Az álom...

Először álmodtam a dialízisről... Konkrétan rémálmom volt... Azt álmodtam, hogy épp le akarnak szedni róla... Még hadakoztam is az ápolónővel álmomban, hogy hagyjon már békén, fáradt vagyok... A szájára tette a kezét, és mondta, hogy csitt... Kb itt tértem magamhoz és észleltem, hogy itthon vagyok... De annyira életszerű volt az álom, hogy felkeltem körülnézni, tényleg egyedül vagyok-e... Reggelre elzsibbadt a jobb karom... Egyébként már a kórházban is volt egy-két hasonló mozgásom... Az egyik éjjel konkrétan ráfeküdtem a nővérhívóra... Na nem tudom hogy sikerült levadásznom, de miután levettem, játszottam vele... :D :D :D Persze úgy, hogy közben végig aludtam... Akkor már elkezdték a dialízist, de előtte két napig annyi infúziót kaptam, hogy az infúziós állvány rendesen a társammá szegődött és már ettől voltak rémálmaim.... Szóval megérkezett a nővérke és felébresztett, hogy megtudja mi van, de még akkor is félálomban voltam... Mondtam neki, hogy már ne szúrjon meg... Mondta, hogy eszébe sincs, csak adjam már vissza a nővérhívót... :D :D :D A másik eset meg akkor volt, amikor először mondták, hogy hazamehetek, ez még a koponya CT előtt volt... Akkora lelki hatással volt rám az örömhír, hogy álmomban felkeltem pakolni... Persze semmire nem emlékszem belőle, de a Valika a szobatársam még világított is nekem... :D :D :D: D