A sikerélmény...

Tegnap az egyik kezelőmmel hosszasan beszélgettem... Azt mondta, az a rossz a munkájában, hogy nagyon monoton, nincs igazi sikerélmény... Nos, valóban, abban igaza van, hogy monoton, hiszen ugyanazokat az embereket kell nézni napról-napra, hétről-hétre, akár évekig is... És ugyanaz a feladat is... Itt senki nem gyógyul meg, nincsenek olyan csodák, hogy holnap már nem kell valakinek mennie... De én már sikerélménynek tekinteném, hogy amikor bevisz az esetkocsi valakit, aki igencsak kutyául van, mert mondjuk fél literrel több vizet ivott a kelleténél ebben a melegben (mert szomjas volt) Vagy, mert megevett egy tányér petrezselymes burgonyát tudatlanul... :D :D :D és kezelés után megmarad... az mindenképp sikerélmény... Az is, hogy ma megettem egy cső főtt kukoricát és jól vagyok... Bár a magam részéről én azt is sikerélménynek tekinteném, ha Ágnes nem lenne rosszul a kezelés alatt... :D :D :D És nem kellene miattam összecsődülnie mindenkinek... Önző kérés, ugye???? És a legnagyobb sikerélmény mindenképp az, amikor megérkezünk műtét után, néha még maszkban, és elmondjuk, nektek, elújságoljuk sírva és nevetve, hogy új vesénk van, és jól vagyunk... Képzeljétek milyen sokat pisilünk.... És ehetünk, petrezselymes burgonyát és gyümölcsöt is... Szerintem ennél nincs nagyobb sikerélmény....