A bizonyítvány...

Ma reggel a barátnőm telefonjára ébredtem... Még ki sem nyílt a szemem rendesen már visít a telefonba... A következő beszélgetés zajlott a reggeli kávé előtt... -Hello, jó reggelt, a pasimnak kell egy szakma..., sürgősen -Mi van?-törölöm ki a szememből az álmosság jeleit. -Tudod, van érettségije, és most szakácstanulónak jelentkezett, de oda csak úgy veszik fel, ha van egy államilag elismert szakmája... -Drágám, ugye tudod, hogy ha én most adok neki egy szakmai bizonyítványt, okirat-hamisításnak számít?-érdeklődöm,-mert akármilyen álmos vagyok, hülye azért nem... -Természetesen jó pénzért gondoltam.-toldja meg... -Mikorra kellene az a bizonyítvány?-érdeklődöm-okirat hamisításba nem megyek bele... -Februárra közepéig-közli velem... -Na, hát akkor a gyerek szépen elbattyog a tanfolyamunkra, épp oda, ahol indul és addigra pont végez is.-közlöm vele kérlelhetetlenül... OK, akkor hová kell mennie?- kérdezte a barátnőm... Szóval így kell SOS-be tanulót gyűjteni... Még egy okirat-hamisításos ügyem nem lesz, örülök, hogy egy véletlenül elírt dátumozást anno egy ejnye-bejnyével egyáltalán megúsztam... (Ugye azért látjátok kedves rendőr barátaim, ismerőseim, milyen jó kislány lettem. A barátokért "sem" mindent...) Nem, egyébként NEM, nem adtam ki egy bizit sem tényleges végzettség nélkül, úgyhogy nem kérek több fejmosást! Remélem értékelitek, hogy nem merítem ki BTK.-t :D :D :D :D :D :D