Azért mindig látok olyan rosszat, hogy engem lelkiekben is felerősít...

Szóval van egy néni, akit hetente háromszor hoz a fia kezelésre... Igazából annyira rossz állapotban vannak az ízületei, hogy tolókocsiban van, nem tudja önmagát ellátni... De mégis, hihetetlen erő és kedvesség sugárzik a néniből... Amikor csak meglát a folyosón, megkérdezi, hogy vagyok.. Pedig Ő nálam sokkal rosszabb helyzetben van és mégis van mindig számomra egy mosolya... Soha nem kaphat vesét, de Ő ezt nem bánja, azt mondja, öreg és beteg már, és amíg vannak ilyen fiatalok, mint én akik ilyen helyzetbe kerültek, addig, legyen a miénk a vese... Egyszer éhes voltam a kezelés alatt, és nagyon sírtam... Alig várta, hogy megérkezzen érte a fia, még le sem szedték, már küldte nekem a fiával a péksütijét... Jött oda a srác és mondta, "Ágnes édesanyám küldi, jó étvágyat hozzá. " Nagyon sajnálom a nénit, és a fiát is, akinek az egész élete alá van rendelve az ápolásnak... Ehhez képest nekem szinte semmi bajom nincs, hiszen, ha nem vágnának meg, fájdalmaim sem lennének, a vesém nem fáj.. A kezeléseknek köszönhetően csak ritkán fulladok, és egészen normálisan tudom az életvitelemet folytatni.... És mégis sokat sírok és nyavalygok, miközben a néni például mindig tud mosolyogni... :)