Egy éve lesz lassan...

Ezen a bejegyzésemet Viktor kb fújtatni fog, úgyhogy várom is majd a jelentkezésedet, hogy leossz... :D :D :D :D Szóval 1 éve lesz lassan, hogy túl vagyok az első stroke-omon... Sőt májusban a második stroke évfordulóját is ünneplem, jól vagyok... Jelenleg egy orvosi csodának számítok és úgy mutogatják a leleteimet, mint valami kiállítási tárgyat... Mert agysérülésből egyszer is lehetetlen felépülni, nekem kétszer is sikerült, úgy, hogy nem maradt maradandó károsodásom... Az orvosi csodával írják össze, hogy vissza tudtam állni teljesen a munkába, megszűnt a magas vérnyomásom és minden fájdalmam, amely előtte évtizedekig kísértette az életemet... Viktor emlékszel, mikor egész éjjel fájdalomcsillapítóval tömtél és a csokis kávétól végig hánytam nálad reggel a lakást? Most már nincs ilyen, nem hányom végig a lakást... Na és akkor jöjjön az, amiért tuti leosztasz... Ez a Cegléd nekem olyan volt, mint Magyarországnak Trianon... :( Egész életemben emlegetni fogom, azt a rossz döntést, hogy én oda költöztem... Gyakorlatilag majdnem kicsinált az a város... Az elején nem fogadtak el, mert idegen voltam... Magányos voltam nagyon. Aztán kimaradt az elfogadás, barátkozás, stb rész a történetből, és jött egy éles váltás. Piedesztálra emeltek... Tiszteltek, nagyon tiszteltek, előre köszönt nekem a város, és a kocsimnak is mindenki villogott meg integetett... De ettől nem lettem kevésbé magányosabb, mert utána meg azért nem lettek barátaim, mert annyira tiszteltek, hogy mindenki a "Kiskezit csókolom Ágika" kategóriába pakolt engem. Na és igen, van egy barátom Cegléden Viktor, az egyedüli ember, aki nem állt vigyázzba, amikor megjelentem a közintézményben. Ő volt az, aki vissza mert nekem válaszolni, aki vitázott velem, aki hajlandó volt leülni velem megoldásokat keresni... Mert mindenki más csak, vagy igen azonnal és még csak nem is vitázva bólintott minden kérésemre, vagy elbújt... Na és most, itt élek a Dunántúlon, a kutyát nem érdeklem, vannak barátaim, kapcsolataim és jól vagyok. Teljesen jól. És most, hogy mindenki arról faggatózik, mikor megyek vissza Ceglédre, meg annyira hiányzom már a városból... Kénytelen vagyok elmondani, nem költözöm vissza Ceglédre... Sajnálom, az életem más irányba fordult, és a jövőben nincsenek terveim abban az alföldi kisvárosban... Mondhatnám, hogy szép volt, jó volt, de igazából nem... Menekültem onnan és nem szeretnék visszamenni...