Egy éve...

Ma már csak egy emlék, de pont ma beszéltük a Mártival meg az Optikussal, hogy ők még emlékeznek rá, hogy pont egy éve még erőteljesen húztam a jobb lábamat magam után... És affektálva beszéltem... A jobb kezem is érzéketlen volt... Ma mindkettő már csak egy rossz emlék, mintha sosem történt volna, de egy éve tényleg csak vonszoltam magam... Orvosi csoda, tulajdonképpen meggyógyultam.. :) Nos, már majdnem ünnepelhetünk... :) Szóval napra pontosan egy éve még igencsak nem voltam biztos abban, hogy ezeket a sorokat én még valaha leírom... Ma jól lennék, ha nem feküdnék gyomorrontással hétfő óta folyamatosan... Szóval milyen karma már, egy év múlva megint pont akkor rosszul lenni...

A dokiktól való félelmem...

Nos, ha már Mucinét említettem Komádiban, elmondom hogy gyerekként rettegtem a dokiktól... Egyszer még kicsiként rám esett a TV, mert meg akartam mosni apukám rádióját, így felmásztam érte... Úgyhogy rám zuhant... Húztam egy ideig a jobb lábamat, majd pár nappal később ugyanazzal a lendülettel és lábbal, anyukám figyelmeztetése ellenére, besétáltam a forró tejbe...Úgy felhólyagosodott a lábam, hogy a doktornő hetekig járt kötözni meg kitisztítani... De pont abban az időszakban úgy esett, hogy menni nem tudtam, de megfájdult egy vasárnap éjjel a fogam... A szüleim taxiba be, irány velem Pest, Szentkirály utca sürgősségi gyerekfogászat... Úgy be volt durranva egy hátsófogam, hogy szájsebészet, még akkor éjjel felnyitották, és kioperálták... Igen ám, de elfertőződött, (azóta sem nőtt ki a helyébe az az egy fogam) Szóval allergiás rohamom lett, a gyulladás ráment az egész szervezetemre, így reggel-este jött a doktornő injekciózni... Már rettegtem amikor meghallottam, hogy megérkezik, de megmentette az életem... Na attól fogva én féltem az orvosoktól... Kötelező oltás a suliban... Meghallottam, hogy oltás lesz, Jocó kijött a kapuba újságolni... Éppen valami virágot kellett vinni... Leb@sztam a csokrot a földre és rohantam haza, apám meg az osztálytársam a nyomomban... Aztán olyan is volt, erre nem felejtenek el minden osztálytalálkozón emlékeztetni,hogy szintén oltáskor a fél osztály az udvaron kergetett, miközben térdig gázoltam a sárban, ők meg nem mertek utánam jönni... De 7.-es koromban, mikor mindenki azt leste bepirosodott-e a rubeóla oltás, naná, hogy az enyém meg sem látszott, és a fél osztály fogta a kezemet a másik oltásnál, nehogy elszeleljek... Osztálytalálkozókon nem felejtenek el sosem emlékeztetni, milyen besz@ri voltam... :D :D

Gyerekként nagyon megszenvedtem a fogászatokat...

A szüleim úgy gondolták, (nagyon helyesen), hogy egy nőnek legyenek rendbe a fogai... Elég sok estét töltöttem két utcával lejjebb a Borika néni magán rendelőjében, fogászati kínzás alatt... Majd napközben a Sarolta néni állami székében is, csak, hogy két fogorvos is nézegesse a fogaimat... Volt olyan fogfájásom, hogy könyörögtem a doktornőnek, hogy szabadítson meg tőle, de nem akarta... Megmentjük, hangzott el, majd így is tett... Aztán volt egy időszak, amikor már rettegtem a fogorvos gondolatától is, de jól nevelt gyerekként félévente így is erőt vettem magamon, és időpontot kértem... Egyszer Muciné Komádiban, vagy hogy hívták az ottani fogorvost, (mert ugye a nyári szünetben sem hagyhattam ki a fogorvost, és a nagyapám városában Ő volt) végig kergetett a rendelőn unokatesómmal egyetemben. Ott rohangáltam a székek között ordítva, miközben a fogorvos be akart a számba nézni... :D :D Aztán egy gyerekkori szerelmem fogorvos lett... Na, akkor, irány, megnézzük... Aztán azt vettem észre, hogy már csak rutin ellenőrzésekre járok, hogy sosem fáj a fogam, és fogkőtisztítás után mosolyogva mondják, hogy minden rendben van. :) Volt egy fogkőtisztítás pár éve, amikor elmentem még a belvárosban... Egy fél órát tátottam a számat a dokinak, konkrétan lemerevedett az állkapcsom, mikor végeztem... Épp kijöttem a rendelőből és vakartam az állam, mikor hív a barátnőm, hogy sürgősen kell nekik egy alany fogkővőtlenítésre, "rövid" vizsgamunkára..., mert pont mentálhigiénéként vizsgázik másnap... Mondom, pont most jöttem le a székről... Nem baj, nekem szép a fogsorom menjek... Na, mindent a barátokért... Másnap a Móriczon két és fél órát ültem fogászati szépészeti beavatkozáson, számban egy csomó szarral, és kb 5-en ellenőrizték le minden irányból a fogaimat... Mire végeztünk, konkrétan, alig bírtam csukva tartani számat... Mondtam is, soha többé nem megyek "rövid" vizsgamunkára... Mindenesetre ma is meglátogattam egy fogorvost, ajándékba kaptam a kezelést... (Lehet irigykedni, más csokit kap meg virágot, én ingyen fogászatot. :D :D ) Szóval miután leszedte a doktornő a kevés fogkövemet, mondta is, nem kell visszamennem, minden rendben... Szerencsére... Említettem már, hogy felnőttként a fogorvosokat tisztelem a legjobban? Gyerekként annyit szenvedtem, hogy felnőttként már nem félek, sőt kifejezetten szeretek fogorvoshoz menni... Mert soha többet nem szeretnék fogfájást átélni... Ja igen, lemaradt a vége... Szóval, most is tisztán cseng előttem Borika néni hangja, aki nem húzta ki a fogamat, amikor könyörögtem... Azt mondta, "Te lány, 20 év múlva fogod igazán értékelni ezeket a kezeléseket, 20 év múlva, mikor rengetegen fogak nélkül fognak rohangálni, te akkor fogod majd azt mondani, hogy igazam volt..." És így most, több, mint 20 évvel később meghajlok az akkori fogorvosom szakmai tudása előtt, meghajlok azelőtt, a tapasztalat előtt, ahogy velünk bánt, és minden tiszteletem a Borika nénié meg a Sarolta nénié... Köszönöm nekik.

A fogászat...

Észrevettétek már, hogy fél ország koránál jóval öregebbnek látszik, mert nincsenek rendben a fogaik? Állok bent a papírboltban, negyvenes pasas, fogatlanul, pöszén magyaráz, hogy a totót nem itt kell ám feladni a nejének... Hát azt hittem kiszaladok a boltból, amikor rám vigyorgott, fogatlanul... Optikus jókat röhög mikor mesélem a randijaimat, hogy a pasas egész jól nézett ki, amíg ki nem nyitotta a száját... :D :D Nem tudom mi ösztönzi a törvényalkotókat arra, hogy a szegényebb réteg ne kapjon a fogászati kezelésekre támogatást, miközben a nyugdíjasoknak rengeteg kedvezmény jár, függetlenül a nyugdíjuk összegétől... Szóval ezért van, az, hogy korosztályomban lévő férfiak és nők sem tudják megengedni maguknak a fogászati kezelést... Mellesleg szart eszünk, minél szegényebb valaki, annál szarabb kaját, szénhidrátot, stb, ami eléggé káros a fogakra... Persze a fogtömés ingyenes... Csúcs... A fogorvoshoz viszont el kell jutni... Szerencsés esetben a fogorvos csak néhány utcányira van és oda kell átbaktatnod fájó foggal, szerencsétlenebb esetben másik faluban, városban... A buszjegy viszont nem ingyenes! A korona, híd, fogpótlásról már ne is beszéljünk, mert egy-egy fog egy egész család havi fizetését elviheti... Szóval jó lenne már találni erre megoldást, mert ha ez így megy tovább, pár év és a fél ország fogatlanul szaladgál majd a napi betevő után... Ha ugyan meg tudja majd rágni....

A váratlan látogató...

Mikor elköltöztem Ceglédről, úgy gondoltam megszűnt az életemben az, hogy a betegek rám törik az ajtót... Nem ismerve hétvégét, ha fáj a hátuk, most azonnal és rögtön jöttek... Mindig fogadóképes állapotban kellett lennie a lakásnak, mert bármikor beeshetett valaki... Mióta itt lakom a Dunántúlon és nagy előnye a lakásnak a kerítés meg a kapu, már nem kell attól tartanom, hogy beesik valaki... Legalábbis, gondoltam ma reggelig... Ülök az ágyon hajfestékkel a fejemen, egy szál bugyiban azon mélázva, hogy a tegnapi rosszullétem nyomait időszerű lenne eltüntetnem, hiszen hétvégére csoport lesz nálam... Szóval épp nem a legjobb formában vagyok, amikor az Optikus elkezdi verni a bejárati ajtót... Tudtam, hogy az optikus, mert olyan ütemben veri az ajtót, hogy csodálkozom, hogy még sosem esett be ajtófélfástól... Szóval mi a fenét akar alapon, gyorsan magamra rántom a festékes ingemet és megyek kifelé... Erre az ajtóban ott áll egy nővel, karjában egy kisbabával, és vigyorog rám, hogy tanulót hozott nekem... Erőteljesen próbálok nem csúnyán nézni és helyből levakarni a fejét, hogy ahelyett, hogy megadta volna a számomat, simán átviharzott vele az udvaron, mintha ez lenne a legtermészetesebb... Mondván nehogy lekésse a hölgy a tanfolyamomat... (mi a fenét tud lekésni, mikor kéthavonta indítok csoportot...) A nő bejön a lakásba, én ott állok egy festékes ingben, fejemen a festékkel, a nappali asztalán még a melltartóm is rajta van, hiszen, amikor rosszul lettem ott szabadultam meg a cuccomtól, az optikus meg kajánul vigyorogva áll és nézi az eseményeket... Próbálom legalább a fehérneműt eltüntetni, miközben hellyel kínálom a tanulómat, aki nincs meglepve, és alig várja, hogy szerződést kössek vele... Olyan kínosan érzem magam, nem számítottam tanulóra... Alig várom, hogy kikísérhessem a hölgyet, mindjárt elkapom az Optikust, akinek még van kedve megjegyezni, hogy igazán jól festettem a festékkel a fejemen, mintha egy horror filmből jöttem volna elő...

Két napja nem tudok enni..

Szóval tegnap már olyan rosszul voltam, 40 fokos lázzal, hogy azon agyaltam, hívjak-e mentőt vagy sem... A Márti jól van, és némileg ellent mond az ételmérgezésnek, hogy a héten 4 emberrel beszéltem, és a mind a 4-en szarul voltak, gyomorbántalmakra panaszkodtak... Na most ugyebár valljuk be, hogy nem mindannyian ugyanazt a sz@rt ettük, úgyhogy sokkal valószínűbb, hogy valami levegőben terjedő vírusról lehet szó... És akkor én nagyon messze állok az összeesküvés elméletektől... :) Mára azért már egy kicsit jobb, kajára még mindig nem tudok nézni, de legalább már lázam nincs, és holnap fogdokihoz megyek, úgyhogy addig össze kell kapnom magam... Öröm az ürömben, hogy ha így haladok, szépen lemennek rólam a kilók és hamarabb megválok a felesleges 10 kilómtól, mint terveztem... Május 29.-e utánra terveztem a tornát újra, főleg mivel akkortól engedélyezett, de a rosszullétnek köszönhetően lefogyok már előtte... Szóval még előnye is lesz. :)

Ezt a sztorit én ma olvastam..., elképzeltem a jelenetet és besírtam... Megosztom veletek, hogy nevessetek egy jót...

Ja, az első szerelmemnek még mindezek előtt,nem én voltam a csaj és magában megbeszélte, hogy semmit nem hallott meg a válaszokból... És még megnyugvásképpen repült a váza is... :D :D :D Mert ugye az tökéletesen megy, hogy ítéletet mondj fölöttem, mint valami rögtönítélő törvényszék, esélyt sem adva vagy latolgatva azon, hogy milyen is vagyok szemtől-szemben (fekete vagy fehér?) Ja, még az a történethez tartozik, hogy Kristófról köztudott, hogy olyan jól főz, hogy az első randikon megmérgezi a nőket... :D :D :D Szóval akár még a kajában is lehetett valami, hogy ezt sikerült kihoznia a csajból.. :D :D :D Szóval a történet... " Én mindig kurva stabil vagyok érzelmileg. Soha nem kezdek olyan lánnyal, aki ezt a stabilitást veszélyeztetné. Kivéve múlthét szerdán. A következő párbeszéd a NEGYEDIK együtt töltött napunkon történt: - Kristóf hány lánnyal feküdtél le eddig? - kérdezte. - Úriember ilyenről nem beszél. - válaszoltam határozottan. - Na de mégis mennyi? - nyaggatott tovább. - Most csak veled fekszem le. - megcsókoltam. - Van valakid??? - és már görbült lefele a szája. - Nincs. - Mond el, ha mással is b@szol! - kiabálta. - Nem b@szok mással. - éreztem, ahogy a vér elkezd felszállni az agyamba. - Mi lesz ha sose leszel képes szeretni engem? - kérdezte olyan arcot vágva, mint egy elhidegült feleség. - De én szeretni foglak. - válaszoltam. - Nem akarok járni senkivel. - jelentette ki. Ekkora már miden vér a fejembe tódult. Elhúzódott tőlem, mintha attól félt volna, hogy megütöm. - Az Isten szerelmére, nem akarlak megütni! - közben finoman magamhoz húztam és átöleltem. Néhány másodperc ölelkezés után, közölte, hogy soha többé nem akar látni és menjek el. Miután becsuktam magam után az ajtót, hallottam, hogy zokogásba tör ki. Visszamentem, hogy megnyugtassam, de amint beléptem az ajtón hozzám baszott egy virágos vázát. Azóta nem beszéltünk.."

Jobb megelőzni a pletykát...

Az Optikus, amikor tegnap meglátott, akkor egyből azt érdeklődte, jól vagyok-e? Mert úgy néztem ki, mint, akit összevertek. Mondtam neki, hogy leestem Tabon a lépcsőn, ami nehezen jutott el az agyáig mert azt nézegette, hogy tudtam az 1 teljes lépcsőmön itthon leesni... Na, ma mikor meglátott Csing-Csung főztje után, buzgón vetette a keresztet... És még kedd van ... Gyorsan elmeséltem neki a tegnapi ételmérgezést, meg, hogy mitől sikerült ilyen vonzó külsőt varázsolnom magamra... Egyébként jól vagyok, csak kakára nem tudok ránézni sem...

Visszatérve a kajára, ahogy bánunk vele...

Pont ma beszélgettem valakivel, aki libatöpörtőt vett egy piacon... (Nos, én azért ilyeneket a legnagyobb elővigyázatossággal sem vennék meg a piacon, bármennyire is nagy nevű cég a kiárusító... Élelmiszer ügyben úgy a sajt és a tej a legtöbb, amit azért így árustól megveszek a zöldségeken kívül, de még így is belefutok szarba... Ma pl a kínainál ebédeltem... Nem kellett volna... Annyira fáj a hasam, mióta ebédeltem, pedig már kihánytam mindent, és csak remélni merem, hogy semmi olyan állat nem volt az ebédembe, ami megmérgezett... (Reggelre kiderül) Remélem a Márti jól van, Ő ugyanazt ette, amit én és még nem jelentkezett a tünetekkel... Vagy lehet az ő gyomra jobban bírja a szart.. Persze ma megkaptam, hogy kötekedek..., nos lehet meg van most is véleményem, de nem mentem el feltörölni a sárga szakáccsal az éttermet... Inkább csak kiírom magamnak, de egyébként Drága, te mit olvasnál és min szórakoznál olyan jól, ha nem írnám le a tapasztalatokat... Na meg persze lehet figyelmeztetés is, jó lesz vigyázni a kínai kajával... Bár egyszer voltam egy ilyen étteremben hátul... ÓÓÓ, kár, hogy nem jutott eszembe előbb, mert amit anno ott láttam, abból kifolyólag ma be se kellett volna dugnom az orrom kajálni...

A nap fotója...

Ismerősöm lőtte a fenti képet a belvárosban... Keresd a kakukktojást... :D :D :D D:D A reklám értékéből levon, hogy mókuskánk nem Csíki sört választott... :D :D

Na a mai napom...

Nem aludtam el, 5 embernek is elég fontos voltam, ahhoz, hogy felébresszen, így 4.58-kor keltem... Aztán 1 óra kellett, míg reggel elkészülök, így 6-kor már tűkön ülve vártam a Gábort, hogy hol van... Ő meg az óraátállítás miatt mondott nekem 6 órát, így 7-re jött értem, így egy órával korábban keltem és korábban is voltam kész... Na ennek hatására hulla fáradt voltam, így reggel Tabon elestem a lépcsőn az álmosságtól... Jó nagyot estem, így most megint tele leszek kék-zöld foltokkal... De jó lett volna egy nyarat úgy végigélvezni, hogy nem úgy nézek ki, mint, akit összevertek... Pedig Siófokon beültünk a MC-be reggelizni... Ezek a rohadt körforgalmak, mindig el dumáljuk, így rendre rossz irányba fordul ki... Persze, nyilván az álmosság is betett, de egész nap hulla voltam... Alig vártam, hogy hazaérjek, ruhástól elaludtam... Ja visszafelé jövet, munkámnak gyümölcseként, vettem magamnak, egy fekete lakk cipőt... Gábor furcsán nézett rám, mert ugyebár tök lapos sarkút vettem... Meg is jegyezte, hogy nem inkább a másikat? (Volt belőle magassarkú is... Hát mondtam neki, nem látod, hogy laposban is mekkorát esek, úgyhogy nyilvánvalóan nem tudok magasba menni... Volt egy 18-20 év az életemből, amit nagyon csajosan, magassarkú csizmával, tűsarkú cipőkkel töltöttem. Minden ruhámhoz volt egy külön táskám és cipőm... De néhány éve rájöttem, hogy nekem sokkal fontosabb, hogy kényelmesen öltözzek... Azóta nagyjából beleszarok a nőiesen felöltözésbe... Úgyhogy néha, ha mégis, pl ma vizsgára, azok az emberek, akik ismernek sem ismernek fel... A Gábor is megállt reggel és tátott szájjal nézte, hogy fehér csipke felsőben, fekete nadrágban, kisminkelve, fülbevalóval, hajamat feltupírozva álltam előtte... Mert általában farmer és valami póló meg pulcsi a hétköznapi viseletem... Úgyhogy ilyenkor, mikor előbújik belőlem a nő, akkor nem győzöm levakarni magamról a figyelmet...

A fogászat

Gyerekkorom rémálma, felnőtt korom legjobban becsült orvosa... Minden évben tavasszal és ősszel, fogorvoshoz megyek... Fogkő leszedés, ellenőrzés, néha fehérítés, hogy szép legyen a mosolyom... Tavaly tulajdonképpen elmaradt a fogorvos ősszel, hogy átköltöztem ide, mert nem ismertem az itteni fogászokat, és azért bizalmatlan vagyok... De úgy alakult, hogy az egyik tanulóm fogászati asszisztens volt az előző csoportban. Megemlítettem neki a fogorvos hiányomat és már kaptam is időpontot a jövőhétre egy ingyen fogkő leszedésre... :) Már alig várom, bár nem dohányzom, a fogaimra nagyon allergiás vagyok... Ez az egyik halálom, mikor randizom, és pasas mosolyog és hiányosak vagy gázosak a fogai... Ilyenkor azonnal menekülőre fogom... Na jó, beteszem ide a fotósom kedvenc 32-es mosolyát...Állítólag nekem a 32-es mosoly jól áll...

Behalt megint a telefonom , nem tudom beállítani az ébresztőt!!!

Baszki nem tudom lesz-e valaki, aki még most olvas éjjel, de óriási segítségre szorulok... Reggel mennem kell vizsgáztatni, és megint nem tudom beállítani az ébresztőt... 5-kor fel kellene engem kelteni és addig kellene csörgetni, amíg fel nem kelek... Ha sokan ébresztenek az sem, baj, csak semmiképp nem aludhatok el.., Kiírtam pár helyre, remélem lesz, aki megszán, mert nagy balhé lesz, ha nem érek le reggel Tabra... Nagyon remélem, ha más nem az első szerelmem felébreszt, ő nagy blog fan... Köszike, köszike, köszike... Ne szidjatok, hogy vegyek másik telefont, ma ez nem megoldás.... Nem beszáéve óraátállítás lesz az éjjel, esélytelen, hogy magamtól felkelek. Segítsetek!!

Elkezdtem ma inni megint a színes leveket...

Pirossal kezdtem, ma betoltam már egy litert belőle... Nem véletlenül ezzel kezdtem, ezt szeretem... Tök egészséges meg én tavaly, mikor nagyon beteg voltam, ezeken éltem... Nos, a sárga az még iható volt, de a zöld, az FÚÚÚÚJ... Undorító... :D Most úgy érzem,előre iszom a vitamin koktélt, nem utólag... Attila szerint a zöldet is meg lehet olyan finommá csinálni, hogy azon vitázzunk, kié legyen az utolsó pohár... Nos, kicsit szkeptikusan viszonyulok ehhez a kérdéshez, mert tavaly ihatatlanul szar volt... Kíváncsi leszek... Hát egészségetekre...

A nap kérdése...

Barátnőmmel kb egyszerre kezdtünk el anno a természetgyógyászat felé menni... Anno az én tanácsomra kezdett masszőrként dolgozni... Míg én tovább tanultam és a gerincbetegek, ízületi betegek kezelése felé, Ő pedig inkább a lelki megoldások irányába ment... De egyébként sok dologban segítjük egymást, tanácsot adunk, egy-egy betegnél konzultálunk is... Na ma megkérdezte. "Te mit teszel annak érdekében,hogy minél tartósabb legyen a masszázságy?" -Semmit-mondtam -jó minőségű ágyat vettem és most felújíttattam... :D (Eszerint nem látta a fotóimat.) Most olvasta, hogy be kell tekerni alufóliába és így ha bekeni zsíroldó szerrel, akkor nem szárítja a bőrt... -Csak simán feltekerted rá a folpackot?-érdeklődöm, ugye új az ágyam, nyilván jó lenne, ha sokáig szép lenne... -Aha, már az arcnál teljesen szét volt menve... -Nem zörgött veszettül-érdeklődöm... -Nem, hiszen teljesen ráfeszül... Na hát akkor meg is van a ma délutáni programom, lefóliázom az ágyam... :)

Nem érdekel a múlt...

Nem érdekel a múlt...sosem kérdezem. Nem érdekel mi volt régen, az érdekel mivé tud válni mellettem... A boldogság egyik titka, hogy képesek vagyunk magunk mögött hagyni dolgokat, elengedni valakit a jobbért... Egyszer írtam erről, nem utólag sírni a hajó után, hanem rajta lenni, megélni az utazást... Megtanulni a pillanatban élni... Az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, (ezt Julianna mondta) az a most... Olyan szépen kezdődik ez az évem, imádom a tavaszt és új dolgokat is hozott az életembe... Boldog vagyok, minden nap repülni, szárnyalni tudnék... Mindenkinek szép hétvégét kívánok :)

A közösségi médiák...

Nos ezeknek a közösségi médiáknak rengeteg előnye és rengeteg hátránya is van. Mindenképp előnyre írható az üzleti életben a kapcsolati értéke, a reklámfelülete, stb... Hátránya pl, hogy orrba-szájba küldik elém a politikát, hogy nem tudom megszűrni, hogy mit akarok olvasni, és hogy olyan emberek is megtalálnak, akiket nem biztos, hogy keresel... Tegnap is valami ilyesmi történt, valaki ismerősnek jelölt... Elsőre, másodikra, és harmadikra sem mondott semmit a neve, de 13 közös ismerősónk volt... Mielőtt automatikusan töröltem volna, azért írtam neki pár sort, hogy ugyan mesélje már el honnan ismer... Erre emberünk végig likolta az összes fotóm és mindegyik alá betett egy szívecskét... :D :D Azt hittem besírok milyen kitartó valaki... Írtam két osztálytársamnak, aki közös ismerősünk, hogy ugyan ki a fene lehet... Ők pedig azt mondták, tudomásuk szerint nem elmebeteg, (milyen durva már, hogy erre gondolok először) és felettünk járt két évvel... Közben a szívecskés pasas is megerőltette magát... Megírta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem ismerem fel (hát honnan a fenéből kéne ismernem), de igazán megismerhetném ezután... Hát most komolyan elgondolkodtam rajta... :D :D Attilának mesélem, azt mondja... "A Kalásziak életben vannak?"

A motorbolt....

Itt mellettünk megvették a boltot és nyílt egy motor boltot és motorjavító műhely... Pár napja az optikus már morgolódik nekem, hogy elállják a kapuját a kocsikkal, motorokkal, és még a molinója sem látszik... Engem annyira csak abban zavar, hogy a kapubeállót hétvégén is teleállják, amikor a tanulóim jönnek kocsikkal, és nyilván ők sem tudnak megállni.. De nem szóltunk nekik, mert gondoltuk előbb-utóbb majdcsak látjuk már, hogy mi lesz és akkor a három vállalkozás elfér valahogy egymás mellett... De tegnap a harmadik éjszaka volt, hogy a reflektoruk miatt nem aludtam, mert minden mozgó szarra felkapcsolódik és nappali fénybe vonja a hálószobámat... Délután úgy esett, hogy eszembe jutott, ma úgyis olyan jót leveleztem a kukás céggel, hogy a hangulatom is meg volt hozzá, mondom az Istvánnak... (Optikus) -Átmegyek és bemutatkozom már az új szomszédnak... -Jó, csak ne úgy tedd már, mint anno nekem...- finom legyél és nőies... :D -Oké, finoman közlöm vele, hogy az a szarja zavarja az éjszakai álmomat... :D :D Át is robogtam a szomszédba, és finoman jeleztem nekik, hogy próbálják más irányba fordítani a lámpát, hogy ne zavarjon... :D Nagyon kedvesen fogadta észrevételemet a tulaj srác, úgyhogy éjjel nem kapcsolja már fel... Hát, azt hiszem sikerült nőiesen elintéznem a bemutatkozást... De én legalább nem zsörtölődök, hanem elmondom mi a bajom, aztán meghagyom nekik, hogy megoldják...

Ma reggeli gondolatok...

Ma reggel Julianna reggeli gondolatai voltak az elsők, amit elolvastam... Olyan jót nevettem rajta... Árnyékboksz címmel írt egy pár sort, olyan emberekről, akik egyfolytában csak a rosszat látják, sosem látnak semmiben meg semmi jót... Harcolnak a világgal, miközben önmagukkal vívnak csatákat... Nincs boldogság pillantjuk, mint pl nekem... Jelenleg az Attilával épp fújunk egymásra, mint a macskák, de mint régen, most is nekem van igazam... Mondanám, hogy mindig, de hát ugye... :D :D :D Szóval már vissza is tértünk a megszurkáljuk egymást, mint anno rég pl a babgulyással... Mintha nem is telt volna el 23 év, olyanok vagyunk, mint gyerekként... Tegnap már éreztem, hogy hiányzik az éles nyelvem az életéből, mert láttam mit esetlenkedik a facebook-on, pedig ő nem szokott annyit ott téblábolni... Azért sem írtam rá, ha nem is duzzogtam, tartottam magam, élveztem, hogy ott téblábol.... Ma már reggel rám is írt... A szülinapja van, ami egyébként egy fordulópont is mindig az ember életében... Az övében is az, habár Ő tudatosan készül erre... Úgyhogy ma megfogadom Julianna ki nem mondott tanácsát, de szerintem erre utalt... Ha harcolsz a világgal, mindig a világ nyer... Úgyhogy nem harcolok, egyszerűen csak megvárom, hogy a dolgok aszerint alakuljanak, ahogy a legjobb nekem...

Általában itthon főzök...

Több okból is... Meglátásom szerint, ahogy minden mással, a kajával is elég bizarul bánnak... Találtam már szemetet, szó szerint kék szemetet Mekis tojásos szendvicsbe... A kedvencem lenne pedig, egyszer mégis visszavittem a Nyugatiba, mert valszeg a sült tojást, némileg megforgatták a földön is, mielőtt a zsömlébe került... Ne kérdezzétek, dolgoztam MC-ben, nem emlékszem ilyen esetre anno, de basszus velem vendégként történt meg... Aztán egyszer Olivérrel ettem valahol, épp főzelékes diétán voltam, amikor a kihozott borsófőzelékben, benne volt a hajszál.. Mutatom, az Olivérnek, hogy "B@sszus, ebbe a szakács belefőzte a haját. " Olivér belenyúlt a főzelékembe, kikapta, majd minthogyha mi sem történt volna, folytatta a monológját... Néztem rá kitágult szemekkel, nagy nehezen leesett neki, hogy nem teljesen erre a megoldásra gondoltam, akkor közölte, hogy vigyem vissza, kérjek másikat... Majd ugye jó szakácsként hozzátette, "hogy egyébként előfordul az ilyesmi." Aztán pár hónapja vettem a közeli Sparban kacsa combot... Jó, nem kellett volna, hazahoztam, kibontottam és olyan büdös volt, hogy a macskának sem kínáltam oda... Szóval ilyenkor kezdem megérteni a volt férjem miért volt olyan finnyás, "hogy még a kenyeret is megmosta..." Szóval, ma reggel vettem egy adag bacon szalonnát, meg virslit... Baszki a virsli 2500 Ft/ kilója, büdös volt... Még jó, hogy nem vettem csak három párat... Fúj, a gyomrom is kifordul így délután is, ha belegondolok, hogy majdnem megreggeliztem...

Heineken mizéria vagy mi a f@sz...

Már én sem tudok szótlanul elmenni kormányunk újabb hülyesége mellett, mert most nem tudom eldönteni, hogy szétröhögjem az agyam vagy eszeveszettül sírjak... A történet lényege a következő... Romániában a Csíki sört betiltották, mert hogy üvegre, címkére hasonlít... Na most ugyebár, aki már ivott valaha sört az biztos nem keveri össze a címkéket nem tudom a Román bírák miképpen, milyen szódásszifonon keresztül nézegetik pultokat, rekeszeket, üvegeket...

Na szóval a Román bíróság, szembe menve az Európai bírósággal, a Heinekennek adott igazat... És itt jómagyarok módjára, beszólt a Magyar parlament, mert ugye ilyenkor a székelyek is magyarok persze, hogy akkor bojkottot hirdetnek a Heineken vásárlására... Mi több, bosszúból parlament elé viszik a Heineken vörös csillagát, mint védjegyet, hogy az önkényuralmi jelkép nálunk, és betiltják... Na most ugyebár ezzel a vörös csillaggal már a mi parlamentünk kétszer állt a Strasbourgi bíróság előtt és mindkétszer veszített... De, hát úgy látszik magyar ember a saját kárán sem tanul, és nem ismerik azt a jó öreg mondást, "hogy, ha ketten mondják, hogy részeg vagy ideje aludni menni." Nem, hát természetesen harmadjára is az UNIÓ-ba visszük a vörös csillagot..., nagyon sok pénzt kidobva ezzel.. Az meg külön mementója a történetnek, hogy ekkora reklámot még kormányzati cég Magyarországon nem kapott! Amíg a Csíki sörről ez eddig nem is hallottam, (lelkem legyen rá, nem vagyok nagy sör ivó) Addig a Heineken gyakorlatilag folyamatosan ott van a címlapokon... Szóval, egy marketinges pedig tudja, hogy amiről beszélnek, az köztudatban van... A vörös csillag eltüntetésének jogosságáról beszélnek orrba-szájba, miközben a Heineken új terméket dob a piacra és még költenie se kell a reklámra, mert a magyar kormány elintézi neki ingyen... :D :D :D Az intelligensebbek azért vágják, hogy a Heineken a világpiacon 1864 óta létezik ezzel a márkajellel, Lenin pedig 1870-ben született, azaz a Heineken vörös csillaga semmiképpen nem lehet önkényuralmi jelkép... Na mindenesetre teljes szívemből remélem, ha engem egyszer megszopat valami multi, nem ezek állnak bosszút miattam...

Ma emberségből jelesre vizsgáztak a Dunántúli rendőrök....

Nem voltam ma jól délelőtt, volt egy céges vitám is, de ügyintézés miatt be kellett szaladnom az egyik közeli nagyvárosba... Gábor látva, hogy mérges vagyok, felajánlotta, hogy értem jönne... Fájt a fejem, meg amúgy is be kellett vásárolnom, így örültem, hogy ilyen segítőkész.... Rossz helyen állt meg, a zebra előtt vagy 3 méterre (5 méter a KRESZ szerint előírt) Mire visszaértünk a bankból, egy rendőrségi cetli fogadta a szélvédőn, hogy feljelentik... Felhívtam a Gyula barátomat és Ő mondta, hogy ez bizony 15.000 Ft-os parkolás lesz, meg 6 büntető pont.... Gáborral megbeszéltük, hogy bebattyogunk a közeli rendőrségre és elmondjuk, hogy igazából engem fuvarozott, én orvosilag stroke-os vagyok, és nem talált közelebbi pontot parkoláshoz, aztán a szerencsére bízzuk magunkat... Végül is nem hazudok semmit, ez az igazság... Na be is battyogtunk, de mire a rendőrségre értünk valóban meg is szédültem, hiszen még nem vagyok tényleg jól... Ott előadtuk a panaszunkat az ügyeletesnek, aki azt mondta mindjárt beszél a járőrökkel... Majd pár perc múlva közölte, hogy a járőrök jönnek be és beszélhetünk velük... Ott üldögélünk, amikor jött a fiatal rendőr és kérdezte. "Maguk parkoltak ott?" Mondtam, hogy igen, majd előadtam tényállásként (tetszik ez a szó a rendőr barátaim szokták használni. :D :D :D :D), Hogy ugye stroke-os vagyok és én voltam szállítva.... A fiatal rendőr nagyon normális volt, széttépte a feljelentést, és figyelmeztette a Gábort, úgyhogy megúszta a büntetést...

Ma van a tavasz első napja... :)

A mai nap-éj egyenlőség után hosszabbodnak a nappalok, tovább lesz világos... Virágoznak a fák, zöldell a rét, csicseregnek a madarak... Ilyenkor kell elültetni az első hagymát pl kb... Bagzanak a macskák is. :D :D :D A tavaszi zsongás mindenkire valamilyen hatással van, nekem virágba borult a szívem... Ez a kedvenc évszakom... Élvezzétek ti is, hiszen ilyenkor még nincs igazán meleg, de már nem is didergünk és lassan lekerülhetnek rólunk a kabátok...

Budakalász...ahogy mi szeretünk....

A telepen kezdtük meg az iskolát, még nem ismertük az ABC-t, de azt már tudtuk, hogy minden osztálytársunk ott lakik a közelünkben...:) Mara néni néhol megcibálta a fülünket, meg rendre nevelt minket... A szülők nem reklamáltak, amikor beírattak, tudták mire számíthatunk, erőteljes karokba kerültünk.. Az Orosz nyelvvel is még itt kezdtünk ismerkedni meg Anna Mihalovnával vagy kivel, aki megpróbálta nekünk lefektetni az alapokat... Több kevesebb sikerrel... Majd fölsőbe mi még átkerültünk a nagy iskolába, itt mindjárt sokkal többen lettünk, és döbbenten tapasztaltuk, hogy vándorolni kell majd... Na itt jött a fekete leves... Lia néni megtanította nekünk, hogy a kulcs nem csak a zárban, de a fejünkön is nagyszerűen koppan, ha nem megy a matek...:D :D :D Ugyanez igaz a krétára is... :D :D :D A Mócitól megtanultuk, hogy Kamcsatka nem egyenlő a vasmacskával, és gyenge kettessel úgy belénk verte a földrajzot, hogy ezzel már 5-ösre lehetett a középiskolában úgy érettségizni, hogy ki sem nyitottuk a könyvet... Akinek ment hármasra, az ma földrajz tanár... :D :D :D :D Mindenkit tanított a Móci, még a nagyanyáinkat is... :D :D :D A Csizmadia mindenki "kedvelt" fizikatanárja kísérletezni egy szemet sem, de ma is teljes áramtalanítást végzek, mielőtt kicserélek egy villanykörtét... :D :D :D Vagy inkább hívok egy szerelőt... :D :D A Kiss Máté nem tudjuk mit tanított, nálunk a fiúknak tesit egy ideig, de fellépett több-kevesebb sikerrel helyettes matek és magyar tanárként is, amikor nem volt állandó tanárunk... Állítólag ő is dobálózott, én erre nem emlékszem, de arra igen, hogy egyik osztálytársammal letörölte a táblát... :D :D :D :D A polgármester az a szomszédunk is, és mindenki ismeri... Mindannyian úsztunk az OMSZKI tóban, sőt a Luppán is... A Faluháznak nálunk még mindig ez a neve, igaz város vagyunk már régóta... Kalászinak hívjuk magunkat, de az, hogy nagykalászi, lenfonói vagy telepi, ez a bennfenteseknek lényeges... Ha becsöngetsz valahová, beengednek... Ismerjük a szomszédjainkat és köszönünk és beszélünk velük..) Budakalászt, a szüleink és nagyszüleink építették fel és tették olyan naggyá, amilyen most... Az orvosok ugyanazok, mint gyerekkorunkba, de mi ezt egyáltalán nem bánjuk, mert minket sokszor megmentettek... Szeretem azt a várost, még akkor is, ha ritkán látom, mivel oda születtem, egy kicsit mindig az otthonom... :)

Attilával felelevenítettük a múltat...

Szóval Attila megkérdezte. -Emlékszel még a limó porra? Még most is szeretem. :) -Én is szeretem, volt, hogy stikába vettem magamnak... :D :D Ő megcsinálta egyszer folyadéknak, állítólag ritka szar... :D :D :D Ki az aki megcsinálta rajta kívül? Mondom neki, -És a világítós labdára emlékszel? -Igen, na az nekem sosem volt, elköltöttem az árát limó porra...-válaszolta... Hát ettől besírtam, komolyan, világítós labdája mindenkinek volt, rajta kívül... :D :D :D Hogy a f@szba lehetett valaki ennyire beles, hogy a világítós labda árát limó porra költötte? :D :D :D Aztán én mindig azt hittem, hogy Ő általánosba Pestre járt, erre kiderült, hogy nem, odajárt, ahová én, csak azért nem láttam sosem az udvaron, mert pingpongozott mindig... -Ne b@sz, volt az udvaron pingpong asztal?-kérdeztem döbbenten. -Aha kettő is- közölte- a színpad mögött, még most is ott áll... :D :D Szóval egy suliba jártunk, de eszerint az udvar egyes területein én nem jártam 4 évig... :D :D :D

Újrakárpitozás után...

Az egyik tanulóm újrakárpitozta az ágyam, Meg teljesen felújította, kicserélte a fejtámaszt is... Ugye milyen szép lett? Több, mint 10 év után teljesen megújult az ágyam... Szétszedte és a már instabil lábakat is rendbe tette... :)Nem kapott szép bordó bőrt, ezért bézs színű lett, de gyönyörű... Nagyon boldog vagyok. :) Igazi ajándék nekem ez a hét. :) Ezzel az ággyal kezdtem el dolgozni... Minden vendégem és tanulóm ismeri... Volt, hogy megégettük, kiszakadt, de szét nem esett soha... Végig húztam-vontam többszörösen az országon, ő volt a kocsiban az állandó társam... Ez az ágy az első, amit beteszek a kocsiba, ha indulok valahová... Szóval itt van újra, megújulva... :)

Ha ezt most kihagytam volna, elveszítettem volna egy csodát az életemből... :)

"Találkozás egy régi szerelemmel... Találkozás egy régi szerelemmel, Nem tudni mért, de mindig megható… Idővel mindent másképp lát az ember, De az, hogy szép volt, nem vitatható. Hiába nézem ellenséges szemmel A változást, mi rajta látható. Az ember áll és megszólalni nem mer, Van szerelem, mely nem gyógyítható. Jöjj, néhány órás napsütés, Még kell, hogy egyszer együtt járjunk! Még vár a nagy beszélgetés, Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk. Jöjj, néhány órás napsütés, Sok régi témát megtalálunk. S a búcsú újra oly nehéz, Mint ahányszor idáig váltunk. Találkozás egy régi szerelemmel, Rossz randevú, De megbocsájtható. Egy torz mosollyal búcsút int az ember, Miközben érzi, sírni volna jó." Tegnap együtt töltöttem egy teljes napot az első szerelmemmel... Amolyan be nem teljesült, romantikus szerelem volt 25 éve a miénk... Ő volt az a srác, akit a szüleim szívesen láttak volna a családban... Ő volt az, aki mindig vigyázott rám, nagyobb fiú létére a barátjával... Reggel 8-ra ígérte magát,8.14-re sikerült is megérkeznie, amin én meg sem lepődtem, a pontosság sosem volta az erőssége... Hihetetlen volt ennyi idő után újra látni, átölelni... Olyan volt az egész nap, mintha nem is múlt volna el több, mint két évtized.... Zalaszántón a közérttel kezdtük a napot, miután bevásároltunk, piknikeztünk a sztúpa mellett. Majd felmentünk a Béke sztúpához. Közben megismertem a történetét..., miközben szertartásosan körbejártuk... :) Nagyon jó volt, maga a sztúpa, meg az együtt töltött idő már bearanyozta a napunkat... Senki nem volt közöttünk, csak ketten voltunk, ott és akkor senki más nem számított... Utána átmentünk a Tátika várhoz, na most ugyebár ott le kellett tenni az autót és gyalog föl a hegyre... Mivel, én még nem tudtam olyan gyorsan közlekedni és instabil voltam, az Attila, végig fogta a kezem és vigyázott rám.... De nagyon meredek volt, nagyon sokszor meg kellett állnunk, mert levegőért kapkodtam... Lassan haladtunk. Közben kielőzött minket egy túrázó idősebb hölgy is... Nagyon szerettem volna a látni a várat, és kb a hegy kétharmadáig sikerült is felmennem, de akkor volt egy rövid idő, amikor feladtam... Akkor jött visszafelé a hölgy, aki újabb energiát adott nekem, de még majdnem így is kevésnek bizonyult, hiszen még nem vagyok teljesen jól... És már csak pár méterre voltam a hegytetőtől, amikor majdnem megint feladtam, de az Attila tudta mennyire látni szeretném és mennyi küzdelem volt bennem, hogy felérjek, úgyhogy azt mondta... "-Innen, ha kell a hátamon is felviszlek, mert megérdemled, hogy lássad" Úgyhogy utolsó erőmet összeszedve, nagy segítséggel felkapaszkodtam a hegytetőre..., és egy gyönyörű látvány fogadott...-nagyon megérte... Közben beszélgettünk, felelevenítettük a múltat... Jót nevettünk azon, hogy tisztán emlékszik rá, hogy kiselőadást tartottam neki arról, hogy önző, mert nem volt tesója, és egyedüli gyerekként nem kellett kivel osztoznia a csokin... Így jutott, hogy anno nem adott a babgulyásából... :D :D :D :D :D Aztán előkerült egy másik régi emlék is, bevallottam neki, hogy annak idején, betörtem hozzájuk... Ez úgy esett, hogy mentem hazafelé és a rendőrök ott tébláboltak a házuk előtt... 10 perccel később kinézve még mindig ott voltak... Úgyhogy elmentem oda és megkérdeztem mi a baj, már csak azért, mert ugye Attilába és akkor szerelmes voltam, úgyhogy kíváncsi is voltam meg aggódtam is... Mondták a rendőrök, hogy a nagypapája meghalt a HÉV-en Pomáz és Budakalász között és azért jöttek, hogy értesítsék a családot, meg azonosításra be kell menni... De nem tudnak bemenni, csöngő meg vagy nem volt, vagy nem volt jó, de lehet nincs is otthon senki... Mondtam nekik, hogy akkor majd én értesítem a családot. Megkérdezték, hogy biztos, hogy értesítem őket. Mondtam, hogy igen, írják a le a mondandójukat, én pedig majd oda adom. Na így esett, hogy nálam volt a rossz hír... Később visszamentem, még mindig nem jött ki senki, de tudtam, hogy a nagymamának otthon kell lennie... Így beugrottam a kapun és vertem az ajtót... A mama kinyitotta, csodálkozott hogy kerültem oda, de én inkább a rossz hírt mondtam... Így esett, hogy utána órákig ültem Attiláéknál a konyhában és hallgattam az én nagy szerelmem családjának történetét és vártam haza őket a síró nagymamával...:) Az egész napos program koronázásaként egy királyi vacsorát fogyasztottunk Hévízen a Magyar Csárdában cigány zene mellett.. Már épp indulnánk hazafelé, amikor észrevettem, hogy a bal első izzó nem világít... :D Úgyhogy eltöltöttünk rövid másfél órát izzó cserével a sötétben... Úgyhogy este 10 lett, mire hazafuvarozott..., de addigra már nagyon fáradt voltam... :) Volt egy olyan randim, aminek 25 éve meg kellett volna történnie és ma házasok lennénk... De ezt a napot sosem felejtem el, köszönöm.... Az utóbbi években a tegnapi napom volt a legszebb... :)

Várom a masszőröm

Március 15

Emlékszem a régi rendszerben úttörő nyakkendőben álltunk ilyenkor a márciusi ifjak szobrai előtt... Szavaltunk, Szózatot, Himnuszt, Nemzeti dalt... Apáink ilyenkor kicsit jobban kihúzták magukat büszkeségeik láttán, mint három héttel később április 4.-én..., amikor kötelezően mosolyogni, integetni, és ünnepelni kellett, hogy az oroszok elfoglaltak minket... Még voltak a szülők között fiatal Leventék, akik emlékeztek ara az időre, amikor a Szovjet hadsereg megalázta, megerőszakolta anyáikat, a mi nagyanyáinkat, a "szabad rablás" fennkölt eszméire épülő kommunista pokol... Sok család ma is vérvonalban őriz egy-egy titkot, egy nagynéni, egy nagybácsi nem hasonlít a testvéreire, valahogy más... Most egy film is készült erről a történetről, ritka igazság, mert a történelmet ugyebár a győztes csapatok írják, és akkor az Oroszok a győztes fél volt.... Ajánlom figyelmetekbe "Az ártatlanok" című filmet... A 70 évig eltitkolt borzalomról, Kelet Európa megszállásáról és terrorizálásáról... A háború másik frontjáról, a szovjetek előrenyomulásáról, Kelet-Európa megszállásáról és terrorizálásáról kevés film született. A szovjetek és kommunista csatlósaik érthető okokból a dicső felszabadító hadsereg narratíváját erőltették. Öregeket, gyerekeket szerető katonákkal töltötték meg a filmeket. A Nyugat pedig nem sietett ezt az imázst megváltoztatni, végül is Sztálin szövetséges volt. A filmesek nem juthattak archívumokba, információjuk alig volt. Amikor az 1990-es rendszerváltozás után megnyitották a levéltárakat Kelet-Európában, a közhangulat azt diktálta, hogy előre, ne hátra tekintsünk. Így a szovjet csapatok civil áldozatairól ismét csak elfeledkeztek. Az ártatlanok (The Innocents, megtaláltam angolul. :) ), ami valós események alapján vitte vászonra egy lengyel apácakolostor kálváriáját, azt követően, hogy 1945-ben szovjet katonák öt napon át erőszakolták meg a nővéreket. Öreget, fiatalt egyaránt. Ma már szerencsére nincs ilyen, szabadságot élünk meg... Még emlékszem arra az időszakra, amikor nem lehetett banánt meg narancsot kapni... Mikor végre érkezett, akkor sorban álltunk érte hajnalban a Gabi zöldségesnél, és meg volt szabva mennyit lehet venni... És még zöld volt... A szekrény tetején érleltük... Na ehhez képest a mai zöldség és gyümölcsválaszték még a helyi kisboltban is bőséges... Emlékszem, egyszer apukám a munkahelyén kapott egy zsák banánt, tényleg nagy mennyiséget... Kivett belőle pár kilót, majd bevitte az iskolámba az osztályba és szétosztotta a gyerekek között... Volt aki akkor látott először ilyen finomságot... :) Szóval lehet szétfütyülni Magyarország Miniszterelnökének beszédét, nem őt, hanem nagyapáink dédapáink emlékét, az ünnepet gyalázva... Lehet az országot gyarmattá tenni trükkösen egyszerű szerződésekkel. (Paks II), nem kell hozzá idegen haderő, elég nekünk egy olyan beruházás, amit 100 évig nyögünk... Tökmindegy, hogy jobbra vagy balra fordítod a fejed, MINDENHOL az ország szégyeneit látod... Nem hinném, hogy ezért csináltak forradalmat dédapáink, hogy ezért haltak meg oly sokan... Ma ugyanolyan veszélyben van a sajtószabadság, a szabad gondolkodás mint anno 1848 márciusának idusán. (Megszűnt a népszabadság, az ilyen nagypofájú embereknek, mint én vagyok, megpróbálják befogni a száját...) Csak most nem egy külföldi elnyomó van jelen, hanem a saját belső mocskát nyögi az ország. Teljesen mindegy ki van hatalmon, Amikor a bal érvényesült jobban, autópályát építettünk méregdrágán, alagutat oda ahol három méteres domb volt, de komolyan földet kellett rá hordani. Meg négyes Metrót ami pont 10x került annyiba mint amennyiből meg lehetett volna csinálni. Most meg stadion formájában piramisokat húzunk fel a Fáraónak. Csak a személyek változnak, az elvtelenség nem. Nagyon remélem ma lesz annyi emberség ezekben a "Jómagyarokban", hogy észreveszik ez az ünnep mindenkié, nem politikai esemény, nem arra való, hogy nem létező előnyökhöz jussanak. Ez az ünnep a miénk és szeretnénk méltósággal megünnepelni. Felemelő pillanatokkal és büszkén kihúzott háttal, mint 30 egynéhány éve a szüleink, akik még nem is nagyon ünnepelhettek szabadon...

Hosszú idő után, először megyek kirándulni...

A második stroke-om óta először megyek kirándulni... Nagyon izgatott vagyok, mert még egy hosszabb sétánál is fulladok picit, de ezt már olyan rég tervezzük... A múltkor Veszprémben a Nórával is le kellett ülnünk pár percre, úgyhogy a kollégáim azonnal óva intettek... De ez nagyon fontos, önmagamnak is egy újabb mérföldkő, amit meg tudok csinálni... Mint tavaly a sümegi vár, na az igen, az számomra az első stroke után igazi kihívás volt, de teljesítettem... Sportosan öltözzél-hangzott el az utasítás a kollégámtól... Jó melegen-tette hozzá a másik... Innivalót vigyél rendesen-oktattak, mint valami gyereket... Úgyhogy mondtam az Attilának is, hogy én még befulladok egy hosszabb túrán... Azt mondta a sztúpáig kocsival fel tudunk menni, és vigyáz rám... Viszont a vár romhoz 1 kilométer a séta, de ezt csak akkor vállalja, ha jól érzem majd magam... :) Na márpedig a várat én meg fogom nézni, ha már ott vagyok. Azok a kedvenceim, tuti nem hagyom ki... :)

A délutáni öröm...

Csörög a telefon, nem ismerem a hívót, de nem meglepő, mert a legtöbb hívót nem ismerem... Felveszem, fiatalos férfi hang kedvesen beleszól... Engem keres, a leánykori nevemet, mondja rég beszéltünk Budakalászról... Még a nevét direkt nem mondja, kivár... Jár az agyam, a leánykori nevemet 12 éve nem mondják így ki,(még az Olivér is cég alapításnál az ügyvédnél szembesült a leánykori nevemmel) Ezenkívül azon gondolkodom, adtam-e fel hirdetést Budakalászra... A fiatalos hang várja, hogy felismerjem, de nem esik le, amikor bemutatkozik... Zs. Attila a gyerekkori szerelmem, és mit szólnék hozzá, ha csütörtökön reggel fél 8 és 8 között itt lenne értem és mennénk kirándulni? Egy pillanatig emésztem a döbbenetemet, mert bár tudtam, hogy előbb-utóbb fel fog hívni, meglepetésként ért a hívása... Persze, természetesen, ahogy valamelyik nap éreztem is, már igencsak rám fér a kirándulás és a beszélgetés egy régi baráttal... Jó lesz több évtized után újra látni valakit, aki olyan nagyon jó és kiegyensúlyozott ember, mint Ő....

Nabi Nabi egy fekete fiatalember...

Két éve ilyenkor a nagy menekülthullámban elveszítette a testvérét... Mi Ceglédről találtuk meg Debrecenben... Akkor találkoztunk vele először és utoljára, éhes volt, mi enni és inni adtunk neki, majd türelemre intettük, míg a nagy felfordulásban nyomára bukkanunk a testvérének... ismerősök lettünk a facebook-on. Néha rá ír és megkérdezi hogy vagyok én meg megtudom tőle, hogy dolgozik Németországban, már kint van a családja is. Ma is rám, írt, már egy ideje nem beszéltünk, mondtam neki, hogy örülök, hogy emlékszik rám. Azt mondta, sosem felejti el azt az angyalt, aki kinyújtotta a kezét felé, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. :)

Ez a fotó még ceglédi állomáson készült, szívesen emlékszem vissza rá, hiszen ezzel a képpel kerestük az országban, valamelyik fogadó állomáson fellelhető testvérét.

Látszik, hogy vidéken lakom... :D :D :D

Optikusnál üldögélve iszogatom a kávét és lebarteloztam vele egy piros szemüveget, amit hetek óta nézegetek... Igaz nem vagyok szemüveges, inkább olyan kamuszemüveges, mert jól áll, de egyébként, mióta a vérnyomásom rendben van, azóta az sem kell. De az a piros keret nagyon tetszik, Ő meg régóta gondolkodik, hogy nálam tanuljon, így kötöttem vele egy előnyös üzletet... Szóval üldögélek a kanapéján, és a szemüvegről beszélgetünk, mikor megérkezik a postás... Odaáll elém és felelősségre von, hogy " hol voltál pénteken?" Nézek kifelé a fejemből, miközben próbálom a kezében lévő buborékos levélkéken felfedezni a nevemet... Hoztál nekem valamit?-kérdezek vissza... Nem, pénteken az Optikának hoztam az egyik levelet, ma meg a másikat, de végigkopogtam az egész lakás ablakát, és nem jöttél ki... -Egyébként az ügyvédnél voltam, de bedobhattad volna a postaládába...-közlöm vele Elmegy, akkor esik le... Te, mi a f@sznak keresett ez engem, ha neked hozott levelet?-kérdezem az Optikust - Nem beszélve, tőled meg sem kérdezte, hogy nyitvatartási időben hol lófráltál pénteken, engem meg felelősségre vont a te hülye leveled miatt. :D :D :D :D

Ricsi a kollégám...

Ricsi a nagyszülői városunkból való, én oktattam anno, és amikor felszabadult egy hely, akkor állást ajánlottam neki... Nem indult gördülékenyen a kapcsolatunk, sokat vitáztunk, nem értett mindenben egyet velem, nyilván fiatal és másfajta életszemlélettel tekint a munka iránt is, mint más... De sokat köszönhetek neki, mert amikor a stroke-om volt minden nap, sőt napi kétszer is kimozgatta a jobb oldalamat... Neki köszönhetem, hogy egy éve túléltem a stroke-ot... Hideg volt a jobb kezem és jobb lábam, iszonyúan el voltak gémberedve, de ő jött rendíthetetlenül és hetekig minden nap dolgozott velem... Akkor történt benne valami változás... Azóta eltelt egy év, de nem vitázik velem, nem szól vissza, sőt bár próbáltam vele már többször is beállni egy-egy konfliktusba, válaszra sem méltatott... Akkor úgy megijedt valószínűleg, hogy meghalhattam volna, hogy azóta kerül minden vitát... Sőt, bármi van, esetleg a kollégák vitáznának valamin, akkor finoman, de mindig mellém áll... Tegnap a Kriszti ébresztett, hogy már megint nincsenek meg a bizik időben, és, hogy elege van már, hogy nyaggatják... Azt sem tudtam milyen bizikről beszél, hiszen az utolsó csoportja most lett leadva... Ricsi a szerkesztőnk is, hívom, hogy ugyan mond már meg mikor kaptad meg ezeket az adatokat, mert Kriszti reklamál, hogy még nincs kész, pedig állítólag már decemberben vizsgáztak... Nekem gyanús volt a történet, mert már januárban és februárban is volt bizi postázás, és a decemberiek rég megkapták már a januáriak is... Most épp a február végiek várják, de az a könyvkötőnél van és nincs elkésve... Ricsi utánanézett, hát február legvégén kapta meg az adatokat... És persze kiderült, hogy Kriszti elkésett az adatleadással... Amiről persze mi nem tudtunk, mert azt hittem a februáriakat adta le... Ezen Ricsi úgy felmérgesült, hogy délelőtt elment oktatni, és elfelejtette a tanfolyam díját begyűjteni... Este kérdezem mi volt, és akkor derült ki... Na mondom, Ricsi, mióta oktatunk ingyen? Akkor azt mondta, ne aggódjak, majd ő elintézi, úgyhogy hétfőn utalnak... Attilának mesélem a történetet, mondja, hogy "félhet szegény pára tőlem" Dehogy, egyébként nincs mitől félnie, sosem bántom, neki köszönhetem az életem, így nem veszekszem vele, meg egyébként senkivel sem... Pont a Kriszti mondta a múltkor, hogy "felhív már, hogy a hangomat is hallja már néha..." Na ilyet sem sűrűn hallani, hogy a kollegina felhívja a főnökét, hogy hallja a hangját... :D :D :D A Lilla is mindig hív, nem is értettem eddig, míg a Kriszti nem mondta, hogy mikor én írok nekik, akkor ők miért hívnak fel...

Veszprémben..., avagy ez nem egy olyan nagy város, hogy el lehetne tévedni...

Hát igen, ez a mondat, az ügyvédtől hangzott el... Nórikámmal taxival mentünk a városrészbe hozzá, majd vissza gyalog... Kemény 44 perc gyaloglás után visszafelé, még mindig ugyanabban a városrészben jártunk... Mondtam is, hogy basszus, ez az ügyvéd miről beszélt, már egész Veszprémet körbejártuk, de még mindig a Cholnoky városrészben vagyunk... A magas ház volt az irány, de sajnos, jó ideig nem is láttuk... Úgyhogy ennyit a nem egy nagy város Veszprémről... Aztán természetesen még a pályaudvar környékén is eltévedtünk... Álltunk a körforgalomnál, és azon filozofáltunk jobbra vagy balra kell menni... Persze még véletlenül sem jött arra egyetlen ember sem...

Visszatérve a tegnapi bejegyzésemhez...

Szóval, a mai nap különleges, ma írjuk alá, délben az új társasági szerződést... Ugyanis Paprikajancsi azt mondta, hogy amelyik cég 2017. március 15-ig nem tudja a törzstőkéjét 2,5 millió Ft-al megnövelni, az zárja is be a boltot... Úgyhogy nagyon sokan beadták a kulcsot emiatt... Ma, március 10.-e van, 5 nappal vagyunk a határidő előtt és a kollégáim az utóbbi három hétben vért izzadtak, mert nem tudták most akkor mi lesz... Nos, ma 12-kor megtörténik a törzstőke emelés, úgyhogy mindenkit megnyugtattam, változatlanul megy minden tovább... :) És most nagyon büszke vagyok magamra... Annak idején egy kimondhatatlan nevű fiatal lány elindult egy Pest megyei városkából, szülői támogatás nélkül, egyedül... Végigjárta a ranglétrát, dolgozott Mc-ben is, és több munkahelyen, közben tanult és tanult... A szülei régen azt mondták, "Egy dolgot nem vehetnek el tőled az életben, azt amit megtanulsz." Bár a szülei nem élhették meg, hogy felnőjön, a lány mindig emlékszik a szavaikra... Megfogadta a tanácsot, tanult, és tanult... És ma már ő tanít... Ma már megtanulták kimondani a nevét, sőt tisztelettel mondják a nevét... Ma már a neve fogalom egy szakirányú képzésnél, ma már a legjobb szállodák vezetői hozzá küldik az alkalmazottakat tanulni... Egy nő, aki szerény maradt, aki nem nagyzol, aki vendégül látja a barátait... Akit a kolléganői felhívnak, mert már régen hallották a hangját... Akiről azt mondja a fodrász, hogy nagyon-nagyon aranyos... Nos igen, ma egy nagy nap nekem, ma megújul a cégem, az a cég, aminek minden tanulója áldással beszél arról, hogy nálunk tanulhatott... Mi változik? Semmi, holnap ugyanúgy elindulunk az ország több pontjára, hogy átadjuk a tudásunkat. Holnap is mosolygunk, hogy dolgozhatunk, de ma déltől a mi cégünk megerősödve áll, miközben rengetegen feladták... Büszke vagyok, mert egy egyszerű lány megmutatta, hogy egyedül is képes bármire...

Az irigyeknek...

Szóval, megkaptam párszor már, hogy én nagyon sokat utazgatom, meg nagyon sokat nem csinálok semmit... Sőt tegnap egy kedves barátomnak szóltak be, hogy állandóan a Tiszán ül és horgászik... (valóban évi száz napot pihen legalább) De tovább megyek, én évi 200 napot nem csinálok semmit, csak pihenek... Csakhogy amíg ti ráértek velünk foglalkozni, addig nem gondoltok bele, hogy mi mindketten már alkottunk valami nagyot... Kigondoltam egy oktatási tervet, bátor voltam, bíztam önmagamban és belevágtam... Ma sorban állnak Magyarországon is és külföldön is a legjobb wellness szállodák a tanulóinkért. Négy éve egyedül vágtam bele, az ismeretlenbe, dolgoztam látástól-vakulásig, éjszakánként, ha elfáradtam, egy-egy órára benzinkutak parkolójában szundítottam, mert másik városba reggelre oda kellett érnem. Volt olyan. hogy pénteken elindultam Marcaliba és vasárnap Nyíregyházáról mentem hazafelé... És közben még két városban is dolgoztam... Ma már nincs így, ma már többen segítenek... Olyan emberek, akik hittek nekem, akik elsőre elhitték nekem, hogy leírtam valamit és működni fog... Működni fog, mondtam, mert én hiszek benne... És működik, azóta is, töretlenül. Sőt a Gáborral társuláson dolgozunk, mármint egy üzleten Balatonfűzfőn, és 50-50% részesedéssel egy új lábon. De minden vita nélkül úgy, hogy én céget adom hozzá, ő meg a munkát... Ja, hogy megint nem csinálok semmit? Valóban, tényleg nem, de odaállok mögé egy névvel, és egy szakmai ismerettel... Persze nyilván, ha többet dolgoznék, többet is keresnék... Valóban? Hogy is élitek az életeteket? Hajnalban keltek, késő este érkeztek, semmire nincs időtök, egymásra sem? Mire gyűjtötök? A gyerekeknek? Ma már nem az a világ van, hogy hajnaltól-vakulásig kell harácsolni, MINDENKINEK van lehetősége jobbra... Hát a gyerekeknek nem a sok szarra van szükségük, hanem inkább szülőkre, meg arra, hogy foglalkozzanak velük. Azt gondoljátok a gyerek szeretete megvásárolható? Vagy az idejük? Úgy felnőnek, hogy észre sem veszitek, ott sem vagytok mellettük és utána már késő ezen gondolkodni... Arra nincs időtök, hogy megtanítsátok a mai gyerekeket köszönni, akkor mire vagytok olyan büszkék, hogy jó szülő stb? Visszatérve kedves barátomhoz, Ő hasonló hittel indult anno, mint én... Nem volt diplomája, csak egy jó szakmája... Csinált egy hordozható kemencét, amiben nyáron finomságokat, sült malacot, sütit, stb lehet csinálni... Majd eladta... Ugrottak rá, és akkor úgy döntött, kemencéket fog csinálni... És azóta otthon hátul a fészerben kerti mobilkemencéket gyárt... Akkora sikerrel, hogy nem győzi a megrendeléseket teljesíteni... És igen, egy kemencét egy hétig csinál, majd az árából egy hónapig simán megél... Levédette, megkapta rá a Magyar Kézműves Díjat... Nos, lehet ezen gondolkodni, sima lakatosként kezdte és ma nemzetközi hírű a terméke... És mindezt otthon a fészerben... Senki nem mondta, hogy nem lehet megcsinálni... Meg lehet, csak hinni kell benne, a saját bőrömön tudom, hogy működik... Csak el kell hinni, hogy képesek vagyunk egy jobb életre és jön a segítség is hozzá... A kollégáim hittek bennem, én pedig segítettem nekik... Ma pedig már rengetegen hisznek bennem... Hiszek benne, hogy nektek is működne, csak irigykedés helyett inkább használni kéne a lehetőséget...

A mozzarella sajt...

A kedvencem, imádom. :) Bármikor meg tudom enni reggelire, paradicsommal... Jobban mondva, megenném, csakhogy ebben a városkának nevezett faluban, nem lehet kapni... Mikor ide költöztem, akkor még fellehető volt néhány zacskó belőle, általában egyből meg is vettem az összeset, de már hónapok óta nincs...Már szóltam, hogy ugyan hozzanak már, hoztak is szeletelős tömbsajtot belőle... Majd szólnak is, hogy hoztak nekem sajtot... Elmondom többször, hogy tök jó, de én nem azt szeretem, hanem a zacskós fajtát, de valahogy nem sikerült eddig még eljutni addig, hogy valóban azt is hozzanak... Így, ha beszabadulok egy nagyobb városba, mindig mozzarella sajt beszerző körútra megyek... De most már egy ideje itt dolgozom, mert itt alakultak ki csoportjaim, így nem nagyon megyek a "városon" kívülre. Úgyhogy ma megkértem az Optikust, hogy ugyan, ha már úgyis boltba megy, esetleg Veszprémbe, akkor szerezzen már be nekem egy jó adag sajtot... Az már más kérdés, hogy ebben a kisvárosban, a boltban két teljes sor bio kaja van... Már nem azért, de ennek a városnak egy jó része roma, többnyire a földrengés után felépített házakban élnek..., előtte csórók voltak, mint a templom egere... Szóval elképzelhető, hogy ezek az emberek a családi-pótlékot bio kajára költik, hogy ekkora mennyiségben kell porosodnia a városka egyetlen nagyobb boltjában, és mozzarella sajtra, ami meg azonnal elfogy, nincs szükség?

A fogyasztó cellulitist masszázs nem a barátom...

Ennek ellenére, hogy ennyire nem szeretem oktatni sem, sokan megvették mostanában a Dunántúlon... Így nagy dérrel-durral, rendesen húzogatva a számat, adogattam az anyagot... Nem szívesen, mindenkit próbáltam lebeszélni róla, hogy elég fájdalmas, nem annyira jó az, de a nők hiúak, így nem mindig jártam sikerrel... Pedig van két kiegészítő képzésünk, ami viszont a kedvenceim, a ránctalanító arcmasszázs és a talpmasszázs... Na, van a mi rajongásig szeretett és megbecsült szerkesztőnk a Ricsi... Nagyon sokat köszönhetek neki, nagyjából az életemet, mert egy éve ő rántott ki a stroke-ból... Szóval Ricsi önálló kezet kap a szerkesztéseknél, a marketing tudását bevetve ős csinálja a hirdetéseink többségét... Elég jól el szokta találni, hogy most mit is kell ajándékba adnunk, mivel kampányoljunk... És ma átküldte a márciusi adagot... Kiderült, hogy a fogyasztó cellulitis masszázst adjuk ajándékba minden fő képzésünk mellé... Na basszus, azért jó lett volna, ha kivételesen erre rákérdez, lehet kib@szásból választotta nekem ezt, mert tudta mennyire utálom... Felhívtam, hogy elmondjam, de nem érezte rosszul magát, szerinte hamarosan itt a strand szezon, úgyhogy mindent bele...

Benzinkút...ismerős meséli a történteket...ez azért erősen űbereli nálam a szaró szobát...

Szóval két roma nő kiszáll egy Merciből és beszaladnak a benzinkútra... Nekik pisilnijük kell! A kutas közli velük, hogy kúton nincs WC a szomszéd kúton van, meg a mellettük lévő Tescoba... Nekik márpedig ott kell pisilni... Nincs WC-nk, pár méterre van a Tesco, ott el tudják végezni a dolgukat... Erre a két nő odament a shopban az újságos standos állványhoz, levették a bugyijukat és hugyoztak... A benzinkutasok döbbenten nézték az eseményeket, kamerafelvétel is készült minderről... Megnéztem volna este a remittendás összesítést, mikor lehugyozták az újságokat...

A masszázs ágy... és mindig vannak csodák

Már húzom egy ideje, hogy új ágyat vegyek, mert már az enyém nagyon leamortizálódott, de egy jobb minőségű ágy 100 ezer Ft körül van... Nem mindegy milyen a terhelése, összerakása, felfüggesztése, stb, és ugyebár nekem nem csak a páciens súlyát kell elbírnia az ágynak, hanem az én súlyomat is mellette, illetve, erőteljes nyomást is... Már nézegetem egy ideje az ágyakat, mert az enyémből már egy-két csavar kiesett, a bőr felrepedt, stb, de mikor befektet az ember, olyan, mintha a fogát húzzák, nem beszélve, azért az én ágyam már több, mint egy évtizedes, és bár már látszik, hogy megviselt, még mindig jobban bírja, mint a legtöbb zsír új... Szóval sajnálnám kidobni.... Na az egyik tanulómról tegnap kiderült, hogy egyébként asztalos és kárpitos... Ez ott derült ki, hogy az ágyakról beszélgettünk, mikor közölte, hogy egyébként nincs ennek semmi baja, csak újra kell húzni.. Mondta is, hogy jövőhét szombaton elviszi és újra húzza, majd következő szombaton visszahozza és lesz egy zsír új ágyam... És mindezt teljesen ingyen... Néztem nagyokat, de mondta, hogy egyáltalán nem probléma, a héten beszerzi hozzá a bőrt, felírta a méreteit is... Ja, és még ki is választhattam a színét. Bordó lesz, mert az a kedvenc színem... :)

És a heti boldogság pillanataim...

Megkérdeztük a tavaly nálunk végzett tanulóinktól, hogy mondják el véleményüket az oktatásunkról, mit csinálunk rosszul mi az, amin változtatnának... Néha, évente kb, közvélemény-kutatást szoktunk tartani... Igazából tanulni szeretnénk a hibáinkból, meg javítani a tanfolyamainkon... Nos, egyetlen negatív vélemény sem érkezett, sőt olyan lelkesedéssel dicsértek minket, hogy betettem a weboldalunk referenciájába. Komolyan, őket olvasva, még nekem is kedvem támadt nálunk tanulni... Pedig nem vagyunk tökéletesek, sőt a magam részéről, tudom mennyi mindent elbaltázok... De eszerint a céget mégis sikerül a helyes medereben tartanom és jól csinálnunk... :) Mikor megalapítottam a céget, csak abban voltam biztos, milyen vezető nem akarok lenni... Volt előttem jó és rossz példa is, és tudtam, hogy mikor volt az, hogy egész nap gyomorgörcsöm volt a főnököm hülyeségeitől... Tudtam, hogy én ilyen nem leszek... Azt nem tudtam milyen leszek, de keményen tartottam magam ahhoz, hogy MINDIG normális hangot engedjek meg, kérjek és ne utasítsak, megköszönjem és sose felejtkezzek el a dicséretről... Persze így is előfordul, hogy közbe kell lépnem esetekben, de mindig privátba teszem, és mindig megfelelő tisztelettel... Hogy milyen vezetővé váltam? Nos ezt nem tudom megítélni, de a kollégák évek óta a kollégák, többen a legelejétől,és nem szándékoznak lelépni... Néha én megválok egy-két embertől, aki nem vált be, de az alap csapat ugyanaz... És a mai pillanat... Mostanában kevesebb csoportot vállalok, mert a kollégák féltenek, így sokat levesznek rólam... De ma érkezett két hölgy meg egy fiatalember a közeli falukból oktatásra hozzám... Nem ismertem őket, telefonon jelentkeztek, a két hölgyet a fodrászom ajánlotta... Mivel ismeretlen voltam számukra, a Beát, a fodrászt faggatták, hogy ki is vagyok, milyen... És a fodrászom szó szerint azt mondta rólam... "Egy tündér, nagyon-nagyon aranyos. Kicsit túlhajtja magát, de állandóan mosolyog és pozitív személy." Úgyhogy egy ilyen ajánlással érkeztek hozzám... :)

És még egy, mondjuk efelett napokig nem tudtam magamhoz térni...

Tavaly kilakoltattak itt a közelben egy roma családot... Átellenben laktak egy kis házban 38-an... Aztán tegnap az egyik rendőr jóvoltából, aki a kolléganőjével úgy döntött sztoriznak kicsit, elmesélték, hogy mit tapasztaltak náluk a kilakoltatáskor.... Képzeljétek el, szaró szobát csináltak az amúgy is kis ház egyik szobájából.... Jól olvastátok (én sem hallottam még ilyet) a szobába jártak be szarni a romák... És amikor már nagyon sok volt, nemes egyszerűséggel, átlapátolták a szomszédba..... :D :D :D Mert nem elég, hogy nem volt a házban WC, de még egy pottyantóst is derogált nekik felállítani a kert végébe... Na ezek után, nem próbálom meg elképzelni, mi lehet a másik átellenben lévő családnál, ahol szintén laknak vagy 30-an és olyan büdösek, hogy, ha meglátom, hogy bent van valamelyik a boltba, inkább visszamegyek két óra múlva, addig sikerül kiszellőztetni utánuk... Komolyan, ezeknek nincs igényük normális életre?

Akkor az ehavi történet...

Igazából nem teljesen az enyém, de leírom, mert tanulságos.... Hozzáteszem nem lesz humoros, úgyhogy, aki valami viccesre számít, az görgessen is tovább.... Szóval kollégámmal Tamásiból hazajöttünk két hete csütörtökön... Nem voltam amúgy sem jól, így megkértem a Gábort, kísérjen át a boltba és cipelje haza a cuccomat... Zárás előtt nem sokkal (7 körül végeztünk), majd invitáltam egy könnyű vacsorára, ha már segített, de visszautasított, mondván megy haza... Útközben megállt a város szélén lévő benzinkúton tankolni, ahol is odafutott hozzá egy leányzó, hogy eltévedt, nem tudja merre a buszmegálló, és nem vinné-e el Veszprémbe... Nem teljesen Veszprémbe ment, de a Gábornak is két gyereke van, megszánta a leányzót, azt hitte egy 16 éves csitri, ne bolyongjon ott a sötétben egyedül. Azért a benzinkutasnak szólt, hogy jegyezze meg a rendszámát, mert sosem lehet tudni, idegen, stb, hátha pár méterrel arrébb lecsapják.... Na, semmi ilyen nem történt, útközben kiderült, hogy a Gábornak rossza a látása, mert egy 22 éves roma lányt vett föl. Megkérdezték egymás nevét, majd a Gábor kitette a veszprémi busz pályaudvaron. Mivel a leányzó azt mondta Nagyvázsonyba megy, a Gábor meg elhitte a meséjét, hogy eltévedt szerencsétlen és nem ismeri a környéket, még buszt is keresett neki a pályaudvaron... Este hazaért, gondolta ráír a facen, hogy odaért-e Nagyvázsonyba? Na és innentől kezdődött Gáborunk pokoli hétvégéje... Az üzenetre a lány roma élettársa válaszolt, majd az anyósa meg az apja meg az apósa, és elkezdték hívogatni... Ugyanis a leányról kiderült, hogy megszökött otthonról és a családja égre-földre kereste, és lassan a Gáborra már olyan nyomást gyakoroltak, mintha Ő lenne a leányrabló... Közben elkezdtem nyomozni, mert itt a faluban már többen ismerték a családot, és kiderült, hogy a leánynak nem ez volt az első szökése, már többször otthagyta a gyerekét, aztán elment, mert hajtotta a vére... Közben persze eltűnt személyként is kereste a családja... Már féltettem a Gábort, így megkérdeztem a rendőr barátokat mit tegyünk. És ők azt mondták, hogy irány a kapitányság, tegyen vallomást, kérje az adatai titkosítását és tisztázza magát hivatalosan. Így tegnap elkísértem kollégámat a várpalotai kapitányságra... Azóta persze a facebook-ról megtudtuk, a hölgy előkerült és jól van... Mindenesetre ezentúl a Gábor kétszer meggondolja, hogy felvegyen-e valakit útközben...

Tavaszi zsongás...

Ezt a címet még középiskolás koromban mondták a koleszba, amikor kirándulni mentünk... Nos...valóban... Életem első és viszonzatlan szerelme meghívott még február közepén egy kirándulásra... Azt mondta egy reggel, hogy előző este nagyon sok szeretettel gondolt rám, majd ugyanolyan szeretettel a békesztúpára , és úgy döntött, elvisz megnézni... De, ha már ott vagyunk, meglátogatjuk a várromot is Zalaszántón... Először csak néztem pár pillanatig, majd igent mondtam, OK, mehetünk... Úgyhogy március 15.-e után iránya zalaszántói békesztúpa... :) Kíváncsi vagyok milyen lehet 26 év után újra találkozni és átölelni valakit, akibe gyerekkoromban olyan mélyen szerelmes voltam... :) Olyan vagyok, mint az első szerelmes, már március van, rengeteg dolgom van, hiszen a KFT törzstőkéjét is emelni kell, stb, dolgozom is, de számolom a napokat, hogy mikor találkozunk... Már többször elképzeltem mibe öltözök, igazán szép szeretnék lenni a szemében... Bár megjegyzem, tavaly, mikor a Balázzsal találkoztam a kávézóban Cegléden, akkor Ő azt mondta, semmit nem változtam, úgy felismert, mintha nem fogott volna rajtam az idő... Szóval bármi lehet, bárhogy is végződhet az életemben a március, már most csodálatos, hiszen egyfajta örömmámorban úszom, hogy találkozom Attilával, a gyerekkori barátommal és szerelmemmel... Szép hétvégét és szép hónapot mindenkinek. :)