A régebbi munkatársaim emlékeznek rá, hogy sosem bírtam a büdöset. Egyszer Veresegyházon az egyik vevőt is sikerült majdnem lehánynom az izzadságszaga miatt. (kb 10 centire kerülte el a belőlem sugárban előtörő paradicsomlé.)
Most mondhatjátok, ehhez képest a csontkovács munkát választottam.
Eddig ezzel nem is volt baj, az emberek ha hozzám, főleg, ha lakásomra jöttek, tiszták, frissen fürdöttek voltak.
Na, ma szó szerint el kellett menekülnöm a Belső Világból a munkahelyemről.
Nem hozzám jött a vendég, hanem Bozsóhoz a másik csontkovácshoz érkeztek hárman kezelésre. Mivel vendégenként egy órát kell számolni, ez 3 óra, egylégterű helyen. Pont előtte ettem. Az első 15 percben még nem is volt akkora gond, terjengett némi szag, és lelkesen körbejártam a kollégákat, szimatolva vajon melyikőjük lehet ilyen irdatlanul büdös. Majd miután magamat is ellenőriztem és megállapítottam, hogy nem én árasztom ezt az iszonyú szagot, elgondolkodtam Bozsó vendégein. Kati az egyik kolléganőm meg is jegyezte, most hogy látja miképpen szaglászom már rájött nem az ő orra a rossz, hanem tényleg büdös van. Addigra már rendesen fuldokoltam, öklendeztem és épp visszakéredzkedett a 15 perccel előtte elfogyasztott kaja. Cili a főnökasszony egyből gyertyákat meg füstölőt gyújtott, de ha lehet ez még fokozta a fulladozásom. Na, kb az első vendég felénél Bozsó előkeveredett. Mondom neki, hogy nem érzed a szagokat? Mondta, hogy az ő orra már elfáradt. Nevetve ütögettem vállon, hogy még szerencse, hogy mentős, mert ha esetleg megfulladnék újra tud éleszteni.:))
Erre közölte, hogy én a gyertyától vagyok rosszul nem a szagoktól. Na ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, elindulok haza. Ezt nem bírom ki még két és fél óráig.
Sok mindent el tudok fogadni, nekem elég nagy a befogadó és a tűrőképességem, de a szagokat... Nos, ilyenkor megkérdezném, ha ma már mindenhol van egy lavór víz, a szappant is feltalálták már, miért nem lehet mindezt alkalmazni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése