A cipő....

Átugrottam reggel a Mártival a helyi ruházati boltba egy rövid farmert meg egy piros hosszú nadrágot venni... Már fizettem, amikor megláttam ezt a cuki kislányos formájú piros bőr cipőt... Mindig imádtam az ilyet, kényelmes, gyorsan felvehető, lapos sarkú... Kérdezem a tulajdonosnőt, mennyi az ára, erre közli, ha jó rám, akkor oda adja ajándékba... Döbbenten néztem rá, majd visszakérdeztem jól hallottam-e. De mondta, hogy igen-igen, vigyem csak... és még nevet is, hogy értetlenkedek... Nem vagyok hozzászokva, hogy csak úgy nekem adnak egy cipőt, mert tetszik...