Akkor életem első sztorija...amit nem én írtam meg...

Szóval, én az újságírás alapjait egy országos napilapnál tanultam, igen régen, már vagy 20 éve... Gyakorlaton is a napilapnál voltam, és a legjobb újságírók csöpögtették a szürkeállományomba az írás szeretetét, a riportalany tiszteletét, és riport készítés csínját-bínját is... Állítólag jól írok, bár meg kell hagyni, én tudom és látom, hogy az írásom néhol lektorálásra szorulna, de a volt tanáraim szerintem összességében azért kihúzzák magukat, ha egy-egy írásommal találkoznak, hogy lám-lám, ezt a lányt mi oktattuk... Szóval, az egyik félév végén kellett egy cikket írni, és a legjobbakat akkor lehozták az újságban... Na, most ugyebár nekem volt egy sztorim, csak alkalmatlan voltam a megírására... Igazából nem arra voltam, alkalmatlan, hogy megírjam, mert gyakorlatilag ott volt előttem az anyag, hanem a szereplőket ismertem és kicsit zavart volna, ha nekem kell ezt megírnom... Így egy tanulótársamnak egy az egyben átadtam a sztorit, ami végül is a legjobb háromba bekerülve meg is jelent... A történet lényege a következő volt... Volt a szülőfalumban egy néni, akinek meghalt a fia, de a helyi református pap nem volt hajlandó eltemetni... (a református papnál konfirmáltam és igen jóban voltunk) Szentendréről hoztak papot, aki végül is eltemette a férfit... Majd pár héttel később a néni részt vett egy másik falubéli temetésén, ahol a helyi református pap mondta az engesztelő szertartást... Majd mikor kísérték az elhunyt koporsóját a sírhelyre, elmentek a fent említett férfi sírja mellett,amikor is a lelkész hangosan felkiáltott... -Hát ezt ugyan ki temette el? Mondom, közben ott volt a gyászolók között az édesanya... Szóval, nagyjából meg is volt a sztori eddig, amikor szóltam egy kollégának, hogy ezt bizony meg kéne írni... Na rendje és módja szerint elkísértem az anyához, majd a lelkészhez is, utóbbinál otthagytam, mert inkább nem akartam belefolyni... A srác elbeszélgetett, a pappal, majd rákérdezett, hogy is történt ez az eset... Nos... A pap nem sokat variált, tömören, egyszerűen megfogalmazta azt, hogy miért nem temette el, és itt szó szerint idézném... "A párttagot temesse el a párt, a hívőt meg az egyház."