Én, (Én-nel nem kezdünk mondatot) mint hűtlen barát újra... Azaz hogy tervezem a januári Pesten tartózkodásomat.

Nem akarlak áltatni titeket, ezért itt most elétek tárom, nem miattatok megyek föl január végén Pestre. Mivel ismertek, ezt ti nagyon jól tudjátok valahol mélyen, de gondolom mindenkiben meg van a remény, hogy egyszer megváltozom. El kell keserítselek titeket, nem változom, legalábbis nem olyan ütemben, mint szeretnétek, de gondolom pont az ilyen dolgokért szerettek. Nem biztos, hogy akkor is olyan kitörő örömmel fogadnátok, ha miattatok mennék, mint így, hogy összekötöm a kellemest, a "hasznosnak egyáltalán nem mondhatóval."
Szóval január 26.-án reggelre idézve vagyok a Katonai Bíróságra egy helyi rendőr miatt, aki elfelejtette két éve, hogy ő arra esküdött föl, hogy megvédelmez és megóv minket.
Mivel nem tudok korán kelni és míg emberszabásúvá hozom magam reggelente az is másfél óra, így 25.-én este már a Zsaninál alszom. (Most itt a Zsani mondhatná, hogy érdekből megyek, de szerencsére, ő azért a legjobb barátnőm, mert már jó ideje nem vág ilyesmit a fejemhez), egyszerűen örül, hogy végre ott vagyok.
A tárgyalás előtt találkozom ha minden igaz az ügyvédemmel és másik imádott barátnőmmel a Gabival, majd ha jól számítom, akkor a tárgyalás menetétől függetlenül végigisszuk a Liszt Ferenc teret. Legalábbis remélem nem csinál arra a napra egyéb programot rajtam kívül.:))
Most az akkori éjszakát vagy nála vagy újra a Zsaninál töltöm, ez még szervezés kérdése. Ma bejelentkezett a Zsuzsi, hogy egy éjszakát feltétlenül nála kell töltenem, de ez nem lehet a január 27.-e, mert a Gyulához és a Katihoz ígérkeztem már hetekkel ezelőtt, hogy azon az estén meggyurkálom a gyerkőceiket. Úgyhogy 27. e éjszaka Békásmegyeren leszek. 28.-a péntek akkor lehet épp a Zsuzsi (akár bulizni is elmehetnénk hármasban (A Zsanit is vigyük), hogy ne legyen sértődés, és 29.-e szombat a Tamás Csepelen, mert neki is megígértem, hogy eltöltök vele egy meditációs, beszélgetős estét. Bocsi Erzsó, téged nem látogatlak meg, mert azok után, ahogy leugattam a pasidat, nem biztos, hogy szívesen látna, bár szerintem ez nem is olyan nagy baj.:))
Nos, esetleg olvassátok el a programomat, és ha még időben módosítjátok, akkor tudok rajta cserélgetni, ha pedig megfelel így annak örülök. Szóval elképzelésem szerint eszerint az időpont szerint várhatjátok a megjelenésemet. Ha még valaki esetleg úgy gondolja találkozni szeretne velem, akkor kérlek próbáljátok időben beegyeztetni. Szívesen találkozom bármelyikőtökkel, és tényleg szeretem minden barátomat, tényleg bárkivel szívesen találkozom, aki velem akar lenni, de ne az legyen, hogy aznap hívtok fel, hogy most tudtátok meg, hogy fent vagyok és ugyan akkor találkozzunk, mint legutoljára is történt, mert az ilyen telefonoktól kiszaladok a világból.

Ági

Úgy látom minden pasinál elmentek otthonról... Vagy nem is tudom mi van.

Valószínű meséltem nektek, hogy a múltkor kijöttek a rendőrök ablakot nézni, fényes nappal. Először azt hittem valami viccről van szó, és akinek elmeséltem, mindenki azt hitte szórakozom.Egy héttel később a szomszédasszonyommal sétáltunk befelé a városba, amikor a sorompó előtt oldalról mellénk kanyarodott egy rendőr autó. Gondoltam, biztos sürgős, menjenek, de elkezdtek nekem integetni, hogy menjek oda hozzájuk. A sofőr az ablak ellenőrzős rendőr volt, mellette a helyi KMB-s, legalábbis azt hiszem. Közölték, hogy épp hozzám tartanak, mert fel kell venni a tanúvallomásomat, arról, mikor októberben betörtek, (kivételesen nem hozzám, hanem a szomszédomba a Csabához.) Mondtam neki, hogy épp akkor nem érek rá, erre közölte, hogy akkor szombaton. Mondtam neki, ne vicceljen, szombaton én nem fogok rendőrségre menni, mert várom a Zsanit. Erre javasolta a hétfőt, de az ablakos srác közölte, hogy Ő hétfőn nem dolgozik, legyen inkább kedd. Nos, kedden nem is voltam otthon, csak este, de mivel akkor nem jártak arra, nem lett belőle semmi. Na tegnap este fél 9-kor kopognak az ajtómon. Megkérdeztem, ugyan ki lehet ilyenkor, erre közölték, hogy rendőrség. Ajtót nyitok és ott áll két rendőr. Egy fiatal, meg a KMB-s, jöttek felvenni a tanúvallomásomat. Mi van?-kérdezem. Ja, hát, most rögzítik amit októberben elmondtam. Gondolhatjátok hogy néztem ki, mint aki most szabadult. Szabadidőruhában feküdtem a kanapémon, amit a Zsanival nyitva hagytunk, elmosódott sminkkel, a hajam mint valami szénaboglya. Gyorsan összenyomtam a kanapét, és leültettem a KMB-s zsarut, aki elővette az októberben elmondottakat és szépen kézzel átírta. A fiatal rendőr kiment, majd kb. fél perc múlva kopognak és bejött az a rendőr, akin ek annyira fontos volt, hogy akkor jöjjenek, amikor Ő dolgozik. És a srác (már nem először) úgy nézett szét az otthonomban, mintha oda akarna költözni. Mindent megnézett, ami az orra előtt volt, még az okleveleimet is. Komolyan valami nem stimmel mostanában a pasikkal, ahány pasas volt nálam az elmúlt két hétben (függetlenül attól, hogy miért is jött oda) az úgy felmérte a lakásomat, mintha ott akarna lakni. Valami történhetett velük az elmúlt időben, mert én bizony nem változtam. Nem lettem jobb nő, mint régen. Már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy megkérdezem a rendőrtől,hogy tulajdonképpen mit akar tőlem?
Apropó, a törzshelyemen a kávézóban, ahol régen mindig ittam egy kávét, mostanában egy teát szoktam, tegnap egy törzsvendég pasi kezdett el éktelenül dicsérni, hogy milyen jó nő vagyok, meg ritkán látni ilyen nőket. (NAP, MINT NAP EGY HELYEN ISSZUK REGGELI ITALUNKAT KB KÉT ÉVE.) Mondtam is neki, hogy ne haragudj, de nem maradt otthon a szemüveged? Nekem nincsenek önértékelési problémáim, de a jó nőtől elég messze állok. Na mindegy, talán a Karácsony teszi, magányosnak érzik magukat vagy a fene tudja...

Derült égből fenyőfa.

Kb. két hete, rutinos stopposként próbáltam leinteni valakit este a vaksötétben a kórháznál. (A stoppolásról csak annyit, hogy gyakorlatilag aki tudja, hogy stoppolok, már megátkozott, hogy remélik egyszer sikerül valami olyan barmot leállítanom, aki kivisz engem a 4-esre és otthagy, hogy próbáljak hazajutni, ahogy akarok.) Mindenesetre velem még csak hasonló sem történt, pedig stoppolok már vagy 16 éve, de még csak rosszindulatú emberrel sem találkoztam. Sőt, mára már odáig jutottam, hogy sokszor a kezemet sem kell kitennem, már megállnak nekem, hogy ismernek és elvisznek. Szóval ennyit a stoppolásról általában.
Na azon a bizonyos estén is ezen a módon próbáltam hazajutni, amikor megállt mellettem egy Mercedes kisbusz. Nem sokat, teketóriáztam, beugrottam a vezető mellé. Megcsapta az orrom a tipikus fenyő illat, ami a karácsonyi hangulatot teremti az ember szívében. Mondtam is a sofőrnek, hogy jó illat van, mire közölte, hogy Ő fenyőfákat nevel, direkt karácsonyra, és most a kiskereskedőjéhez szállítja Törtelre. Megkérdezte tőlem, melyik a kedvenc fám, az ezüst fenyő vagy a Normandiai. Mondtam neki, utóbbi, mert szerintem, az a leggyönyörűbb. Elkérte a számom, én pedig a kezébe nyomtam a névjegykártyám. Azt mondta, szeretne megajándékozni egygyönyörű Normand fenyővel. Alig hittem el, hiszen nem is ismert, összesen csak hazavitt. Erre tegnap felhívott, hogy szeretné elhozni a fát a lakásomhoz. Ilyen ajándékot, pedig még csak meg sem rendeltem az univerzumtól. Este fél 6-kor megállt a házam előtt a kocsival és a kezembe nyomott egy több, mint két méteres gyönyörű fenyőt. Annyira kerek és gyönyörű, hogy ilyen szép fám még talán nem is volt. Most ma elszaladtam egy fenyőfa árushoz megkérdezni milyen áron vesztegetik méterét a Normand fenyőnk, és itt Cegléden 4500 Ft/ métere. Azaz teljesen ismeretlenül egy idegen embertől kaptam egy csodálatos ajándékot Karácsonyra. Mit mondhatnék erre? Vajon miért kényeztet a sors most ennyire?

A szagok...

A régebbi munkatársaim emlékeznek rá, hogy sosem bírtam a büdöset. Egyszer Veresegyházon az egyik vevőt is sikerült majdnem lehánynom az izzadságszaga miatt. (kb 10 centire kerülte el a belőlem sugárban előtörő paradicsomlé.)
Most mondhatjátok, ehhez képest a csontkovács munkát választottam.
Eddig ezzel nem is volt baj, az emberek ha hozzám, főleg, ha lakásomra jöttek, tiszták, frissen fürdöttek voltak.
Na, ma szó szerint el kellett menekülnöm a Belső Világból a munkahelyemről.
Nem hozzám jött a vendég, hanem Bozsóhoz a másik csontkovácshoz érkeztek hárman kezelésre. Mivel vendégenként egy órát kell számolni, ez 3 óra, egylégterű helyen. Pont előtte ettem. Az első 15 percben még nem is volt akkora gond, terjengett némi szag, és lelkesen körbejártam a kollégákat, szimatolva vajon melyikőjük lehet ilyen irdatlanul büdös. Majd miután magamat is ellenőriztem és megállapítottam, hogy nem én árasztom ezt az iszonyú szagot, elgondolkodtam Bozsó vendégein. Kati az egyik kolléganőm meg is jegyezte, most hogy látja miképpen szaglászom már rájött nem az ő orra a rossz, hanem tényleg büdös van. Addigra már rendesen fuldokoltam, öklendeztem és épp visszakéredzkedett a 15 perccel előtte elfogyasztott kaja. Cili a főnökasszony egyből gyertyákat meg füstölőt gyújtott, de ha lehet ez még fokozta a fulladozásom. Na, kb az első vendég felénél Bozsó előkeveredett. Mondom neki, hogy nem érzed a szagokat? Mondta, hogy az ő orra már elfáradt. Nevetve ütögettem vállon, hogy még szerencse, hogy mentős, mert ha esetleg megfulladnék újra tud éleszteni.:))
Erre közölte, hogy én a gyertyától vagyok rosszul nem a szagoktól. Na ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, elindulok haza. Ezt nem bírom ki még két és fél óráig.
Sok mindent el tudok fogadni, nekem elég nagy a befogadó és a tűrőképességem, de a szagokat... Nos, ilyenkor megkérdezném, ha ma már mindenhol van egy lavór víz, a szappant is feltalálták már, miért nem lehet mindezt alkalmazni?

Beteljesült???? szerelem...

Mikor ezt a blogot megnyitottam, akkor megfogadtam, hogy őszintén fogok írni. Mindig meg fogom veletek osztani az érzéseimet, a gondolataimat, meg mindazt ami velem történt. Mivel megtiszteltek most már évek óta, hogy olvastok, figyelemmel kíséritek az életem, ezért ez az esemény is azok közé az események közé tartozik, amit muszáj elmondanom. Bár igazából ez életemben mindig az a rész, amiről nehezen írok. Ő az az ember, akiről soha nem beszéltem és most is csak név nélkül fogom leírni az eseményeket. Hogy miért írok mégis róla? Mert Ő az álom megvalósulása, egy olyan ajándék, amit az ember nem kap meg bármikor. Ő az akire azt mondod az első pillanatban, az első látásra tudod, hogy a Karmád része, az az ember, akinél nagyot dobban a szíved, amikor meglátod, akit el kell tudnod engedni, mert nem láncolhatsz magadhoz, de mégis tudod, hogy mindig ott lesz a szívedben.
Ez a bizonyos első találkozás kb 13 éve lehetett egy liftben a Duna Plázában. Egy helyen dolgoztunk, diákmunka volt. Ott állt velem szemben, és remegett a lábam. Abban a pillanatban tudtam, hogy úgy el kell kerülnöm a következő hónapokban, mint a Pestisest, mert annyira vonzott, miközben szerelmes voltam a nagy Ő-be, ő mint valami méreg ott volt és éreztem, hogy akkor összekapcsolódtunk. (Hozzáteszem, Ő észre sem vett, sőt szerintem az sem tűnt fel neki, hogy nő vagyok)A sors, csak, hogy gyötörjön odatette mellém, és nap, mint nap álltam mellette, miközben menekültem volna. Eltelt néhány év, nem láttam. Egy héttel az esküvőm előtt a leánybúcsúról tartottam hazafelé, amikor leült mellém a srác a vonaton. Biciklitúráról tartott hazafelé, gyakorlatilag semmi esély nem volt rá, hogy mi ott találkozunk, és ott ült mellettem, a karja a karomhoz ért, és ugyanazt a szívdobbanást éreztem, ugyanúgy beleborzongtam, hogy ott van, éreztem az illatát, és tudtam, hogy Ő az álom, az az ajándék, amit lehet sosem kapok meg. Egy hét múlva férjhez mentem és őszintén teljes szerelemből mondtam ki az igent. Eltelt néhány év, és váltunk... Nagyon magam alatt voltam, és a válás után először mentünk el bulizni a lányokkal. Előtte már kicsit becsíptünk, némi billiárd után, az Arató discóban kötöttünk ki. Akkor már évek óta nem voltunk így együtt sehol a lányokkal...
Úgy kb. 10 perc múlva valamiért meg kellett fordulnom. Nem tudom, mi volt az, egy érzés, egyszerűen csak éreztem, hogy annak az estének mondanivalója van számomra. És ott állt a srác mögöttem. És ugyanolyan volt, mint 11 évvel előtte, egyszerűen tudtam, éreztem, hogy Ő az aki, minden álmomat beteljesítheti. Ő az, akit a sors nem véletlenül hoz újra és újra felém... Megpróbáltam azon az estén elkerülni, nem ment, valahogy mindig ott volt, valamiért mindig odakerült mellénk. pedig a lányok agyára mentem már, mikor mindig mondtam, hogy menjünk már, menjünk már. Még abban az évben randiztunk, de Ő talán úgy gondolta nem lenne mellettem boldog, nem találkozott többet velem. Elfogadtam a döntését, egyszerűen elengedtem és arra gondoltam, lehet a sors azt akarja megtanítani nekem vele kapcsolatban, hogy el kell tudnom Őt engedni, mert nem lehet álmodozni egész életünkben valakiről, aki sosem enged magához közel.
Eltelt másfél év, és a sors úgy hozta, hogy Ceglédre is jönnie kell. A barátjától megtudtam, hogy teljesen véletlenül elejtette azt a mondatot, hogy "Cegléden járt, és ha tudta volna a számomat felhívott volna." Az adott nekem egy lehetőséget, és elküldtem a névjegykártyám neki, hogy legközelebb ne legyen akadály. Persze nem hívott, én pedig beletörődtem, hogy ennél közelebb sosem jutok hozzá. Majd jött az a pajzsmirigy probléma, és az az eset az, amikor az ember összeszedi az összes ismerősét, aki az egészségügyben dolgozik, és megpróbálja megtalálni a maga számára a legmegfelelőbb orvosi ellátást. És akkor felhívtam, segítséget kértem tőle, és Ő segítséget is nyújtott volna, ha egy másik barátom nem előzi be. Mivel rosszul voltam, nem értem rá, szerelem ide vagy oda rá várni..., úgyhogy megint kikerült abból a körből, hogy találkozzunk. És akkor a közös barátunk megemlítette, hogy szakított a barátnőjével... Bátortalanul írtam neki egy levelet, igazából nem tudtam milyen reakciót váltok ki, azonnal elutasítást, vagy megfontolás alá teszi a dolgot... Megfontolás alá tette, de nem ígért semmit. Majd egyszer küldött egy sms-t, hogy akár találkozna is velem. Természetesen csak másnap láttam meg az sms-t, mert ilyen gyorsan eljut hozzám az információ, de mikor találkoztunk volna, akkor le is mondta... Én pedig továbbléptem, és el is jutottam addig, hogy ennyi, nekünk nem kell továbblépni. Majd egy hónap múlva megint hívott és új időpontot beszéltünk meg. Ez a mostani szombat volt. Délben érkezett... És innentől kezdve csak annyit szeretnék mondani, hogy Ő látogatást tett az életemben, és ez a látogatás egy olyan álom beteljesülése, amit csak a romantikus filmekben ismerünk. Nem tudom látom-e valaha még, nem tudom lesz-e folytatása, de azt tudom, hogy azt kívánom egyszer mindenki élje át azt a beteljesülést, amit én éltem át vele, VELE és most nem szexuális beteljesülésre gondolok. Egyszerűen csak megérezni azt, hogy igen, Ő a jelenlétéve kitölti az összes helyet a szívemben. Köszönöm Neked, ha olvasod a blogomat, tudni fogod.

A helyi yard-tól meglepő fejlemények...

Csütörtökön egész délelőtt kedves barátomat a Csoma Tamást vártam. A konyhában főztem, mikor szomszédasszonyom átugrott megnézni mit is csinálok. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy lassít egy rendőrautó a az utcánknál. (Meglepődtem, mert azonkívül, amikor hozzám jönnek, mert épp betörtek, többnyire erre sem néznek.) Mondtam is a Bettinek, hogy lehet megint betörtek valahová az utcában. Betti kinéz az ajtón és meglepődve tapasztalja, hogy megálltak a ház előtt. Viccesen meg is jegyezte, hogy tuti bevisznek valamiért. Na, kiszállt a két rendőr a kocsiból, és elindultak befelé hozzám. Úgy tanácstalanul álltam, nem igazán értettem, minek köszönhetem ezt a megtisztelő figyelmet, hogy fényes nappal megjelennek a lakásomon, úgyhogy meg is kérdeztem. A válasz, és ettől majdnem lepadlóztam, az volt, hogy "jöttek megnézni az ablakokat, hogy nincs-e valahol betörve" Mi van?- kérdeztem vissza?- azt hittem viccelnek, de képzeljétek el, rendesen körbejárták a házat. Ha esténként is ilyen ügybuzgók lennének, akkor lehet elkapnának esetleg elkövetőt is. Mondom is Zoltán barátomnak, hogy eléggé bíráltam a nappali megjelenésüket, de letorkolt, hogy ilyenkor be kell őket hívni egy kávéra, mert ilyen rendesek, hogy vigyáznak rám. Milyen kár, hogy magas a vérnyomásom, így száműztem a lakásból minden kávét.:))

Erzsó..., vajon miért is kap valaki ilyen karmát?

Most kb. 5 barátom (A Zsani őrjöngeni is fog) megfogja a fejét és nem fogja megérteni, miért is került újra be az Erzsó az életembe.
Még nagyon régen, édesanyám azt mondta, "ha padlóra kerülsz, mindig emelj fel magaddal valakit, mert ketten könnyebben felálltok." Nos, a múltamról hirtelen ennyit, akármilyen is volt az Erzsó, akárhogy ismertétek meg, az én életemben 2008-ban Ő volt az a szalmaszál, aki éjjel-nappal képes volt fogni a kezem, vigasztalni, mikor sírtam, átölelni, mikor ordítani tudtam volna. Persze ott volt a Zsani is, aki naponta kirángatott a lakásból, a Gabi az ügyvédem, aki nemegyszer végig itta velem a Liszt Ferenc teret, meg az Angel és a szülei, akikhez MINDIG haza tudtam és mai napig haza tudok menni,és még a fiúk, a Köllő Zsolti és a Bertalan Laci, akik az első telefonomra a mai napig ugranak. Az első kérésre mellettem teremnek, és ott segítenek, ahol tudnak...,a Gyula és Kati, akik soha nem felejtkeznek el rólam és még sorolhatnám. Külön köszönet még két embernek az életemben, akik névtelenül állnak évtizedek óta a hátam mögött. Ők azok, akiknek nincs nevük, de viszont hatalmas szívük van. Csak hálás lehetek a sorsnak, azért, mert az életem folyamán ajándékba kaptam olyan barátokat, amilyenek, évek, évtizedek óta ti vagytok nekem.
Na, visszatérve mindezek után az Erzsóra.
Szóval, senki, de tényleg SENKI nem érdemel az élettől olyan anyóst, amilyenben nekem volt részem, pláne ennél sokkal rosszabbat, pedig az én anyósom nem volt kis pálya, aki végigkísérte a házasságomat, az tudja.
Mikor az Erzsó történetét meghallottam, arra gondoltam, hogy biztos Erdőkertes és környéke az ahol a paraszt anyósokat képzik (Az Ő anyósjelöltje épp Váchartyáni, de hát az ott van Kertes mellett). Szerintem külön iskolát nyitottak arra nekik, hogy megtanulják hogyan bántsuk minél jobban a menyüket. De amikor az Erzsó történetét meghallottam, akkor rá kellett jönnöm, hogy én imádom a volt anyósomat. Komolyan, az én anyósom csak üvöltözött velem és lehordott mindennek az esküvőm hajnalán is, meg csak együtt fürdött meg együtt aludt a kicsi fiával, de nem kellett miatta két napot az autóban töltenem. Szóval gondoljátok el az Erzsóra, (mit az isten az a nő is Márti, hasonlóan az én volt anyósomhoz) rátámadt az anyósa, majd utána napokig az autójában aludt. Ja, az én volt férjem soha nem állt volna úgy az anyja mellé, hogy ilyen esetben (Ilyen szerencsére soha nem történt meg) hagyott volna engem az utcán, ő pedig odabújt volna az anyjához vigasztalni. Kevés dolog van így utólag amit pozitívan tudok értékelni a volt férjemmel kapcsolatban, amikor az anyjáról volt szó, de azt mindenképp, hogy képes volt miattam leüvölteni az anyja haját a fejéről, mikor Fóton az üzletemben megtámadtak. Szóval ezt a mai napig pozitívan értékelem. Akármilyen gyenge és befolyásolható volt, azt sosem tette volna meg, amit az Erzsó pasija megengedett magának. Szóval megjelent a leányzó a hét elején nálam eléggé összetört állapotban. Rábeszéltem, hogy vegye föl a pasijának a telefont, hogy ne aggódjon. Szóval felhívta nálam a pasi és amilyen jelenetet levágott, miután velem is beszélni szeretett volna, hogy egyszerűen nem tudtam szó nélkül hagyni. Emberünk ugyanis nem tudta, hogy a legjobb embert találja meg személyemben az ilyen hülyeségivel. telefonon keresztül úgy nekimentem, hogy utána még telefonálni sem mert többet. Elmagyaráztam neki, hogy ébredjen már föl, a féltékenységgel semmire nem megy, ugyanis nem kell kilométereket megtenni, ha meg akarja csalni egyik ember a másikat, meg pont az ilyen idióták miatt mennek tönkre a kapcsolatok, a jó anyjáról pedig nem is beszélve. Nem hiszem, hogy eljutott volna ez az ember kisagyáig, mindenesetre az Erzsónak akkor ott és most a neten keresztül is tanácsolom, bármennyire szereti is azt a barmot, most kell lelépni, amíg nem megy bele teljesen tönkre. Senki, senki nem érdemli meg a családon belüli erőszakot és senki nem érdemel olyan anyóst, mint az enyém volt, rosszabbat pedig...

Megint megpróbáltak betörni hozzám.

Tegnap egész nap otthon voltam, este almás sütit sütöttem. Pont 1825-re lettem kész, vittem át a tőlem 15 méterre lakó 3 kisgyereknek sütit, a szomszédasszony mondta üljek le kicsit, főzött teát, megnéztük a híradót és már mentem is vissza. Azt láttam, hogy nem ég az udvari világításom, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert gondoltam kiégett a villanykörte. Beléptem az ajtón és oldalra nézve azt kellett tapasztalnom, hogy tele van a kanapém üvegszilánkokkal. Odarohantam az ablakhoz, (eddig mindig azt feszítették föl, ezért az utolsó betörésnél megerősítettem a csavarozását. Hát nem is tudtak most bejutni, csak összetörték a dupla thermo ablakot. Bevágták mindkettőt, a kár kb 30000 Ft. Kijöttek a rendőrök, megint nem találtak semmi nyomot, majd megkértem a helyszínelőt, ugyan nézze már meg a kinti villanykörtét, mert jóval magasabb nálam és nem érem el. Ő csavarta vissza. Pont tegnap előtt hívott föl este valaki a ceglédi kapitányságról, a nevére nem emlékszem, érdeklődött, hogy a szomszédomhoz a Csabához betörtek alig egy hónapja, történt e benne feljelentés. Mondtam neki, hogy nem tudom, mert engem a meghatalmazottat nem fogadta el a kapitányság, a Csaba meg nem volt otthon. Mindenesetre mondtam neki, hogy két év alatt 11 betörés ebbe a házba elég borzalmas, főleg, hogy elkövetőt nem is találtak a 11 alkalom alatt. Erre az ürge mondja, hogy ez az ők, mármint a rendőrség szégyene is. Ezt hallva rákérdeztem, hogy mondja, valóban a ceglédi kapitánysággal beszélek?
Az a szomorú tény, hogy jelenleg nem tudom az ablakomat miből megcsináltatni, mert csak jövőhéten lesz pénzem, ugyanis minden pluszból tűzifát hozattam. Szóval gyakorlatilag ott áll a lakásom egy betört ablakkal. A vendégeimet is le kellett mondani, mert hideg a lakás.

A rendetlenségről...

Évekig tanítottam a barátaimat és akik szeretnek engem arra, hogy úgy kell elfogadni mindenkit, ahogy van, mert hja megpróbáljuk megváltoztatni, akkor azt veszíti el, amit a leginkább szerettünk benne. Nos így van ez a rendetlenségemmel is. Emlékszem 20 éves koromban a Peti, akkori szerelmem azt mondta el sem tudná képzelni az életét velem már úgy, hogy ne lenne mindenhol papírzsepi, és a szokásos napi rumlim.
A volt férjem ezt megoldotta azzal, hogy kinevezett egy fotelt rumlis saroknak, meg két kosarat a könyvespolcon és ami zavarta azokat odaszállította, a többi helyen rend volt.
A barátaink meg azt tapasztalták, hogy kiírta a falra, hogy "Ahol szeretet van, ott rendetlenség is van, a tökéletes rend temetővé változtatná a világot."
Nos, ez meg is oldotta a helyzetet, soha többé nem akadékoskodott senki.
Mióta elköltöztem Ceglédre azt kell tapasztalnom, hogy a barátaim kritizálnak. A vendégek elfogadják a rumlimat, a barátim meg megjegyzéseket tesznek a sajátságos rendemre.:)) Úgyhogy ma drasztikus megoldást tettem, Ceglédre is kiírta a fenti idézetet. Fogadjatok már el úgy, ahogy vagyok, hiszen 10 éve erre tanítalak titeket.

Megint Kecskemét

Irat ismertetésen jártam újonnan a kecskeméti rendőrkapitányságon. Lassan a második otthonommá válik az a város. Odafelé a szomszédom vitt, visszafelé vonattal.
Mindenesetre azt most megjegyezném, hogy elégedetlen vagyok. Ott fényezte magát a nyomozó nekem, hogy milyen profi munkát végzett. Többször is rászóltam, hogy ugyan hagyja már az önmaga fényezgetését, csak össze kellett szednie csokorba, azokat, amiket mi összegyűjtöttünk és elmondtunk. Szóval csak leírta, (megjegyzem előtte egy napig üvöltöztem vele a telefonba, hogy ugyan legalább foglalkozzon azzal, hogy átgondoltam a dolgot és összetettem a dátumokat)
Mindenesetre jött nekem azzal, hogy ha nem lett volna dátumozás és szüneteltette volna az eljárást, akkor is előkerítette volna a tetteseket, mert neki már gyanúsak voltak. Szóval jó kis mesét levágott ott nekem. Mondtam is neki, hogy persze, mindez olyan hihetőnek tűnik nekem.
Azt tudjuk, hogy a közvetítői eljárást elutasította az ügyész, az elkövetők ügyvédje az elkövetőkkel együtt meg sem jelent az iratismertetésen, így nem is tudják mire kell felkészülnie. Én rendesen végigolvastam mindent. Majdnem még a helyesírási hibákat is elkezdtem javítani. Nem sok kellett hozzá.:))
Mindenesetre azzal megnyugtattak, hogy okirat hamisításért, mint elkövető megrovást kaphatok.
Persze engem ez is zavar, meg az, hogy azzal kutya nem foglalkozott, hogy amikor átvettem a kocsit, reklamáltam, hogy hiányzik belőle egy csomó minden.
A szakértőről pedig ne is beszéljünk, szerintem életében először akkor látott Minit, mikor az enyémet és azt sem tudta, hogy tulajdonképpen mit néz. Csoda, hogy a kocsi elejét megtalálta. Nem vette észre, hogy 93-as a karosszéria, hogy a kocsi Rover típusú és, hogy 90 %-ban eredeti alkatrészeket tartalmaz, mellesleg az sem tűnt fel, hogy minősített veterán.
Na mindegy...

Visszakaptam a kocsim

Tegnap reggel nyolckor kiadták a kocsimat Kecskemétről a rendőrségről. Mióta ellopták és megkerült, nem is láttam. Szóval tegnap mentünk érte Köllő Zsolti barátomékkal. (Itt most meg is köszönöm nekik, hogy önzetlenül csupán baráti szeretetből elhozták haza.) Mindenesetre amikor megláttuk sírni volt kedvem, de Zsoltiék is csak nagy szemeket meresztettek, mert ők látták eredeti állapotában is, és így tönkretéve csak szomorkodtak. A fél kocsi le van amortizálva, mivel egyedi színkeveréssel volt festve, nem biztos, hogy annál a két elemnél, ami sérült eltalálható a szín, így lehet újra kell az egészet fényezni. Még a pótkerekem és hangszórók is hiányoznak. A biztonsági öv csatjától, a 9 pálcás hűtőrácsig minden le van amortizálva. Este kijött a szerelő, megnézte, azt mondta próbál nagyon baráti árat mondani, de most mondja, a villamossági szerelés miatt először legalább induljon be. Mellesleg olyan koszos, hogy mikor hozzáértem, utána mindenhol tiszta koszos lettem.
De a hab a tortán még csak ezután következett. Ugyanis volt egy kölcsönadási szerződés az elkövetők és köztem, amit jóhiszeműen még a lopás előtt aláírtam, de mivel májustól használták, májusi dátummal. Ennek hatására most a nyomozó, hogy teljes legyen a paletta, meggyanúsított okirat hamisításért. (A rossz dátum miatt) Az ügyvédem ki is van akadva, hogy egyáltalán ki hallott már arról, hogy a sértettet begyanúsítják okirat hamisításért egy rossz dátum miatt. Szóval vettek új és tenyér lenyomatot, és úgy bántak velem, mint egy sorozatgyilkossal, lefotóztak, stb. Úgyhogy legközelebb így írjatok alá valamit, vagy egyáltalán bármit is. Mondtam is nyomozónak, ott mérgelődtem fennhangon, miközben új lenyomatot vettek, hogy olyan, mintha kiraboltam volna 60 bankot. Szóval ez a Magyar Rendőrség. Nem a tényleges elkövetőkkel foglalkoznak, hanem ilyen szerencsétlen sértetteket zaklatnak.
Ja, ez a nyomozónak is szól, aki nem átallja mindig felhívni a figyelmemet, hogy olvassa a blogomat, meg olvas mindent, amit a neten írok.
Mindenesetre Zsoltiék közölték, legközelebb akkor szeretnének Ceglédre jönni, mikor költöztetnek vissza Pestre. Azt mondták ingyen visszaköltöztetnek, csak mondjam már, hogy megyek. Szóval, ha ketten mondják, hogy részeg vagy... Már annyian mondjátok, hogy vissza kell mennem, hogy komolyan elgondolkodom rajta.

Megfáztam, persze itt Cegléden érdekesen álltak az orvosok a dologhoz.

Szóval már másfél hete hasmenéssel indult a betegségem. Először arra gondoltam valami ételmérgezés lehet, de másnapra jelentősen megnőtt a lázam. Közel 40,00 C fok. Itt már gondoltam inkább valami vírus. Elmentem a háziorvosomhoz, fölírt antibiotikumot, majd mehettem haza. Eltelt néhány nap, közben iszonyúan fájt a torkom, (a hasmenés közben elmúlt), de a lázam folyamatosan 39,00 C fok fölé ment, és gyakorlatilag képtelen voltam láz és fájdalomcsillapítókkal, hűtőfürdőkkel levinni 39 alá a testhőmérsékletem. Pedig a hideg vízbe töltöttem a napjaim nagy részét. Aztán egyik este úgy gondoltam, már elég meg már a láztól fájt mindenem, zsibbadtam, kihívtam az ügyeletes orvost. Nagy megdöbbenésemre az ügyeletes doki megállapította, hogy húgyhólyaggyulladásom van. Megkérdeztem tőle, hogy ugyan ezt mire alapozta? Mert nem kell sűrűn pisilnem, nincs véres vizeletem(igaz kicsit fáj a hasam, de az a láztól meg az egész napi rosszullétnek betudható,) de jobban fája torkom meg fáj a fülem és váladékozik a jobb szemem. Esetleg nincsenek-e inkább a tüneteim ez utóbbiakkal kapcsolatban? De Ő csak ragaszkodott az álláspontjához, hogy nekem húgyhólyaggyulladásom van. Azt javasolta szedjek kalmopyrint, meg feküdjek, attól jobban leszek. Megkérdeztem esetleg a lázamra nem adna-e valami injekciót, mondjuk algopirint, de mondta maradjak a hűtőfürdőnél, mert az Algopirin az roncsolja a belső szerveket, meg különben is, én mára már bevettem a lázcsillapító adagomat. Mondtam neki, hogy köszönöm a nagy segítséget, és inkább adja vissza az iskolapénzt, mert nekem már volt húgyhólyaggyulladásom többször is, de ez nem hasonlít rá. Néhány óra múlva elment a hangom is. Most már eléggé elkeseredtem, hiszen mennem kell Kecskemétre kedden az autóért és szombaton délután nem tudtam beszélni. Na, gondoltam megvárom a váltást és elmegyek az ügyeletre. Kedves barátom este bevitt a rendelőbe. Mondom a dokinak, hogy a kollégája néhány órával ezelőtt nálam húgyhólyaggyulladást diagnosztizált így ránézésre, de nekem baromira fáj a torkom, mint hallhatja nincs hangom be van gyulladva a szemem és a fülem is. Erre értetlenül állt velem szembe, meg is kérdezte tőlem, hogy mire alapozta a kolléga a diagnózist. Mondtam neki, nem tudom, de most már jó lenne kicsit jobban lenni. Így végre kaptam valami baromi erős antibiotikumot, és mára már van hangom. A lázam is lemet, a torkom még fáj, de a gyógyulás útjára léptem.

Pajzsmirigy Endokrinológián

Sziasztok.

Ma voltam a pajzsmirigy endokrinológián Szolnokon.
Köszönöm a Yasser Doktornak, hogy ilyen gyorsan eljuthattam ide.
Szóval azt a Vadász főorvos Úr is elmondta, hogy valószínű nem ez okozza a magas vérnyomást. Viszont levették a szövettant. Vaúúúú. Nagyon megszúrták a nyakam, fáj is azóta is a helye.
Három hét múlva lesz eredmény, viszont már most megmondta, hogy ez bizony nem ciszta. Ha ciszta lenne, akkor vizes lenne, azaz fehér, de ez véres volt. Szóval az a valami a nyakamban mindenképp valami olyan, ami aggasztó is lehet. legalábbis az elkövetkező három hétben lesz min aggódnom. De azért nem lépek le a tizedikről.

Ági

A Klément borász

Mostanában egyre többen emlegetik nekem a Klément Gyurkát. Valamelyik nap összefutottam egy ismerősömmel és Ő mondta, hogy amikor összeestem szavazás után a Klément Gyuri emlegetett, hogy aggódik, hogy miért estem össze. Majd valamelyik nap a szomszédom is közölte, hogy a Gyurka, a Klément, mondta, hogy én milyen rendes, kedves, normális fiatal nő vagyok. Na, próbáltam kideríteni ki ez a Klément György nevű emberke. És képzeljétek egy Ceglédi borász, sőt így utólag az is kiderült számomra, hogy Képviselő ott, ahol lakom. Be kell vallanom, nem rá szavaztam mielőtt összeestem, hanem a Bobálra. Hogy miért pont rá? Mert a Ceglédi Kórház igazgatója jó ideje, a kórház pedig ahhoz képpest, hogy milyen nehezen megy most az egészségügynek, nincs csődben. Sőt, annyira jó a kardiológiája, hogy Ceglédre küldik át a kisebb szívműtétre várókat még Kecskemétről is. Mindenesetre megkérdeztem, hogy ugyan honnan is ismer engem ez a Klément nevű úriember, de sajnos erre nem sikerült választ kapnom, csak nagyjából annyit, hogy engem itt Cegléden mindenki ismer, fogadjam ezt el. Mindenesetre én nem ismerem, de lehet ez jelen esetben nem is akkora baj.

A ceglédi kórházban…

Közel egy hétig „élvezhettem” a ceglédi kórház vendégszeretetét. Mondhatom elég fárasztó volt. És mellesleg nem találták meg az okot, hogy miért fordulhat elő, hogy három hete többször összeestem magas vérnyomással. Volt 200/130 astól, 160/130-as ikg minden, de többnyire a 200 felé igazodott. Hozzá egy 43-as pulzus. Mivel alapvetően én olyan alacsony vérnyomással rendelkeztem eddig, hogy megaludt a számba a tej, ez a hirtelen változás igen aggasztó volt. Mellesleg a folyamatos tarkófájás és fülzúgás, mint kísérő tényező kifejezetten zavaróvá tette a fent létet.
Szóval a legutolsó összeesésem után Yasser Dr, kit a mentőzés óta ismerek, úgy döntött, Ő már nem enged haza a sürgősségről. Mindjárt elvégeztetett rengeteg vizsgálatot, köztük CT-t is, így abban biztosak lehetünk agydaganatom nincs. A belgyógyászaton elvégezték a többi vizsgálatot a belső szerveimre, így az biztos, majdnem teljesen egészséges vagyok. A pajzsmirigy endokrinológia még hátra van. Erre 22.-én kerül majd sor Szolnokon. Elvileg a pajzsmirigy miatt is lehet magas a vérnyomásom, bár erre kicsi esélyt jósoltak. Még vissza kell mennem neurológushoz érvizsgálatra, meg, EEG-re, hogy megtudjuk nincs-e a koponyámon valami, amitől olyan borzasztóan rosszul vagyok 3 hete.
Mindenesetre az tovább borzolja az idegeimet, hogy míg a kórházban voltam a nyomozó felhívott, hogy újra (immár harmadjára) ki akar hallgatni az ellopott kocsim miatt. Meg azt is elmondta, hogy még mindig nem adja vissza az autót, mert a szakértő október 30-ra ígérte leghamarabb magát.
Mindenesetre holt fáradtan értem tegnap haza, aki azt gondolja, hogy a kórházban pihenni olyan nagyszerű, akkor elmondom, hogy rajtam kívül mindenki horkolt, a belgyógyászaton az átlag életkor 80 volt. Sorban haltak az emberek, állandóan éhes voltam és a barátaim nem győzték hozni nekem a kaját. Nem beszélve rajtam volt a 24 órás vérnyomásmérő, ami 15-30 percenként mérte a vérnyomásom. Szóval nem volt épp leányálom még úgy sem, hogy a nővérek nagyon kedvesek és barátságosak voltak.

Pesten...

Feljöttem ma Pestre az ügyvédemhez. Szörnyű volt. Alig vártam, hogy a barátnőmhöz ideérjek. Én soha többet nem tudom az életemet ebben a városban élni. Nem is értem mi volt az ami 32 évig itt tartott. Néztem a csinos csajt a metrón, aki elbúcsúzott a pasijától, majd miután elindult a metró lecserélte a magassarkú cipőjét (ami feltörte a lábát) egy alacsony sarura és belegondoltam abba, hogy alig két éve én pont ilyen voltam. Ma pedig már olyan vagyok, amilyen egyszerűen önmagamat adom és mutatom mindenki felé. Néztem a tipikus Pesti nőket, közben a barátaim akikkel találkoztam mosták az agyamat, hogy vissza kell jönnöm, mert ide tartozom, de én már nem. Örökre vidéki lány lettem, nem biztos, hogy Cegléd lesz a végleges otthonom, de Pestre már nem jövök. Úgyhogy ne várjatok vissza. Egyszerűen megutáltam a nyüzsgést, hogy nincs hely a villamoson, hogy nem adják át a helyet a nőknek. Rossz volt itt lenni, megszoktam már, hogy Cegléden mindenki ismer, hogy nem tudok végigmenni egy utcán, hogy páran ne köszönnének, ne állítanának meg megkérdezni hogy vagyok. Jó mondjuk nem hiányoznak azok akik átkiabáltak régen a villamosmegállóból, hogy Hy Ági, stb, de az kifejezetten rossz volt, hogy idegen voltam a szülővárosomban. Sőt amikor elindultam Ceglédről "haza" akkor gondolkodnom kellett, hogy Kőbányán jó- e ha leszállok a vonatról, az a metró megy-e a Ferenc körútra vagy sem. Egyszerűen nem emlékszem olyan dolgokra, amik régen természetesek voltak.Eljutottam addig, hogy ma már gyakorlatilag Pesten is el lehet adni engem.

Köszönettel tartozom.

Szóval itt a nyilvánosság előtt köszönettel tartozom a következő embereknek.
Kőrösi Sándornak a volt főnökömnek, aki egyetlen percig nem gondolkodott soha ha bajba kerültem. Önzetlenül nyúlt mindig a zsebébe, hogy segítsen. Nem volt mindig a legjobb főnök, de az egyik legjobb szívű, legrendesebb ember, akit ismerek. Cserépi Zoltánnak, kedves barátomnak, aki szintén minden alkalommal azon volt az elmúlt években, hogy segítsen nekem, és ő is gondolkodás nélkül az elsők között van, hogyha baj van.
Aradi Zsanettnek a legjobb barátnőmnek, aki szintén az utolsó Ft-ját is odaadja nekem, hogy kihúzzon a szarból, mikor odáig jutok, hogy gyakorlatilag csak a 4 fal van a lakásomban és a ruháim, meg a kocsim is ellopták. Sőt az otthonát is felajánlotta, hogy biztonságba tudjon. Csirke Gyulának, aki szintén nagyon fontos barátom, hogy képes leutazni Ceglédre miattam, hogy segítsen. Kertész Anitának, aki menedéket nyújtott nekem. Köllő Zsoltinak, aki amint olvasta, hogy haza kell húzni a kocsimat, az első volt, aki ajánlotta, hogy ingyen, bérmentve, csupán a szép szememért és mosolyomért hazahozza. Mózes Jánosnak, aki biztosította, hogy nyugodtan kereshessem a kocsimat. Ságodi Dénesnek, aki bejárta velem Cegléd Kecskemét putrisorát, hogy tanúkat gyűjtsünk. Kállai Istvánnak a szerelőnek, akitől ellopták, és felajánlotta a kocsim megjavítását, illetve azt, hogy végig együttműködött velem és a rendőrséggel. Továbbá köszönettel tartozom annak a rengeteg újságnak, rádiónak, aki nyilvánosságra hozták a kocsim eltűnését ingyen. És végül de nem utolsó sorban köszönettel tartozom Lakatos Róbert nyomozónak és a Kecskeméti Rendőrkapitányságnak, akik megkeresték a kocsimat és hittek nekem és teljes körű beismerő vallomásra kényszerítették az elkövetőket.
Ja, és külön köszönet a Mini Club vezetőjének, aki segített megfogalmazni, hogy mitől egyedi az autóm, illetve mozgósította az összes Minist, hogy keressék a kocsimat.

Meg van az autóm:))

Most értesítettek a Kecskeméti Rendőrkapitányságon, hogy megtalálták Lajosmizsén az autómat. Most folyik a szemle, de hamarosan el is hozhatom. Most beszállítják Kecskemétre, már csak meg kell szerveznem, ki az aki elvontatja nekem hazáig. Mert megrongálták a gyújtását, egyéb más problémája nincs. Örülök neki, hogy meg lett, és köszönöm, hogy ennyien osztoztatok a szomorúságomban, és hogy ilyen sokan kerestétek a kocsimat.
JA, SŰRGŐSEN VÁROM ANNAK A BARÁTOMNAK ISMERŐSÖMNEK A JELENTKEZÉSÉT, AKI HAZAVONTATNÁ A KOCSIMAT. KECSKEMÉTRŐL CEGLÉDRE KELLENE, ÉS MIVEL NEMRÉG RABOLTAK KI CSUPÁN A SZÉP SZEMEMÉRT, MEG A MOSOLYOMÉRT, MERT JELENLEG EGYÉB ANYAGI SZOLGÁLTATÁSSAL NEM SZOLGÁLHATOK. BÁR AHOGY TITEKET ISMERLEK EZT TUDJÁTOK ÉS ELFOGADJÁTOK. SZÓVAL JELENTKEZZEN, AKI VONTATNI AKAR NEKEM. MÉG A HÉTEN KIADJÁK, ÚGYHOGY GYORS JELENTKEZÉST VÁROK.

20)3422674 vagy 70)6592277

Ági

Álmodtam egy álmot....

Tudom sokan olvassátok a blogomat, követitek életem történetét. Szerettek és figyelitek, keserves kínlódásomat egyedül a világban.
Ellopták az autómat. Hogy érzem most magam? El sem tudom nektek mondani. Úgy érzem az utóbbi két év, de főleg az utóbbi lassan beveri az utolsó koporsó szöget is az életem útján.

Nem tudok arról beszélni, miképpen érzem most magam, ezért hallgassátok meg azt a számot, ami elmond mindent helyettem is.

http://videa.hu/videok/zene/nyomorultak-almodtam-egy-almo-enek-vnNVN3U0ax9fJ314

Az ideális pasi 20 évvel idősebb.

Évekig nem tudtam eldönteni Angel barátnőmet miképp hozta a sors egy nála jóval idősebb pasi karjaiba. Ma már nem tudom hibáztatni. Egyszerűen jön.
Van valaki… talán az életemben. Nincs közöttünk semmi, de mégis.
Hetekig találkoztunk, beszélgettünk, kerestük egymás társaságát. Megosztottuk egymással a gondolatainkat. Van egy nagyon helyes fia, minden további nélkül kikezdenék a fiatalemberrel, hiszen velem egykorú, de nem teszem. Mert előtte, mielőtt őt megismertem, megismerkedtem az apjával. Lenyűgözött a kedvessége, az intelligenciája, az, hogy nagyon sok dolgot úgy lát, ahogy én, hasonló a világról alkotott elképzelésünk.
Kedves, önzetlen, és hihetetlenül sármos. Nem látszik rajta a kora, sportossága miatt jó pár évet letagadhatna. Jó ember, elvált. Mikor felvetettem, hogy én még nem szültem és szeretnék majd családot, erre kapásból azt mondta nem. Majd miután tovább beszélgettünk, elmondtam neki, hogy mi van abban az esetben, ha mégis egymásnak lennénk az igazi, akkor eldobna, azért, mert gyereket akarok? Ő a korával érvelt, én meg azzal, hogy 10 év felhőtlen boldogság többet ér, mint bármi. Azért elfogadta, hogy ha kialakulna közöttünk komolyabban valami, megbarátkozna egy gyerek gondolatával. Szerintem ez lég is egyelőre. Nem tudom mi lesz a folytatása, lesz-e egyáltalán, de mindenesetre nagyon jó alapokra építhető kapcsolat lehetne belőle.

Fenyegetések.

Lehoztunk egy cikket, amit a Ceglédi Rendőrség Bűnügyi osztályvezetője Gulyás Pál megerősített.
A cikkben annyi szerepelt
"Letartóztatások a rendőrségnél és a mentőknél.
Őrizetbe vették augusztus 4-én a Ceglédi Rendőrkapitányság egyik tiszthelyettesét L.Nándor rendőr törzssörmestert hivatalból való visszaélés, illetve egyéb más bűncselekmények miatt. Ugyanaznap szintén letartóztatták B.István mentőst, ugyanezen vádak alapján. Mindkét személy otthonában házkutatást tartottak. L.Nándor jelenleg házi őrizetben, B.István előzetes letartóztatásban várja a folyamatban lévő vizsgálat eredményét. A vizsgálatot a Pest Megyei Ügyészség végzi."

Ennyi volt a cikk.
Erre ma délelőtt 10.30 perckor megjelenik a lakásom előtt a kertben L.Nándor édesapja és fenyegető kijelentéseket tesz irányomba.
Többek között megígéri, hogy kicsinál, meg többször közli, hogy féljek, mert vannak a Bedében ismerősei.
Néztem kifelé a fejemből, gondoltam nála nem lehet minden teljesen tiszta. Hagytam a fenébe.

Erre egy óra múlva telefonálnak a szerkesztőségből, a hogy L Úr ott van és követeli az adataimat, meg, hogy hogyan mertük mi ezt lehozni a kicsi fiáról.
Főszerkesztőnk közli vele, hogy megerősített tényekről van szó, azaz nem csak hasra ütésszerűen dolgoztunk, egyébként pedig egy csomó mindent amiről tudomásunk van, még el is titkoltunk.
Erre L. Sándor képes volt visszaautózni a házamhoz, pont indultunk az unokatesómékkal, mikor lehajtott az aszfaltról a házam irányába. De azért biztos, ami biztos megeresztett még egy telefont, hogy hétfőn reggel 9 h-ra ott van az adataimért.
Persze a főszerkesztő megnyugtatott, hogy ők bizony hétfőn is elhajtják, mert neki ehhez semmi, de semmi joga nincs.
Meg az ügyvéd ismerősöm is megnyugtatott, hogy ha ezzel a cikkel bemegy az ügyészségre körberöhögik, mert csak a valóságot hoztuk le.
Mindenesetre ha nem hagyja abba, kénytelen leszek rendőri segítséget igénybe venni.

Az ideális férfi. Platón szerint ideális nem létezik, de egyfajta tökéletes mindenki számára megtalálható.

Nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, és nem létezik…vagy mégis???
Az ideálodat ugyanis te saját magadnak teremted meg, a te fejedben születik meg és tökéletes jogkörrel rendelkezel, hogy milyenné alakítod. A nők többsége az Olasz, brazil macsó típusú férfiakat tartaná ideálisnak, gazdagok, jóképűek és a sorozatokban látjuk őket. Szinte minden nő ezt fogja mondani ha rákérdezel, a valóságban azonban nagyon kevés nő számára valóban ilyen. Gondold végig a barátnőid pacákjai eddig milyenek voltak,és azt fogod tapasztalni, egy legfeljebb két típusba tartoztak.
Zsani pl a legjobb a barátnőm a tipikus szépfiúra gerjed. Nem egy pasija volt már az akitől engem már a hányinger kerülgetett, mert pl föltette az önimádó fotóit a barátkereső oldalra, mutogatva milyen jó pasi is Ő maga, de egyetlen képet nem tett föl a gyönyörű barátnőjéről. Fel is emlegettem a pasinak, hogy esetleg félsz, hogy a Zsani arcképe mellett háttérbe szorulsz? Nos, ezek a pasasok rendre elég hamar el is hagyták, mert nem bírták elviselni, hogy esetleg ha elmentek ketten valahová ne Őt nézzék meg hanem a nőjét. Tipikus Nárciszoz jellem. Itt van mindjárt következőnek Angel, aki egyébként Szilvi, de egy fekete Angyal ezért maradt rajta a neve. Ő folyamatosan olyan pasit talál magának, akinek valami önértékelési problémája van. Mellesleg rendre minimum 20 évvel idősebb pasit sikerül behálóznia, persze a pasasnak jó kondíciója van, így nem látszik rajta a kor, de azért már megemlítettem barátnőmnek, hogy ugyan nem jutott még eszébe, hogy ezek az emberek miért nem nősültek még meg soha és miért nincs gyerekük? Rendre a kapcsolatuk zátonyra fut, mert a pasas már nem azt várja el a fiatal lánytól, amit mondjuk a korabeliek várnának, hanem azt, hogy legyen tökéletes háziasszony, főzzön, mosson, takarítson, minden szó nélkül, mindezt munka után, miközben neki semmi más dolga nincs, csak hogy pihenjen. Rendre zátonyra is futnak ezek kapcsolatai, mert hatalmas veszekedések, hisztik után mindketten menekülnek, de következő alkalommal is ugyanilyet fog választani.
Zsuzsi a nős pasikat szereti, már a negyvenedik évét is betöltötte, ütemesen halad az ötven felé, de megházasodni még nem sikerült neki és mindig azért sír, hogy még egy gyerek sem jött össze. Én magamat eddig a kihasználós fazonok örök kiszolgáló személyzetébe sorolhatnám, már voltam férjnél és volt két élettársi kapcsolatom is, de valahogy mindig azt kellett tapasztalnom, hogy szegénynek nincs lakása odaköltözik hozzám, persze én beengedem…Aztán váláskor viszi az összes elektronikus felszerelést, az autót és kezdhetem elölről.
Persze van, hogy végre a korral benő az ember feje lágya is, és rájön, hogy talán eddig rossz úton haladt és ideje, hogy most már másfajtát válasszon.

Nos, így harmincon túl már három kategóriába sorolnám a férfi nemet, tanulva az eddigi tapasztalataimból.

I kategória. A szóba sem jöhet fajta.
Ez a férfitípus az, aki alapból ki van zárva. Ez mindenkinél más. Nálam, mint az Adonisz alsógatyája sorozatból kiderült, alacsony, kopasz, fogatlan, munkakerülő és mamakedvence ebbe a körbe sorolandó. És még hozzátehetné, önmagára és másokra igénytelen, olyan aki törvénytelen utakon jár, az akiben első, második, sőt harmadik látásra sem fog meg semmi.
Nem tudom elképzelni magam egy olyan pasi mellett, aki képtelen normálisan felöltözni, aki mindig minden nap ugyanúgy néz ki, szakadt, nem ad magára. Gyűlölöm az izzadtságszagot, úgyhogy az ápoltság az különösen fontos.

II kategória. Ez az a pasi, akivel bárhol bármikor ágyba bújnánk.
Ő olyan hatással van ránk, ahogy mondanánk, hormonálisan annyira vonz, hogy nem érdekel mit csinál, egyszerűen csak érezni akarjuk. Szoktam is mondani, „összegyűrném vele a lepedőt típus.”Ő az aki, első látásra vonz, hihetetlen, ha már hallom a hangját örülök neki, ha véletlenül megérinthetem, remegni kezd a lábam. Ennél a pasinál nem fontos, hogy nős vagy sem, hogy gyereke van vagy sem, ha kölcsönös a vonzalom arra hajtok, hogy megkaphassam, ha csak szex erejéig, akkor is kell. Egyszerűen kell, mert érezni akarom, mert ki akarom próbálni az ágyban. Ő az akire hajtani is hajlandó lennék, hogy megkaphassam. Persze, ha kiderül, hogy szar az ágyban onnantól kezdve nem érdekel, és mindjárt átkerül az első kategóriába, a soha többet veled címszóval.

III kategória. A tipikus apa és férjjelölt.
Nos, jó lenne, ha a második kategóriából kerülne ki a harmadik, de sajnos ez ritka eset.
A harmadik típus az a pasi, aki tetszik, bár első látásra nem felkavaróan. Viszont helyes, normális, biztos egzisztenciával rendelkezik, épp nincs senkije, viszont engem nagyon akar.
Nem munkakerülő, harmincéves korára már megteremtette magának azt az egzisztenciát, hogy a családalapításra alkalmas lehet. Ha szülnék neki egy gyereket, képes lenne felvállalni az eltartó szerepét arra az időre, míg kiesek a munkából. Ezenkívül gondoskodó, türelmes, és a házimunkából is kiveszi a részét. A pénz, azért nem minden , szeretném előrebocsájtani, szóval nagyon alapos megismerést követi, hogy valóban a tipikus férj jelöltre találtunk-e vagy sem. Mindenesetre javaslom minden társkereső nőnek, hogy ha úgy érzi Vele jó lenne, vigye el a férfit egy két napos apartmanos kirándulásra, és ha ott a pasi megcsinálja a reggelit, akkor még alakítható…
Hát ez az, ilyen férfit nem lehet leakasztani csak úgy valahonnan, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a férfiak, már elkeltek.
De azért, minden egyedülálló nőtársamat megvigasztalnám, hogy ma a házasságok kétharmada válással végződik, azaz könnyen lehet, hogy hamarosan szabadul az a férfi, aki betestesítheti ezt a harmadik kategóriát, mert a nők többsége nem mindig veszi észre milyen kincsre is akadtak és bizony idő előtt tönkreteszik a kapcsolatot. És akkor a férfi fejvesztve menekül. Szerencsés esetben pont hozzánk, azokhoz, akik epekedve rá várunk.

Hétköznapi Hősök! Mentősök, a névtelen hősök.

Különleges engedéllyel jutottam a mentőkhöz. Lovas Ottó, a ceglédi mentőállomás vezetője arra kért, ha a mentősökről akarok írni, akkor hagyjak időt magamnak, hogy valóban meg tudjam figyelni a munkájukat, ne csak a romantikus részét lássam.
Várakozással és kíváncsisággal érkezem az állomásra, ahol kedvesen fogadnak. Megismerkedem az irányítással, azzal, hogy milyen felszereléssel rendelkeznek, hogy hogyan történik egy műszakváltás, és megismerkedem a kocsikkal, felszerelésekkel. Az irányítás sokat változott az utóbbi években, most jelenleg irányító központok vannak az országban, ahol felveszik a hívásokat és szervezetten küldik az esethez legközelebb eső kocsikat. Cegléd is egy ilyen irányító központ, az ott dolgozók látják a körzetükbe eső összes mentőautónak a helyzetét. Így mindig tudják, hogy épp honnan tudnak leghamarabb autót indítani az esethez.
Hamarosan meghallom az első csöngetést, ez egy mentőautó mondják, majd elmagyarázzák a csöngetési rendet. Az első nap Esetkocsival megyek ki. Ma Cegléden három féle autó van, az Esetkocsi, ez jelenleg a rohammentő után a legfelszereltebb, a második KIM mentőautó, mely gyermekmentésre is alkalmas felszerelésekkel is el van látva, ebből kettő is van az állomáson (még a gyermekek megnyugtatására ezek az autók rendelkeznek plüss állatokkal is), majd 5 mentőautó. A különbség, a felszerelésben és a személyzetben van. Az Esetkocsin szakorvos vagy mentőtiszt van a szakápoló mellett, a KIM-es autón KIM-es szakápoló van, majd a mentőautó ahol mentő szakápoló van elméletileg. Nos, Cegléd ebből kicsit más. A szakápolók többsége KIM-es szakápoló is, azaz váltástól beosztástól függő, hogy ki melyik kocsihoz kerül, mert bármelyik autó érkezik is meg a beteg biztos lehet benne, hogy a körülményekhez képest a legjobb mentőápolásban lesz része.
Megszólal az első Esetkocsi csöngetés, gyomrom görcsbe ugrik, most megyek először élesben a mentőkkel. Egy négy éves kislányhoz sietünk, a szabály szerint 1 perc van arra, hogy elhagyjuk a mentőállomást, de szerintem mi fél perc múlva már kint száguldunk, szirénázva végig a városon, mert többször elájult. Viszonylag rövid idő alatt megérkezünk az adott címre, már nagyon várnak minket, a család rettegve tartja a kislányt, sírással küzdenek. Lovas Ottó mentőtiszt vizsgálja és látja el azonnal a kis beteget. Epilepszia is lehet, tűnődik, magas viszont a láza, úgyhogy lehet lázgörcs. Nem sokat teketóriázik, indulunk a kórházba.
Alig érünk vissza az állomásra újra Esetkocsiért csöngetnek. Egy idős férfinek Jászkarajenőn megállt a szíve. A háziorvos elkezdte az újraélesztést. Bent a házban egy élettelen test felett küzd a háziorvos már percek óta, amit azonnal átvesz a mentőszemélyzet. Hihetetlen számomra, hogy egy olyan ember, akit én laikusként már elengedtem volna, mert látom a szürke szint a testen a mentősöknek még beteg, akit meg kell próbálni visszahozni. 20 percig küzdenek az újraélesztéssel, nekem óráknak tűnik, 3 emberes munka, szótlanul adják egymás kezébe a műszereket, értik a dolgukat, egy teljes csapatmunkát látok, nehezen adják föl. Misi bácsi, tudjuk meg a rokonoktól már szívbeteg volt, műtétre várt. Szomorúan állok és nézem a csapatmunkát, hang nélkül adják egymásnak a felszereléseket, de végül mégiscsak el kell engedniük a beteget. Bánatosan ülök be a mentőautóba, és Lovas Ottót faggatom.
Hívő vagy?- kérdezem
Igen, azt hiszem a mentők nagy része hívő, mert mi tudjuk, hogy valahol odafönt dől el, hogy mi is történik.
- Hogyhogy 20 percig küzdöttetek? Én már az elején láttam, hogy meghalt, ha vissza is jött volna, már agy halott lenne. - mondom
- Nézd Ági, én már láttam csodát, nem egyet, nem kettőt, ha nem hinnék abban, hogy bármi megtörténhet, már nem lennék itt, és így vannak ezzel a kollégák is.
Visszaérkezünk az állomásra, a fiúk kérdezik mi történt, Ottó mondja az eseményeket, én magamban búslakodom. Kiülök az épület elé a padra és kiszivárognak hozzám a mentősök, jól esik, hogy kérdeznek, beszéltetnek, arról, amit láttam. Beszélhetek róla mit éreztem, mit éltem át a látottakkor, nem szakítanak félbe, meghallgatnak. Órákkal később megint a padon ülök, és még mindig a sikertelen újraélesztésen gondolkodom, amikor Mihály az egyik mentős, aki ott volt velünk kiül mellém. Misi bácsi nem akart velünk már beszélgetni, mondja, és akkor ott megtudom, hogy bizony őket is bántja a dolog. Misi bácsit sosem látták előtte, nem beszéltek vele egy szót sem, csak az élettelen testtel voltak kapcsoltban, de órákkal később is a mentőállomáson Misi bácsi, akit fájlalnak, hogy elment.
Este leülök velük beszélgetni, szinte mindenkitől megkérdezem miért lett mentős. És azon kívül, hogy a véletlenek közrejátszása hozta ide, mindenki mondatában benne van, hogy ez egy hivatás egy csodálatos munka. Mindennap kihívás, és az életüket tették arra, hogy mentsenek. Megkérdezem hogyan összeegyeztethető ez a családdal? Jól összehangolják a beosztást mosolyognak.
Másnap reggel van, kicsit késve érkezem, sosem volt erősségem a pontosság, szinte átöltözni is alig van időm, azonnal megyünk. Kivételesen KIM-es autóval, biciklis balesethez. Az ápoló precíz munkát végez, kötözi a sebeket, majd irány a kórház sürgősségi osztálya. Sajnos amíg a mentőkkel dolgoztam megtapasztaltam, hogy a biciklis balesetek elég sűrűn bekövetkeznek. Nem egyszer a biciklis szabálytalan fordulása miatt történnek az ilyen esetek, melyek súlyos sérüléssel is járhatnak. Ma nálunk az iskolában nem oktatják a KRESZ-t, pedig kerékpárra fiatalok is felpattannak, és ennek hatására a legtöbb biciklis baleset őket éri. Erre nem ártana figyelmet szentelni.
Alig érünk vissza, újra mennünk kell, egy bácsi megszédült és leesett a lépcsőn. Lehet megsérült a gerince is, bár a szakápoló combnyaktörésre gyanakszik, hordágy, vákuumágyra teszik, rögzítik és mehet is a sürgősségin röntgenre. Mentőállomásra vissza, ebédelni.
Épp hogy megmelegítettem a kaját, mikor újra csöngetnek. Csak arra van idő, hogy a kanalat letegyem, és már rohanunk is. Ha nem sietek nem várnak meg.
Eszméletlen emberre akadtak a szomszédjai. Esetkocsi megy ki, már az ügyeletes orvos ott vár. Azonnal infúziót kötnek be, vizsgálat vérnyomás, cukor, reflex, szem, stb, majd mehet szintén a kórházba. Este váltás után még egy öngyilkoshoz rohanunk, aki bevett némi nyugtatót, ezért elveszítette az eszméletét. Szilvi a mentőtiszt, szakértően vizsgálja, a mellkasának nyomásával kényszeríti a felébredésre, és közben olyan hangon erölteti arra, hogy ébren maradjon, hogy meg is fogadom rögtön, én sosem próbálkozom hasonlóval. Kiderül a hölgy már nem először adta fejét öngyilkosságra. Felültetik, kényszerítik a hölgyet, hogy tudatánál maradjon és mehet Ő is a Sürgősségre.
Este nagyon fáradtan értem haza, ez a nap hosszú volt, elgondolkodtam, hogy milyen csodálatos emberek vesznek körül minket, milyen fontos munkát végeznek, és alig tudunk róluk valamit.
Következő délután is a mentőállomásra vonz az kíváncsiság, érdekel mi történt. Öltözz át, mondják, mert sűrű napunk van. Nem hoztam vissza a pólót, de gyorsan megoldják, kapok még nadrágot is. Pont elkészülök, és már rohanunk is, KIM-es autó, biciklis baleset újra, csak itt most a biciklis ment az autónak. Kiérünk a helyszínre, a sérült még az ellen is tiltakozik, hogy ellássák, mert úgy érzi nem komoly, majd saját felelősségre úgy dönt, hogy nem akar kórházba menni, hanem megy haza.
Órákkal később ugyanez a sérült újra a mentőket hívja, hogy mégis kórházba akar menni. Beszállok a kocsiba, mondván megnézem saját szemmel is mi baja lett azóta. Mikor odaérünk a sérült, ingben átöltözve, kicsípve várja a mentőket. Mégiscsak jobban nézek ki, hogy megfürödtem,- mondja nekem, én meg csak megdöbbenve figyelem, miért hívott ezért mentőt, miért nem ment taxival?
Menj haza - mondják a mentősök, - és nézd meg a baleseti fotókat híradásokat, és keresd meg a mentőautót. Este valóban azzal töltöm az időt, hogy régi baleseti fotókat keresek, olyan eseményeket, amire emlékszem, alig valamelyiken látom a mentőautót. Mindig rendőrök, tűzoltók dolgoznak, de sehol nincsenek a mentősök. Reggel első dolgom erre rákérdezni. A fiúk mosolyognak, majd közlik, ők nem érnek rá nyilatkozni, csak teszik a dolgukat, mire a többiek sokszor odaérnek, addigra a mentők már sehol nincsenek, ellátták és elvitték a sérülteket. Ők már nincsenek ott, nem érnek rá nyakkendőt kötni és nyilatkozni. Ezért nem szólnak róluk sosem a híradások.
Pénzben megéri, legalább megfizetik, a munkátokat- kérdezek rá?
ÁÁÁ, 8 éve nem kaptunk fizetésemelést, tudod ez mit jelent? Évek óta csak az árak emelkedtek, a bérek nem, és hidd el, nem azért mondom, mert panaszkodni akarok, de a mentőknek nem könnyű. Nem egyszer az életünk is veszélyben forog. Nem olyan rég, nekiestek vasvillával az egyik kocsinknak. Bemenekültünk hátra, aznap az a kocsi már használhatatlan volt.
Hogyan viselitek ezt az egészet, ez nagyon stresszes munka, már a telefoncsörgésből tudjátok, hogy mennetek kell.
Az állomásvezető a kezembe nyom egy mentős újságot. - Nézd meg a nekrológot.
Átlapozom. Mindenhol búcsúznak egy-egy mentőstől. Alig múltak 50 évesek.
A mentőknél ez az átlagéletkor- mondja.
Újra felhozom a halállal való szembenézést.
- Mi ott nem tudunk foglalkozni egyetlen másodpercig sem ilyesmivel, nekünk ott abban a pillanatban mentőknek kell lennünk, mindegy ki fekszik ott, tennünk kell a dolgunkat, hogy a sérült lehetőleg megkapjon minden lehetőséget az életben maradásra.
- Hogyan dolgozzátok föl az eseményeket, hiszen ti aztán valóban a legvéresebb részletet is látjátok, gondolok itt tömegbalesetekre, szerencsétlenségekre, stb. – kérdezem
- Tudod, Magyarországon a mentők nem kapnak pszichológust egy-egy ilyen esemény után, nekünk csak egy telefonos segélyhívó jár. A rendőrök a tűzoltók azonnal szaksegítséget kapnak, de mi, akik naponta a halállal nézünk szemben, nekünk más módszert kell találni. És mi meg is találtuk. Kibeszéltetjük egymásból. Biztos észrevetted, hogy ha visszajön egy kocsi a kollégák egyből kérdezik az eseményeket. Nem véletlen ez is pszichológia, mi egymáson, egymásnak segítünk azzal, hogy elmondjuk és meghallgatjuk a másikat.
- Mi az amivel a legnehezebb szembenéznetek?
- A gyermekhalál, hallom mindenkitől.
Lovas Ottó kiegészít. – Mi mindent megteszünk, ami tudunk, de amikor gyermekhalál után visszatérünk ide, utána nagyon szomorúak vagyunk. Ez az, amit sosem fogunk tudni lelki sérülés nélkül elviselni. Nagyon bánt minket, hogy egy kisgyermeknek el kellett mennie. Utána pedig az ismerősök, amikor ismerőst, rokont találunk a kiküldött címre. Abban a pillanatban csak még jobban akarunk segíteni, és ha nem sikerül, akkor önmagunkban keressük a hibát, vajon hol tehettünk volna többet. De képzeld, ami majdnem ugyanígy megvisel az, amikor velünk egykorúval találjuk szembe magunkat. Én erről még tanulmányt is írtam. Szóval hidd el, mi tele vagyunk könnyekkel, el nem sírt könnyekkel.
Volt már olyan, hogy valaki bejött megköszönni, hogy megmentettétek az életét? –faggatózom.
Mi ilyeneket nem tapasztalunk – mondják és ők ezt el is fogadják, nekik az életmentés a hivatásuk.
Yasser Dr egy szír orvos mondja. - Az a baj, hogy Magyarországon az egészségügy rossz médiát kap. Az hír, hogy műhibában meghalt valaki, az hír, hogy rossz gyógyszert kapott valaki, de az nem, hogy naponta rengeteg emberi életet megmentünk.
- Mit láttok még a legalapvetőbb problémának, mi az, amin szerintetek sürgősen változtatni kellene?
- Az egyik legnagyobb probléma, hogy az iskolákban nem oktatják az életmentést, pedig bizony sokszor elég lenne feltolni a beteg állát, hogy ne fulladjon meg. Próbáltam a helyi iskolákat megkeresni, hogy vegyék be tananyagnak az életmentést, de nem sok sikerrel jártam, pedig bizony sokszor nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki elsajátítsa. Amikor eszméletlenül összeesik valaki, sokszor a nyelvétől fullad meg. Vagy a szívmegállás után van 3-4 perc, amíg visszahozható, addig nem lesz agy halott. Ha az alatt elkezdi valaki újraéleszteni nagyobb az esélye, mintha nem történne semmi. Az a baj, hogy egyből a mentőt hívják, holott azonnal meg kellene kezdeni az újraélesztést, és valaki másnak hívni a mentőket, hogy amíg mi odaérünk, addig is legyen folyamat, akkor nagyobb eséllyel tudjuk visszahozni –mondja Lovas Ottó
Elgondolkodom, hány osztályfőnöki órán hallgattam annakidején egy papot, hányszor folytattunk értelmetlen vitákat, beszélgetéseket, de sosem tanultam meg újraéleszteni. Pedig mennyivel hasznosabb lett volna.
Mindenesetre most Lovas Ottó segítségével pótoltam az elmaradt alapvető életmentő hiányosságaimat, és szeretném elmondani, hogy a legalapvetőbb dolgok alig egy óra alatt megtanulhatók, elsajátíthatók. Úgyhogy azt hiszem ezt bármikor bele lehetne venni az osztályfőnöki óra tananyagába. Mert bizony az, hogy miképpen mozdítsunk meg valakit, hogyan tartsuk fönt a keringést, életet menthet. És most ha elképzeljük, hogy a legközelebbi hozzátartozó, gyermekünk, szüleink, testvérünk, barátaink kerülnek olyan helyzetbe, hogy megáll a szívük, hasznos lehet, ha azonnal tudjuk mi a teendő.
Közben csöngetnek. Abonyba kell mennünk Esettkocsival, eszméletlenül találtak valakit az udvaron. 10 perc alatt száguldozva érjük el a helyszínt, egy roma családban a túlsúlyos beteg a földön fekszik és leállt a szíve, már a menye elkezdte az újraélesztést, közben a háziorvos is odaért, bekötötte az infúziót. Ugyanazt látom csapattól, mint az első hasonló esetnél. Rutinosan, szavak nélkül veszik át az újraélesztés folyamatát. Szívmasszás, többször „megütik” hogy megpróbálják visszahozni az életbe. Mivel még fibrillál, nem adják föl azonnal. 20 perc sikertelen kísérlet után Lovas Ottó sajnálkozva engedi el a beteget. A családból az egyik unoka a mentőkre támad. Őket hibáztatja a nagymama haláláért. Olyan erőszakos, hogy én megijedek, és a rendőrséget tárcsázom, ők biztosítják a nyugodt elvonulásunkat.
Újra mennünk kell, most mentőautó, állítólag öngyilkossággal fenyegetőzik valaki, és már a rendőrség hívta a mentőket. Én is megyek. Egy ittas állapotú férfi agresszív, a rendőrökkel is, nem akar beszállni a mentőautóba. Az egyik mentős próbálja meggyőzni, sikertelenül. Többszöri kérésre sem hajlandó velünk jönni a kórházba, közben fenyegetőzik és erőszakosan közelít mentőshöz. Végül rendőri segítséggel jut be az elmeosztályra. A mentőápoló mondja is, hogy neki már volt egy ilyenben része, azóta agresszívekkel nagyon vigyáz. Néhány éve majdnem hasba szúrta így valaki.
És még mondják nekem, hogy a mentősöknek nem veszélyes az élete.
Visszaérve az állomásra még elmondják, hogy az emberek hozzáállásán is kellene változtatni. Meg kellene érteni, hogy a mentős segíteni akar, hogy ők sosem ellenségesek.
Lovas Ottó problémának véli azt is, hogy ma már az emberek nem tudnak betegséget, szituációt kezelni. Sokan még lázat sem tudnak csillapítani, egyből a mentőt hívják, pedig régen az emberek tudták mikor kell mentőt, mikor papot és mikor orvost hívni. Ma már egyszerűbb mindenért a 104-et tárcsázni. Ezért nagyon sokszor úgy mennek, hogy tudják, a beteg otthoni kezelés alatt is gyógyítható lenne. Ezzel elveszik esetlegesen egy olyan betegtől a lehetőséget, akihez az azonnali mentő megérkezése az életet jelenthetné.
Közben megint szól a csengő, cukorbeteg nénihez kell menni, verejtékezik, KIM-es autóval indulunk. Percekig keressük a pontos címet, nincsenek kitéve a házszámok. A néni már nem ismeri fel a hozzátartozóit. A szakápoló azonnal nézi a cukorszintet. Nagyon leesett. Beköt neki némi cukor infúziót, majd további infúzió adagot. Azonnal látható a javulás. Percek alatt a néni mintha kicserélődött volna, egészen jól lesz. Megyünk is vissza a kórházba vele., én pedig örülök, hogy láthattam megint miképpen segítenek.
Mire lenne szükségetek? –kérdezem.
Tudnánk mire költeni, ha az alapítványunk pénzhez jutna, vehetnénk még megfelelő eszközöket, felszereléseket. – mondják
Az autóink pl már nagyon öregek van olyan kocsink, ami már hétszázezer kilométernél is többet ment és még mindig szolgálatban van. Nincs miből kicserélni, a mentők ritkán kapnak új autót.
A Ceglédi Mentők Alapítvány számlaszáma: 65800076-11017828

Köszönöm a mentőknek, hogy kívülállóként betekintést engedtek értékes munkájukba.

Komádi

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

(Radnóti Miklós)


Hallgattam a Cegléd rádiót, mikor véletlenül a meghallottam, hogy Nemzetközi Kórusfesztivál lesz augusztus 22.-én a Színházteremben. Majd mikor a kórusokat sorolták, felhangzott, Baba Jaga leánykar Komádiból.
Komádiból, duruzsoltam magamban, és rengeteg emlékem csalt mosolyt az arcomra.
Sokan vannak, akik nem tudják hova tenni ezt a várost, engedjék mag, hogy egy Komádiból elszármazott mutassa be Önöknek azt a helyet, ahová haza érkezik a szívem.
A település Magyarország keleti részén, Romániához közel, Hajdú-Bihar megyében található. Sarkad, Biharkeresztes, Berettyóújfalu és Szeghalom nagyjából azonos távolságra helyezkednek el a településtől (25-30 km).Folyója a Sebes-Körös, ami kelet-nyugati irányban halad át a város déli részén, körülbelül 12 kilométer hosszan.
Régen megközelíthető volt Zsuzsi vonattal, Vésztő, majd Szeghalomi átszállással zötykölődtünk kölyökként a kályhával fűtött meleg vonaton, majd később a kis piros Zsuzsin, idén sajnos a MÁV kihasználtság miatt megszüntette a járatot, így tömegközlekedésként Berettyóújfalu felől kell busszal megközelíteni. Ami így utólag talán nem is baj, mert az mostanában nem minden vonathoz volt busz, így az állomástól a régi-új iskoláig nagy pakkal az utat hazafelé sokszor gyalog kellett megtennem. Hacsak valami arra tartó meg nem szánt, és haza nem vitt. Persze, mivel nekem szokásom éjjel megérkezni mindenhová, így többnyire akkor már azon az 5 kilométeren rajtam meg a madáron kívül senki nem járt.
Legutoljára mikor haza tartottam, Berettyóújfalutól busszal mentem, és Körösszegapátinál megállt a busz a falu közepén. Kinézek az ablakon ugyan mi akadálya van, hogy nem megyünk tovább, és meglepődve látom, hogy egy tehéncsorda ballag hazafelé, ezzel útakadályt állítva a busznak. Sikongattam, nevettem, mert én most mentem először ezzel a délután 17 h-rai járattal hazafelé, de rajtam kívül mindenkinek természetes volt, hogy a busz ilyenkor megvárja, míg a tehenek hazamennek, és ez bizony bele van kalkulálva a menetrendbe. Késés nincs, a tehenek mindig ebben az időben ballagnak haza.
Történelme. Komádit, mint magyar települést 1091-ben említik először, majd 1214-ben, amikor is egyik lakosa került a Váradi Regestrumba. Ekkor Comadnak, azaz Komádnak írják a települést. 1243-ban szintén magyar településnek említik, azonban más népcsoportok is élhettek ebben az időben, a faluban. A tatárjárás idején a falut a tatárok, kifosztották, felégették, a népet elüldözték. A lakosok a közeli mocsárvidékbe menekültek.1351-ben már nagy faluként van nyilvántartva. Az első ismert birtokosok kik megtelepedtek itt, a Komádi család volt, valószínűleg innen származik a település neve is.1526-ban Kis-Komádit, az akkor már nemes falunak ismert települést a törökök elpusztították, ezen időkben veszett el a híres „Rákos-hímzés”, ami nemes ereklye volt. 1630-ban 2680 lakossal mezőváros lett, nemesi privilégiummal.
1715-ben a falu szinte teljesen lakatlanná válik, mivel az előző időkben aszály volt a vidéken, sőt ellenséges csapatok is támadják. Nem sokkal ezután már 63 lakosa volt a falunak majd két évvel később a pestis pusztított a faluban. Ezek után a folyamatos aszályokkal küzdő lakosság az 1800-as években sem nyugodhatott meg, hiszen akkor kolerajárvány volt ami még háromszor ismétlődött meg.
1842-ben fejezik be a református templom építését. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mintegy 50 fő vett részt a faluból. 1849-ben több mint 200 hadifogoly elszállásolásáról kellett gondoskodnia a településnek. A kiegyezés után megindították a Kótpuszta-Nagyvárad vasútvonal építését. Az I. világháború ideje alatt nagyobb események nem történtek a faluban, a hazánkba betörő román hadsereg fosztogatása sem volt számottevő.
1923. novemberében kezdődött meg az áramszolgáltatás a faluban, bár a lámpák órától és évszaktól megfelelően égtek.
Az 1925-ös árvíz áttörte a falu gátját, majd termőföldeket öntött el hatalmas magasságban. A II. világháborúban a község körül súlyos harcok folytak, 1944. március végén a németek megszállták a falut. Ugyanazon év október 6-án 6 napig tartó szüntelen harc kezdődött, mind a bel- és mind a külterületeken is. Az oroszok nem szállták meg a falut, mivel a németek üldözése volt a fontosabb feladatuk.1956-ban csak a falun belül voltak szerveződések, azonban harcra nem került sor. Az 1990-es években az ipari létesítmények megszűntek. 2001 július 1-jétől Komádi városi rangot kapott.
És Komádi ma. Ha ma valaki igazi alföldi városba szeretne menni, akkor Komádiban megtalálja azt a helyet, ahol minden a szüleink nagyszüleink múltjára emlékeztet. A város megőrizte falusi régi jellegét. Ez az a hely ahová én feltöltődni megyek, erőt kapni. Ott végigmenni az utcán… Komádi az a város, ahová éjjel is megérkezhetek, mert a TV torony már messziről útba igazit. Csalóka, mert végig úgy néz ki Furtáról közelítve, mintha jobbról lenne, de az autósnak balra esik, miközben elhajt mellette. Én még az első nemesi családok leszármazottjai vagyok, dédnagyapám Nemes Kis Váczi János volt, Komádi egyik legrégebbi családja. Szeretem ezt a várost, a hangulatát, hogy a Fő utcán végigmenve idősebb asszonyok borulnak sírva a nyakamba, hogy nem az Irma lánya vagy véletlenül? És csak mondják, hosszan, hogy mennyire szeretik a családomat, ismerték a szüleimet és hogy hasonlítok régen, nagyon régen elhunyt nagymamámra.
Komádi az a város, ahová bármikor hazatérhet az elszármazott, ott nem kérdezik mit főzzenek, tudják mivel várják, évekkel később is emlékeznek mi a kedvencem. Érkezhetek előre bejelentkezve vagy váratlanul másnap tutira gőzölögni fog az ebéd idején a finom húsleves házi metélttel és biztos lehetek benne, hogy hamarosan a halászléből is kóstolkodhatok. Komádiban még vannak hagyományos bálok, nagy nyüzsgő piac van, ahová reggel korán kell menni, és mire bejárjuk addigra már minden kofa körbecsókolt mint rég nem látott komádit. Ebben a városban még van igazi vásár, állat és kirakodó vásár, ahol megfordul a környező faluk-városok apraja nagyja. Mai napig a Komádi vásár ugyanolyan nevezetesség, mint az első volt.
1891-ben rendezték meg az első vásárt a faluban. A vásárnak hamar nagy híre lett, mivel nem csak a mindennapi eszközöket árultak, hanem állatokat is vehettek a vásárlók. Szinte minden vásárnál tele volt a vásártér, Erdélyből is rendszeresen érkeztek vevők és kereskedők. A vásár hamar kinőtte magát a vásártérről. (Így annak helyébe 1938-ban megépítették a Horthy Miklós népiskolát és népiskolai nevelőintézetet. Ebben tanítói lakásokat, ebédlőt és hálótermeket is létrehoztak. Ez az országban az első ilyen intézmény volt.) Tehát a vásárt áthelyezték a Malom és a védgát között lévő hatalmas legelőre. Végül 1939-től ez lett a Komádi vásár végleges helye, melyet filmekben és könyvekben is gyakran emlegetnek.
És végezetül, van nekem egy háziszőttes konyhai falvédőm, Komádiból származik. Végezetül had búcsúzzam ennek szavaival.
„Bármerre visz sorsom útja, haza vágyom csendes kis falumba.”

Döbbenetes, disznóság

Felháborító, mentenének, de nem tudnak!!! Életek múlhatnak rajtuk.

Ez döbbenetes mondaná kollégám, és én is a fejemet verem a falba azok után, amit tegnap tapasztaltam.
Este hazafelé tartottam a Törteli úton, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy mentőautó áll az újonnan megépített és körbekerített gördeszkás játszótér mellett.
Rosszat sejtve mentem oda, és megtudakoltam mi is történt…
Két mentős és egy doktornő csóválta a fejét azon tanakodva most mit csináljanak.
Alacsony értelmi szintű embereknek is eljut a tudatáig, hogy amikor életmentésről van szó, minden perc, minden másodperc számít. Mikor mentőhelikoptert várnak a Toldy Ferenc Kórházhoz, értelemszerűen a kórházhoz legközelebbi területen fog leszállni. Ez Cegléden évek óta a Lidl áruház mögötti terület. Amikor emberi életről van szó, akkor az az első és legfontosabb, hogy minél hamarabb ott legyen a segítség, és a ceglédi kórháznál ez a minél hamarabb a fent említett parkot jelenti. És tegnap a mentősök döbbenten vették tudomásul, hogy nem tudják a kórház felől megközelíteni ilyen esetben a mentőhelikoptert. Hogy mi is ennek az oka? Hát kapaszkodjanak meg, a városi vezetőség játszótér építési programja akadályozza a jó kis kerítéssel.
Természetesen ott még az első házig, illetve a parkolón keresztül lehetne menni, de ehhez a beteggel fákat, hatalmas köveket, és magas padkát kellene kerülgetni, vagy éppen a sötétben pl. rámenni, ezzel a mentőben is balesetet előidézve.
Józan ésszel fel nem tudom fogni, hogy nekem, aki másfél éve lakik Cegléden hogy lehet az, hogy tudomásom van róla, hogy a mentőhelikopter oda szokott leszállni, és a városvezetőségének nincs? Tisztában vagyok vele, hogy van egy leszállópálya a Törteli úton, de mikor emberi életről van szó, akkor az a távolság is végzetes lehet, ezért évek óta ezt használják ilyen esetben. Úgyhogy a városvezetésnek méltányolom a figyelmébe ajánlani, hogy azonnal találjon megoldást arra, hogy a mentőautó minél hamarabb, semmit nem kerülgetve eljuthasson a fent említett parkba, amíg komoly baj nem történik, mert azután lehet keresni a felelősöket. És ne felejtse senki, Ő is és a családja is kerülhet olyan helyzetbe, hogy mentőhelikopterre lesz szükség, csak épp nem tudják oda eljuttatni az ominózus beteget. És nagyon remélem ennek a megoldása nem hetek hónapok kérdése lesz, hanem napokon, órákon belüli, mert az életmentés az bizony ilyen apróságokon is múlik.

Adonisz alsógatyában.

Társkeresés harmincon túl, azaz hogyan milyen nehézségekkel kell is szembenéznünk.

Múlt hét csütörtökön eldugult a lefolyóm. Hívtam a duguláselhárítót, az egyik lerázott, a másik közölte, hogy jön, de azóta sem talált oda hozzám, és amikor sírva térdeltem a fürdőszoba padlómon és próbáltam összeszedni a vizet, rádöbbentem, mellém kell valaki…
Nem tudom pontosan ki, de azt tudom, olyan ember, aki átsegít a káoszon, elég széles a válla, hogy levegye az enyémről a mindennapi terheket, aki képes megküzdeni a szerelőkkel, meg az egyéb nőietlen feladatokkal… Olyan valaki, aki el tud fogadni engem úgy, ahogy vagyok, mindennel együtt, az összes hibámmal, (azért be kell vallanom, a velem élés nem lehet kispálya) és cserébe elfogadja, hogy én szeretem… Sokan hangoztatják, milyen jó a függetlenség, nos én megtapasztaltam, hogy bizony a legnagyobb függetlenség maga a házasság, mert legalább önmagamnak választom a korlátaimat, mert így egyedül, függök mindentől és mindenkitől, legyen az asztalos, dugulás elhárító, vízvezeték szerelő vagy bárki.
Úgyhogy hétfőn első utam a hirdetőirodába vezetett és feladtam egy számomra megfelelő, egyéniségemet is jól ábrázoló társkereső hirdetést. Az irodában a lányok már jól ismernek, mivel csontkovácsként hetente hirdetek, ezért jót derültek a megfogalmazásomon.
A hirdetésem szövege ez volt: „163/57/34 éves kifejezetten csinosnak mondott elvált diplomás nő, normális jól szituált társát keresi. Kopasz alacsony, munkakerülők, mamakedvencei kerüljenek. Csak hívás.”
Majd visszafelé beugrottam a tűzoltóságra és újságoltam a fiúknak, akik közül többel baráti kapcsolatot ápolok, hogy mire vetemedtem, és döbbenten néztek rám, hogy nekem társkereső hirdetésekre lenne szükségem? Mondtam nekik, két éve, hogy elváltam és nem állnak sorban az ajtómban a potenciális férfiak, vagy ha mégis, akkor azokkal bizony komoly baj van és órákig sorolhatnám, (nős vagy komoly párkapcsolatban él, hazudik, rossz az ágyban, túlságosan nagyra van magával…stb)
Szerdán megjelent az újság, és vártam az érdeklődőket.
Jöttek is szép számmal, de mint kiderült egyes úriembereknek az olvasással nehézségeik támadhatnak. Ugyanis, mindamellett, hogy leírtam, hogy csak hívás, (mert női logikámmal úgy feltételeztem, hogy ha én feladok egy hirdetést, pénzt nem sajnálva rá, akkor a pasas legyen képes arra, hogy felhívjon) ennek ellenére sms-ekkel bombáztak többen, de olyan is akadt, aki dobálta rám a visszahívó sms-eket, arra várva, hogy majd én felhívom.
A következő sms-t is olvashattam. „Tudom, hogy csak, hívás, mivel olvastam a hirdetést, alacsony vagyok kopasz, nem munkakerülő, de anyucikedvenc, jó önbizalmat adott hölgyem, köszike…” Na, most erre mit lehet válaszolni?
A legjobb beszélgetésem pedig a következő volt.
-Jónapot kívánok,A hirdetésre jelentkezem-közölte egy hölgy
- Üdvözlöm, de, ez egy társkereső hirdetés- mondtam
-Igen, és?- kérdezett vissza
-De Ön egy hölgy- mondtam döbbenten
-Igen, mi ezzel a probléma?”

Az első probléma mindjárt ott kezdődött, hogy a jelentkezők között volt 20 éves és közel a 60-hoz is. Ebben sajnos azt a nehézséget látom, hogy amin én túl vagyok, az őket már nem érdekli, és ami pedig ők előttük, az pedig már engem nem.
Úgyhogy igazából bár lehet a hirdetésemből nem derült ki egyértelműen, hozzám korban illő társat keresek. Így 30 és 40 év közötti korosztályt.
Nekem nincs gyermekem, de már abban a korban vagyok, amikor úgy el tudnám viselni, ha születne egy így természetesen komoly kapcsolatra gondoltam.
És akkor eljutottunk a telefonbeszélgetésig.
Mivel a mamakedvencei kizárva alapon feltételeztem, a hirdetést olvasók intelligenciájáig eljut, hogy olyan kapcsolatra vágyom, ahol a fiús anya kizárva, azaz ha él is, tevékenyen nem vesz részt az életükben. Erre megdöbbenve hallgattam, hogy negyven éves férfiak hívnak föl, úgy, hogy mikor eljutunk addig, hogy megkérdezzem, hol és kivel él, büszkén vallja be, hogy az anyjával… Na és nálam ennél a pontnál be is fejeződik a beszélgetés, mert semmilyen szempont, sem kényelmi, sem semmi nem tarthat valakit ebben a korban az anyai házban, és nálam ezzel a mondattal el lehet zárni az ismerkedés fonalát.
A számomra még megdöbbentő telefonbeszélgetések alkalmával az volt, hogy az illető, a potenciális hirdetésre jelentkező férfi, nem mutatkozik be. Pontos megfogalmazásban, felveszem a telefont, majd elkezdi darálni a szövegét, miközben annyit nem mond, hogy X.Jakab lennék. Én pedig nézek ki a fejemből. Engem már gyerekkoromban megtanítottak, (nem fejeztem még be a nyolc elemit sem akkor), hogyha felveszem a telefont, felhívok valakit, közlöm kivel szeretnék beszélni, majd hozzáteszem a nevemet, hogy a szerencsétlen tudjon megszólítani. Na ennek ellenére rendszeresen amikor hagynak végre megszólalni, mert annyira el akarja magát adni, hogy rám nem is kíváncsi, azzal kell kezdenem, hogy Ági vagyok, és Te? De számomra még mindig a leglehetetlenebb beszélgetési szituáció, mikor az illető hímnemű lény, az első két perc beszélgetés után a mellméretem iránt érdeklődik.
Igazából annál a beszélgetésnél azt vártam, a potenciális jelölt mikor kérdez rá, mekkora gyakorlattal jelentkezem az ágyban? Mondtam volna neki, már mióta megszülettem, éjszaka ágyban szoktam elaludni, csak az ágy mérete változott, mert volt kiságy, babaágy, gyerekágy, egyszemélyes rekamié, illetve franciaágyak sorozata.
És jött az „álom pasi”, legalábbis Ő úgy gondolhatja magáról, mert luxusautóval járja a várost, (nem tudom honnan tudta meg a címemet, de megállta a ház előtt egy olyan kocsival, hogy a szomszédok is kiszaladtak.) Kimegyek megtudakolni, mi járatban van errefelé, és képzeljék a pasi dobálja a rágóját, miközben megpróbál megnyerni magának. Nos, ez a beszélgetés sem tartott túl sokáig… a pénz ugyanis nem minden…
És akkor még nem jutottunk el a személyes találkozásig. Képzeljék, találkoztam nem egy-nem két emberrel, és nem tudom mi nem volt világos a hirdetésemben, de amikor azt írtam kopasz pasi nem kell, akkor mit várt, a találkozáskor a személyes vonzerejével mosolyával olyan elbűvölő lesz az első másodpercben, hogy nem fog feltűnni hajbéli hiányossága?
Vagy pl. a másik ember, akire már annyira fáradt és befásult voltam aznapra, hogy megkértem jöjjön el a lakásomra. Úristen, 40 éves volt, és alig volt foga úgy vigyorgott, hogy alig vártam, hogy elzavarhassam a fenébe. Mert véleményem szerint az ápoltság, hogy szép legyen a mosolyom, tiszta legyek, és olyan akihez a másik szívesen bújik, ahhoz elengedhetetlen, hogy ilyen alapvető dolgokban, minthogy a fogaim rendbe legyenek az bele tartozik.
Volt olyan pillanat, hogy a Csak szex és más semmi főszereplőnőjének a helyébe képzeltem magam, aki ült az asztalnál, és tekergette a haját… Némelyik este azt gondoltam, hazamegyek és szálanként tépem ki a hajamat, ha még egy ilyen randit át kell vészelnem.
És akkor még mindig közel és távol nem találkoztam azzal, akire elsőre azt mondtam volna, megfontolandó, hogy legyen második.
Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, hogy minden nőnek ajánlom kétszer is gondolja meg, hogy társkereső hirdetést ad-e fel, mert a pontos, egyértelmű megfogalmazás sem elég egyértelmű erősebb nem társainknak.
Elhiszem, hogy a belső fontosabb, mint a külső, de ezt többnyire azok az egyének hangoztatják nagy mellénnyel, akiknek valami testi hiányosságuk van, vagy tükörbe nézve nem elégedettek önmagukkal. Mindenkinek elárulom, több évtizedes tapasztalat mellett is, szemmel választ az ember, és a szem az elsődleges, és ha külsőleg nem jön be annyira az illető, hogy hajlandók legyünk jobban megismerni, akkor kár vesztegetni az időt, nem jutunk el a belső megismeréséig.
Én most nem kizárólagosan a szépfiúra vagy a macsó gyerekre pályáztam a hirdetésemmel, mert köszönöm a házasságomban, meg az életem folyamán volt abból a fajtából pont elég az életemben, de azért kell, hogy legalább annyira tetsszen, hogy hajlandó legyek közel engedni magamhoz, megérinteni, és ne undorodjak tőle.
Mivel magas pasit kerestem, mert szeretem a nőies dolgokat, így a magas sarkút is, szeretek még tűsarkúban is felfelé nézni életem párjára, meg jó egy helyes magas sráccal megjelenni.
M viszont egy kedves barátommal beszéltem telefonon, Ő is nemrég vált el. Nem az a tipikus szépfiú, akik nekem eddig bejöttek, de messze viszi a pálmát az eddigi jelentkezők előtt. Mondtam is neki, Ákos ha nem jön össze senki, költözz le Ceglédre, hozzunk össze egy gyereket, legalább akkor tudom, hogy mit, milyen korlátokat választok önmagamnak.

Társkereső hirdetés. Egyáltalán miképp jut el eddig az ember.

Nos, ma a szokásos csontkovács hirdetésem mellett feladtam egy társkereső hirdetést is s Szuper infóba.
Hogy miért is jutottam el eddig.
Csütörtökön eldugult a lefolyóm... Fasza, mondom. Hívom a biztosítót, mondja, kérjek számlát, a biztosításom fedezi.
Hívom az első, második, fél tucatnyi dugulás elhárítót, de vagy ezért, vagy azért, de nem jöttek ki. Még az sem, aki megígérte, többszöri könyörgésemre sem.
Kiindulva Zsuzsa barátnőm leleményességére, elmentem egy csőgörényt beszerezni, hogy ha már szarnak kijönni, akkor majd én megszerelem.
Nem sikerült, majdnem nagyobb dugulást okoztam, mint előtte volt.
Miközben sírva mostam föl a vizet a fürdőszobapadlómról, aközben rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább.
Nekem nem megy egyedül, kell egy pasi, aki leveszi a vállamról a terheket, miközben összecsapnak felettem a hullámok, mint pl most is.
Na így jutottam el a hirdetésre.
A csajok az irodán hülyére nevették magukat, mert megfogalmaztam a hirdetésben, hogy alacsony, kopasz, munkakerülők és mama kedvencei kerüljenek.:))

Igazából lehet azt kellett volna írnom, ha él az anyád ne hívj, kiindulva a korábbi anyóstapasztalatomból, de mostanában rá kellett jönni, hogy nekem volt csak szerencsétlenségem az anyóssal, mert nagyszerű fiús anyák is vannak. Pl Gyula barátom anyja is tök normális, bár ezt már régóta tudtam.
Sőt a tűzoltóságon beszélgetve a fiúkkal, rájöttem nem mindenki olyan anyámasszonykatonája, mint az én volt férjem volt és nem mindenkit lehet irányítani, meg nem is mindenki hagyja magát.

Szóval hátha találok valami normális pasit... Vagy nem, de egy próbát megért.

Gyula véleménye

Tegnap nagy meglepetésemre, beállított egy kedves barátom hozzám.
Mostanában elégedett vagyok, mert szinte mindig eszébe jutok egy-egy barátomnak, és eljön hozzám valaki meglátogatni...
Nos, tegnap Gyula hazafelé tartva beugrott hozzám. Legalább nem kellett bescannelnem, a bíróságról kapott ítéletet a szabálysértésem miatt.
Mindenesetre Gyula barátom megfelelő kritikával illette Ceglédi kollégáit, ugyanis mikor a szabálysértési előadó meghozta a határozatát, mi írtunk egy méltányossági kérelmet, amit neki, a szabálysértési előadónak kellett volna elbírálnia.
De, mint Gyula barátom megjegyezte, ezek itt Cegléden nem tudnak olvasni...
A szabálysértési előadó úgy értelmezte a méltányossági kérelmemet, mintha kifogást írtam volna, és továbbította a bíróság felé, ahol tárgyalás nélküli ítéletet hoztak, és a pénzbüntetésemet megfelezték.

Mindenesetre Gyula barátom megjegyezte, ha netalán mégis eljutnék a helyi rendőrséghez, mint sajtós, ne felejtsek el felmenni a szabálysértési előadókhoz, mert ezek hülyék odafent...:))

Találkozás a "kedvenc" rendőrömmel.

Ma battyogok befelé az Alliansba, mert be kellett jelentenem a villámcsapást a TV-mbe, amikor szembe velem jön egy rendőrautó.
Mivel itt elég sok rendőrt ismerek, ezek bámultak kifelé, (rövid látó is vagyok, úgyhogy csak annyit láttam, hogy ülnek benne páran és nekem köszönnek)
Nos, automatikusan felemeltem a karom és integettem, mint minden idiótának, aki rám dudál Cegléden, mert ugye a többség nem tudja, hogy én néha jó, ha az orromig ellátok.:))
Szoktam is mondani a szomszéd kisfiúnak, hogy ha megyünk, dudálnak, integetnek, akkor fogsor mutogató mosoly és integessünk vissza, nehogy valamelyik vendégem legyen és azért ne jöjjön többet, mert nem köszöntem vissza.
Szóval most is széles mosoly és emeltem a karom, hogy visszaintegetek, erre azt kell látnom, hogy lassítanak a rendőrautóval. ÓÓÓ, mondom, így már tuti valamelyik ismerős zsaru. De nem, legalábbis nem olyan értelemben.
Aki a sofőr volt, az megkérdezte, hogy én valóban masszírozok-e? (Úgy látszik ő már tudta, pedig én Őt még most láttam először)
De az anyósülésen tespedő másik zsaru volt az érdekesebb, miatta lettem fél évre eltiltva a vezetéstől. Úgyhogy mindjárt le is szögeztem a kérdezőnek, hogy valóban, de az elején tisztázzuk utálom a rendőröket, és ha esetleg érdekelné miért, akkor kérdezze meg a mellette ülő kollégáját...
Persze azt is megjegyezték, hogy én írtam a bicskanyitogató cikket a Laskafesztiválról. Mi tagadás, én voltam...
Az anyósülésen lévő kollégája persze eléggé lapított már hozzám sem mert szólni, én pedig keresztülnéztem rajta, persze csak lapított, de így utólag szerintem valamilyen szinten bánja már, hogy ilyen túlbuzgó volt...

Halálos Útszakasz.

Vajon tudták-e, hogy a 4-es főút illetve az Abonyi elkerülő útszakasz az M0-ás után Magyarországon a legveszélyesebb? Hogy gyakorlatilag minden hétre jut egy baleset és itt történik a legtöbb halálos kimenetelű?
Egy idézettel kezdeném, egy Ceglédi Tűzoltótól…

„Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást, amelyet érzek a fecskendőben ülve, társaimmal összepréselődve, a gépkocsivezető keményen nyomja a gázpedált, miközben újra és újra nyomom a kürtöt mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz: Azt hittem, már sosem érkeznek meg!
Bárcsak ismerhetnéd gondolataimat, amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy lányt mentek ki egy autóroncsból: Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom volna?
Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, plusz még azt a rengeteg tragédiát, amelyet látok naponként.
Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni a káoszban.
Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a hivatásunk.”


Hogy miért is van ez a sok baleset, és hogyan lehetne ezen változtatni, Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnokkal beszélgettünk és végigjártuk a halálos szakaszt.
Milyen okokra vezethető vissza, hogy ennyi baleset és halálos kimenetelű baleset történik?- kérdezem a Parancsnokot.
- Ez a szakasz azért veszélyes, mert mint magad is látod, két sávos és az egész kanyarokból áll. Előzni itt szinte lehetetlen és nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyék, mert mindkét irányból beláthatatlan, és amikor kielőz egy kamiont, vagy egy kocsisort, csak a szerencsén múlik, hogy vissza tud-e menni. Mert már középen jár mikor a kanyarból belátható lesz, hogy jönnek szemben. - mondja, miközben minket meg egy kamiont is kielőz egy türelmetlen autós, és látható, hogy tényleg másodperceken múlott, hogy miközben itt jöttünk nem lett baleset. –Szerencséje volt. - csóválja a fejét Zsemlye Gábor
- Említettél itt Románokat is, hogy sok baleset őket érinti? –faggatom tovább.
- Hát igen, tudod Romániában mások az útviszonyok, így a viszonylag „kicsit jobb úton” mennek nagyon, nem figyelnek, meg az is közrejátszik, hogy kb. mire ide érnek elfáradnak, lassul a reakciójuk, figyelmetlenekké válnak. Ezért a legtöbb balesetet ők szenvedik el, nagyon súlyos, halálos kimenetelű baleseteket- teszi hozzá a Parancsnok.
- Mekkora ez az útszakasz, amit érintünk?- kérdezem tovább
- Ötven-hatvan kilométer, ezen a szakaszon az elmúlt években rengeteg nagyon súlyos baleset történt, itt előzés nélkül kellene mindenkinek végigmennie. – de sajnos kevesen tartják ezt be sóhajt Zsemlye Gábor. – Sajnos gyakorlatilag hetente jut ide egy igen súlyos baleset.
- Mi az amin úgy látod változtatni kellene, szerinted hogyan lehetne ezeket a baleseteket csökkenteni?
- Először is, talán a legfontosabb, hogy négysávosra kellene ezt a részt is bővíteni, egészen a körforgalomig. És nem csak elválasztó vonallal, hanem szalagkorláttal is felezni kellene az úttested. De amíg ez megtörténik, addig a legsürgetőbb, hogy záróvonalat kellene mindkét irányba felfesteni, és mint figyelted egyetlen előzni tilos táblát sem láttunk sehol. –szóval itt a közlekedést teljesen át kellene szabályozni, mert amíg nem történik változás, addig csak a halálesetek fognak szaporodni itt. – mondja Zsemlye Gábor – Tudod az a baj, hogy kamionos is kielőz kamionost, miközben majdnem esélytelen a visszatérése. És nagyon fontos lenne, hogy aki elfáradt, gondolok itt a Románokra, azok álljanak meg pihenni, mert ha vezetés közben alszanak el, az életükbe kerülhet, mint került már sokuknak. –teszi még hozzá.
Megköszönöm a Parancsnoknak, hogy időt áldozott arra, hogy megmutassa nekünk, az útszakaszt és elmondja mit kellene megváltoztatni, hogy ez ne legyen többé halálos szakasz.

Szeretném még azt elmondani, hogy sajnos nincs elegendő vegyvédelmi ruha, egy ilyen szerelés nyolcszázezer Ft, mikor egy tartálykocsi felborul, akkor ahhoz kell a tűzoltóknak felöltözni, amit a tartályba szállítottak. Sajnos a Ceglédi kapitányság csak négy darab ilyen ruhával rendelkezik. Talán nem mellékes megjegyeznem, hogy igazán el kellene gondolkodnunk mire honnan lehetne pénzt juttatni a Tűzoltóknak, hogy a tartálykocsi balesetekhez is ki tudjanak menni, hiszen bele sem merek gondolni mi történne, ha egy olyan baleset, ami nemrégiben volt esetleg lakott területen történik…
Úgyhogy itt újra megemlíteném, amennyiben Ön is úgy gondolja és megengedheti Támogassa Cegléd és Környéke Tűzvédelméért Alapítványt, Délpest Megyei Takarékszövetkezet Ceglédi Kirendeltségénél vezetett számlaszámukon. Számlaszám: 65800076-11023861

. Vigyázzunk egymásra és amikor a 4-esen illetve az Abonyi elkerülő szakaszon járunk, ne felejtsük el, mennyien meghaltak már a figyelmetlenség miatt, és lassítsunk, semmi nem lehet annyira fontos, mint az életünk. Azon a szakaszon előzés nélkül kell végigmenni. Én szeretnék ma, holnap és holnap után is hazamenni, és nem akarom átélni, hogy egy rendőr sapkával a kezében ott áll az ajtómban egy hajnalon, hogy közölje valamelyik szerettem halálát…Gondolom Önök sem akarják megismerni ezt az érzést, ezért kérek mindenkit, vezessen óvatosan. Köszönöm.

Mi ott voltunk, mikor Jászkarajenőn dőltek a fák.

2010. június 30.-án, szerda este 21 h után pár perccel indultak el a Ceglédi tűzoltók az első címre, Jászkarajenőre, de utána folyamatos ment a rengeteg bejelentés.
Aznap este kizárólag a Ceglédi Kék Újság érkezett, mint sajtó a helyszínre, hogy megmutassuk, elmondjuk Önöknek, mi is történt.
Átszaladt a falu fölött egy vihar, és sorba döntötte a fákat, szakította az elektromos vezetékeket. A falu kétharmada hosszabb-rövidebb időre áramszolgáltatás nélkül maradt.
Volt olyan ház, ahol a vihar, miközben kiszakította a fűzfát a földből, gyökérrel, még leszedte az elektromos kábelt és valamilyen módon a fűzfa köré tekerődött, és bedőlt a házba.
Értesíteni kellett a E-ón szakembereit is, hogy megkezdődhessenek a munkálatok. És itt most kötelességem elmondani, hogy az E-on szakemberei nem álltak a helyzet magaslatán. Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnok többszöri kérésére sem jutottak el kora hajnalra sem addig, hogy szervezetten áramtalanítsanak. Nem rendelkeztek nyomtatvánnyal, amiben leírják, hogy hol-melyik rész maradt áram nélkül, így sokszor a tűzoltóknak vakon, saját felelősségre kellett elkezdeni darabolni a fát, a magasfeszültségű vezetékek mellett, között. Nem jelentették le, hogy melyik káresetnél áramtalanítottak már, így előfordult, hogy igazán veszélyes helyen egy órát is várt a tűzoltókocsi, mielőtt nekifoghatott volna a munkának. És újra segítséget kellett kérni, Szolnokról és Jászberényből érkezett egy-egy darus, illetve létrás autó, hogy a magasabb helyeken gyorsabban tudjanak dolgozni. Tegnap hajnali 6 h-ra tizenhét káresetnél szüntették meg a közvetlen veszélyt, ma pedig még dél körül jár az idő, de már 13 helyszínen történ beavatkozás, és jelenleg is megfeszített tempóban folynak a munkálatok, hogy elhárítsák az életveszélyt.
Ne felejtsük el, most Cegléd és környéke időzített bombán ül, az ilyen helyzetek bármikor bekövetkezhetnek, hiszen a folyamatos esőzések miatt fellazult a talaj, könnyebben kicsavarja egy erőteljes szél az erős gyökerű, kemény törzsű fákat is. Tegnap este is, sok fűzfa, nyárfa, és bizony diófa meg fenyőfa is a vihar áldozatává vált.

Beszélgetésem a helyi rendőrkapitánnyal...

Nos, a kapcsolatunk nem indul épp zökkenőmentesnek.
A múlt héten egy igen bírásló és elmarasztaló cikket jelentettünk meg, ( én voltam a cikk írója) a helyi zsarukról.
A laskavfesztiválon történteket konstantáltam, jellegzetesen a saját stílusomban.
Majd utána megírtam a tűzoltós cikkemet, ami a szerkesztőségben is sikert aratott.
Ebből kiindulva a főszerkesztővel arra jutottunk tovább kellene folytatnom a mentőknél meg a rndőrségen.
Hát, veregettem meg a saját vállamat, rendben, a tűzoltókkal való munkát is elveztem, a többi sem lehet nagyon gáz...
Ebből kiindulva föltárcsáztam Ambrus Urat, a helyi yard vezetőjét.
Bemutatkoztam, majd az első mondata az volt hozzám, olvastam már Öntől, és egyértelműen utalt az aznap megjelent cikkemre.
Na, gondoltam, legalább nem kel bemutatkoznom, meg kiderült, hogy olvassa az újságunkat.:))
Persze kifejtette bizonyos nemtetszését a cikkemről, meg igazábó a hangnemről is, de nem mondott egyértelmű nemet a kérésemre.
Gyakorlatilag azt mondta, megnézi, hogy mit lehet tenni az ügy érdekében, meg ha lehet is róla szó, előfordulhat, hogy a kollégái azt mondják, "most szálljak ki az autóbál és keressek egy óra szabad elfoglaltságot, mert nem mutathatunk meg mindent."
Na ezután megkérdeztem megadhatom-e a számomat, ahol elérhet.
De Ő elmosolyodott és közölte, meg fog tudni találni.

Na most nem tudom, ez jót vagy nem jót jelent-e számomra, de a képzelőerőm beindult...

Két nap és egy éjszaka a tűzoltókkal.

Hosszú hetem hétvégém volt, Cegléden, Törtelen Abonyban, Kőröstetétlenen és Jászkarajenőn kritikus volt a belvízhelyzet.
Mivel mostanában én vagyok az egyik sajtós, a helyi Kék újságban az én anyagom megy le.
Két napot, egy éjszakát töltöttem a Tűzoltókkal, és írtam, írtam, fotóztam, rendületlenül.

A cikkem, mert hozzátok nem jut el.


HÉTKÖZNAPI HŐSÖK, akikre mindannyian büszkék lehetünk.
Tűzoltók, akik értünk, miattunk élnek.

Két napot és egy éjszakát töltöttem a tűzoltókkal, velük éltem, velük „ettem”megpróbáltam megérteni a munkájukat, megismerni azokat az embereket, akik az életüket is adnák értünk.
Megpróbálom Önökkel is megosztani a tapasztalataimat, emberközelivé hozni az átélt élményeket. Megpróbálom a lehetetlen, bemutatni egy olyan oldalukat, amit addig nem is tapasztalunk, amíg személyesen nem látjuk. Életem talán legizgalmasabb két napját töltöttem velük, és elmondhatom, örülök, hogy ilyen megtiszteltetés ért, hogy beengedtek maguk közzé, hogy befogadtak és elfogadták a jelenlétemet.

2010 június 21, délelőtt van, a folyamatos esőzések miatt már a TV is mutatta, hogy Cegléden tegnap óta kritikus belvízhelyzet van. Tárcsázom Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnokot, bemutatkozom, majd megkérdezem, megengedi-e, hogy elkísérjem a szolgálatba? Épp hazafelé sétálok, mert ez csak úgy ötletszerűen jutott eszembe.
Jó, rendben, de gyorsan jöjjön, mert hamarosan nem talál itt senkit,- jön az azonnali felelet a parancsnoktól.
Visszafordulok, lengén öltözve, térdnadrágban és rózsaszín lányos felsőben érkezem a tűzoltólaktanya elé.
A parancsnok vár, szorított nekem helyet az anyósülésen a Lada Nivába, gyors bemutatkozás után azonnal indítunk. Első pillanatra megfog a személyisége a mosolya, meg az, hogy nem teketóriázik. Indulunk Törtelre. Azonnal letegeződünk, mert kb. egy korúak vagyunk, és most már gondolom jobban meg fog felém nyílni.
- Milyen a helyzet?- vágok bele a közepébe.
-5-ös a legmagasabb szintű készültség, de Én dupla 5-össel jellemezném, mert 16 autó dolgozik kint. - mondja Gábor fáradtan- a ceglédi Tűzoltóság működési területének védelmét a monori egység látja el.
- Hogyan telt az előző nap?- kérdezem, mert látom a szemén fáradt.
- 27 órát dolgoztam egyhuzamban, majd 3 órát aludtam és most újra indulok a terepre. - válaszol.
Útközben nem hagy nyugodni a bennem lévő újságíró, ezért az események eddigi állásról.
- Milyen helyzettel volt dolgotok tegnap?- kérdezem
-A kórház, az volt a legnagyobb probléma, mert az alagsorban van az elektromos hálózat központja, illetve a tartalék energia ellátás is, így eléggé veszélyes volt, hogy az alagsor egyik elektromos elosztójában 5 centi víz állt már. De szerencsére megoldották a fiúk, mert ha itt baj lett volna, akkor gyakorlatilag az összes életmentő létfontosságú eszköz nem működött volna. Úgyhogy volt egy kis izgalom- válaszolja és a hátamon borzongás fut végig, ha arra a gondolok, hogy mi lett volna, ha nem így jön össze.
- Ezen kívül ki kellett mentenünk egy idős mozgásképtelen nénit Ceglédről, akinek már az ágya is vízben volt, de még szerencsére időben érkeztünk, mert megfulladhatott volna. - teszi még hozzá Zsemlye Gábor őrnagy.
Hová megyünk-faggatom?
Élelmiszert és vizet osztani- mondja,- mert már órák óta kint vannak a kollégák és nem ettek-ittak semmit.
Első utunk Törtelre vezet, ahol úgy örülnek nekünk, meg a pár darab szendvicsnek, mintha minimum libamájat hoztunk volna. Éhesek, nem csodálom, órák óta kint vannak.
Itt a lakosságból többen mondták, az is hozzájárult a mostani vízhez, hogy ellopták a vasból készült gátszerelvényt a Kocséri útnál.
Mindenhol áll a víz, az utcákon, a házaknál, gyakorlatilag ahová csak nézek. A lakók azt mondják, ők még ilyet sosem éltek át, tehetetlenül, döbbenten nézik, miképpen veszíthetik el az összes vagyonkájukat, látom az arcukon a szomorúságot és azt, hogy nem tudják hogyan tovább.
Egy helyen még a rendőrségnek is közbe kellett avatkozni, mert egy ember vasvillával támadt a tűzoltókra, mert a háza melletti árokba csapolták a vizet a szomszédos házból és féltette, hogy az ő háza meg beomlik. Majd a kiérkező helyi KMB-s rendőrnek is neki támadt, de az erősítés gyorsan rendet tett. Persze azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy míg valahonnan szívják a vizet mást meg elárasztanak.
Utunk tovább vezet Kőröstetétlenre, Jászkarajenőre, majd Abonyba a helyzet ugyanaz, mindenhol az utcákon, a házaknál hömpölygő víz fogad., és mindenhol teljes üzemben dolgoznak a tűzoltók, illetve a helyi önkéntesek. Kőröstetétlenen a Polgármester annyira képzett már mentésben Gábornak köszönhetően, hogy neki csak szivattyú és autó kell, a mentést már irányítja. Gábor meg is dicséri, mondja is, nagy terhet vett le a válláról, hogy a Polgármester itt gyakorlatilag átvette az irányítást.
Az eső épp nem esik, de jelenleg ez nem sok mindent jelent az ég felhős, és eső várható. Rohanunk, címről-címre, nincs megállás, élelmiszert, vizet, tömlőket, benzint osztunk a fáradt tűzoltóknak, akiken a kívülálló nem látja, hogy órák óta erőteljesen, megfeszített tempóban dolgoznak
Majd visszaérünk Ceglédre, felmértük az ÖMV kutat és Gábor azonnal intézkedett, hogy ott is kezdődjön el a víz leszívása, közben új káresethez lettünk riasztva,- egyetlen nap alatt bontásra ítélt állapotba került egy ingatlan. Miközben várjuk a létrás autót, aközben a parancsnok már hozzá is lát, hogy saját kezűleg kiszalagozza az életveszélyessé vált járdaszakaszt, hogy lehetőleg senki ne menjen arra. Majd újra végigjárjuk a helyszíneket, ahol az ádáz munka folyik a vízzel.
És itt szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag több tűzoltóságtól érkezett a segítség. Itt volt Dabasból 2 tűzoltóautó, Monorról szintén két autóval érkeztek a kollégák, Szolnokról szintúgy két mozdítható egység jött. Nagykáta is érkezett egy kocsival, Farmos Önkéntes Tűzoltó Egyesület is kivette a részét 1autóval, Budapest IX Kerület, majd Budapest XX Kerület egy-egy autóval, Nagykőrös 1 autóval és a Ceglédiek teljes létszámmal, azaz 5 autóval. És így is nehezen tudtak gátat szabni a víznek.
Este 20 óra van ,most 2 óra pihenés következik, hazamentem átöltözni és felkészülni az éjszakai műszakra, most jutott idő gyakorlatilag először arra, hogy élelmiszerhez jussak, pedig már legalább 10 órája egyfolytában mentünk. Ezzel a nappali műszakunk véget ért.

Kezdődik az éjszakai műszak, 22 h-kor találkozunk Gáborral, és elindulunk a hideg éjszakában. A kórház mögött kezdjük, ahol a Büdös Ároknál kritikus a helyzet. Itt találkozunk Földi László Polgármesterrel és Országgyűlési Képviselővel. Gábor szakavatottan füvet tép és ellenőrzi a folyást.(Ezt a mozdulatot nappal Törtelen is láttam már.)
Rossz irányba folyik csóválja a fejét, itt gátat kell csinálni, vagy elárasztja a kórház környékét. Közben kihúzzák, kitolják a Polgármester kocsiját, mert olyan közel merészkedett a vízhez, hogy elakadt.
Gyomrom görcsbe ugrik, én sem lakom messze a Büdös Ároktól. Majd ezt Gáborral is közlöm, aki látja rajtam a félelmet, így autóba ülünk és megnézzük mi a helyzet arra, ahol én lakom. Megnyugtat, hogy a Polgárőrség már méri a vizet a házam mögött, és ott állnak, ha emelkedik a víz, egyből jeleznek.
Közben kiderül, hogy elfogyott a havi üzemanyag költségük, azaz a mai nap, a 15 autóra a szivattyúkra és a benzinre, eltankoltak 1 millió Ft-ot.
-Ha nem szerzünk azonnal pénzt, két óra múlva leállnak a szivattyúk, nincs miből tankolni, gyere velem MOL-ra- mondja- és már rohanunk is. A MOL nyerte a közbeszerzési eljárással a lehetőséget, hogy hazánkban az üzemanyagot biztosítja, így nem tankolhatnak máshol, ha mégis csak kézpénzzel.
A Mol-nál vagyunk, ott több telefon után közlik a limitet csak az üzletkötőjük tudja módosítani, emelni.
Gábor azonnal tárcsázza az üzletkötőt, nem veszi föl, a percek egyre gyorsabban fogynak.
Ennek biztos van egy főnöke, tanakodunk a Parancsnokság felé, egy elérhetőség, ahol pénzt tudunk szerezni.
Tárcsázzuk a MOL központi számát, ahol az ügyintéző készséges, de köti az ebet a karóhoz, hogy a limitet csak az ügyfélkapcsolatos módosíthatja.
Mondom Gábornak, engedje meg, hogy had próbálkozzak vele én is.
Újra hívom a MOL központi számát, elmagyarázom, hogy jelenleg itt 5-ös fokú készültség van, falvak vannak veszélyeztetve, 17 autó dolgozik kint, ha most megállnak, ezzel gyakorlatilag elárasztjuk a falukat. Mellesleg csak, hogy a baj nem jár egyedül, szakad az eső.
Az ügyintéző már érezheti, hogy erőszakos nővel van dolga, és nem fog tudni lerázni, ezért előkeresi valami fejes telefonszámát., de sajnos éjjel Ő is ki van kapcsolva.
Összenézünk, ott áll 4 tűzoltó és én a sajtó munkatársa. Látom a szemükön az elszántságot, nem állhat meg a munka hajtogatják és azon tanakodnak, hogy most mi legyen.
Ez olyan eset, amikor már a saját érdek nem számít, mikor akár ember élet is veszélybe kerülhet. Megszületik bennük a döntés, mindenki kiüríti a saját zsebét, a saját pénztárcáját, vagy akár az otthoni kasszát, de tankolni kell…
Nálam itt elszakad a cérna, nem csináltam még ilyet, de úgy gondolom ez az eset, amikor nekem a sajtónak lépnem kell.
Elszántan tárcsázom a MOL központi számát és ugyanazzal a fiatalemberrel beszélek.
Elkérem a nevét, majd újra bemutatkozom és hozzáteszem, hogy most már mint a sajtó képviselője beszélek. Elmondom neki, hogy mindenki teszi a saját dolgát, a tűzoltók jelenleg életet, értékeket mentenek, rendületlenül, legalább 40 órája, én azért vagyok itt, hogy mindezt megmutassam. Ő ott a MOL-nál meg azért, hogy az ilyen vészhelyzetben a tőle telhető minden létező dolgot megtegye, hogy biztosítsa az üzemanyagot a tűzoltóknak. A fiatalember megszeppen, nem tudja mit tegyen, de felvilágosítom, abban az esetben, ha nem akarja holnap reggel a sajtóban azt olvasni a saját nevével, hogy a MOL munkatársa tehetetlenül széttárta a kezét és gyakorlatilag a Jóistenre bízta, hogy a faluk és Cegléd városa megmarad-e vagy sem, akkor tegyen valamit. Mondtam neki, nem magánemberként szórakozásból fordultunk hozzá, hanem azért, mert szükség van a segítségére.
A fiatalember most már nem teketóriázik, azt ígéri 10 perc múlva visszahív, majd valóban hív és közli nem csinált még ilyet, de 250 000 Ft azonnali hitelkeretet biztosított a tűzoltóságnak és már mehetnek is tankolni.
Lehet hallani hogyan gördül le mindenki torkáról a görcs, Zsemlye Gábor megveregeti a vállam- Okos nő vagy, és bebizonyítottad a sajtó hatalom. Igen, ezt már többször megtapasztaltam, én pedig a sajtósok közül is az egyik legrosszabb fajta vagyok, ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászok az ablakon, mert én nem ismerek lehetetlent.
Újra végigjárunk minden falut, minden helyet, látjuk, hogy ha lassan is, de apad a víz, elbeszélgetek néhány lakossal, elégedettek a Tűzoltók munkájával. Némelyek kávét, palacsintát vittek nekik egész éjjel.
2010 május 22.-én hajnali háromkor fáradtan értem haza.


2010 május 22- 14 óra, a Tűzoltó parancsnokságon ülök és várom Gábort a Parancsnokot, hogy megnézzük mi a helyzet. Közben beszélgetek az épp szolgálatban lévő (Többen tegnap előtt óta bent vannak) tűzoltókkal.
Kiderül, hogy az országban egy db 60 méteres létra van, az is Pakson, úgyhogy ha ilyen létrára van szükség, akkor onnan hozzák, ha szükség van rá. A tűzoltóságoknak nincs anyagi keretük többet beszerezni. Fotózhatnék a parancsnokságon, de nem teszem, nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni, de látom, hogy a körülmények, ahol dolgoznak értünk, koránt sem a legjobbak. Meg azt is megtudom, hogy az Ők létrás autójuk, amely, 37 méter körül van, kosaras létra lenne, csak épp egy ideje tönkrement a kosár, és nincs pénzük miből megcsináltatni. Szóval szükség lenne anyagi támogatásra, csak sajnos a tűzoltóság sosem az első. Így vállalom, hogy megemlítem, van egy alapítványuk is. Ide várják a támogatásokat, és ha elfogadják, amit én láttam, akkor segítenek. Ők valóban megérdemlik. Cegléd és Környéke Tűzvédelméért Alapítvány, az adószámuk pedig 18711028-1-13
Befut Gábor indulunk a helyszínekre, először a SZE-SZÓ Kft-hez, ahol 4 autó dolgozik reggel óta, szivattyúzzák a vizet. (Erről az eseményről majd egy hosszabb riportot szeretnék készíteni, úgyhogy ezt későbbiekben, ha a végére jártam olvashatják.) Újra visszük a tömlőket és a benzint a szivattyúkhoz. Az éjszakai esőzések miatt sok helyen a tegnapi naphoz hasonló a helyzet, újra itt vannak az ország többi részéről is a tűzoltókocsik, hogy segítsenek.
Végigjárjuk a helyeket, beszélgetek a tűzoltókkal, sok helyen elmondják hogy a lakosság élelmiszert, kávét, vizet hozott, de sajnos el kell mondanom azt is, hogy nem mindenki, és nem mindenhol ugyanígy álltak hozzájuk. Törtelen pl egy Tűzoltó arról panaszkodik, hogy reggel óta nem tudott elmenni WC-re, mert kérdezte, kinti WC sehol nincs és több helyen elutasították, hogy bemenjen gumicsizmába a lakásba. Az autót, a szivattyút nem hagyhatja ott a lakásba pedig nem engedték be, még ott sem, ahol mentettek.
Megjelentek a helyi szakik, (végre, délután 16 órakor, nem tudom előtte mivel voltak elfoglalva) Elkezdték a gát építését, amit a tűzoltók reggel óta szorgalmaztak, mert talán mégsem kellene a kukoricaföldről elszivattyúznia városon keresztül az összes vizet a Gerlyébe. Reggel óta ezt magyarázták nekik, de a gyorsfelfogású helyi szakiknak mindez csak késő délután esett le.
Közben más munkájukról faggatom a parancsnokot, aki elmondja, hogy ilyen esetben, mint most, ők tájékoztatják a megyei igazgatóságot, hogy mi a helyzet, a megye látja hol van a megyében mozdítható jármű. És ha kell az ország legmesszebb lévő pontjáról is küldik az egységeket.
Pl a 2007-es tűznél (ha emlékeznek rá, akkor az országban több helyen erdők, bozótok, minden égett.), Ők az M5-ös alatt oltottak két egységgel. Mikor Cegléden a MOL kút mellett kigyulladt egy tanya. Vácról és Szentendréről indultak Ceglédre a tanyára, Ők meg az M5-ös alól. Mire ide értek, addigra gondolhatom, hogy semmi nem maradt a tanyából.
Ő személy szerint ezt akkor nagyon sajnálta és mind a mai napig ezt említi olyan esetnek, ami az egyik legfájdalmasabb számára.
Kérdezem még, mi a helyzet, hol érzi azt, hogy nagyok a problémák?
Ő elsőként a Kórházat említi, nagyon régi épület, ott még olyan anyagokat építettek be, ami nagyon éghető, nagyon gyorsan terjed, úgyhogy ha ott lenne valami, akkor nagyon sokan kerülnének közvetlen életveszélybe, úgyhogy minden nap benne van, hogy ott semmi ne történjen. Már a kórház nagyon felújításra szorul…
Ezen kívül amit aggasztónak talál a 10 emeletesek tüze. Mivel vagyonvédelem miatt rácsoznak, sokszor képtelenség bejutni oda, és mire láng vagy feszítő-vágóval bejutnak, addig életek vannak közvetlen veszélyben.
És még sokáig sorolhatná…
Gábor elmondja, a jogszabály kimondja, első az élet védelem, az emberi, majd az állati védelem és utána jöhet csak az értékmentés.
Szóval, ha most valahol tűz ütne ki, ők (bár a szabály szerint nem tehetnék meg) otthagynák a vizet is és rohannának menteni az emberi életet. Mert az emberi élet, meg az élet, mindennél fontosabb.
Este 21 óra körül rendeződött annyira a helyzet, hogy a segítő tűzoltók fáradtan hazaindulhattak, majd lassan Ceglédiek is elindultak vissza az állomásra.
Fáradtan értem én is este 21 h-kor haza.

Remélem ezzel a cikksorozattal, a fotókkal, méltón sikerült kicsit megmutatnom a munkájukat és a lakosság elgondolkodik, mert míg mi egyszerű munkát végzünk, Ők nap, mint nap az életüket áldoznák értünk.
Köszönöm nektek fiúk, hogy életeteket, egészségeteket, nem kímélve, fáradtságot leküzdve dolgoztatok Értünk, lakosokért és teszitek mindezt a jövőben is. Szeretném nektek megköszönni, jómagam .és a lakosok nevében is, hogy ott vagytok mindenhol, ahol szükség van, hogy a jövőben is készek vagytok arra, hogy kiemeljetek minket legyen az tűz, árvíz, belvíz vagy bármi, ami minket fenyeget.
Kívánok nektek nyugodt szolgálatot, sok boldogságot, és azt hogy amellett, hogy tudom, ti egész életetekben tűzoltónak készültetek és nem féltek, csak minket féltetek, sose kelljen életeteket adnotok érünk, mint nem egy kollégátoknak már kis hazánkban kellett.
Ez a két nap megváltoztatott, a tűzoltóparancsnokban és a tűzoltókban barátokat találtam, most már sosem fogok tudni úgy elmenni a parancsnokság mellett hogy ne tekintsek föl, ne szoruljon össze a szívem a gondolatra, hogy ti valahol most is értünk, miattunk dolgoztok.