Évekig nem tudtam eldönteni Angel barátnőmet miképp hozta a sors egy nála jóval idősebb pasi karjaiba. Ma már nem tudom hibáztatni. Egyszerűen jön.
Van valaki… talán az életemben. Nincs közöttünk semmi, de mégis.
Hetekig találkoztunk, beszélgettünk, kerestük egymás társaságát. Megosztottuk egymással a gondolatainkat. Van egy nagyon helyes fia, minden további nélkül kikezdenék a fiatalemberrel, hiszen velem egykorú, de nem teszem. Mert előtte, mielőtt őt megismertem, megismerkedtem az apjával. Lenyűgözött a kedvessége, az intelligenciája, az, hogy nagyon sok dolgot úgy lát, ahogy én, hasonló a világról alkotott elképzelésünk.
Kedves, önzetlen, és hihetetlenül sármos. Nem látszik rajta a kora, sportossága miatt jó pár évet letagadhatna. Jó ember, elvált. Mikor felvetettem, hogy én még nem szültem és szeretnék majd családot, erre kapásból azt mondta nem. Majd miután tovább beszélgettünk, elmondtam neki, hogy mi van abban az esetben, ha mégis egymásnak lennénk az igazi, akkor eldobna, azért, mert gyereket akarok? Ő a korával érvelt, én meg azzal, hogy 10 év felhőtlen boldogság többet ér, mint bármi. Azért elfogadta, hogy ha kialakulna közöttünk komolyabban valami, megbarátkozna egy gyerek gondolatával. Szerintem ez lég is egyelőre. Nem tudom mi lesz a folytatása, lesz-e egyáltalán, de mindenesetre nagyon jó alapokra építhető kapcsolat lehetne belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése