A beszélgetés...

A lengyel barátnőm meg a férje második kisfiának beszéd problémája van... Konkrétan a gyerek nem akart beszélgetni az első 6 évében... Beszélt, ha otthon volt, a családi körben, de egyébként nem... Régóta probléma ez, mert visszatartották az oviban is emiatt egy évre, hordták lovagolni, pszichológushoz, logopédushoz meg mindenhová, és nem az elméjével van baj, mert okos gyerek, hanem egyszerűen nem kommunikált... Sokat beszélgettünk erről, és a májusban Kata sírva mesélte nekem, hogy az anyák-napi ünnepségen az ő gyereke csak állt a színpadon és meg sem szólalt, csak nézett rá, miközben a többiek verset szavaltak... Szóval nagy fájdalom volt ez nekik, és sokszor megosztotta a Gyula velem ezt a problémát... Éjszakákat beszélgettünk át erről..., meg próbáltuk kielemezni az okokat, esetlegesen további megoldásokat feltérképezni... Mindenesetre, én mindig azt mondtam, hogy álljanak pozitívan a dologhoz, gondolják úgy, hogy a Maxim jelenleg épp gondolkodik, és érleli szavakat. Majd mire iskolába megy, majd azon fogtok agyalni, hogyan fogjátok be a száját... Mert akkor majd elmond nektek mindent, amit 7 évig visszatartott... Nos, hamarosan kezdődik az iskola... Maxim beszél, ha nem is folyamatosan és vannak még beszédhibák, de beszélget, válaszolgat, és hajlandó kommunikációra lépni mindenkivel... Mondtam én, hogy nem lesz itt gond... :)