Adonisz alsógatyában.

Társkeresés harmincon túl, azaz hogyan milyen nehézségekkel kell is szembenéznünk.

Múlt hét csütörtökön eldugult a lefolyóm. Hívtam a duguláselhárítót, az egyik lerázott, a másik közölte, hogy jön, de azóta sem talált oda hozzám, és amikor sírva térdeltem a fürdőszoba padlómon és próbáltam összeszedni a vizet, rádöbbentem, mellém kell valaki…
Nem tudom pontosan ki, de azt tudom, olyan ember, aki átsegít a káoszon, elég széles a válla, hogy levegye az enyémről a mindennapi terheket, aki képes megküzdeni a szerelőkkel, meg az egyéb nőietlen feladatokkal… Olyan valaki, aki el tud fogadni engem úgy, ahogy vagyok, mindennel együtt, az összes hibámmal, (azért be kell vallanom, a velem élés nem lehet kispálya) és cserébe elfogadja, hogy én szeretem… Sokan hangoztatják, milyen jó a függetlenség, nos én megtapasztaltam, hogy bizony a legnagyobb függetlenség maga a házasság, mert legalább önmagamnak választom a korlátaimat, mert így egyedül, függök mindentől és mindenkitől, legyen az asztalos, dugulás elhárító, vízvezeték szerelő vagy bárki.
Úgyhogy hétfőn első utam a hirdetőirodába vezetett és feladtam egy számomra megfelelő, egyéniségemet is jól ábrázoló társkereső hirdetést. Az irodában a lányok már jól ismernek, mivel csontkovácsként hetente hirdetek, ezért jót derültek a megfogalmazásomon.
A hirdetésem szövege ez volt: „163/57/34 éves kifejezetten csinosnak mondott elvált diplomás nő, normális jól szituált társát keresi. Kopasz alacsony, munkakerülők, mamakedvencei kerüljenek. Csak hívás.”
Majd visszafelé beugrottam a tűzoltóságra és újságoltam a fiúknak, akik közül többel baráti kapcsolatot ápolok, hogy mire vetemedtem, és döbbenten néztek rám, hogy nekem társkereső hirdetésekre lenne szükségem? Mondtam nekik, két éve, hogy elváltam és nem állnak sorban az ajtómban a potenciális férfiak, vagy ha mégis, akkor azokkal bizony komoly baj van és órákig sorolhatnám, (nős vagy komoly párkapcsolatban él, hazudik, rossz az ágyban, túlságosan nagyra van magával…stb)
Szerdán megjelent az újság, és vártam az érdeklődőket.
Jöttek is szép számmal, de mint kiderült egyes úriembereknek az olvasással nehézségeik támadhatnak. Ugyanis, mindamellett, hogy leírtam, hogy csak hívás, (mert női logikámmal úgy feltételeztem, hogy ha én feladok egy hirdetést, pénzt nem sajnálva rá, akkor a pasas legyen képes arra, hogy felhívjon) ennek ellenére sms-ekkel bombáztak többen, de olyan is akadt, aki dobálta rám a visszahívó sms-eket, arra várva, hogy majd én felhívom.
A következő sms-t is olvashattam. „Tudom, hogy csak, hívás, mivel olvastam a hirdetést, alacsony vagyok kopasz, nem munkakerülő, de anyucikedvenc, jó önbizalmat adott hölgyem, köszike…” Na, most erre mit lehet válaszolni?
A legjobb beszélgetésem pedig a következő volt.
-Jónapot kívánok,A hirdetésre jelentkezem-közölte egy hölgy
- Üdvözlöm, de, ez egy társkereső hirdetés- mondtam
-Igen, és?- kérdezett vissza
-De Ön egy hölgy- mondtam döbbenten
-Igen, mi ezzel a probléma?”

Az első probléma mindjárt ott kezdődött, hogy a jelentkezők között volt 20 éves és közel a 60-hoz is. Ebben sajnos azt a nehézséget látom, hogy amin én túl vagyok, az őket már nem érdekli, és ami pedig ők előttük, az pedig már engem nem.
Úgyhogy igazából bár lehet a hirdetésemből nem derült ki egyértelműen, hozzám korban illő társat keresek. Így 30 és 40 év közötti korosztályt.
Nekem nincs gyermekem, de már abban a korban vagyok, amikor úgy el tudnám viselni, ha születne egy így természetesen komoly kapcsolatra gondoltam.
És akkor eljutottunk a telefonbeszélgetésig.
Mivel a mamakedvencei kizárva alapon feltételeztem, a hirdetést olvasók intelligenciájáig eljut, hogy olyan kapcsolatra vágyom, ahol a fiús anya kizárva, azaz ha él is, tevékenyen nem vesz részt az életükben. Erre megdöbbenve hallgattam, hogy negyven éves férfiak hívnak föl, úgy, hogy mikor eljutunk addig, hogy megkérdezzem, hol és kivel él, büszkén vallja be, hogy az anyjával… Na és nálam ennél a pontnál be is fejeződik a beszélgetés, mert semmilyen szempont, sem kényelmi, sem semmi nem tarthat valakit ebben a korban az anyai házban, és nálam ezzel a mondattal el lehet zárni az ismerkedés fonalát.
A számomra még megdöbbentő telefonbeszélgetések alkalmával az volt, hogy az illető, a potenciális hirdetésre jelentkező férfi, nem mutatkozik be. Pontos megfogalmazásban, felveszem a telefont, majd elkezdi darálni a szövegét, miközben annyit nem mond, hogy X.Jakab lennék. Én pedig nézek ki a fejemből. Engem már gyerekkoromban megtanítottak, (nem fejeztem még be a nyolc elemit sem akkor), hogyha felveszem a telefont, felhívok valakit, közlöm kivel szeretnék beszélni, majd hozzáteszem a nevemet, hogy a szerencsétlen tudjon megszólítani. Na ennek ellenére rendszeresen amikor hagynak végre megszólalni, mert annyira el akarja magát adni, hogy rám nem is kíváncsi, azzal kell kezdenem, hogy Ági vagyok, és Te? De számomra még mindig a leglehetetlenebb beszélgetési szituáció, mikor az illető hímnemű lény, az első két perc beszélgetés után a mellméretem iránt érdeklődik.
Igazából annál a beszélgetésnél azt vártam, a potenciális jelölt mikor kérdez rá, mekkora gyakorlattal jelentkezem az ágyban? Mondtam volna neki, már mióta megszülettem, éjszaka ágyban szoktam elaludni, csak az ágy mérete változott, mert volt kiságy, babaágy, gyerekágy, egyszemélyes rekamié, illetve franciaágyak sorozata.
És jött az „álom pasi”, legalábbis Ő úgy gondolhatja magáról, mert luxusautóval járja a várost, (nem tudom honnan tudta meg a címemet, de megállta a ház előtt egy olyan kocsival, hogy a szomszédok is kiszaladtak.) Kimegyek megtudakolni, mi járatban van errefelé, és képzeljék a pasi dobálja a rágóját, miközben megpróbál megnyerni magának. Nos, ez a beszélgetés sem tartott túl sokáig… a pénz ugyanis nem minden…
És akkor még nem jutottunk el a személyes találkozásig. Képzeljék, találkoztam nem egy-nem két emberrel, és nem tudom mi nem volt világos a hirdetésemben, de amikor azt írtam kopasz pasi nem kell, akkor mit várt, a találkozáskor a személyes vonzerejével mosolyával olyan elbűvölő lesz az első másodpercben, hogy nem fog feltűnni hajbéli hiányossága?
Vagy pl. a másik ember, akire már annyira fáradt és befásult voltam aznapra, hogy megkértem jöjjön el a lakásomra. Úristen, 40 éves volt, és alig volt foga úgy vigyorgott, hogy alig vártam, hogy elzavarhassam a fenébe. Mert véleményem szerint az ápoltság, hogy szép legyen a mosolyom, tiszta legyek, és olyan akihez a másik szívesen bújik, ahhoz elengedhetetlen, hogy ilyen alapvető dolgokban, minthogy a fogaim rendbe legyenek az bele tartozik.
Volt olyan pillanat, hogy a Csak szex és más semmi főszereplőnőjének a helyébe képzeltem magam, aki ült az asztalnál, és tekergette a haját… Némelyik este azt gondoltam, hazamegyek és szálanként tépem ki a hajamat, ha még egy ilyen randit át kell vészelnem.
És akkor még mindig közel és távol nem találkoztam azzal, akire elsőre azt mondtam volna, megfontolandó, hogy legyen második.
Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, hogy minden nőnek ajánlom kétszer is gondolja meg, hogy társkereső hirdetést ad-e fel, mert a pontos, egyértelmű megfogalmazás sem elég egyértelmű erősebb nem társainknak.
Elhiszem, hogy a belső fontosabb, mint a külső, de ezt többnyire azok az egyének hangoztatják nagy mellénnyel, akiknek valami testi hiányosságuk van, vagy tükörbe nézve nem elégedettek önmagukkal. Mindenkinek elárulom, több évtizedes tapasztalat mellett is, szemmel választ az ember, és a szem az elsődleges, és ha külsőleg nem jön be annyira az illető, hogy hajlandók legyünk jobban megismerni, akkor kár vesztegetni az időt, nem jutunk el a belső megismeréséig.
Én most nem kizárólagosan a szépfiúra vagy a macsó gyerekre pályáztam a hirdetésemmel, mert köszönöm a házasságomban, meg az életem folyamán volt abból a fajtából pont elég az életemben, de azért kell, hogy legalább annyira tetsszen, hogy hajlandó legyek közel engedni magamhoz, megérinteni, és ne undorodjak tőle.
Mivel magas pasit kerestem, mert szeretem a nőies dolgokat, így a magas sarkút is, szeretek még tűsarkúban is felfelé nézni életem párjára, meg jó egy helyes magas sráccal megjelenni.
M viszont egy kedves barátommal beszéltem telefonon, Ő is nemrég vált el. Nem az a tipikus szépfiú, akik nekem eddig bejöttek, de messze viszi a pálmát az eddigi jelentkezők előtt. Mondtam is neki, Ákos ha nem jön össze senki, költözz le Ceglédre, hozzunk össze egy gyereket, legalább akkor tudom, hogy mit, milyen korlátokat választok önmagamnak.