2017. április 1., szombat
Gyűlölök temetésekre járni...
Nyilván más sem szeret, és jöhettek itt a tisztelettel, stb, nekem a temetésektől fóbiám van...
Ellenben mindenkit meglátogatok, akit szeretek amíg él, nem keresem a kifogásokat, nem mondom, hogy messze van, ha fontos nekem, akkor szakítok rá időt...
Vannak olyan temetések, ami családon belüli, amiről csak alapos indokkal lehet távol maradni, és azokon meg is szoktam kelletlenül jelenni, ha nincs természeti katasztrófa...
Pl 3 éve akkora hó esett március 15.-e körül, hogy akkor kaptuk Pintértől az sms-t...
Akkor már egy hete amiatt nyavalyogtam, hogy két temetésre is kell mennem az ország másik végére és ugyan adjon már nekem az öreg odafentről valami mentséget, hogy kihagyhassam... Hát, leesett a hó, elzárta a fél országot, így otthon kellett maradnom...
Cegléden van egy olyan "szép" szokás, hogy házhoz viszik az elhunyt családja a gyászjelentést...
Azaz idegen autó megáll a ház előtt, feketében öltözött emberek személyesen "meghívnak" a temetésre, én meg többnyire ott álltam az ajtóban és köpni-nyelni nem tudtam egy-egy meghíváskor...
Mivel évente több ilyen "meghívást" is kaptam, rendszeresítettem egy sötétlila kosztümöt a ceglédi temetésekre...
A kosztüm egyébként nagyon csinos és mutatós volt, az csak a sok temetés apropója, hogy oda vettem föl mindig, mert más ilyen nagyszabású eseményen nem vettem részt, ahol kosztümbe kellett menni.
Aztán egyszer mégis meg lettem hívva valami városi rendezvényre, és gondoltam, hát én néhány városi asszonyért nem veszek új ruhát, jó lesz nekem a lila kosztüm oda is...
Úgyhogy felvettem természetesen, a barátnőm pedig utána fél évig azzal piszkált, hogy a temetésekben megszokott kosztümömet vettem föl és lehetőleg az esküvőjére ezért vegyek már valami mást... :D :D :D :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése