Sok jó és rossz élményen vagyok túl már egy csodás házasságon, egy szörnyű váláson, az utóbbi évben ilyen-olyan felszínes, vagy kicsit mélyebb kapcsolatokon, de valahogy nem találom a helyem…
És néhány napja megismertem… Nem tudom mi az ami vonz benne, de egyszerűen nem tudok senkire és semmi másra gondolni, mióta találkoztunk… Itt állok autóvásárlás előtt, de az agyam egészen másra koncentrál, és ahelyett, hogy a hirdetéseket nézegetném rá gondolok… Ösztönösen érzem, vele tudnék élni. Fantasztikus szerető, nem önző az ágyban, és bár még alig ismerem úgy érzem nagyon sok mindenben azt az értékrendet képviseli, amit én. Amikor hozzám ért, a testem ösztönösen reagált rá, vágytam rá, és remegtem a gyönyörtől utána. Jó volt mellette elaludni, és amikor éjjel felébredtem mellette, és ráterítettem a takarót, az volt a gondolatom, hozzá haza tudnék érkezni… (4 éve alszom egy kispárnán éjjelente, melyet a srác elcsaklizott tőlem az ágyban. Mikor észrevettem eszembe sem jutott elvenni tőle, mosolyogtam egyet, majd kerestem egy másik párnát, pedig lehet ebben eddig mindig önző voltam.) Azaz ha mellettem lenne, akkor az nemcsak biztonság lenne, hanem egyfajta megérkezés is… Nem tudom lesz-e folytatása, de azt tudom, ezt az embert örökre magamba zártam, mert sosem hittem volna, hogy valaha még egyszer ezt meg fogom érezni, a házasságom biztonsága után. Ha folytatódik egy álom beteljesülése lehet..., és az álom beteljesülése mindig nagyon jó. Bármi lesz is, köszönöm neki, mert a sok rossz tapasztalat után mutatott egy olyat, amiért érdemes elhinni, hogy létezik még ilyen férfi ebben a világban, ahol ma mindenki önző és magával foglalkozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése