Tegnap meséltek egy történetet... Nagyon szomorú...

Egy srác volt, velem egykorú.... Évekig hordta a betegszállító dialízisre... Többször újra kellett éleszteni... Aztán egyszer csak feladta, azt mondta nem jön többet, egyszerűen már nem bírta... Otthon megfulladt pár nap alatt... Tegnap újra akadozott a kanülöm, már olyan fizika fájdalmaim vannak, hogy tegnap én is közel álltam a feladáshoz, megértettem a fenti történetet... Már akkor is fáj, ha hozzáér valami, pl a takaróm... A lelkemet is nagyon megviseli... Tegnap könyörögtem, sírtam, hogy már ne nyúljanak hozzá, mert nem bírom... A doktor meg a nővérke nyugtatgatott, hogy ne adjam föl, hogy semmiképp ne adjam föl. De olyan nehéz néha... Eltűnt minden humorom, már nem örülök semminek csak várok...