A ceglédi kórházban…

Közel egy hétig „élvezhettem” a ceglédi kórház vendégszeretetét. Mondhatom elég fárasztó volt. És mellesleg nem találták meg az okot, hogy miért fordulhat elő, hogy három hete többször összeestem magas vérnyomással. Volt 200/130 astól, 160/130-as ikg minden, de többnyire a 200 felé igazodott. Hozzá egy 43-as pulzus. Mivel alapvetően én olyan alacsony vérnyomással rendelkeztem eddig, hogy megaludt a számba a tej, ez a hirtelen változás igen aggasztó volt. Mellesleg a folyamatos tarkófájás és fülzúgás, mint kísérő tényező kifejezetten zavaróvá tette a fent létet.
Szóval a legutolsó összeesésem után Yasser Dr, kit a mentőzés óta ismerek, úgy döntött, Ő már nem enged haza a sürgősségről. Mindjárt elvégeztetett rengeteg vizsgálatot, köztük CT-t is, így abban biztosak lehetünk agydaganatom nincs. A belgyógyászaton elvégezték a többi vizsgálatot a belső szerveimre, így az biztos, majdnem teljesen egészséges vagyok. A pajzsmirigy endokrinológia még hátra van. Erre 22.-én kerül majd sor Szolnokon. Elvileg a pajzsmirigy miatt is lehet magas a vérnyomásom, bár erre kicsi esélyt jósoltak. Még vissza kell mennem neurológushoz érvizsgálatra, meg, EEG-re, hogy megtudjuk nincs-e a koponyámon valami, amitől olyan borzasztóan rosszul vagyok 3 hete.
Mindenesetre az tovább borzolja az idegeimet, hogy míg a kórházban voltam a nyomozó felhívott, hogy újra (immár harmadjára) ki akar hallgatni az ellopott kocsim miatt. Meg azt is elmondta, hogy még mindig nem adja vissza az autót, mert a szakértő október 30-ra ígérte leghamarabb magát.
Mindenesetre holt fáradtan értem tegnap haza, aki azt gondolja, hogy a kórházban pihenni olyan nagyszerű, akkor elmondom, hogy rajtam kívül mindenki horkolt, a belgyógyászaton az átlag életkor 80 volt. Sorban haltak az emberek, állandóan éhes voltam és a barátaim nem győzték hozni nekem a kaját. Nem beszélve rajtam volt a 24 órás vérnyomásmérő, ami 15-30 percenként mérte a vérnyomásom. Szóval nem volt épp leányálom még úgy sem, hogy a nővérek nagyon kedvesek és barátságosak voltak.