A Papa

A Papa leült a sparhelt mellé a kis hokedlire ebédelni... Valamiért Ő ott szeretett enni, sose ült oda közénk az asztalhoz, de így belátta az egész asztalt, a családját... Cinkosan elmosolyodott, majd leadott egy falatot az ott tébláboló macskának... A Papa jó ember volt, minden vasárnap hajnalban elment nekünk friss fonott kalácsért, pékárúért a a piacra, hogy amikor mi felkelünk már az asztalon legyen a sok finomság... Leeresztette a kútba a dinnyét... és rengeteget játszott velünk... A mama már régen nem élt, de a Papa szerette az unokáit... Sokat beszélgettem vele a régmúltról... A Papával felborult a busz Szeghalom után, mikor egy temetésről mentek hazafelé... Szerencsésen túlélte, de egy életre megnyomorodott, lelkileg is... Utána sosem ült gépjárműre többet... Félelemben élte le a maradék életét... De a Papa jó ember volt... Sokszor visszamentem a halála után is a nagyszülői házba... Először mikor beléptem, mindig a sparhelt mellé néztem a kis székre... A Papát kerestem a szememmel, Ő már nem volt ott, de az emléke mindig ott volt, és szinte megjelent a szemeim előtt a kis öreg...