Mikor ezt a blogot megnyitottam, akkor megfogadtam, hogy őszintén fogok írni. Mindig meg fogom veletek osztani az érzéseimet, a gondolataimat, meg mindazt ami velem történt. Mivel megtiszteltek most már évek óta, hogy olvastok, figyelemmel kíséritek az életem, ezért ez az esemény is azok közé az események közé tartozik, amit muszáj elmondanom. Bár igazából ez életemben mindig az a rész, amiről nehezen írok. Ő az az ember, akiről soha nem beszéltem és most is csak név nélkül fogom leírni az eseményeket. Hogy miért írok mégis róla? Mert Ő az álom megvalósulása, egy olyan ajándék, amit az ember nem kap meg bármikor. Ő az akire azt mondod az első pillanatban, az első látásra tudod, hogy a Karmád része, az az ember, akinél nagyot dobban a szíved, amikor meglátod, akit el kell tudnod engedni, mert nem láncolhatsz magadhoz, de mégis tudod, hogy mindig ott lesz a szívedben.
Ez a bizonyos első találkozás kb 13 éve lehetett egy liftben a Duna Plázában. Egy helyen dolgoztunk, diákmunka volt. Ott állt velem szemben, és remegett a lábam. Abban a pillanatban tudtam, hogy úgy el kell kerülnöm a következő hónapokban, mint a Pestisest, mert annyira vonzott, miközben szerelmes voltam a nagy Ő-be, ő mint valami méreg ott volt és éreztem, hogy akkor összekapcsolódtunk. (Hozzáteszem, Ő észre sem vett, sőt szerintem az sem tűnt fel neki, hogy nő vagyok)A sors, csak, hogy gyötörjön odatette mellém, és nap, mint nap álltam mellette, miközben menekültem volna. Eltelt néhány év, nem láttam. Egy héttel az esküvőm előtt a leánybúcsúról tartottam hazafelé, amikor leült mellém a srác a vonaton. Biciklitúráról tartott hazafelé, gyakorlatilag semmi esély nem volt rá, hogy mi ott találkozunk, és ott ült mellettem, a karja a karomhoz ért, és ugyanazt a szívdobbanást éreztem, ugyanúgy beleborzongtam, hogy ott van, éreztem az illatát, és tudtam, hogy Ő az álom, az az ajándék, amit lehet sosem kapok meg. Egy hét múlva férjhez mentem és őszintén teljes szerelemből mondtam ki az igent. Eltelt néhány év, és váltunk... Nagyon magam alatt voltam, és a válás után először mentünk el bulizni a lányokkal. Előtte már kicsit becsíptünk, némi billiárd után, az Arató discóban kötöttünk ki. Akkor már évek óta nem voltunk így együtt sehol a lányokkal...
Úgy kb. 10 perc múlva valamiért meg kellett fordulnom. Nem tudom, mi volt az, egy érzés, egyszerűen csak éreztem, hogy annak az estének mondanivalója van számomra. És ott állt a srác mögöttem. És ugyanolyan volt, mint 11 évvel előtte, egyszerűen tudtam, éreztem, hogy Ő az aki, minden álmomat beteljesítheti. Ő az, akit a sors nem véletlenül hoz újra és újra felém... Megpróbáltam azon az estén elkerülni, nem ment, valahogy mindig ott volt, valamiért mindig odakerült mellénk. pedig a lányok agyára mentem már, mikor mindig mondtam, hogy menjünk már, menjünk már. Még abban az évben randiztunk, de Ő talán úgy gondolta nem lenne mellettem boldog, nem találkozott többet velem. Elfogadtam a döntését, egyszerűen elengedtem és arra gondoltam, lehet a sors azt akarja megtanítani nekem vele kapcsolatban, hogy el kell tudnom Őt engedni, mert nem lehet álmodozni egész életünkben valakiről, aki sosem enged magához közel.
Eltelt másfél év, és a sors úgy hozta, hogy Ceglédre is jönnie kell. A barátjától megtudtam, hogy teljesen véletlenül elejtette azt a mondatot, hogy "Cegléden járt, és ha tudta volna a számomat felhívott volna." Az adott nekem egy lehetőséget, és elküldtem a névjegykártyám neki, hogy legközelebb ne legyen akadály. Persze nem hívott, én pedig beletörődtem, hogy ennél közelebb sosem jutok hozzá. Majd jött az a pajzsmirigy probléma, és az az eset az, amikor az ember összeszedi az összes ismerősét, aki az egészségügyben dolgozik, és megpróbálja megtalálni a maga számára a legmegfelelőbb orvosi ellátást. És akkor felhívtam, segítséget kértem tőle, és Ő segítséget is nyújtott volna, ha egy másik barátom nem előzi be. Mivel rosszul voltam, nem értem rá, szerelem ide vagy oda rá várni..., úgyhogy megint kikerült abból a körből, hogy találkozzunk. És akkor a közös barátunk megemlítette, hogy szakított a barátnőjével... Bátortalanul írtam neki egy levelet, igazából nem tudtam milyen reakciót váltok ki, azonnal elutasítást, vagy megfontolás alá teszi a dolgot... Megfontolás alá tette, de nem ígért semmit. Majd egyszer küldött egy sms-t, hogy akár találkozna is velem. Természetesen csak másnap láttam meg az sms-t, mert ilyen gyorsan eljut hozzám az információ, de mikor találkoztunk volna, akkor le is mondta... Én pedig továbbléptem, és el is jutottam addig, hogy ennyi, nekünk nem kell továbblépni. Majd egy hónap múlva megint hívott és új időpontot beszéltünk meg. Ez a mostani szombat volt. Délben érkezett... És innentől kezdve csak annyit szeretnék mondani, hogy Ő látogatást tett az életemben, és ez a látogatás egy olyan álom beteljesülése, amit csak a romantikus filmekben ismerünk. Nem tudom látom-e valaha még, nem tudom lesz-e folytatása, de azt tudom, hogy azt kívánom egyszer mindenki élje át azt a beteljesülést, amit én éltem át vele, VELE és most nem szexuális beteljesülésre gondolok. Egyszerűen csak megérezni azt, hogy igen, Ő a jelenlétéve kitölti az összes helyet a szívemben. Köszönöm Neked, ha olvasod a blogomat, tudni fogod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése