Az év két legaranyosabb bókja...

Épphogy túléltem a kálium okozta ijedtséget, és az éjszakát az SBO női szobájában töltöttem... Reggel felébredve egy mosolygós idős néni arcába néztem... Nagyon kedves volt, azt mondta elgyönyörködött az éjjel bennem, hogy milyen nagyon-nagyon szép vagyok... A nénike 86 éves volt, mint elmesélte egy kicsit az életét, túl egy háborún,házasságon,gyerekeken, stb. De többször elmondta, hogy engem figyelt az éjjel, és nagyon gyönyörű arcom van... Kicsit álmos voltam és még alig tértem magamhoz a kálium utáni sokkból ezért úgy gondoltam a néni lehet rosszul látott... Korábban dializáltak, a déli csoporttal mentem befelé, hogy ne kelljen visszajönnöm estére... Battyogok kifelé, amikor a Bálint néni, szintén nyolcvan felé, elkapott a folyosón... Kérdezte hogy vagyok, mert hallotta a folyosón a doktornőtől, hogy épphogy megúsztam... Majd megjegyezte, hogy a lányának én vagyok a kedvence, mert mindig mesél rólam, hogy milyen nagyon szép vagyok... Persze én mindig mondom, hogy csak a hajam szép, de Ő mondja a lányának, hogy ez nem igaz, én nagyon szép vagyok... Mesélem a betegszállítóban, hogy milyen bókokat kaptam két nénikétől, erre a mondja a sofőr, hogy errefelé jövet nekik is mondta a néni... :) :) Na, hazaértem, és miután kipihentem a történteket, beálltam a tükörbe megnézni rólam beszélt-e valóban a két néni? Nos, én csak magamat láttam újfent..., én pedig nem látom azt, amit ők... Mindenesetre jót derültem a bókokon. :D :D :D