2017. május 9., kedd

Azért a dialízis nem egy sétagalopp...

Már megkaptam, hogy mások 15-20 évig élnek vele... Mondják olyanok, akik azt sem tudják miről van szó.. Nos, először is 40 éves vagyok, 20 évig dialízisre járni nem egy leányálom, mellesleg van olyan veseelégtelenség, ahol sajnos ez csak fél megoldás... Pl nem egy dializált van, aki a dializáció mellett is befullad, rohammentő viszi a kórházba és volt már, hogy újra kellett éleszteni. Sőt olyan is van, aki megfullad... Vasárnap éjjel én is befulladtam... És a rémálmom is előjött, tegnap nem működött a kanűlöm. Úgyhogy orvosi beavatkozással tudták csak elindítani... Majd 4 órát feküdtem szinte mozdulatlanul, hogy a gép tudja a vérem áramoltatni... Mire letelt a 4 óra, a jobb könyököm úgy fájt, hogy sírtam majdnem... Majd utána még összevarrtak, mely beavatkozás helye most is fáj... Nem aludtam semmit a fájdalomtól az éjjel... Majd dialízis után megszédültem.. Aztán, ugye van egy fisztulám, amire nagyon kell vigyáznom, pl a bal kezemmel nem emelhetek, nem terhelhetem mert megállhat, ezért még egy bevásárlást sem hozhatok haza... Jobboldalt meg ott van a hetekig fájó kanűlöm... És még azt sem mondhatjuk, hogy a fisztulám évekig működik, mert bármikor leállhat. Mi több a kanűlömre nagyon kell vigyázni, mert vérmérgezést kaphatok... Szóval csak az gondolkodik úgy, hogy a dialízissel élhető a betegség, aki azt sem tudja mivel jár. Ezenkívül velem egyenes volt a kardiológus, megmondta, a dialízis megmentette az életem, de a veséim ellenem dolgoznak. Nem hosszabbítja sajnos, ezért kérdezik minden héten hogy állok a transzplantációs vizsgálatokkal, hogy minél gyorsabban menjek a listára, mert bármikor jöhet nekem a szükséges vese...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése