Komádi

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

(Radnóti Miklós)


Hallgattam a Cegléd rádiót, mikor véletlenül a meghallottam, hogy Nemzetközi Kórusfesztivál lesz augusztus 22.-én a Színházteremben. Majd mikor a kórusokat sorolták, felhangzott, Baba Jaga leánykar Komádiból.
Komádiból, duruzsoltam magamban, és rengeteg emlékem csalt mosolyt az arcomra.
Sokan vannak, akik nem tudják hova tenni ezt a várost, engedjék mag, hogy egy Komádiból elszármazott mutassa be Önöknek azt a helyet, ahová haza érkezik a szívem.
A település Magyarország keleti részén, Romániához közel, Hajdú-Bihar megyében található. Sarkad, Biharkeresztes, Berettyóújfalu és Szeghalom nagyjából azonos távolságra helyezkednek el a településtől (25-30 km).Folyója a Sebes-Körös, ami kelet-nyugati irányban halad át a város déli részén, körülbelül 12 kilométer hosszan.
Régen megközelíthető volt Zsuzsi vonattal, Vésztő, majd Szeghalomi átszállással zötykölődtünk kölyökként a kályhával fűtött meleg vonaton, majd később a kis piros Zsuzsin, idén sajnos a MÁV kihasználtság miatt megszüntette a járatot, így tömegközlekedésként Berettyóújfalu felől kell busszal megközelíteni. Ami így utólag talán nem is baj, mert az mostanában nem minden vonathoz volt busz, így az állomástól a régi-új iskoláig nagy pakkal az utat hazafelé sokszor gyalog kellett megtennem. Hacsak valami arra tartó meg nem szánt, és haza nem vitt. Persze, mivel nekem szokásom éjjel megérkezni mindenhová, így többnyire akkor már azon az 5 kilométeren rajtam meg a madáron kívül senki nem járt.
Legutoljára mikor haza tartottam, Berettyóújfalutól busszal mentem, és Körösszegapátinál megállt a busz a falu közepén. Kinézek az ablakon ugyan mi akadálya van, hogy nem megyünk tovább, és meglepődve látom, hogy egy tehéncsorda ballag hazafelé, ezzel útakadályt állítva a busznak. Sikongattam, nevettem, mert én most mentem először ezzel a délután 17 h-rai járattal hazafelé, de rajtam kívül mindenkinek természetes volt, hogy a busz ilyenkor megvárja, míg a tehenek hazamennek, és ez bizony bele van kalkulálva a menetrendbe. Késés nincs, a tehenek mindig ebben az időben ballagnak haza.
Történelme. Komádit, mint magyar települést 1091-ben említik először, majd 1214-ben, amikor is egyik lakosa került a Váradi Regestrumba. Ekkor Comadnak, azaz Komádnak írják a települést. 1243-ban szintén magyar településnek említik, azonban más népcsoportok is élhettek ebben az időben, a faluban. A tatárjárás idején a falut a tatárok, kifosztották, felégették, a népet elüldözték. A lakosok a közeli mocsárvidékbe menekültek.1351-ben már nagy faluként van nyilvántartva. Az első ismert birtokosok kik megtelepedtek itt, a Komádi család volt, valószínűleg innen származik a település neve is.1526-ban Kis-Komádit, az akkor már nemes falunak ismert települést a törökök elpusztították, ezen időkben veszett el a híres „Rákos-hímzés”, ami nemes ereklye volt. 1630-ban 2680 lakossal mezőváros lett, nemesi privilégiummal.
1715-ben a falu szinte teljesen lakatlanná válik, mivel az előző időkben aszály volt a vidéken, sőt ellenséges csapatok is támadják. Nem sokkal ezután már 63 lakosa volt a falunak majd két évvel később a pestis pusztított a faluban. Ezek után a folyamatos aszályokkal küzdő lakosság az 1800-as években sem nyugodhatott meg, hiszen akkor kolerajárvány volt ami még háromszor ismétlődött meg.
1842-ben fejezik be a református templom építését. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mintegy 50 fő vett részt a faluból. 1849-ben több mint 200 hadifogoly elszállásolásáról kellett gondoskodnia a településnek. A kiegyezés után megindították a Kótpuszta-Nagyvárad vasútvonal építését. Az I. világháború ideje alatt nagyobb események nem történtek a faluban, a hazánkba betörő román hadsereg fosztogatása sem volt számottevő.
1923. novemberében kezdődött meg az áramszolgáltatás a faluban, bár a lámpák órától és évszaktól megfelelően égtek.
Az 1925-ös árvíz áttörte a falu gátját, majd termőföldeket öntött el hatalmas magasságban. A II. világháborúban a község körül súlyos harcok folytak, 1944. március végén a németek megszállták a falut. Ugyanazon év október 6-án 6 napig tartó szüntelen harc kezdődött, mind a bel- és mind a külterületeken is. Az oroszok nem szállták meg a falut, mivel a németek üldözése volt a fontosabb feladatuk.1956-ban csak a falun belül voltak szerveződések, azonban harcra nem került sor. Az 1990-es években az ipari létesítmények megszűntek. 2001 július 1-jétől Komádi városi rangot kapott.
És Komádi ma. Ha ma valaki igazi alföldi városba szeretne menni, akkor Komádiban megtalálja azt a helyet, ahol minden a szüleink nagyszüleink múltjára emlékeztet. A város megőrizte falusi régi jellegét. Ez az a hely ahová én feltöltődni megyek, erőt kapni. Ott végigmenni az utcán… Komádi az a város, ahová éjjel is megérkezhetek, mert a TV torony már messziről útba igazit. Csalóka, mert végig úgy néz ki Furtáról közelítve, mintha jobbról lenne, de az autósnak balra esik, miközben elhajt mellette. Én még az első nemesi családok leszármazottjai vagyok, dédnagyapám Nemes Kis Váczi János volt, Komádi egyik legrégebbi családja. Szeretem ezt a várost, a hangulatát, hogy a Fő utcán végigmenve idősebb asszonyok borulnak sírva a nyakamba, hogy nem az Irma lánya vagy véletlenül? És csak mondják, hosszan, hogy mennyire szeretik a családomat, ismerték a szüleimet és hogy hasonlítok régen, nagyon régen elhunyt nagymamámra.
Komádi az a város, ahová bármikor hazatérhet az elszármazott, ott nem kérdezik mit főzzenek, tudják mivel várják, évekkel később is emlékeznek mi a kedvencem. Érkezhetek előre bejelentkezve vagy váratlanul másnap tutira gőzölögni fog az ebéd idején a finom húsleves házi metélttel és biztos lehetek benne, hogy hamarosan a halászléből is kóstolkodhatok. Komádiban még vannak hagyományos bálok, nagy nyüzsgő piac van, ahová reggel korán kell menni, és mire bejárjuk addigra már minden kofa körbecsókolt mint rég nem látott komádit. Ebben a városban még van igazi vásár, állat és kirakodó vásár, ahol megfordul a környező faluk-városok apraja nagyja. Mai napig a Komádi vásár ugyanolyan nevezetesség, mint az első volt.
1891-ben rendezték meg az első vásárt a faluban. A vásárnak hamar nagy híre lett, mivel nem csak a mindennapi eszközöket árultak, hanem állatokat is vehettek a vásárlók. Szinte minden vásárnál tele volt a vásártér, Erdélyből is rendszeresen érkeztek vevők és kereskedők. A vásár hamar kinőtte magát a vásártérről. (Így annak helyébe 1938-ban megépítették a Horthy Miklós népiskolát és népiskolai nevelőintézetet. Ebben tanítói lakásokat, ebédlőt és hálótermeket is létrehoztak. Ez az országban az első ilyen intézmény volt.) Tehát a vásárt áthelyezték a Malom és a védgát között lévő hatalmas legelőre. Végül 1939-től ez lett a Komádi vásár végleges helye, melyet filmekben és könyvekben is gyakran emlegetnek.
És végezetül, van nekem egy háziszőttes konyhai falvédőm, Komádiból származik. Végezetül had búcsúzzam ennek szavaival.
„Bármerre visz sorsom útja, haza vágyom csendes kis falumba.”