, hanem a mutogatható életet választod, akkor sosem leszel boldog és életed végéig azon fogsz gondolkodni, hogy mennyire más lett volna, ha Őt választom. És ilyenkor, mikor ilyen választás előtt állsz, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy hajlandó vagyok-e a maradék, "mutogatható életemben" kompromisszumokkal, megalkuvással, boldogtalanul élni, és messziről vágyni a Királynőm, Királyom után. Nincs változás, nincs fejlődés, minden ugyanolyan, stagnál. Ha ezt választod nem fogod megélni azt, aki igazából vagy, a boldogságodat, nem találod meg azokat, akikkel neked tényleg dolgod volna. És az a baj, hogy magyar társadalom többsége elviseli az életét és nem boldog. Ezért én azt mondom, ha boldog akarsz lenni, mondd ki az igazat, vállald az érzéseidet, vállald a változást. Mert elmegy melletted az élet, rámegy az életed a boldogtalanságodra, Nekem teljesen rendben van az, ha te boldogtanul akarsz élni, de én javaslom, hogy ha Te úgy érzed nincs ez így jól, akkor keress fel egy terapeutát, keress egy olyan közösséget, ahol segítenek a változás elindításában... Valósítsd meg a lehetőségeket, amik felkínálkoznak, mert életed végén csak azt fogod bánni, hogy kihagytad. A boldogság igenis rád vár- Ne alkudj meg!

Milyen egy "majdnem szerelem"?

Ez egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, amit soha nem bonthattunk ki, és nem tudtuk meg, mit rejt számunkra, mert mindig akkor érkezett meg a másik a vallomással, amikor nekünk nem volt megfelelő az időpont. A legszebb résznél elszakadt film, egy félbemaradt mondat, egy simogatás, egy ölelés, egy megszegett, sosemvolt ígéret, találgatás, a „mi lett volna ha”, és a „talán” szavak zakatolása a fejünkben. Akár egész fennmaradó életünkben bánkódás utána, elrévedezés minden szaván, mosolyán.. Egy majdnem szerelem megreked a kezdeti szakaszban, soha nem képes felnőni, szárba szökkenni, büszke, életerős, elkötelezett, komoly érzéssé, társszerelemmé válni, ha nem határozunk úgy, hogy most feladunk mindent azért, hogy végre vele lehessünk. Vele, azzal a nővel/férfivel, akit mindig szerettünk, akire egész életünkben vágytunk. Soha nem tudjuk, hogy hányadán állunk a másikkal, ha nem mondjuk el neki. Kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, és szívünk mélyén legalizálnánk, felvállalnánk ezeket az érzéseket, temporális kötelékeket, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, hiszen olyan régen várunk, megérdemeljük a jót. Azért fáj ez annyira, mert ráébredünk, a másik csak fél gőzt, fél energiát rakott bele, egészen nem is volt jelen benne. Ezek a különös vonzalmak, plátói szerelmek, szexkapcsolatok, extrákkal fűszerezett barátságok a legértékesebb kincsünket, az időt pazarolják. Azért különösen nehéz kilábalni belőlük érzelmileg, mert furcsán érnek véget, hiszen hivatalosan soha nem is kezdődtek el igazán. Mindig ösztönösen vágyunk arra, hogy lezárjunk bizonyos életszakaszokat, elvarrjuk a ragaszkodás szálait, de egy majdnem szerelem általában úgy végződik, hogy egyikük eltűnik, köddé válik, mintha sosem lett volna, és a másiknak összetörik a szíve. Ezért írom már le sokadjára, hogy ha kitárja valaki számunkra a dobogó szívét, akkor tisztlejük meg azzal, hogy válaszolunk neki.

Amikor a férfi nem lép ki a házasságából, ígérget, hazudozik, de nem hagyja ott a családját. Szerető vagy feleség?

Gyakran kérdezitek tőlem hölgyek, miután szeretői kapcsolatba kerültek a férfivel, hogy miért nem lép ki a kiszemeltjük a dögunalmas, rossz házasságból. Nos, ennek 3 oka van. 1. A házasság állításával ellenben, nem szörnyű! A gyakorlatilag már csak lakótársak vagyunk és a gyerekek miatt vagyunk együtt és hasonló hazugságok miatt a szerető szingliként tekint a férfire és nem a házasembert látja benne. Valójában pedig a .házassága sokkal komolyabb, valódi, élehetőbb, de ezt soha nem vallaná be a szeretőjének, hiszen akkor elveszítené a rajongóját, aki bárkit képes feladni érte. 2.A házasság valóban rémes, de a körülötte lévő környezet, az nem. Lehet, hogy tényleg éjjel-nappal nyírják egymást, de ott a pompás háromszintes rózsadombi medencés villa, 5 percre a pasas munkahelyétől, és 10 percre a lelkes nagyszülőktől, akik örömmel takarítanak a fiatalokra és az unokákért is versengenek. Majd hülye lesz a férfi otthagyni mindezt a "nagy szerelemért" 3.Ki nem lépne a komfortzónájából a férfi. Ha egy férfinek az adott kapcsolatiminőség a komfortzónája, akkor nem is lesz igénye másra. Azt ismeri, annak a mintáját hozza magával a szülői házból. Jelenlegei képességei és érzelmi intelligenciája miatt észre sem veszi a minőségbeli különbséget egy olyan kapcsolatban, ahol adott a közös érdeklődés. Ha egy férfi komolyan gondolkodik, tervez a másik nővel... Előszöris, elmondom neked, hogy az a férfi, aki komolyan tervez a másik nővel, akkor addig nem kezd randizni a szeretett nővel, amíg benne van a házasságában, a jelenlegi kapcsolatban. Az a nő, akit egy férfi igazán értékel és szeret, az nagyon magas piedesztáron áll a férfi szemében, ezért inkább halogat és lezárja a jelenlegi kapcsolatát, de az igazi szerelméből, a Királynőjéből nem csinál szeretőt. Örlődik, vívódik, szenved, hiszen szerelmi bánata van, hogy nem lehet az imádott, csodált nővel, de nem fogja az imádott nőt kispadra ültetni... Nagyon jól látható ilyenkor a szenvedés a férfi megviselt arcán, a karikás szemein, a kényszeredett mosolyán és azon, hogy akarata ellenére is fogy. Mi történik, ha a férfi a szeretője kedvéért otthagyja a feleségét? Megüresedik egy pozíció! Kedves Hölgyeim, képzeljétek el, hogy bármennyire is azt piárolja egy férfi a szeretője felé, hogy otthagyta miatta a feleségét és a családját, ez 99%-ban nem így történt. Bármennyire is szomjazzátok ezt a verziót és benyelitek, mint kacsa a nokedlit, ez nagyon messze van a valóságtól. A feleség dobta ki a férfit az életükből, lakásukból, stb, miután megunta a hazugságokat, a mellébeszélést, a gyávaságot. Még meg is kérdezi mielőtt az utolsó csomagot utána vágja, hogy ugyan mi az Istenért tagadja évek óta a nyilvánvalót. Megjegyzem ezalatt az évek alatt nemhogy tagadja a férfi a feleség felé mindezt, hanem még bűntudatában udvarol, kompenzál, ékszereket, csokrokat vásárol, próbálja elhalmozni a szerelmével, sőt még párterápiára is jár, ami persze teljesen sikertelen. Itt jegyzem meg, hogy a párterápia PÁRRA van kitalálva és nem arra, mikor hárman vannak egy házasságban. Egy jó párterapeuta már az elején megkérdezi a résztvevőket, hogy valóban ketten vannak-e abban a kapcsolatban? Ha nem, hanem ott van egy harmadik fél (a szerető is a képben) akkor jöhet itt vudu, varázslat, vagy bármi, a terápia sikertelensége garantált. Semmit nem tudunk így közösen sem megoldani a párral, felesleges pénzkidobás, mert a férfi nem oldódik fel, a férfi játszmázik itt is, és nem vesz részt a folyamatban. És itt van az a pont, hogy a feleség felismeri, hogy Ő hiába változna és változtatna, ehhez kevés lesz, és kidobja a férjet, menjen ha menni akar. ( Megjegyzem, a férfi nem akar, de a feleség határozottan kiteszi.) Szerető örül, mégiscsak megérte az a sok várakozás, magány, mellőzöttség, amikor a férfinek fontosabb volt a felesége; a magányos ünnepek, a lopott és megkurtított órák, a sejthető hazugságok a férj részéről, hogy éppen miért nem ér rá. Mégis igaz volt a dajkamese a szörnyű feleségről, aki nem érti meg a férjet, mindig veszekszik valamiért, bár valahogy mégis rengeteg mosolygós, boldog kép került ki a face-re róluk… Mégsem akart elválni már évek óta, csak panaszkodott, kisírta magát a szerető vállán, és boldogan feltöltve ment vissza a feleséghez. Na, de most! A férj mehet a szeretőhöz. Ott lehet vele 24/7. És mégsem ez történik. Vajon miért? Mert a szeretői viszony a házasság mellé van kitalálva, a szeretőnek ebben a rendszerben van értelmezhető funkciója, önmagában nem áll meg. Önmagában üres, jelentéktelen. A kapcsolat valódi oka szűnik meg a szeretői viszony legalizálásával. Okafogyottá válik a szerető. Sok nő panaszkodik ilyenkor, hogy olyan boldognak kellene lenniük, de valami nem stimmel. A pasi tekintete néha elréved, elcsendesül, távolivá, elérhetetlenné válik, ritkítja a találkozásokat, elkezd titkolózni, talán még hazudozni is. A szerető nem érti. Kérdez, kitalál, próbál megértő lenni, mégiscsak egy hosszú házasság bomlott fel, bizonyára sok veszteséggel kell megbirkóznia a pasinak, de majd jobb lesz, együtt megoldják. Programokat csinálnak, társaságba járnak, végre felvállaltan megjelenhetnek együtt, a pasi mégis kerüli a teljes nyilvánosságot. De miért? Mert még mindig a feleségéhez lojális, őt szereti, ő hiányzik neki, ugyanúgy, mint a házasság alatt. A szerető sokszor nem is tud róla, de a volt pár rengeteget beszélget (igen, mindenről, a szeretőről is. Illetve szeretőkről, mert abban mindeki biztos lehet, nem az aktuális az első és egyetlen…), de legfőképp a kapcsolatukról, mit és hogyan rontottak el, mi volt benne a szép. Ez teljesen normális, elindul egyfajta átkeretezés, újraértelmezés. Ez tulajdonképpen a lezárása a kapcsolatnak, de sokszor inkább összehozza a volt házaspárt, ami nagyon frusztráló lehet a szerető számára, már persze, ha tud róla. Többnyire nem. Megfordul a kocka. Most a feleség kezd hiányozni, a szerető kerül a másik szerepbe. Lassan nyilvánvalóvá válik, hogy ez még mindig ugyanaz a darab, csak másik szereposztásban. És amikor a feleség új párt talál, boldog, a férfi a szerető mellett továbbra sem az, és beismeri magának, sőt a körülötte levőknek is, megérkezik a harmadik nő a férfi életébe. Az elsöprő, igazi nagy szerelem. A Királynő, akit a férfi valóban imád. A Királynőt a férfi nem fogja elengedni, mert pontosan tudja, hogy sosem találja meg újra. És akkor a férfi elindul a boldogságkeresés útján, (Írtam erről), lezárja a szeretőjével a kapcsolatot és a Királynője elé lép. Őt választja, mert bele is betegedne, bele is halna, ha nem ezt tenné, és akkor megérkezik, hazaérkezik a szíve, újra boldog és kiegyensúlyozott lesz... Mert a feleség és a Királynő a valódi társai, a szerető pedig csak egy állomás, amiről pontosan tudja, hogy párkapcsolatként nem működik. És nincs is más megoldás a férfi számár ilyenkor, hogy valóban boldog legyen, mint a Királynőt választani.

Boldogságkeresés útja 3.rész

Az előző részben ott fejeztem be, hogy merjük vágyainkat, álmainkat követni, merünk kiugrani a sz@rból és így találunk rá arra a férfira/nőre, aki az igazi társunk lesz. Sokan szelfiznek, pózolnak abban, hogy velük minden rendben van, milyen szuperül nyaralnak a párjukkal, meg milyen boldog a családi életük, de ez nagyjából SOHA NEM IGAZ. Állítom sokkal boldogabbak azokon a fotókon az emberek, ahol a barátaikkal vannak, a barátaikkal nyaralnak, mint a sz@r kapcsolatban lévő nyaralások.. A társam engem kiegészít, ha nem egészít ki a társad, akkor nem Ő a társad. Ha megbékél saját magával az ember, meg fel tudja fedezni, hogy ki is Ő, azzal arányban megérkezik az igazi társa is. Itt felcserélődnek a nemi szerepek, ha megtalálják egymást az igazi társak, a nagy szerelem, akkor felcserélődnek a nemi szerepek. A férfiaknak előjön a nőies énjük. Szeretgetik, simogatják ölelgetik a szeretett nőt, vigyáznak nagyon rá, hogy semmiképpen ne bántsák meg, óvják, védelmezik a szerelmüket. A férfi ilyenkor nagyon figyelmes, nagyon megértő és támogató. A nőknek pedig előkerül a férfias énjük. Beleállnak abba, hogy merik kimondani, hogy szeretik a férfit, kezdeményeznek, erőteljesen lépnek a férfi felé. És mindkét nemnek ezt meg kell élnie. A nőnek ki kell hoznia magából a legfantasztikusabb férfias énjét, a bátorságát, hogy elé mer állni a férfi elé és megmondja, megírja neki, hogy szereti és kell neki a férfi, hogy Ő megérkezhessék hozzá. A férfi pedig ilyenkor felvállalja saját magát, felvállalja önmagának, hogy szereti ezt a nőt és, ha ott van előtte megérinti, megöleli, megsimogatja, szeretetét nyújtja felé.. És akkor jön rá a férfi, hogy Ő ezt élvezi. És ilyenkor az emberek megtalálják saját magukat, hogy ki is vagyok, mire, kire vágyom. És jön az új cél, az megújult erő és a sikerélmény. A férfi ilyenkor már sejt egy irányt, tudja, hogy merre szeretne menni, hogy boldog legyen, tudja, hogy ki az a nő, aki mellett boldogságra találhat. És ez lelkesíti. És akkor már megkeresi a módot, hogyan tudja elérni mindezt, amiről tudja, hogy a boldogságához vezet. És ekkor jön az, hogy a férfi kilép a világ elé, választja a nőt, felvállalja, hogy szereti, szerelmes belé, elmondja mindenkinek (lehetőleg a nőnek először) És akkor jön egy sikerélmény, ami nagyon fontos, a felismerés, hogy én valóban KELLEK ide, kellek a nőnek. Majd utána még ki kell tartani, míg megjön az élmény, hogy ez tényleg működik. És ez a siker nem jön azonnal, úgyhogy még egy picit kitartani, amíg megérkezik, hogy megtaláltad az igazi társad, otthon vagyok a társam mellett. És még egy kis idő, amíg megtanulunk ebben az új kapcsolatban együtt működni, amiben néha kicsit el is fáradunk. De a végén megérkezik oda, hogy tényleg megint jól vagyok, boldog vagyok, szeretem ezt a nőt, és ő is szeret engem, jó vele, jó megérinteni, megcsókolni, megölelni, vágyom rá és jó vele a SZEX (nagyon fontos) És akkor már megjön az érzés, hogy megérkeztem, hazaérkezett a szívem és a lelkem.

Boldogságkeresés útja 2.rész.

Ott tartottam az előző részben, hogy felismertjük, hogy valami nem stimmel és boldogtalanok vagyunk. Nem tudjuk megoldani, nem megy visszafelé az út..., és felismertem, hogy egy egészen más változtatás szükséges... Mert minden bedőlt, jönnek a sorscsapások és még mindig boldogtalan vagyok, és nem maradt más lehetőség, mint az ugrás a keresésbe, a vágyaik után. A túlélést választják, mert rájönnek, hogy nem jó boldogtalanul élni. És akkor jön a mélypontból felfelé vezető út... Ez a megújulás lehetősége, amit szabad választanod, amit igenis meg kell lépned, hogy tényleg boldog lehess. És akkor nem egy csettintésre jön számodra jön a megújulás, a csoda. Fel kell fedezned a nehézségeket, (Jung: szembesülés a lélek árnyékával.) És akkor fel kell ismerni, hogy én vagyok a legfontosabb és én boldog akarok lenni. És felfedezem a saját élményeimet, hogy az újban mi van. Mi van akkor, ha én leszek magamnak a legfontosabb, mi van akkor, ha merek kilépni egy rosszul működő kapcsolatból egy rossz házasságból. Mi van akkor, ha fel merem vállalni a saját vágyaimat és érzéseimet. Mi lesz akkor, ha szabadon döntök a másik nő/másik férfi mellett. Mi történik akkor, ha kezembe veszem az életemet és a saját boldogságomat. Félek saját mélységeimtől (mindenki fél) volt a boldogságkeresés előző posztjában------- és ebben a posztban már arra térek ki, hogyha tovább lépünk, a saját erőnkbe kapcsolódva, felismerjük, hogy boldogok akarunk lenni és merjük a vágyainkat követni. Elkezdem felismerni, hogy ki is vagyok én valójában. És, ha már felismerem, hogy ki is vagyok, és mit is szeretnék, így megtalálom az igazi társamat. Ha megtalálom, felismerem azt, hogy Én ki vagyok, akkor felismerem azt is, hogy ki illik hozzám, ki az én társam. A csoda ebben az időszakban, hogy megtalálom saját önismerettel azt, hogy ki vagyok én és ki a társam, aki kiegészít engem.

Ha nem jó együtt a szex vagy nincs szex, az nem jó kapcsolat és ne is hazudd annak!

Nagyon sok ismerősöm és nem csak nők mondják, hogy évek, évtizedek óta élnek úgy párkapcsolatban, hogy nincs vagy nem jó a szex. Van olyan barátnőm, aki azt mondta, hogy alig várja, hogy havi egyszer a pasas túl legyen rajta... Majd a következő mondatban már azt ecseteli, hogy jó a párkapcsolata és hozzá fog menni a férfihez... Ilyenkor csak döbbenten nézek, hogy meddig akarod becsapni önmagadat? Meg, ha így mész bele a házasságba, akkor az milyen házasság lesz... Ismerek olyan csinos hölgyet, akihez több, mint 20 éve hozzá sem nyúlt a férje, mégis a házasságban maradt... Elképzelem, ahogy ezek a kínos jelenetek Damoklész kardjaként lebegnek a hitvesi ágy felett... Ha egy férfi nem keresi a partnerével a szexet, akkor az nem biztos, hogy a nő hibája, de egy párkapcsolatban, ha minden normálisan működne, akkor a szex is működik.... Ha két ember szerelmes egymásba, akkor vágynak is egymásra az egymással való beszélgetés, simogatás mellett a szexualitásra is. Azt gondolom, hogy hosszútávon az nem működik, hogy nincs szex. Úgy gondolom, hogy ha nem vagy elégedett az otthoni szex mennyiségével, vagy nem jó a férfivel vagy nővel az ágyban, akkor keresd meg a párod! Újra csak azt tudom mondani, hogy ilyen esetben is lépni és továbblépni KELL!! Nagyon nehéz a szexről beszélni, de azt gondolom, hogy igenis egy párkapcsolatban kell, el kell tudni mondani a másiknak a kapcsolat elején, hogy mire van igényünk, hogyan szeretjük, szeretnénk, ha több orális szex is lenne és ne feledkezzünk el pettingről sem, stb... Nem lehet úgy leélni éveket, évtizedeket valakivel, hogy nincs szex, mert a másik, akinek erre igénye lenne, akkor másnál fogja keresni és meg is találja. És akkor ott kapcsolódás fog alakulni. Rengeteg párkapcsolati probléma ebből alakul ki, hogy nem szeretnek a párok együtt lenni. Azt gondolom, ha nem működik a szex, akkor abból ki kell lépni.... Ne áltassuk sem egymást, sem önmagunkat, ha nincs jó szex, vagy nincs szex akkor az egy nem működő párkapcsolat!

Néha az utad nehezebb, mert a te jutalmad nagyobb...

"Ha egy férfi vonzónak talál, vonzódni fog hozzád, és kész: a szimpátia, a szeretet és a nemi vágy megmagyarázhatatlan, nincs köze semmilyen külsőséghez. Ha egy FÉRFI nem látja meg benned a NŐ-t, akkor hiába fogysz, hízol, vagy szépítkezel, lehetsz bármennyire dekoratív, soha nem fogsz tetszeni neki. Hát ne akarj másmilyen lenni, mint amilyen vagy! Mert lehet valaki csinosabb nálad, lehet valaki okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint TE. A megfelelő ember az, akinek pontosan azért tetszel, mert nem vagy olyan, mint más, a valódi énedet fogja értékesnek találni! Minél közelebb kerül hozzád, annál jobban fogsz neki tetszeni és minél jobban beléd szeret, annál szebbnek fog látni téged, napról napra… anélkül, hogy változnál."

MOST!

NEM MAJD...MOST! MOST mondd meg neki, hogy szereted! MOST öleld át jó szorosan, hogy abba bele is remegjen! MOST húzz gyűrűt az ujjára! MOST vess véget téged régóta nem szolgáló dolgoknak és kapcsolatoknak! MOST kérj bocsánatot és bocsáss meg! MOST tedd meg mindazt, amire a szíved vágyakozik! MOST köszönd meg! MOST szórakozz, nevess, játssz, táncolj! MOST vágj bele, ha eddig bátortalan voltál! MOST! NEM MAJD... MOST!!! MERNI KELL!! ÉLNI KELL!! Mert sosem tudhatod, neked vagy neki mikor kezd el visszafelé ketyegni az óra...

Boldogságkeresés útja... 1 rész

Ez az életközepi megújulás útján lévő embereknek íródott... Elég mélyről indul mindenkinél a történet... A felszínes élettől, amikor úgy hisszük, hogy minden rendben van, de közben nem vagyunk boldogok... Onnan indul, hogy elgondolkozol azon, hogy hogyan jutottál el oda, hogy itt állsz 30-40-50 évesen, egy munkahellyel, egy vagy két gyerekkel, meg egy élettárssal, házastárssal és valahogy érzed, hogy mégsem vagy boldog... Hogyan juthatsz el ebből az élethelyzetből oda, hogy tényleg minden jó és boldog vagy? A probléma az az, hogy sokan nem hiszik el, hogy ez egy lehetőség, és sokan úgy gondolják, hogy az élet szükségszerűen nem boldog... Sokan meg tudják magyarázni, hogy ÁÁÁ, nem jó ez a párkapcsolat, de igazából minden párkapcsolat ilyen..., és vigasztalom magam azzal, hogy a hétvégén eljárok vitorlázni, kirándulni, horgászni... Pedig ez nem így van. Igenis élhetsz másképp. Fontos, hogy ezt el tudd hinni, el tudd képzelni, hogy ennél lehetsz sokkal boldogabb... Ehhez lépéseket kell tenned. 1. Merd felvállalni, hogy ez így nem jó, nem vagyok boldog. Ezt nagyon fontos önmagadnak is kimondani és másokkal is megosztani. Beszélj róla. Nyiss arra, hogy erre mit reagál a világ. 2.Tedd fel a kérdést magadnak, hogy ha nem vagy boldog, hogyan lehetne ez másképp... Ha tanácsokra, tapasztalatokra hallgatsz, akkor ebből lesz változás. A halogatás az szőnyeg alá söprés, nem akarok ezzel foglalkozni. De attól még a probléma ott van és előbb-utóbb fájdalmasan fogsz szembesülni vele... Ezért oszd meg a problémádat mással, egy jó terapeutával, a barátaiddal, egy jó közösséggel, mert Ők emlékeztetnek arra, hogy önámítás, amiben élsz..., Valójában nem vagy boldog. Persze úgy csinálsz, mintha minden rendben lenne, de én érzem, hogy nem... Tudat alatt megfogalmazott gondolatok: -Valami nem stimmel -Nem vagyok boldog. -Megoldom.. -Nem sikerül -Vége Megoldási kísérletek: 1-megmagyarázza magának, hogy ez így rendben van. Elmagyarázza magának, hogy mindenki így él, és a haverjai is kurvázni járnak, szeretőt tartanak, a házastársaikkal mindenki kiabál, és ha látnád, hogy mi megy másnál otthon, ami nálunk van az még sokkal jobb mint, ami a szomszédnál, akire irigykedünk, hogy nekik milyen jó a házaséletük... 2. A másik típusú megoldáskísérlet azok, akik beleállnak abba, hogy megpróbálnak segítséget kérni. A megoldási kísérletnek az első időszakában, amikor szembesül azzal, hogy gondja van, megpróbál visszamenni egy korábbi állapothoz. Vissza ahhoz az időhöz, amikor még fiatalabb volt 10 évvel és lelkesítette az a párkapcsolat, amiben élt... Ilyenkor jön az, hogy hogyan tudna visszamenni oda, amikor még friss volt a kapcsolat... Ilyenkor jönnek újra a randik, a beöltözős szexjátékok, meg swingerezés. Próbálják ezzel frissíteni a kapcsolatot... EZ NEM FOG SIKERÜLNI! EZ NYILVÁNVALÓ! Vissza nincs út, ezt kellene mindenkinek végre felfognia, hogy vissza soha nincs út! Csak előre és tovább lehet innen menni, hogy boldog légy. Az a baj, hogy évekig ki tudnak tartani emberek ezzel a próbálgatással, hogy majd Ők megoldják..., de a végén be kell lássák, hogy ez nem sikerül. Ilyenkor jönnek az egyik sz@rból a másikba megoldások, elválik a feleségétől, majd összeköltözik a szeretőjével (macájával), akivel ugyanolyan boldogtalan... És igazából nem történt semmi, volt némi izgalom, meg változás, de ugyanabban a szarban van..., és elvesztegetett 1-2-3 évet. És ez az egész egy ponton bedől. Ezt sorscsapások szokták jelezni. Azt érzi, hogy minden körülött összedől, kikerül a szakadék szélére, és a végén nem marad más lehetőség, mint kiugrani ebből az egészből és újrakezdeni egy másik párkapcsolatban... Azért megy nagyon nehezen a továbblépés, mert eddigre már van egy kialakult életünk. Van egy identitásunk, hogy én ki vagyok, kinek gondolom magam, és hogyan veszek részt a világban. És persze ekkor már vannak nagyon komoly kötöttségeink is, hogy igen, megvan a párkapcsolat (olyan, amilyen, de mutogatható) megvan az autó a lakás, az üzlet és az egzisztencia... És mindezt természetesen veszélyeztetné, ha kiderülne, hogy mégsem ez az ember vagyok, mégsem ebben a kapcsolatban vagyok boldog... És ezért akarnak az emberek először visszafelé menni. (Még egyszer mondom, ez sosem sikerül) Pedig ebben az esetben nyitni kellene más felé, máshol kellene lenned, mással kellene élned, más módon...

A férfi halogat, mit tegyek?

A tudatos férfi halogat... és ez normális. A férfiak tömegei halogatják az ismeretlenbe való lépést, dőlést, ugrást..., nem választ próbálja eltolni a választást és a választ is. Elengedni nem akarja a másik nőt, de még mellette sem dönt... Az a férfi, aki még tud ilyenen gondolkodni, az nem szenved eléggé ahhoz, hogy lépjen. A halogatás időhúzás. Szeretnénk hinni, hogy a következő percben, napban, évben valami megváltozik. Fel kell tudnunk ismerni, hogy mi az, ami változhat magától, és mi az, amihez nekünk kell tennünk, hogy változzon. A legnagyobb hiba, ha a halogatást összekeveri az ember a türelemmel. A halogatás oka mindig a félelem. A türelemben viszont sosincs félelemérzés. Tehát, ha sokat rágódunk valamin – mert félünk a tett következményétől – az halogatás. Attól, hogy ugrálok a férfi vállán, nem lesz változás. A férfinek magának kell változtatnia. Ahhoz, hogy változás történjen, aktívan nem tudsz semmit tenni, mint nő, de tudod tenni azt, hogy nem teszel semmit... A legtöbb, amit ilyen esetben tenni tudsz, hogy nem teszel semmit, hanem megengeded neki, hogy Ő cselekedjen. Egyszerűen állj rendelkezésére, ha úgy érzi, hogy szüksége van rád. Az életközepi válság, 30-as, 40-es, 50-es kor a férfinél nem válság, hanem lehetőség a megújulásra. Amit tudsz nőként ilyenkor adni az az erő. Adj neki bizalmat, legyél hozzáférhető, elérhető... Legyél az a nő, aki feltétel nélkül elfogadja, szereti és bízik a férfiban. Megint saját példa: életem szerelmét én nem csak szeretem, hanem csodálom, tisztelem. Számomra Ő a nagybetűs FÉRFI... De nem az a kérdés, hogy én Őt akarom, mármint azt, akivé vált, hanem neki vágyom adni a szerelmemet, a szeretetemet, annak a férfinak, aki mindezek mögött van... Hiszek abban, hogy értékeli bennem azt, hogy én nem csak Őt látom magam előtt, és nem teszem ki a melleimet azért, hogy megkaphassam, hanem szeretem azt a férfit és mindazt, ami mindez mögött van... Feltétel nélkül hiszek benne és NEKI szeretnék adni magamból...

Ne próbáld átverni a nőt!

Az igazi nőt nem lehet átverni, mert már átverték elégszer és már szerzett elég negatív tapasztalatot. Az ilyen nő már tudja, hogy jobb figyelni, mint elhinni azt, amit látni akar. Mindenkinek van egy vágya, álma és mindannyian azt keressük, kergetjük mindenhol. Az az ember, aki kergeti az álmait, vágyait, az nem tud figyelni. Az igazi nő viszont már megtanult figyelni. Fontosak az érzéseim, fontosak az álmaim, de mindemellett nagyon fontos az őszinteség és az, hogy mi az igaz abból, amit a férfi felém közvetít. A nőt nem lehet becsapni és megtéveszteni sem, mert mi ösztönösen érezzük, tudjuk, hogy mi igaz és mi nem... És merünk is erre a "belső hangunkra" hallgatni. Mi ösztönösen követjük azt, amit helyesnek érzünk. "Merek itt és most őszinte és igaz lenni."-aki erre képes, az többé nem csapja be saját magát sem. Az őszinteséget nem csak a világ felé, hanem saját magunk felé is gyakorolnunk kell. Azt gondolom, hogy azon vagyunk túl, amit fel merünk vállalni. Ha valaki úgy érzi, hogy átverték, az azt is jelenti, hogy nem figyelt eléggé. Merj őszinte lenni a nőhöz, mert csak akkor tudsz magadhoz őszinte lenni, ha a világhoz is őszinte leszel...

Ősszel egy újpesti gimnázium egyik diákja öngyilkos lett. A tragédia arra sarkallta a kerület és az iskola vezetőit, hogy kezdjenek valamit a fiatalok mentális egészségének helyzetével. Elvégeztek egy felmérést, amiben az ACE (ártalmas gyermekkori élmények) kérdőív kérdéseit tették fel mintegy 500, 9-12. osztályos tanulónak. Az eredmények megdöbbentőek. A diákok majdnem fele beszámolt verbális alázásról, negyede szexuális abúzusról, majdnem harmada érzelmi elhanyagolásról, ötöde fizikai bántalmazásról. A diákok negyede él olyan családban, ahol jelen van a függőség. A diákok egy része a névtelenség ellenére, saját elhatározásból is odaírta a nevét, jelezve, hogy segítségre lenne szüksége. Figyelem: ez nem egy hátrányos helyzetű iskola, hanem egy jónevű budapesti gimi! A gyermek-pszichiáterek és -pszichológusok évek óta kongatják a vészharangokat: különösen a járvány óta nagyon megnövekedett a hozzájuk forduló fiatalok száma. És valószínűleg ez csak a jéghegy csúcsa. A szakemberhiány egyre aggasztóbb itt is. A legtöbb gyerek némán szenved - abban a meggyőződésben, hogy az ő bajára nincs segítség. Hiszen otthon (és gyakran az iskolai bully-któl is) megkapja, hogy mennyire haszontalan, élhetetlen és selejtes ember. Szenvedése gyakran még akkor is láthatatlan marad, amikor egyértelmű jeleket küld, hogy észrevegyék: megnyilvánulásait gyakran azzal magyarázzák, hogy "rossz tanuló", "antiszociális gyerek". Évtizedek óta tudjuk, hogy minél több bántást, érzelmi sivárságot, magányt él át valaki gyermekkorában - annál nagyobb az esélye, hogy depresszióval, függőséggel, öngyilkos gondolatokkal és mindenféle egyéb pszichés és szociális problémával fog küzdeni felnőttként. Ezerszer többet érne, ha iskolaőrök meg elrettentő "drogprevenciós" előadások helyett lennének felkészült segítők, akik lelki támogatást nyújtanának az érintett gyermekeknek. Makara Mihály doktor (interjúnk vele itt: https://drogriporter.hu/mentalis-vedooltasra-van-szukseg.../) vezetésével nemrég megalakult az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért - egy olyan szervezet, ami kimondottan ezt a problémát szeretné felkarolni és láthatóvá tenni. Minden ilyen kezdeményezés nagyon fontos.

Kiválasztani azt az embert, akivel leélnénk a maradék életünket, a legfontosabb döntés amit valaha is hoznunk kell. Mert, ha rosszul sül el, akkor boldogtalanok leszünk és néha nem is veszünk róla tudomást, hogy milyen boldogtalan az életünk, míg rá nem döbbenünk, hogy hány évet vesztegettünk el olyan emberek mellett, akik mellett nem voltunk igazán boldogok... Azt hiszem elég sokan ismerjük ezt az érzést. Néha nem látjuk, hogy a legjobb dolog, ami valaha is történhet velünk, egész életünkben ott volt az orrunk előtt...

Ne várj a férfire, mert nem fog jönni, tedd meg te a lépést felé!

A férfi nem jön, bármennyire is szeretnéd, Ő nem fog jönni..., de ezt árnyalni kell, mert ez korosztályfüggő... A 20-as éveiben járó férfi, aki még akar, törekszik, dinamikus, fiatal, bizony ő jön. Saját tapasztalat, a 20 as éveimben levakarni is alig bírtam magamról a rám nyomuló férfiakat... Életem szerelme is bátrabb volt, mint most, hiszen 20 éves korunkban a maga akkori módján elég esetlenül randira hívott... A mai napig bánom, hogy akkor én nemet mondtam neki... De amikor visszatérünk a párkapcsolatkereső időbe, 30-as, 40-es 50-es korosztályunkban, akkor a férfi már nem jön... Ez a férfi már azt várja, hogy te kezdeményezz... Ebben az időben a férfiak mind válságba jutnak. Nem boldogok az életükben, nem boldogok és nem tudják mit is léphetnének ebben a helyzetben... Ez egyébként ez nem válság, hanem lehetőség az újrakezdésre. De ebben az állapotban a férfi nem jön. Ő ilyenkor sodródik... Ilyenkor keresi azt a nőt, akivel el tudja hagyni a régi életét, ami már düledezőben van. Ilyenkor a férfi lenyűgözésre vágyik, megakadt a férfi útján. Nem magabiztos, nem büszke magára. Nincs meg benne, hogy Ő ki, nem hiszi el magáról, hogy Ő erre képes, ez a szerelem neki járna. A saját példám, az a férfi, akibe én szerelmes vagyok, nem jön... Ezért kezdeményeztem a férfinél. Még ma reggel ezt az oldalamat is elküldtem neki, hogy olvassa el, mert szeretném, ha tudná, hogy én mennyire szeretem és vágyom rá, az érintésére, a csókjaira, az ölelésére, a szexre vele... Ezek a férfiak szeretnének egy olyan nőt, aki szereti Őket, de nekünk nőknek kell kezdeményeznünk... Hiszek abban, hogy értékes amit a szeretett férfi csinál, értékes az élete, és szeretném a szerelmemmel kiegészíteni... Nem tudom Őt elítélni semmiért, csodálom és szeretem..., elfogadom úgy, ahogy van... Arra vágyom, hogy megmutathassam a szeretett férfinek magam, és királynő lehessek mellette, és vágyom, hogy Ő lenyűgöző személyiségével rajongjon értem és imádjon engem... És ezt kívánom a korosztályomban lévő női olvasóimnak, hogy merjetek nyitni, legyetek királynők és tegyétek meg bátran a férfi felé a lépéseket. Ha királynő akarsz lenni, akkor tedd királlyá a párodat... Adj neki annyi szeretetet, amennyit csak tudsz, hogy érezze, hogy tényleg Őt szeretnéd magad mellé..., vele akarsz lenni, Őt akarod ölelni, csókolni--- Van az a férfi, aki nem kér a te szerelmedből, csak megdugna... A férfi aki azonnal visszaad, az nem akar téged, csak szexet akar tőled. De az igazi férfi az nem működik a szeretett nő nélkül, az igazi férfi, ha kitartasz, akkor dönteni fog és válaszolni fog... Az igaz szerelemben te a férfit látod nagyszerűnek, amihez te kapcsolódni akarsz... Tegyél bele mindent, amíg csak tudsz és akkor Ő segíteni fog neked azzal, hogy válaszolni fog... Amíg van erőd add..., és egy nap ez hozzá is megérkezik...

Ha a férfinek a szíve, az öntudata, a boldogságra való igénye és a lelkesedése a helyén van, akkor szüksége van a szeretett nőre. Ha egy férfi a hivatásában rendben van, akkor a lelkét is rendbe akarja tenni. Az aki a hivatásában otthon van, az nagyon is tudja, hogy mit akar a nőtől és azt is tudja, hogy melyik nőt akarja. A férfi, aki már tisztában van azzal, hogy hogyan akarja élni a jövőjét, viszonylag gyorsan dönt, mert nincs ideje, energiája nőcsábászatra, meg halogatással "pöcsölődni" tovább... Ha egy férfi halogat valamit, akkor a saját útján, hivatásában is halogat. Egy férfi mindig tud dönteni, ha azt látja, hogy a nő olyan, amilyet Ő választani szeretne... Ha a férfi nem érzi azt, hogy Ő választani akar, akkor a nő az Ő pillanatnyi állapotával nem tud kapcsolódni. A férfi az önző, megpróbálhatod várni, hogy jön majd egy önzetlen férfi, de nem fog jönni. A férfi azért van együtt egy nővel, mert jó neki. Ha választania kell, és téged választ, azért fogja tenni, mert veled jó neki. Ha a férfi választ egy nőt, akkor azért teszi, mert neki jó, mert neki az a nő a legjobb életforma, Ő teszi boldoggá. A férfi akkor nem választ, ha nem érzi azt, hogy Ő ezt valóban akarja. Ha bátran és őszinte mersz a férfi felé lenni, megmutatod neki, hogy mi az, amit te valóban szívesen adnál neki, akkor Ő el fogja dönteni, hogy neki ez kell vagy nem. A férfi segíteni fog a nőnek, ha őszinteséget kap, hogy mindenképp válaszol neki. A nők félnek őszintén odaállni a férfi elé és elmondani, hogy miképpen éreznek iránta, hogy nehogy elrontsák.... De az óvatoskodó nő, mindig elrontja. A bátor és őszinte nő mindig választ fog kapni. A férfinek nem számít a kilók száma, a magasság, a gyerekek, a fenék formája, stb, Ő aszerint fog választani, hogy kivel tud a legboldogabb lenni. Nincsenek olyan férfiak, akik annyi sebet kaptak volna előző kapcsolatokban, hogy ne bíznának a nőkben. Olyan férfiak vannak, akik a sebektől érzékenyebbekké váltak, és ha egy nő durván közeledik hozzájuk, akkor visszahúzódnak, de ettől eltekintve vágynak a boldogságra és a nőre, aki szereti őket... A nőnek nem arra kell figyelnie, hogy Ő mit szeretne, hanem arra, hogy a férfi milyen állapotban van, mire van szüksége és mit tud befogadni tőled... Nekem, mint nőnek nincs rálátásom arra, hogy a szeretett férfi mit és miért csinál. Amire nekem rálátásom van az, hogy én miképpen tudok a szeretetemmel, szerelmemmel kapcsolódni majd hozzá. A női olvasóimnak tanácsolom, hogy merjétek magatokat meghaladni, merjetek bátrabbak, őszintébbek lenni a szeretett férfihez. Mert így megtudjátok az igazat. Addig kell benne maradni a szerelemben, amíg benned van még valami a férfi számára, amit neki szeretnél adni. Addig kell benne maradnod, amíg meg tudod mutatni a férfinek magad, amihez Ő esetlegesen csatlakozni szeretne... Ennek része a figyelem, a hallgatás, a türelem, a beszélgetés, a szerelem, a csodálat, a szexualitás, az öltözködés, (neki akarsz szép lenni), hogy jobb társa lehess... Legyél fantasztikus nő a szeretett férfi számára, éld meg lélegzetállítóan őszintén magad. Válj Királynővé a férfi szemében...

A férfiakat meg kell érteni... (Nagyon nehéz feladat.)

A nők általában tisztán és helyesen látják a helyzetet, de nem értik, hogy a férfiak miért nem... Nem az a kérdés, hogy én mit gondolok, hogy a férfinek mit kellene tennie, merre kéne menni. Az a fontos, hogy amire a férfinek szüksége van, azt én tudom-e neki adni... Mi nők általában nagyon jól látjuk, hogy a férfinek mire van szüksége..., csak Ő még nem biztos, hogy készen van rá... A saját példám, én például nagyon jól tudom és érzem, hogy életem legnagyobb szerelme, számomra a vágyott férfi, boldogtalan... Ismerem egy ideje, számtalanszor láttam azt a felhőtlen mosolyát, amikor boldog... Elnézegetve a fényképeit a közösségi médiákon pontosan tudom, hogy egy őszinte mosoly nincs az arcán egyiken sem... Ha Ő minden képén direkt ilyen "mosolyt" akar felvillantani, akkor javaslom, hogy kezeltesse magát... Ismerem azt a férfit, aki meglát bárhol engem és olyan, mintha rásütne a nap... Őszinte és szeretetteli lesz a mosolya és az arca, ami csak úgy sugárzik a boldogságtól. Az a férfi akkor és abban a pillanatban, amikor velem van, a közelemben, boldog..., és Ő ezt öntudatlanul fel is vállalja, azonnal felveszi az "ez a nő az enyém" hozzáállást, és mindenki előtt vállalja is... Ez tudattalanul jön belőle... Egy nőnek királynőnek kell lennie a férfi számára. Ha én elmondanám a szeretett férfinek, hogy hogyan kéne haladnia, akkor az rólam szólna, ezért én nem mondok neki semmit. Megengedem neki, hogy szenvedjen... Ő választotta, Ő alakította az életét így. Szeretem Őt annyira, hogy hagyom dönteni. Ha rájön, hogy nem tetszik neki ez mégsem, akkor úgyis ki fog lépni. Hát hagyom, hogy Ő lássa meg, hogy merre is kell mennie, hogy valóban boldog legyen... Arra a szeretetre, szerelemre, elfogadásra, amire neki szüksége van, arra én tudok kapcsolódni és én mindezt szívesen adom neki. A szeretett férfi amikor eljut addig, hogy céltudatossá váljon, felismeri, hogy boldog akar lenni, akkor ösztönösen tudni fogja, hogy én Királyné vagyok az Ő számára. De ahhoz, hogy eddig eljusson, annyira elégedetlenné kell válnia a jelenlegi életével, hogy bele akarjon állni valami másba.... Más kapcsolatba, más szerelembe... Nézegettem a férfi fotóit, sugárzik róluk a boldogtalanság... Azt gondolom a munkájával elégedett, azt csinálja, amire egész életében készült. Akkor csak a magánélete miatt lehet olyan az arca a képeken, mint aki savanyú citromba harapott... Márpedig ezt én nem oldhatom és nem is oldanám meg helyette... Ha hozzám akar kapcsolódni, akkor neki kell nyitnia felém... Abban a pillanatban, amint megnyitja magát az érzelmeit, én lenyűgözve fogom Őt hallgatni, de ide el kell jutnia... Segíteni szeretnék neki, mert tudom, hogy szüksége van rám ebben, de nem feladatom felülbírálni az életét, a döntéseit... Abban tudok csak a segítségére lenni, hogy ahogy Ő szeretne haladni, abban az útban támogatom... Azt javaslom minden női és férfi olvasómnak, aki ilyesmi helyzettel küzd, hogy válasszatok magatoknak egy utat, pszichoterapeutát, életmódtanácsadót, coachot, aki segít nektek ebben, tegyetek bele munkát, hogy eligazodjatok és megértsétek, hogy mi a feladatotok, hogyan tudjátok megélni a boldogságotokat. Meg kell találnotok azt a segítőt, ahol meg mertek szólalni, akiben megbíztok. Ne érd be azzal, hogy boldogtalanul szenvedsz olyan párkapcsolatban, olyan élethelyzetben, amiből te magad is tudod, hogy ki kellene lépned...

Teremtés írás 28 nap és egyben az utolsó.

Mi az idei éved legnagyobb tanulsága?

Teremtés írás 27. nap

Álmaim és céljaim még erre az évre.

Teremtés írás 26 nap.

Mi az ami szerinted megkönnyítené az életedet? Miért és mi lenne könnyebb?

Tegnap többen megkapták nyomtatottan a könyvemet... Volt, aki azonnal nekiesett elolvasni, mástól már kölcsön is kérték a témája miatt... Megvallom az éjjel én is beleolvastam újra... Mivel ezt az első könyvemet több mint 10 éve írtam, így ma már még lenne mondandóm ezzel kapcsolatban, főleg a pszichológus szemével... Mindemellett ettől eltekintve, vagy éppen az akkori traumák miatt vannak benne igen megrázó történetek... Azóta már több ilyen történetről hallottam ismerősi körömben is volt olyan, ami kimaradt... Pl a 8 hónapos kismama története, akit a gyermekének "apja" végig rugdosott az úton, míg sikerült egy iskolába bemenekülnie... Majd az iskolából aznap este engem hívtak fel a tanárnénik, hogy "Ági gyere, segíts." És aznap éjjel az az iskola nem zárt be, ott ültünk, a kismamával meg a két kiskorú gyermekével és telefonáltunk... Telefonáltunk az országban fellelhető összes anyaotthonba és könyörögtünk, hogy fogadja végre valaki Őket... Majd hajnalban meglett a cím az ország másik végén... A polgármester biztosított akkor egy autót és egy sofőrt számunkra, aki elfuvarozta a családot velem együtt a nyugati határ közelébe egy fogadó anyaotthonba... Útközben megálltunk reggelizni, majd az egyik kisfiú az idegtől kihajolt az autóból és kihányta mindazt, amit reggelizett.... Mikor elbúcsúztunk az anyaotthon vezetőjétől, a férfi megszorította a vállam, és azt mondta, "nyugodjon meg hölgyem, minden rendben lesz... Ez nem most történt, talán a ceglédiek még emlékeznek az esetre... Azóta a gyereke felnőttek, Cegléd jóvoltából kaptak egy önkormányzati lakást és rendeződött az életük.... Ez a történet pl nincs benne az első könyvemben, de több másik igen. Ha szeretnél belőle te is, akkor megrendelheted tőlem 4250 Ft+1250 Ft posta költségért. Illetve megvásárolhatod e-bookban is, minden könyvesboltban. Ági

Honnan tudhatod, hogy már eleget vártál a férfire?

Először is kérdezd meg magadtól, hogy van-e még mit adnod a férfinek? Egyáltalán gondolsz még rá, foglalkoztat? Amikor úgy érzed, hogy vége, az egy nagyon tiszta helyzet. Igazából akkor már az jár a fejedben, "hogy miért vagyok itt, hiszen ennek már vége." Az emberek nagy része túl korán feladja, és utána hónapokig-évekig cipel magával álmokat, vágyakat, lehetőségeket.... "Mi lett volna, ha még várok." Azt gondolom, hogy a szerelembe, a reménytelen, viszonzatlan szerelembe is "bele kell halni." Kétféleképpen lehet "belehalni". Az egyik, hogy a férfi megöli benned még a reményt is. A másik pedig az, hogy abba "halsz bele" hogy elfogy az energiád. A magam részéről azt tanácsolom, hogy írj üzenetet a férfinek, tárd fel felé az érzéseidet őszintén. És tedd meg ezt mindig felé, amikor van mit mondanod neki. Legyél őszinte magaddal és legyél őszinte vele is. Egészen addig, amíg van mit adj neki, szeretetet, szerelmet, megnyugtatást, és mindazt, amit nekiadnál. Akár azt is írd meg, hogy van olyan vágyad, amit általa remélsz kielégíteni... Fontos, hogy merd felvállalni, merd kimondani azt, hogy szereted, hogy vágysz rá. Részben azért, mert ez az egyedüli módja, hogy a kapcsolat megszülethet. Másrészt ez a leghatékonyabb módja annak, hogy a vágyott kapcsolatba "meghalj." És végül akár megszületik belőle a kapcsolódás, vagy meghal benned a szerelem, az egy tiszta helyzet lesz... Ezáltal lelkileg megnyugszol, megerősödsz és egy nagyszerűbb önmagadként tudsz továbblépni. Ha egy nő őszinte mer lenni a férfihez, el meri mondani, hogy mire vágyik tőle, mit szeretne, mit érez iránta, akkor az igazi férfi is automatikusan őszinteséggel fog válaszolni. Ha még nem válaszolt neked, akkor nem tartottál ki elég ideig. Mert egy férfi tudja, hogy válasszal tartozik annak a nőnek, aki meg mert neki nyílni és feltárta felé a szerelmét. Ha egy nő egy dobogó szívet tálcán nyújt egy férfi felé, akkor ott biztos, hogy válasz lesz. Ott a férfi kifogja nyújtani a kezét a nő felé és két lehetőség van, -vagy szeretettel visszaadja, hogy Ő ezt nem kéri, mert nem neki szól, - vagy pedig magához von befogadja a nőt a szívébe és beépíti a szerelmét magába. Ha elég őszinte és bátor mersz lenni, akkor a férfi segíteni fog abban, hogy mindenképpen válaszol... Úgyhogy én azt tanácsolom a szerelmes nőknek, hogy ne dédelgessétek az álmotokat, hanem tárjátok fel az érzéseiteket a férfinek. Ő pedig, ha elég őszinték mertek lenni, mindenképp válaszolni fog...

A férfinek őszinteségre van szüksége. A megoldás a férfinek mindig az a hely, ahol őszinte tud lenni. Ez pedig általában, a legtöbb esetben a szeretett nő. A férfiak a saját magánéletüket tudják a legnehezebben megoldani, mégsem mennek szakemberhez, tanácsadóhoz, pszichológushoz... Egy párkapcsolat, mindig beszélgetésként indul. (A szeretői viszony is) Az igazi férfi mer a saját érzéseiről, problémáiról beszélni. Ha elkezd beszélni egy másik nőnek, attól ráébred, hogy nem boldog. Jönnek elő neki a pofonok. Viszont ahol a férfi őszinte lesz, ott kapcsolódás fog alakulni, ahol, akinek a férfi megnyílik, ott intimitás alakul. Ott viszony fog alakulni.

Mindannyian éreztük már azt a nagyon nehéz, fojtogató érzést, amikor a tenni akarás és a tehetetlenség találkozik bennünk. Amikor fejben pontosan tudod, hogy valamin változtatnod kellene, valamivel szembe kellene nézned, de egyszerűen képtelen vagy megtenni. Képesek vagyunk hosszan szenvedni, várni a csodát, hogy hátha tőlünk függetlenül megtörténik a változás, s akkor minden sokkal jobb lesz. Elárulok valamit, hogy ez megtörténjen magától, erre nagyon kevés az esély. Ezek a helyzetek rólunk, a mi életünkről és nem a külvilágról szólnak. Csak mi tudjuk befolyásolni a saját választásainkat, döntéseinket... Sajnos sokszor könnyebbnek tűnik a küszködés, a kellemetlen bizonytalan várakozás, mint tovább lépni egy jobb, boldogabb kapcsolatba. De ez nem a könnyebb, hanem az ismerős jól bejáratott út a további szenvedéshez A boldogság keresése a tudatosságról és az önismeretről szól. Arról, hogy miközben közelebb kerülünk önmagunkhoz, a vágyainkhoz, megerősödünk annyira, hogy bátran fejest ugorjunk az ismeretlenbe, bízva abban, hogy képesek leszünk túlélni, bármi is vár ránk. Erről szól az életünk. Ezt kell megtanulnunk, ha élni akarunk és nem csak vegetálni.

Hogyan viselkedik egy nő, ha tetszik neki egy férfi... (Az előző posztom párja)

Mi nők kicsit nehezebben mutatjuk ki az érzelmeinket, úgyhogy ha tudni akarod, hogy tetszel-e a kiszemelt nőnek, figyeld meg a jeleket... Mivel ezek ösztönösek, nem tudjuk elrejteni... A testbeszéd és a testtartás mindig árulkodó. Megváltozik a nő testtartása, kiegyenesedik, amikor odafigyelsz rá... Tapasztalat: Ez annyira jellemző, rám is... Eléggé oda voltam pár éve egy férfiért, és a legváratlanabb pillanatokban jelent meg olyan helyeken, ahol én nem is számítottam rá... Pl várakozás közben elszunyókáltam, majd megérkezett és rám köszönt, rám vigyorgott, és én pedig automatikusan felültem és kihúztam magam... Nem tervezetten jött, hanem ösztönösen... Ha azt tapasztalod, hogy ha társaságban a nő mindig feléd néz, kizár mindenki mást és még a lábai is feléd fordulnak, azt jelenti, hogy el tudna képzelni partnerként... Tapasztalat: Amikor találkozom azzal a férfivel, akiért oda vagyok, nagyon tetszik nekem, akkor hiába vannak körülöttünk 50-en is, számomra teljesen üres a hely és csak Őt látom, nem veszek észre senki mást... Sőt kifejezetten zavar, ha más belelép a kettőnk közötti térbe... Ilyenkor csak rá tudok koncentrálni, senki másra. A nő zavarban van, nyalogatja az ajkát, játszik a hajával és fizikailag is igyekszik közel kerülni ahhoz a férfihez, aki tetszik neki... Tapasztalat: Mondanom sem kell ugye, hogy többször, ha csak egy pillanatra is, de megöleltem a szeretett férfit. Megint ösztönösen jött, nem készültem rá, egyszerűen csak át akartam ölelni... A nő tükröz téged, ahogy Te letükrözöd az Ő testbeszédét, ha tetszik neked, úgy tükröz Ő is. Érdemes megfigyelni, hogy igyekszik hasonlóan viselkedni. Ha nevetsz, Ő nevet, ha megérinted az arcod, Ő is megérinti az övét... Ezek tudatalatti cselekvések, amelyek mindkét részről akkor jelennek meg, ha vonzódsz valakihez. A nő szemei mindig árulkodóak... Ha valóban vonzódik hozzád, akkor tartja veled a szemkontaktust, és akkor is figyel, ha te épp másfelé fordítod a figyelmed... Tapasztalat: Hát igen, ez is ösztönösen jön tőlünk, egyszerűen, ha tetszik nekünk egy férfi, akkor minden figyelmünket leköti, ismerni akarjuk minden mozdulatát, a testbeszédét és mindent... Fontos! Mi nők ráírunk online arra a férfira, aki fontos nekünk... Ha a férfi ír a nőnek, a nő a lehető leghamarabb válaszol az üzenetre, ez is a vonzalom jele... Kedveljük a fotóit, stb... Tapasztalat: Próbáltam én is online is kapcsolatot teremteni a szeretett férfivel, de falakba ütköztem... Úgy veszem észre, hogy egyszerűen utálja az online kapcsolattartást. Úgyhogy beleuntam, ezért nem írok neki... Hát igen, körbe szivecskéztem azokat a képeit, amelyeken jól látható és nekem is nagyon tetszik rajta... kivéve a profilképeit... (A profilképeit is szivecskézném legszívesebben, csak már nem merem megtenni.) Egyetlen szivecskét, de még like-ot sem tettem homályos képekre vagy olyanokra, amelyeken Ő nincs rajta... Nyilván ez is ösztönösen jött, majd később még kicsit zavarban is voltam emiatt, de már úgy voltam vele, hogy tuti látta a szivecskémet, elég rosszul jönne ki, ha levenném, ezért otthagytam... Ha egyszavas mondatokat kapsz egy nőtől akkor nem érdekled... Ha olyan üzeneteket ír, ami azért már erőfeszítést igényel tőle, akkor biztos lehetsz benne, hogy tetszel neki... Ha azt látod, hogy többször javította (törölni szoktam azokat az üzeneteket, amik nem sikerültek a legjobban), akkor biztos lehetsz benne, hogy időt szakított arra, hogy elkészítse a tökéletes üzenetet vagy választ és azt küldje el neked. Keresi a fizikai kontaktust. Ha tetszel egy nőnek, akkor meg fog érinteni, keresi a lehetőséget, hogy megérintsen. Teszteld, érintsd meg a kiszemelt nőt. Ha elhúzza magát az érintésedtől, akkor nem kölcsönös a vonzalom. De ha hagyja, hogy megérintsd, megsimogasd, sőt közelebb húzódik hozzád, vissza is érint és Ő is megsimogat, akkor nyert ügyed van. Míg a férfiak szívesen kezdeményeznek érintéssel kapcsolatot, mi nők jobban kedveljük a véletlenszerű érintéseket... Többet akar tudni rólad. Személyes kérdéseket tesz fel a munkádról a családodról. Minél többet akar tudni, annál biztosabb lehetsz benne, hogy ismerni szeretné milyen ember vagy... No comment... Kötekedik veled... Emlékszel, hogy gyerekként az óvodában, ha tetszett egy lány, meghúztad a haját? Nos ez nem csak egy játszótéri taktika... Ha egy nő játékosan kötekedik veled, akár szóban, akár mondjuk csiklandozással, ez egy ígéretes jele annak, hogy tetszel neki... Tapasztalat: Két konkrét ilyen megjegyzésemre is emlékszem, de ezt most nem írnám le nektek... Az ugratás alacsony kockázatú módszer a beszélgetés intimitásának fokozására. Ideges és zavart lesz a közeledben... Olyan mintha ellopták volna a nyelvét és belebotlik a saját szavaiba, amikor veled beszél? Hirtelen félénknek tűnik és elpirul a jelenlétedben? Akkor izgul és ez arra utal, hogy vonzónak talál. Ha ilyen helyzetben találod magad, akkor segíts a nőnek, hogy feloldódhasson, hogy kényelmesebben érezhesse magát a közeledben. Hatalmas bónuszpontokat szerezhetsz a nőnél, ha megmutatod, hogy érted a helyzetet és könnyebbé teszed a légkört a nő számára. A nő megmutatja neked a vicces, mókás oldalát. Ha a nő komfortosan kezdi érezni magát a társaságodban, akkor egyre nyíltabb és közvetlenebb lesz. Ha egy nő kedvel téged és jól érzi magát a társaságodban, elkezdi lebontani a falait és kezdi megmutatni, hogy milyen is Ő valójában. Megosztja veled a személyes dolgait. Ez nagyon jó jel, mert ez azt jelenti, hogy bízik benned és beenged a privát szférájába. Ha beszél neked az életéről, amit nem mindenkinek mond el, akkor komolyan szeretne veled kapcsolatba kerülni... Tapasztalat: Megtörtént, elmondtam a szeretett férfinek valamit, amit nem nagyon árulok el senkinek...

Teremtés írás 25 nap.

Az eddig megélt szenvedéseim, amiket magam mögött hagyok.

Hogyan viselkedik egy férfi, ha tetszik neki egy nő? Vicces poszt lesz, mert a saját tapasztalataimmal fűszerezem..

Verbális és nonverbális jelek... értelmezéssel. A férfiak a nőkhöz viszonyítva egyszerűbben fejezik ki az érzéseiket. Kevesebbet játszmáznak, lényegre törőbbek..., de jeleket ettől eltekintve Ők is küldenek, amivel arra várnak, hogy mi nők felismerjük... Az egyik legegyértelműbb jel, ha a férfi érdeklődik a nő iránt. Tudni akarja, hogy mi a hobbid, mivel töltöd a szabadidődet, kik a barátaid, van-e kisállatot. Minden információnak örül, amit a nő tudtára hoz, mert remek beszélgetési alap és tudni fogja, milyen irányba induljon el, ha a nőt le akarja nyűgözni. Ha egy férfinek tetszik egy nő, akkor a beszélgetés gördülékeny lesz, mert a férfi folyamatosan reagál az elhangzottakra, visszakérdez és tovább fűzi a szálakat. Nem fogja hagyni, hogy elakadjon a beszélgetés. Ha mégis elakadna, akkor további kérdésekkel fogja újraindítani... Tapasztalatom: Ez valóban így van, akármilyen kuka is vagyok mikor szemben állok életem szerelmével, Ő mindig ki tudja belőlem hozni, hogy beszélgessek vele. Elém áll, megállít, mindent megtesz azért, hogy beszélgetés alakuljon ki közöttünk... Ha egy férfinek tetszik egy nő, akkor elkezd jobban odafigyelni a külsejére. Ilyenkor már nem az a cél, hogy a legkényelmesebb, legkomfortosabb ruházatban induljon el otthonról, hanem igyekszik a legjobb formáját hozni.. Tapasztalat: Erről olyan tapasztalatom van, hogy egyszer egy pasas, akiről tudom, hogy vonzódik hozzám, meglátott a kórházi büfében... És amikor meglátott egyből beletúrt a hajába és igazgatni kezdte... Na ettől égnek meredt minden hajszálla és igazán vicces külsőt kölcsönzött az egyébként jóképű férfinek... Nagyon kellett igyekeznem, hogy visszatartsam a nevetésem... A másik tapasztalatom pedig, hogy egy másik férfi, amikor bejött hozzám, mindig kigombolta az ingén a felső két gombot, mutatva a mellkasát, levette a szemüvegét, mert úgy gondolta, hogy szemüveg nélkül előnyösebben mutat... Szóval nyilván ebben is van igazság... A férfi viselkedése, akinek tetszik egy nő, merőben megváltozik. Lelkes lesz... Lelkes lesz minden iránt, ami a kiszemelt nőhöz köthető. (hobbija, kedvenc filmje, vagy bármi iránt, amit a nő szeret.) Képes végig nézni egy olyan filmet a férfi a kiszemelt nő miatt, amit magától sosem nézett volna meg... Erről nincs tapasztalatom... Ha egy férfinek tetszik egy nő, akkor szeretne a közelében lenni, megérinteni, ami egyébként nekünk nőknek, igencsak hízelgő. Tapasztalat: Életem szerelme, amikor csak tehette, mindig megsimogatott, hozzám ért... Amíg nem tanultam pszichológiát, nem fogtam fel, hogy miért simogatta a hajamat a vállaimat, a karjaimat... Nekem ez nem nagyon esett le, hogy amikor a közelemben volt, akkor miért akart mindig megérinteni... De már természetesen értem a reakcióját, és tudom, hogy azért tette, mert egész életében szeretett. Ha egy férfinek tetszik egy nő, akkor érdeklődést mutat a nő iránt, dicsér, udvarol... Jelét adja annak, hogy tetszik a másikban az, ahogy kinéz, milyen a ruhája, haja, nevetése... Mindenképp fog rajtad találni olyat, amit megdicsér, elismer. Tapasztalat: A szeretett férfi igen sokszor megdicsérte, hogy milyen csinos vagyok, vagy egyszerűen csak tátott szájjal bámult. (Ez igen sokszor előfordult.) Újra csak azt tudom mondani, hogy amíg nem mélyültem el a pszichológiai tanulmányokban, addig én nem értelmeztem ezt, sajnos automatikusan nekem nem esett le, hogy ezzel azt akarta kifejezni mennyire tetszem neki, de az utóbbi időben már észrevettem a jeleket... A férfiak nem képesek magukban tartani, ha odáig vannak egy nőért. A mi szóhasználatunkban úgy mondanám, hogy a férfi, aki odáig van egy nőért, az felveszi az "ez a nő az enyém pozíciót." És mindenki előtt vállalja, hogy ez a nő az övé... Az pedig egyértelmű viselkedésjel, amikor a férfi a nő családjáról érdeklődik... Tapasztalat: a magam részéről ettől kapok évtizedek óta agyf@szt, hogy az álmaim férfija, akit szeretek, tisztelek és csodálok, állandóan a családomról faggat... Egyszerűen sosem fogtam fel, hogy neki mi a fenéért olyan lényeges, hogy megtudja, az általa nem vagy alig ismert családtagjaim jó egészségnek örvendenek-e... Már komolyan gondolkodtam rajta, hogy ez a pasas a "Büszkeség és Balítélet"-en nőtt fel, mert abban van mindig, hogy Marc Darcy állandóan Elizabeth Benett családjáról érdeklődik... És a legrosszabb, hogy utána nekem is vissza kell kérdeznem az Ő családjáról... Mondjuk legutóbb remélem sikerült vele megértetnem, hogy nekem ez nem annyira kellemes téma... Annak a férfinek, akinek tetszik egy nő, mindent tudni akar róla, és mindent meg fog tenni azért, hogy minél hamarabb a magáénak tudja és fáradtságot nem kímélve mindent megtesz azért, hogy meghódítsa...

Teremtés írás 24 nap.

A mai napom legjobb része.

Azért nem könnyű néha egy párkapcsolati döntést meghozni, mert az nem csupán a mindennapjainkat alakítja át, hanem sokszor az egész életünket... Ezzel a tudattal, felelősséggel élni néha szorongató érzés lehet. De a döntéseink tesznek minket azzá, akikké válni szeretnénk. A döntésünk, hogy kilépjünk egy olyan kapcsolatból, amely nem tesz minket boldoggá egy másik kapcsolatba, ahol boldogabb életet élhetünk, meghatározza a jövőnket. Tekintsünk tehát úgy a döntési helyzetünkre, mint egy lehetőségre, egy esélyre, hogy a lehető legjobbat ki tudjuk hozni a változtatásból... Mert azt gondolom annál fontosabb feladatunk nincs az életben, mint, hogy az életünket mindig jobb, boldogabb irányba tereljük... Csak te teremtheted meg azt a világot, amiben boldog lehetsz.

Bevalljam-e a férfinek, hogy szeretem? (Életvezetési tanácsadás női olvasóimnak)

Azt tanácsolom hölgy olvasóimnak, hogy nagyon is fontos a férfivel tudatni, hogy mit érzünk iránta. Igenis szabad kifejeznünk elismerésünket, rajongásunkat, lenyűgözöttségünket a szeretett férfi felé. Persze előfordulhat, hogy a férfi megijed amikor a nő kifejezi az érzelmeit, és a nő is tarthat attól, hogy a férfi megijed, de én úgy gondolom, hogy csak az a férfi ijed meg ettől, aki nincs erre felkészülve. Fontos, hogy a nő figyeljen a férfire, figyelje meg, hogy a férfi hol jár a boldogságkeresés útján, mennyire kész arra, hogy fogadja a nő szerelmét. De mindemellett az is nagyon fontos, hogy a nő figyeljen önmagára, hogy pontosan tudja mi és mennyi az, ami a nőnek belefér. A nőnek pontosan tudnia kell, hogy mennyi az, amennyit megenged a férfinek, és mi az, amit már nem és nem fér bele. Szóval mondjuk el, hogy szerelmesek vagyunk a férfibe, és tiszteljük, szeretjük, megbecsüljük, rajongunk érte..., de ne menjünk át olyanfajta nyomulásba, hogy az már megalázó legyen. Azt gondolom, hogy amiről mi nők tudjuk, hogy nagyon jó lenne nekünk, azt fel kell idővel vállalni. Sokan félünk attól, hogyha megnyílunk egy férfi felé, akkor elveszítjük, elriasztjuk, de én azt gondolom, hogy nem működnek ilyen esetben az előre megkonstruált helyzetteremtések...., egyszerűen csak merni kell őszintének lenni. Bátran fel kell vállalni a legőszintébb érzéseinket, még akkor is, ha esetleg elriasztom a férfit, mert elriasztani csak azt a férfit lehet, aki nem akart maradni, aki nem szeretett vagy nem szeretett eléggé, nem felkészült a kapcsolatra. Szabad kifejezni érzéseket, nyugodtan mondd el a szerelmednek, hogy téged mennyire lenyűgöz, hogy a jövőben mellette képzeled el az életedet. Annak a férfinek, aki szeret téged, ez inspiráló, Ő bátorításnak veszi... De nagyon lényeges, hogyha kifejezed felé az érzéseidet, ne elvárásként fogalmazd meg. Fejezd ki felé az érzéseidet, de ne követelj döntést tőle. Hagyd meg neki az időt, hogy döntsön. Mondd el a férfinek, hogy csodálod Őt, szeretsz vele lenni és szívesen adnál neki magadból többet, "én örülök, hogy te vagy..." De mindezt tedd meg anélkül, hogy megkövetelnéd, hogy Ő döntsön, hogy összeköltözzön veled, feleségül vegyen, stb... Egyszerűen csak fejezd ki felé a lenyűgözöttséged, a rajongásod, a hitet, hogy együtt működni fog a kapcsolat, hogy közösen megélhettek csodát... Mondd el, hogy milyen nagyszerűnek látod Őt és mennyire szereted, hogy segíted és számíthat rád..... Fontos, hogy a férfi tudja, hogy te mellé állsz a döntésében is. Mondd el neki, hogy terhelhet téged, te ott leszel neki, amikor szüksége van rá. És ha mindezekről biztosítottad, Ő fokozatosan meg fogja nyitni magát feléd és egy idő után a döntésig is eljut. Tudom, hogy ez kockázatos, de megéri megnyílni. Mert vagy közel kerülsz a férfihez vagy egy tapasztalattal gazdagodtál, hogy te képes vagy már arra, hogy kifejezed az érzéseidet....

Teremtés írás 23 nap.

Hogy nézne ki álmaid romantikus randevúja?

Teremtés írás 22 nap.

Mi az, amit szeretnék még megtanulni.

A nő választ,... a férfi dönt...

Mindig a nő választ, hogy kire, mely férfire figyel, akár egyoldalúan. Hová hajlandó alárendelni magát, akár csak átmenetileg is... A férfi dönt. Két döntése van a férfinek. Az első döntés ritkán tudatos. Nagyon fontos döntése, hogy kitől fogad el figyelmet. Kitől fogad el segítséget... Elfogad-e figyelmet egy nőtől, aki mindig többet ad, és megnyitja-e neki a lelkét a férfi, elkezdi e beengedni a nőt az életébe, elkezd-e mesélni..., megnyílni... Ha igen, ott a férfinek egy tartozása lesz a nő felé, kapcsolódási tartozása. A lényeg, hogy keletkezik ebben az esetben egy kapcsolat és a szerelem a két fél között erősödni fog. Minél többet mer és hajlandó a férfi fogadni a szeretett nőtől, annál többet mer a nő majd a férfinak önzetlenül és egyoldalúan majd adni... (figyelmet, tanácsot, megerősítést, megnyugtatást, segítséget, vacsorát, szerelmet, szexet) Ez ott kezdődik, hogy a férfinek fel kell mérnie, hogy kivel ül le, kinek kezd el megnyílni, mesélni, kinek mutatja meg magát. A második döntése pedig az, ami nem is döntés igazából, hanem rácsodálkozás, hogy ez bizony már eldőlt. Ez eldőlt hetekkel, hónapokkal vagy évekkel korábban. Eldőlt akkor amikor elkezdett elfogadni a nőtől, amikor megnyitotta magát a nő felé és hagyta, hogy a nő szeresse, és ezzel arányba valahogy az élete, a gondolatai része lett a szeretett nő. Észreveszi, hogy attól a nőtől várta, fogadta a szeretetet, szerelmet, és ahogy telt az idő, egyre inkább csak tőle... Az, hogy éppen ki lesz a jövőben a férfinek a társa ez tulajdonképpen attól függ, hogy Ő kitől fogadja el a szeretetet, figyelmet, szerelmet... Sok férfi számára jön ilyenkor egy rettenet, hogy "Te jóságos ég, hát akaratán kívül ez eldőlt, napról-napra egyre többet és többet gondol a szeretett nőre. Vívódik magában... Napról napra erősebben vágyja a szerelmét az érintését, hogy a nővel lehessen... Ilyenkor a férfi hajlamos bezárkózni, elzárni magát a nőtől, hogy ne is lássa, távolságot vesz... De érezni fogja, vissza fog gondolni, hogy amikor a nővel volt, a nővel találkozott, mennyivel boldogabb volt, mennyire derűs volt, mennyire érezte jól magát a társaságában, mennyit nőtt, mint férfi a szeretett nő szemében... Ilyenkor időt kell nekik hagyni, mert a férfiaknak kell idő, míg erre rácsodálkoznak, rádöbbennek, hogy neki úgy jó, akkor érzi jól magát, akkor boldog, ha a szeretett nővel van... Idő kell, amíg megérti, hogy nyilván van nagyon sok nő, szép, fiatal, stb, grammok, kilók, centik... De nem ezen fog végül múlni a dolog, hanem azon, hogy ki az a nő, akivel jól fog működni. Rá kell döbbennie, hogy ki az a nő, aki miután beleállt a saját harcába, meg fogja adni hozzá a háttértámogatást, segítséget. Ha ezt a két döntést meghozta, a férfi kiáll a világ elé és felvállalja a szeretett nőt. Azt gondolom, engedni kell a férfiakat dönteni, hagyni kell, hogy eltávolodjon, nem kell utána szaladni, békén kell hagyni és meg kell engedni neki, hogy tapasztalja meg a hiányt... És ebből két lehetőség van. Vagy eléggé szenved ahhoz, hogy megértse, hogy Ő a szeretett nővel boldog és abban az esetben lépni fog és keresni fogja a nőt. Vagy nem szenved a hiánytól és nem lép, de akkor nem volt elég boldog a nő közelében. És, ha szeretett nő mellett dönt a férfi, akkor jön hozzá vissza a döntésével, és onnantól kezdve az erejével a sodrásával érkezik, és mindazzal, amit meg tud a nőnek adni, mindazzal, amit mi nők hiányoltunk... Érdemes kitartani a férfi mellett akkor, ha mutatja a lelkét, harcolja a saját harcát, vívódik a nő miatt... Ha neked nyílik meg egy férfi, akkor érdemes várni rá..., mert miután szembesült azzal, hogy a szeretett nő mellett boldogságot érzett, utána érkezni fog és felvállalja a kapcsolatot....

Teremtés írás 21 nap.

Tevékenységek, amelyeket szeretnék elvégezni.

Honnan tudhatod, hogy a férfi mit akar tőled? (Szexet, időtöltést, villogást, csillogást vagy pedig figyelmet és komolyabb párkapcsolatot...)

Ez egy aspiráció, az egyik amikor a férfi akarja a nőt, a másik pedig amikor magát szeretné megmutatni a nőnek. Onnan fogod tudni, hogy mit akar tőled a férfi, hogy beléd szeretne hatolni, vagy pedig magába akar engedni... Ha beléd akar hatolni, az értelemszerűen szexuális érdeklődés, (Téged trófeaként, időtöltésként, a külsődhöz a nőiségedhez kapcsolódik.) Ha be akar engedni az életébe, a lelkébe. Jövője akkor van egy kapcsolatnak, ha megmutatjuk a másiknak a lelkünket is. Ha egy férfi mesél neked a munkájáról, a dolgairól, a kétségeiről, a frusztrációiról, az örömeiről, a dilemmáiról, akkor be akar engedni az életébe. Ha egy férfi szívesen mesél neked, kíváncsi rád, kíváncsi a reakcióidra, ha meghallgatja a véleményedet, ha megmutatja neked, hogy hogyan él, akkor komolyan tervez veled. Ha csak be akar jutni az ágyadba, akkor nyilvánvalóan nem gondolkodik veled komolyan. A férfiak, hogy mit is szeretnének egy nőtől, azt nagyban meghatározza, hogy hol járnak az életükben. Ha férfi még a mintái alapján meghatározott önző, arrogáns pasas, még nem fedezte fel az életének egy fontos részét. Ő még csak a nőt akarja. Még képtelen leereszkedni az élete mélységébe vagy felemelkedni a magasságba. Saját össztönvilágával próbálja megszerezni a nőt. Ő csak testiséget akar, mert Ő a saját emberi útján még csak ebben a szakaszban van... Szemével lát, vágyait érzi és e mentén kapcsolódik... Ha férfi már mutatja a lelkét, akkor továbblépett az emberi fejlődésében. Túl van egy (vagy több válságon) és elkezd beszélni arról, hogy ki Ő, mire vágyik igazából... Ekkor csodálkozik rá arra a felismerésére, hogy Ő nem boldog. Sokáig vívódik egy belső, nyugtalanító érzéssel, majd végre sikerül kimondania és végre elismeri önmagának, hogy az, amiben most él, abban a élethelyzetben, párkapcsolatban boldogtalan... Hogy ezt egy férfi társaságban vagy egy terapeutának mondja ki, az mindegy is, de végre elismeri a valóságot.... Az az első áttörés, amikor a férfi végre beszélni kezd magáról, a lelkéről.. Akkor szüksége lesz arra, hogy olyan nővel legyen együtt, aki Őt megérti, elfogadja, aki tud neki segíteni, nem ítéli meg, nem neveti ki. Alapvető szükségletté fog válni nála, hogy beszélhessen, megmutathassa magát a nőnek. Ekkor a férfi számára a kapcsolódásban itt meghatározóvá fog válni, hogy olyan nő legyen mellette, akivel tud beszélni... Itt is fontos a szexualitás, de a valóban fontos ekkor már, hogy a férfi önmaga lehessen a szeretett nő mellett.... Olyan nő mellett szeretne lenni, aki mellett őszinte lehet, aki látja Őt úgy, ahogy van. Akkor gondolja veled komolyan a kapcsolatot, ha megmutatja neked, láttatja veled a gyengeségeit, ha örül annak, hogy te ott vagy, meghallgatod, ha beenged téged a lelkébe... Mi nők könnyebben beszélünk az érzéseinkről, a férfiak sokkal kevésbé, de ha megnyílik feléd, akkor biztos, hogy komolyan tervez veled. Ilyenkor nem csak az a fontos, hogy Ő mit szeretne tőled, hanem az is, hogy te mennyire vagy arra kész, hogy befogadd Őt úgy ahogy van, fájdalmaival, küzdelmeivel, vívódásaival, elfogadással, szeretettel, megnyugtatással, stb... Ha egy férfi csak annyit lát belőled, hogy húúú, de milyen jó nő vagy, akkor nem akar veled párkapcsolatot!

Teremtés írás 20 nap.

Min nevettél legutóbb tiszta szívből?

Mit kell tenned abban az esetben, ha a szerelmed nem szeret? Nem kellesz eléggé...

Fontos megjegyezni a szerelem nem irányítható, vagy jön, vagy nem. Ez az azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy az a valaki, akivel együtt szeretnének lenni ismeri a szándékod. Tudja azt, hogy tetszik neked, tudja azt, hogy vele szeretnél lenni, de ezt Ő mégsem viszonozza. Nos, neked szól, ha rosszabb esetben szerelmet vallottál neki, jobb esetben pedig egyértelmű lépéseket tettél, melyeket Ő sorban visszautasított... Lehet, hogy beszéltetek is erről és Ő egyáltalán nem akar veled lenni... (A férfiak elég elég egyértelműen kimondják, kimutatják, ha nem kell nekik a nő, a nők hajlamosabbak ezt terelni...) Mi a legjobb, amit ebben az esetben tehetsz? Tegyél meg magadnak egy szívességet, MONDJ LE RÓLA! Azt kérdezed, tényleg azt tanácsolom, hogy add fel, engedd el? Igen, ha valakinek nem kellesz, akkor ne erőltesd rá magad az adott személyre. Jegyezd meg egy életre, minél jobban ragaszkodsz valakihez, minél jobban próbálod magad ráerőltetni valakire, annál messzebbre fogod taszítani magadtól. Senki sem szereti, ha valaki túlságosan nyomul, ez nem imponáló, ez sokkal inkább ijesztővé és kellemetlenné válik egy idő után. Minél jobban nyomulsz, minél jobban próbálkozol, annál messzebb fogtok kerülni egymástól. Egyre kellemetlenebbé fog válni a szituáció, egyre jobban lejáratod magad. A folyamatos próbálkozások felőrölnek téged és szépen-lassan elveszíted az önbecsülésedet. A folyamatos próbálkozások és visszautasítások hatására magadban kezded el keresni a hibát. Magadat kezded el okolni, pedig lehet, hogy erről szó sincs. Attól még, hogy nem kellesz valakinek, egyáltalán nem biztos, hogy benned van a hiba. Egész egyszerűen lehetséges, hogy csak nem illetek össze. Teljesen mindegy, hogy mi az oka, miért nem kellesz eléggé vagy nem kellesz annak, akit szeretsz, a legjobb, amit tehetsz, hogy tovább állsz. Ez az egyetlen jó megoldás, amit választhatsz. Gondolj abba bele, hogy sikerülne magad ráerőltetni arra, aki világosan kifejezte, hogy nem szeret, nem kellesz neki... Valami csoda folytán meggondolná magát és belemenne egy kapcsolatba... Te abban tényleg boldog lennél? Nagyon kétlem, végig ott lebegne előttetek, hogy miképpen indult ez az egész... Azonnal alárendelt szerepbe kerülnél, hiszen Te voltál az, aki erőltette a dolgot. A másik csupán adott egy esélyt. Ez az alárendelt szerep végig kísérné az egész kapcsolatot. A legjobb amit tehetsz, hogy beletörődsz és nem próbálkozol tovább. Ilyenkor azt tanácsolom, indulj el a saját utadon. Rájössz majd arra, hogy ebben a világban bőség van, és azért, mert neki nem kellesz, sokan sorban állnának érted. Engedd el azt az embert, akibe reménytelenül szerelmes vagy, és pár hónap múlva már csak ismerősként fogsz rá tekinteni. Csak egy kósza emlék lesz neked. Nem érdemes futni valaki után, akinek nem kellesz. (Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel) Ha sikerül elengedned, hamarosan rájössz majd, hogy rengeteg hozzád méltó ember van. És kinyílik a világ számodra, rájössz, hogy rengeteg lehetőséged van arra, hogy megtaláld azt, akit szeretsz és Ő viszonozza is. Járd a saját utad, merj élni! Járj társaságba, színházba, szórakozni, ne válj otthonülőssé. Próbálj egyedül is boldog lenni, ne legyél olyan, aki éjjel magányosan fekszik le. Minél boldogabb vagy egyedül a saját bőrödben, annál több ember akar majd becsatlakozni melléd. Ha megfogadod a tanácsom, akkor azt fogod egy idő után érezni, hogy fordul a kocka. Azok az emberek, akik nem viszonozták a szerelmed, idővel elkezdenek keresni téged. Csak véletlen rád írnak majd messengeren, vagy találkoztok valahol. Sok esetben arra leszel figyelmes, hogy fordul a kocka. Az aki előtte nem volt képes viszonozni az érzéseidet, most hasonló érzésekkel áll majd eléd. Mondhatnám azt, hogy ez a megoldás arra, ha valaki nem viszonozza az érzéseidet, de ez így nem is működhet. Ezt nem lehet megjátszani. Az egészben az igazán érdekes az, hogy mire az a bizonyos ember már készen állna arra, hogy veled legyen, neked már nem is lesz szükséged rá. Mire Ő eddig eljut, addigra számodra már annyi új és értékes ember lépett be az életedbe, hogy már nem Ő kell neked. És mivel akkor már nem akarod ráerőltetni magad, akkor vonzóvá válsz számára... De addigra már neked Ő nem kell!!! Úgyhogy én a következőket javaslom. Engedd el! Lépj tovább! Felejtsd el! Az élet tele van lehetőségekkel, melyek mind rád várnak....

Hol van a határ a megalkuvás és a kompromisszum között?

Megalkuvások, melyek hosszútávon romboló hatásúak. Sokan megyünk bele úgy párkapcsolatokba, baráti kapcsolatokba, hogy bizonyos helyzetekben kompromisszumot kötünk saját magunkkal. Sokan elkezdenek a kapcsolaton belül szőnyeg alá söpörni problémákat, háttérbe szorítani a saját érzéseiket, nem állnak ki magukért, stb.. Beszélhetünk hétköznapi szokásokról, érzéseink vagy ellenérzéseink kifejezéséről, életmódunkról vagy arról, hogy amely dolgok előtte fontosak voltak, azokat háttérbe helyezzük. Amikor ez jól működik, akkor mindkét fél mozdul a másik irányába, a rugalmasságunk segíti az összecsiszolódást. Egy jó kapcsolat úgy indul, hogy mindkét fél tesz egymásért, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az álláspontok. Viszont, ha a legtöbb kérdésben csak az egyik mozdul, vagy fontos kérdésekben csak az egyik félhajlandó arra, hogy felülírja a korábbi értékrendjét, gondolkodásmódját, igényeit, akkor az hosszútávon romboló hatású, nagyon negatív dolgokat fog szülni... Nagyon fontos a kapcsolat elején, egy ilyen összecsiszolódáskor, hogy az önismeretünket, amennyire csak lehet közelebb hozzuk, tisztázzuk, elmélyítsük. Már a kapcsolat elején fogalmazzuk meg, hogy számunkra mik a lényeges, kevésbé rugalmas, nem változtatható dolgok. És akkor nem fordul majd elő, hogy olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy csak azért, hogy megtarthassuk a kapcsolatot, inkább ezekről átmenetileg megfeledkezünk. Mert bizony ez hosszútávon kibukik, egy idő után nem tudjuk visszaszorítani magunkban és akkor a másikra kezdünk el haragudni, mely harag magunk felé irányuló haragról szól. Saját magunkban fogunk csalódást érezni, amiért nem voltunk képesek kiállni a saját életünkért, képviselni a saját érdekeinket. A másik félt pedig ilyenkor sokkhatás éri, ha évek múlva kardoskodunk valamiért, kiállunk olyasmiért, ami fontos nekünk, és az illető nem érti, hogy ami eddig jó volt úgy, akkor most miért lett fontossá. És joggal kérdezi, hogy Ő miért nem tudott róla, miért nem tudott részt venni ebben a folyamatban és nem fogja érteni azt sem, hogy miért Őt hibáztatod azért, hogy Te nem tudtad megélni eddig ezt a számodra fontos dolgot, hiszen lehet, hogy nem is Ő kért arra, hogy te lemondj erről... Úgyhogy, amikor mi úgy döntünk arról, hogy valaki miatt háttérbe teszünk valamit, akkor nagyon fontos, hogy megéljük a felelősségvállalást, hogy ezt hosszútávon nem fogjuk ráverni a másik emberre. Nem fogom hosszútávon azt mondani, hogy miattad tettem így vagy úgy. MINDIG magunk miatt teszünk valamit így vagy úgy, adott esetben azért, mert a másik embert nagyon szeretjük és kedvében akarunk járni. Ennek a felelőssége mindig magunkon van, éppen amiatt, nagyon fontos, hogy átgondoljuk, amikor fontos dolgokat zárójelbe teszünk valaki miatt, hogy hosszútávon képesek leszünk-e fenntartani és tényleg tartósan át tudunk-e alakulni ilyen téren, mert szeretjük a másikat, vagy most csak a lendület hevében a másik kedvéért teszünk úgy, mintha... Mert ezzel átverhetjük a másik embert és saját magunkat is, ami mindig visszaüt idővel... Érdemes ezen elgondolkodni különböző szokásaink vagy értékeink mentén.

Ghosting... (Ez a másik kedvencem)-eltűnés egy kapcsolatból...

Egy szakítás sokféle lehet. Viharos, elnyújtott, mint a rétestészta, vagy hirtelen, mint egy ragtapasz letépése, (szerintem ez a legjobb, gyors és fájdalommentes) És természetesen a ghosting, ami szerintem a legfájdalmasabb szakítási forma. (Figyelmeztetés nélkül eltűnni) Ghosting esetén a kezdeményező, azaz a „ghoster” megszűnteti a kommunikációt, a partner, azaz a „ghostee” pedig magára marad gondolataival, és értetlenségével, és nem tudja, hogy miben hol hibázott... Értelmetlenül áll afelett, hogy egyik pillanatról a másikra, figyelmen kívül hagyja a partner... (Barátságokban is előfordul) A ghostingolás én-orientált és indirekt módja egy kapcsolat lezárásának. Csökken a kommunikáció gyakorisága és intimitása, anélkül, hogy a partner egyértelmű információt kapna ennek okáról, a kapcsolat megszakítására való törekvésről. A partner számára egyértelműség híján elképzelhető, hogy elérhetetlenné válik a lezárás. A kezdeményezőnél van a kontroll, a másik fél úgy érzi nincs hatása a történtekre vonatkozóan. Az esetek jelentős részében a magyarázat hiánya arra sarkallja az elszenvedőt, hogy úgy gondolja, ő hibázott, pedig az esetek nagy részében erről szó sincs. Ghostingoltak – Mit tegyünk, hogy mégis tovább lépjünk? Gondoljuk végig, hogy miként alakult a kapcsolatunk! Tudatosítsuk, hogy a ghostingolás hátterében elkerülő működés áll, amiről nem mi tehetünk! Tudatosítsuk, hogy senki nem érdemli meg, hogy kapcsolata ilyen módon záruljon le! Tudatosítsuk, hogy a ghosting nem rólunk szól, nem leszünk tőle kevesebbek, kevésbé szerethetők! Gyászoljuk el meg nem élt vágyainkat, elképzeléseinket a kapcsolat alakulását illetően! Támaszkodjunk barátainkra, családunkra, akik segíthetnek átvészelni ezt az időszakot! Ez a folyamat időigényes lehet, nem könnyű vele megbirkózni. Amennyiben úgy érzi egyedül nem megy, keressen fel pszichológust, aki egyéni konzultáció formájában segíthet a továbblépésben!