A hit útja...

Van egy-két ember az életemben, akik eltervezték, hogy hit útjára vezérelnek engem... (több, de inkább kevesebb sikerrel) Elég fáradhatatlanul próbálkoznak újra meg újra... Na, nem álszent, magukat kereszténynek valló, de keresztényi cselekedetet messziről kerülő emberekre gondolok, hanem ténylegesen olyanokra, akik megdönthetetlen hittel, jó szívvel és jó szándékkal élik az életüket... Na, ilyen az egyik barátnőm, aki mindig előjön nekem valami keresztényi nemes cselekedettel... Meg ilyen természetesen Ervin is, aki még kocsit is hajlandó nekem bérelni, hogy megjelenjek egy Istentiszteleten. :D :D Egyébként a tesója, akitől a lakást bérlem, szintén ezen van és még egy bibliát is itt hagyott nekem, gondolom tanulmányozási céllal... :D :D :D Ott is porosodik a nappali asztalán, mert még nem nyitottam ki... Na, és akkor a mai nap, egyik pillanatról a másikra egy keresztény beszélgetős csoport kellős közepén találtam magam a facebook-on... Néztem is kifelé a fejemből, hogy hogy kerültem ide, bár elsőre a cím nem mondott semmit, de amikor beléptem, akkor kereszténységről szóló csoportleírásra bukkantam.. Írtam is mindjárt alá... -Látom nem adod fel... :D :D :D Erre megjegyezte, hogy miért, fel kéne? Majd odabiggyesztette, hogy nem csak templomba járó, hanem a témát érdeklő tagoknak... Nos, nyilván az érdeklődésem felülmúlhatatlan volt, hogy tavalyelőtt év végén az ő kérésére két istentiszteleten is megjelentem... Hozzáteszem, mindkétszer ő intézte nekem a kocsit, hogy feltétlenül elmenjek... A Szilveszterire oda is értünk, miután elbolyongtunk Kecskeméten városnéző túrán, a szuper GPS-el az ÁMEN-re, de legalább ott voltunk, Ervin legnagyobb örömére... Szóval jelenleg komoly érdeklődő aktív tagja vagyok egy keresztény szellemeket valló beszélgetős csoportnak... Csak nehogy úgy járjanak velem, mint Komádiban a pap a nagynéném temetése után... Olyan jó beszélgető partner voltam, hogy a családom azóta sem mer egy asztalhoz ültetni egy pappal engem... :D :D :D