Két nap és egy éjszaka a tűzoltókkal.

Hosszú hetem hétvégém volt, Cegléden, Törtelen Abonyban, Kőröstetétlenen és Jászkarajenőn kritikus volt a belvízhelyzet.
Mivel mostanában én vagyok az egyik sajtós, a helyi Kék újságban az én anyagom megy le.
Két napot, egy éjszakát töltöttem a Tűzoltókkal, és írtam, írtam, fotóztam, rendületlenül.

A cikkem, mert hozzátok nem jut el.


HÉTKÖZNAPI HŐSÖK, akikre mindannyian büszkék lehetünk.
Tűzoltók, akik értünk, miattunk élnek.

Két napot és egy éjszakát töltöttem a tűzoltókkal, velük éltem, velük „ettem”megpróbáltam megérteni a munkájukat, megismerni azokat az embereket, akik az életüket is adnák értünk.
Megpróbálom Önökkel is megosztani a tapasztalataimat, emberközelivé hozni az átélt élményeket. Megpróbálom a lehetetlen, bemutatni egy olyan oldalukat, amit addig nem is tapasztalunk, amíg személyesen nem látjuk. Életem talán legizgalmasabb két napját töltöttem velük, és elmondhatom, örülök, hogy ilyen megtiszteltetés ért, hogy beengedtek maguk közzé, hogy befogadtak és elfogadták a jelenlétemet.

2010 június 21, délelőtt van, a folyamatos esőzések miatt már a TV is mutatta, hogy Cegléden tegnap óta kritikus belvízhelyzet van. Tárcsázom Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnokot, bemutatkozom, majd megkérdezem, megengedi-e, hogy elkísérjem a szolgálatba? Épp hazafelé sétálok, mert ez csak úgy ötletszerűen jutott eszembe.
Jó, rendben, de gyorsan jöjjön, mert hamarosan nem talál itt senkit,- jön az azonnali felelet a parancsnoktól.
Visszafordulok, lengén öltözve, térdnadrágban és rózsaszín lányos felsőben érkezem a tűzoltólaktanya elé.
A parancsnok vár, szorított nekem helyet az anyósülésen a Lada Nivába, gyors bemutatkozás után azonnal indítunk. Első pillanatra megfog a személyisége a mosolya, meg az, hogy nem teketóriázik. Indulunk Törtelre. Azonnal letegeződünk, mert kb. egy korúak vagyunk, és most már gondolom jobban meg fog felém nyílni.
- Milyen a helyzet?- vágok bele a közepébe.
-5-ös a legmagasabb szintű készültség, de Én dupla 5-össel jellemezném, mert 16 autó dolgozik kint. - mondja Gábor fáradtan- a ceglédi Tűzoltóság működési területének védelmét a monori egység látja el.
- Hogyan telt az előző nap?- kérdezem, mert látom a szemén fáradt.
- 27 órát dolgoztam egyhuzamban, majd 3 órát aludtam és most újra indulok a terepre. - válaszol.
Útközben nem hagy nyugodni a bennem lévő újságíró, ezért az események eddigi állásról.
- Milyen helyzettel volt dolgotok tegnap?- kérdezem
-A kórház, az volt a legnagyobb probléma, mert az alagsorban van az elektromos hálózat központja, illetve a tartalék energia ellátás is, így eléggé veszélyes volt, hogy az alagsor egyik elektromos elosztójában 5 centi víz állt már. De szerencsére megoldották a fiúk, mert ha itt baj lett volna, akkor gyakorlatilag az összes életmentő létfontosságú eszköz nem működött volna. Úgyhogy volt egy kis izgalom- válaszolja és a hátamon borzongás fut végig, ha arra a gondolok, hogy mi lett volna, ha nem így jön össze.
- Ezen kívül ki kellett mentenünk egy idős mozgásképtelen nénit Ceglédről, akinek már az ágya is vízben volt, de még szerencsére időben érkeztünk, mert megfulladhatott volna. - teszi még hozzá Zsemlye Gábor őrnagy.
Hová megyünk-faggatom?
Élelmiszert és vizet osztani- mondja,- mert már órák óta kint vannak a kollégák és nem ettek-ittak semmit.
Első utunk Törtelre vezet, ahol úgy örülnek nekünk, meg a pár darab szendvicsnek, mintha minimum libamájat hoztunk volna. Éhesek, nem csodálom, órák óta kint vannak.
Itt a lakosságból többen mondták, az is hozzájárult a mostani vízhez, hogy ellopták a vasból készült gátszerelvényt a Kocséri útnál.
Mindenhol áll a víz, az utcákon, a házaknál, gyakorlatilag ahová csak nézek. A lakók azt mondják, ők még ilyet sosem éltek át, tehetetlenül, döbbenten nézik, miképpen veszíthetik el az összes vagyonkájukat, látom az arcukon a szomorúságot és azt, hogy nem tudják hogyan tovább.
Egy helyen még a rendőrségnek is közbe kellett avatkozni, mert egy ember vasvillával támadt a tűzoltókra, mert a háza melletti árokba csapolták a vizet a szomszédos házból és féltette, hogy az ő háza meg beomlik. Majd a kiérkező helyi KMB-s rendőrnek is neki támadt, de az erősítés gyorsan rendet tett. Persze azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy míg valahonnan szívják a vizet mást meg elárasztanak.
Utunk tovább vezet Kőröstetétlenre, Jászkarajenőre, majd Abonyba a helyzet ugyanaz, mindenhol az utcákon, a házaknál hömpölygő víz fogad., és mindenhol teljes üzemben dolgoznak a tűzoltók, illetve a helyi önkéntesek. Kőröstetétlenen a Polgármester annyira képzett már mentésben Gábornak köszönhetően, hogy neki csak szivattyú és autó kell, a mentést már irányítja. Gábor meg is dicséri, mondja is, nagy terhet vett le a válláról, hogy a Polgármester itt gyakorlatilag átvette az irányítást.
Az eső épp nem esik, de jelenleg ez nem sok mindent jelent az ég felhős, és eső várható. Rohanunk, címről-címre, nincs megállás, élelmiszert, vizet, tömlőket, benzint osztunk a fáradt tűzoltóknak, akiken a kívülálló nem látja, hogy órák óta erőteljesen, megfeszített tempóban dolgoznak
Majd visszaérünk Ceglédre, felmértük az ÖMV kutat és Gábor azonnal intézkedett, hogy ott is kezdődjön el a víz leszívása, közben új káresethez lettünk riasztva,- egyetlen nap alatt bontásra ítélt állapotba került egy ingatlan. Miközben várjuk a létrás autót, aközben a parancsnok már hozzá is lát, hogy saját kezűleg kiszalagozza az életveszélyessé vált járdaszakaszt, hogy lehetőleg senki ne menjen arra. Majd újra végigjárjuk a helyszíneket, ahol az ádáz munka folyik a vízzel.
És itt szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag több tűzoltóságtól érkezett a segítség. Itt volt Dabasból 2 tűzoltóautó, Monorról szintén két autóval érkeztek a kollégák, Szolnokról szintúgy két mozdítható egység jött. Nagykáta is érkezett egy kocsival, Farmos Önkéntes Tűzoltó Egyesület is kivette a részét 1autóval, Budapest IX Kerület, majd Budapest XX Kerület egy-egy autóval, Nagykőrös 1 autóval és a Ceglédiek teljes létszámmal, azaz 5 autóval. És így is nehezen tudtak gátat szabni a víznek.
Este 20 óra van ,most 2 óra pihenés következik, hazamentem átöltözni és felkészülni az éjszakai műszakra, most jutott idő gyakorlatilag először arra, hogy élelmiszerhez jussak, pedig már legalább 10 órája egyfolytában mentünk. Ezzel a nappali műszakunk véget ért.

Kezdődik az éjszakai műszak, 22 h-kor találkozunk Gáborral, és elindulunk a hideg éjszakában. A kórház mögött kezdjük, ahol a Büdös Ároknál kritikus a helyzet. Itt találkozunk Földi László Polgármesterrel és Országgyűlési Képviselővel. Gábor szakavatottan füvet tép és ellenőrzi a folyást.(Ezt a mozdulatot nappal Törtelen is láttam már.)
Rossz irányba folyik csóválja a fejét, itt gátat kell csinálni, vagy elárasztja a kórház környékét. Közben kihúzzák, kitolják a Polgármester kocsiját, mert olyan közel merészkedett a vízhez, hogy elakadt.
Gyomrom görcsbe ugrik, én sem lakom messze a Büdös Ároktól. Majd ezt Gáborral is közlöm, aki látja rajtam a félelmet, így autóba ülünk és megnézzük mi a helyzet arra, ahol én lakom. Megnyugtat, hogy a Polgárőrség már méri a vizet a házam mögött, és ott állnak, ha emelkedik a víz, egyből jeleznek.
Közben kiderül, hogy elfogyott a havi üzemanyag költségük, azaz a mai nap, a 15 autóra a szivattyúkra és a benzinre, eltankoltak 1 millió Ft-ot.
-Ha nem szerzünk azonnal pénzt, két óra múlva leállnak a szivattyúk, nincs miből tankolni, gyere velem MOL-ra- mondja- és már rohanunk is. A MOL nyerte a közbeszerzési eljárással a lehetőséget, hogy hazánkban az üzemanyagot biztosítja, így nem tankolhatnak máshol, ha mégis csak kézpénzzel.
A Mol-nál vagyunk, ott több telefon után közlik a limitet csak az üzletkötőjük tudja módosítani, emelni.
Gábor azonnal tárcsázza az üzletkötőt, nem veszi föl, a percek egyre gyorsabban fogynak.
Ennek biztos van egy főnöke, tanakodunk a Parancsnokság felé, egy elérhetőség, ahol pénzt tudunk szerezni.
Tárcsázzuk a MOL központi számát, ahol az ügyintéző készséges, de köti az ebet a karóhoz, hogy a limitet csak az ügyfélkapcsolatos módosíthatja.
Mondom Gábornak, engedje meg, hogy had próbálkozzak vele én is.
Újra hívom a MOL központi számát, elmagyarázom, hogy jelenleg itt 5-ös fokú készültség van, falvak vannak veszélyeztetve, 17 autó dolgozik kint, ha most megállnak, ezzel gyakorlatilag elárasztjuk a falukat. Mellesleg csak, hogy a baj nem jár egyedül, szakad az eső.
Az ügyintéző már érezheti, hogy erőszakos nővel van dolga, és nem fog tudni lerázni, ezért előkeresi valami fejes telefonszámát., de sajnos éjjel Ő is ki van kapcsolva.
Összenézünk, ott áll 4 tűzoltó és én a sajtó munkatársa. Látom a szemükön az elszántságot, nem állhat meg a munka hajtogatják és azon tanakodnak, hogy most mi legyen.
Ez olyan eset, amikor már a saját érdek nem számít, mikor akár ember élet is veszélybe kerülhet. Megszületik bennük a döntés, mindenki kiüríti a saját zsebét, a saját pénztárcáját, vagy akár az otthoni kasszát, de tankolni kell…
Nálam itt elszakad a cérna, nem csináltam még ilyet, de úgy gondolom ez az eset, amikor nekem a sajtónak lépnem kell.
Elszántan tárcsázom a MOL központi számát és ugyanazzal a fiatalemberrel beszélek.
Elkérem a nevét, majd újra bemutatkozom és hozzáteszem, hogy most már mint a sajtó képviselője beszélek. Elmondom neki, hogy mindenki teszi a saját dolgát, a tűzoltók jelenleg életet, értékeket mentenek, rendületlenül, legalább 40 órája, én azért vagyok itt, hogy mindezt megmutassam. Ő ott a MOL-nál meg azért, hogy az ilyen vészhelyzetben a tőle telhető minden létező dolgot megtegye, hogy biztosítsa az üzemanyagot a tűzoltóknak. A fiatalember megszeppen, nem tudja mit tegyen, de felvilágosítom, abban az esetben, ha nem akarja holnap reggel a sajtóban azt olvasni a saját nevével, hogy a MOL munkatársa tehetetlenül széttárta a kezét és gyakorlatilag a Jóistenre bízta, hogy a faluk és Cegléd városa megmarad-e vagy sem, akkor tegyen valamit. Mondtam neki, nem magánemberként szórakozásból fordultunk hozzá, hanem azért, mert szükség van a segítségére.
A fiatalember most már nem teketóriázik, azt ígéri 10 perc múlva visszahív, majd valóban hív és közli nem csinált még ilyet, de 250 000 Ft azonnali hitelkeretet biztosított a tűzoltóságnak és már mehetnek is tankolni.
Lehet hallani hogyan gördül le mindenki torkáról a görcs, Zsemlye Gábor megveregeti a vállam- Okos nő vagy, és bebizonyítottad a sajtó hatalom. Igen, ezt már többször megtapasztaltam, én pedig a sajtósok közül is az egyik legrosszabb fajta vagyok, ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászok az ablakon, mert én nem ismerek lehetetlent.
Újra végigjárunk minden falut, minden helyet, látjuk, hogy ha lassan is, de apad a víz, elbeszélgetek néhány lakossal, elégedettek a Tűzoltók munkájával. Némelyek kávét, palacsintát vittek nekik egész éjjel.
2010 május 22.-én hajnali háromkor fáradtan értem haza.


2010 május 22- 14 óra, a Tűzoltó parancsnokságon ülök és várom Gábort a Parancsnokot, hogy megnézzük mi a helyzet. Közben beszélgetek az épp szolgálatban lévő (Többen tegnap előtt óta bent vannak) tűzoltókkal.
Kiderül, hogy az országban egy db 60 méteres létra van, az is Pakson, úgyhogy ha ilyen létrára van szükség, akkor onnan hozzák, ha szükség van rá. A tűzoltóságoknak nincs anyagi keretük többet beszerezni. Fotózhatnék a parancsnokságon, de nem teszem, nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni, de látom, hogy a körülmények, ahol dolgoznak értünk, koránt sem a legjobbak. Meg azt is megtudom, hogy az Ők létrás autójuk, amely, 37 méter körül van, kosaras létra lenne, csak épp egy ideje tönkrement a kosár, és nincs pénzük miből megcsináltatni. Szóval szükség lenne anyagi támogatásra, csak sajnos a tűzoltóság sosem az első. Így vállalom, hogy megemlítem, van egy alapítványuk is. Ide várják a támogatásokat, és ha elfogadják, amit én láttam, akkor segítenek. Ők valóban megérdemlik. Cegléd és Környéke Tűzvédelméért Alapítvány, az adószámuk pedig 18711028-1-13
Befut Gábor indulunk a helyszínekre, először a SZE-SZÓ Kft-hez, ahol 4 autó dolgozik reggel óta, szivattyúzzák a vizet. (Erről az eseményről majd egy hosszabb riportot szeretnék készíteni, úgyhogy ezt későbbiekben, ha a végére jártam olvashatják.) Újra visszük a tömlőket és a benzint a szivattyúkhoz. Az éjszakai esőzések miatt sok helyen a tegnapi naphoz hasonló a helyzet, újra itt vannak az ország többi részéről is a tűzoltókocsik, hogy segítsenek.
Végigjárjuk a helyeket, beszélgetek a tűzoltókkal, sok helyen elmondják hogy a lakosság élelmiszert, kávét, vizet hozott, de sajnos el kell mondanom azt is, hogy nem mindenki, és nem mindenhol ugyanígy álltak hozzájuk. Törtelen pl egy Tűzoltó arról panaszkodik, hogy reggel óta nem tudott elmenni WC-re, mert kérdezte, kinti WC sehol nincs és több helyen elutasították, hogy bemenjen gumicsizmába a lakásba. Az autót, a szivattyút nem hagyhatja ott a lakásba pedig nem engedték be, még ott sem, ahol mentettek.
Megjelentek a helyi szakik, (végre, délután 16 órakor, nem tudom előtte mivel voltak elfoglalva) Elkezdték a gát építését, amit a tűzoltók reggel óta szorgalmaztak, mert talán mégsem kellene a kukoricaföldről elszivattyúznia városon keresztül az összes vizet a Gerlyébe. Reggel óta ezt magyarázták nekik, de a gyorsfelfogású helyi szakiknak mindez csak késő délután esett le.
Közben más munkájukról faggatom a parancsnokot, aki elmondja, hogy ilyen esetben, mint most, ők tájékoztatják a megyei igazgatóságot, hogy mi a helyzet, a megye látja hol van a megyében mozdítható jármű. És ha kell az ország legmesszebb lévő pontjáról is küldik az egységeket.
Pl a 2007-es tűznél (ha emlékeznek rá, akkor az országban több helyen erdők, bozótok, minden égett.), Ők az M5-ös alatt oltottak két egységgel. Mikor Cegléden a MOL kút mellett kigyulladt egy tanya. Vácról és Szentendréről indultak Ceglédre a tanyára, Ők meg az M5-ös alól. Mire ide értek, addigra gondolhatom, hogy semmi nem maradt a tanyából.
Ő személy szerint ezt akkor nagyon sajnálta és mind a mai napig ezt említi olyan esetnek, ami az egyik legfájdalmasabb számára.
Kérdezem még, mi a helyzet, hol érzi azt, hogy nagyok a problémák?
Ő elsőként a Kórházat említi, nagyon régi épület, ott még olyan anyagokat építettek be, ami nagyon éghető, nagyon gyorsan terjed, úgyhogy ha ott lenne valami, akkor nagyon sokan kerülnének közvetlen életveszélybe, úgyhogy minden nap benne van, hogy ott semmi ne történjen. Már a kórház nagyon felújításra szorul…
Ezen kívül amit aggasztónak talál a 10 emeletesek tüze. Mivel vagyonvédelem miatt rácsoznak, sokszor képtelenség bejutni oda, és mire láng vagy feszítő-vágóval bejutnak, addig életek vannak közvetlen veszélyben.
És még sokáig sorolhatná…
Gábor elmondja, a jogszabály kimondja, első az élet védelem, az emberi, majd az állati védelem és utána jöhet csak az értékmentés.
Szóval, ha most valahol tűz ütne ki, ők (bár a szabály szerint nem tehetnék meg) otthagynák a vizet is és rohannának menteni az emberi életet. Mert az emberi élet, meg az élet, mindennél fontosabb.
Este 21 óra körül rendeződött annyira a helyzet, hogy a segítő tűzoltók fáradtan hazaindulhattak, majd lassan Ceglédiek is elindultak vissza az állomásra.
Fáradtan értem én is este 21 h-kor haza.

Remélem ezzel a cikksorozattal, a fotókkal, méltón sikerült kicsit megmutatnom a munkájukat és a lakosság elgondolkodik, mert míg mi egyszerű munkát végzünk, Ők nap, mint nap az életüket áldoznák értünk.
Köszönöm nektek fiúk, hogy életeteket, egészségeteket, nem kímélve, fáradtságot leküzdve dolgoztatok Értünk, lakosokért és teszitek mindezt a jövőben is. Szeretném nektek megköszönni, jómagam .és a lakosok nevében is, hogy ott vagytok mindenhol, ahol szükség van, hogy a jövőben is készek vagytok arra, hogy kiemeljetek minket legyen az tűz, árvíz, belvíz vagy bármi, ami minket fenyeget.
Kívánok nektek nyugodt szolgálatot, sok boldogságot, és azt hogy amellett, hogy tudom, ti egész életetekben tűzoltónak készültetek és nem féltek, csak minket féltetek, sose kelljen életeteket adnotok érünk, mint nem egy kollégátoknak már kis hazánkban kellett.
Ez a két nap megváltoztatott, a tűzoltóparancsnokban és a tűzoltókban barátokat találtam, most már sosem fogok tudni úgy elmenni a parancsnokság mellett hogy ne tekintsek föl, ne szoruljon össze a szívem a gondolatra, hogy ti valahol most is értünk, miattunk dolgoztok.