Kb. két hete, rutinos stopposként próbáltam leinteni valakit este a vaksötétben a kórháznál. (A stoppolásról csak annyit, hogy gyakorlatilag aki tudja, hogy stoppolok, már megátkozott, hogy remélik egyszer sikerül valami olyan barmot leállítanom, aki kivisz engem a 4-esre és otthagy, hogy próbáljak hazajutni, ahogy akarok.) Mindenesetre velem még csak hasonló sem történt, pedig stoppolok már vagy 16 éve, de még csak rosszindulatú emberrel sem találkoztam. Sőt, mára már odáig jutottam, hogy sokszor a kezemet sem kell kitennem, már megállnak nekem, hogy ismernek és elvisznek. Szóval ennyit a stoppolásról általában.
Na azon a bizonyos estén is ezen a módon próbáltam hazajutni, amikor megállt mellettem egy Mercedes kisbusz. Nem sokat, teketóriáztam, beugrottam a vezető mellé. Megcsapta az orrom a tipikus fenyő illat, ami a karácsonyi hangulatot teremti az ember szívében. Mondtam is a sofőrnek, hogy jó illat van, mire közölte, hogy Ő fenyőfákat nevel, direkt karácsonyra, és most a kiskereskedőjéhez szállítja Törtelre. Megkérdezte tőlem, melyik a kedvenc fám, az ezüst fenyő vagy a Normandiai. Mondtam neki, utóbbi, mert szerintem, az a leggyönyörűbb. Elkérte a számom, én pedig a kezébe nyomtam a névjegykártyám. Azt mondta, szeretne megajándékozni egygyönyörű Normand fenyővel. Alig hittem el, hiszen nem is ismert, összesen csak hazavitt. Erre tegnap felhívott, hogy szeretné elhozni a fát a lakásomhoz. Ilyen ajándékot, pedig még csak meg sem rendeltem az univerzumtól. Este fél 6-kor megállt a házam előtt a kocsival és a kezembe nyomott egy több, mint két méteres gyönyörű fenyőt. Annyira kerek és gyönyörű, hogy ilyen szép fám még talán nem is volt. Most ma elszaladtam egy fenyőfa árushoz megkérdezni milyen áron vesztegetik méterét a Normand fenyőnk, és itt Cegléden 4500 Ft/ métere. Azaz teljesen ismeretlenül egy idegen embertől kaptam egy csodálatos ajándékot Karácsonyra. Mit mondhatnék erre? Vajon miért kényeztet a sors most ennyire?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése