Tegnap volt az első fisztula szúrásom...

Félelemmel és egyben bizakodva indultam a dialízis központ felé... Hallottam jókat és rosszakat is a szúrással kapcsolatban, nekem pedig mélyen van a fisztulám és már nyolc hete ért... Már szabadulni szeretnék a kanűlömtől, de úgy látszik a kanűl is tőlem, mert tegnap már némileg kijjebb jött magától is... A varrás tartotta meg, meg a jó szerencsém, de a főorvos asszony vissza applikálta... Ennek az a veszélye, ha kijön, percek alatt elvérzek, mert a kanűl vénásan levezetett egészen a szívem közelébe... Szóval tegnap szúrtak először fisztulára... Nem csak én vártam, hanem mindenki, meg is lepődtem, hogy a nővérek és az orvosok ilyen rutin feladatot, az én esetemben figyelemmel kísértek... Mikor megérkeztem, már hallottam Enikő DR-nőt, hogy mondja Csilla nővérnek, hogyha van olyan nővér, aki egyből meg tud szúrni, szúrjanak meg, de ha nincs, ne kísérletezzenek, hanem hagyjanak szerdára... Csilla nővér közben szervezett egy idősebb nővért, hogy Ő fog szúrni... De közben megérkezett Petra nővér is. Rám mosolygott, majd azt vettem észre fél perc alatt rákészült a szúrásra... Sikerült egyből artériásan és vénásan is bevezetnie a tűt... Nem mondom, hogy fájdalommentes volt, de az eddigi fájdalmakhoz képest elenyésző... Mondta, hogy még mindig érnie kell, hogy ne csak a 20 éve itt dolgozók tudják szúrni, hanem mindenki... Örültem, mert ezzel is előre léptem kicsit..., mert már a nyaki kanűlöm viszket, irritál, és érzékeny... Tegnap probléma mentesen végig kezeltek a fisztulámon... És amennyire féltem és rákészültem, úgy lepődtem meg, hogy mindenki velem örült, hogy működött és szépen megy, és, hogy végre megszúrták... Ilyenkor mindig látom, hogy igazam volt, amikor egyszer azt írtam, nem vagyok egyedül.... A dialízis központ teljes személyzete harcostársam egy olyan harcban, melynek kétféle vége lehet, transzplantáció vagy halál... Ők velem küzdenek minden nap. Megvigasztalnak, ha sírok, odaállnak mellém, ha félek, és velem örülnek, ha örülök... Ők lesznek az elsők, akik szurkolni fognak, ha riasztásom lesz. És ők fognak akkor is vigasztalni, ha csalódnom kell... Csak köszönettel tartozom mindenért.