Valaki azt mondta nekem, képzeljem el és olyan lesz. A folytonos nyaggatások miatt egy reggel azzal a tudattal keltem, hogy ma megveszem a házamat. Igazából csak azt tudtam, hogy milyennek képzelem az otthonom, azt sem tudtam, hogy hol lesz.
Az első elképzelésem arról szólt, hogy Szegedre megyek lakni. Szegedre, mert imádom a kajak-kenut nézni és, akkor kimennék minden versenyt megnézni.:) Órákig nézegettem a Szegedi ingatlanokat, de olyan bonyolult abban a kisvárosban a lakásbérleti jogok miatt ingatlant venni, hogy néhány óra keresgélés után úgy döntöttem, oda nem megyek. Akkor jött a képbe, hogy esetlegesen Pest megyében maradjak. Elővettem a Pest megyei térképet becsuktam a szemem és ráböktem. Cegléd volt az ujjam alatt. Mintegy útmutatás, döntöttem, megyek Ceglédre. Életemben nem jártam még ebben kisvárosban, tudtam minden vonat megáll ott, nagyon rossz nem történhet velem. 2008 október 5.e reggel 10 óra körül járt az idő. Beírtam az internetes keresőbe, hogy Ceglédi ingatlan eladó, majd keresés. A legelső hirdetés a házam volt. Olyan jól nézett ki a fotókon, hogy egyből beleszerettem, bár még megnéztem utána több száz hirdetést, mindig visszatértem. Tudtam, ha élőben is olyan, mint a képeken, akkor megveszem… Még akkor telefonáltam az ingatlanosnak, aki hirdeti, hogy másnap reggel 10-kor én ott leszek. Ő egyből megadta a tulajnak a számát, akivel közöltem ne csináljon másnap reggel programot… Hívtam Zsolti barátomat, hogy mit csinál másnap.
Ágikám, természetesen, azt amire megkérsz. -jött a válasz.
Akkor megkérlek, vigyél el Ceglédre házat venni.
Egy pillanatig döbbent csönd, majd jött a beleegyezés, Zsoltira mindig lehet számítani.:)
Másnap reggel fél nyolckor Zsolti barátom csöngetett nálam, hogy induljunk. Már az autóban mondtam neki, hogy én ezt megveszem, de jelentősen alkudni fogok belőle. Nem is láttad még, mondta Ő, de velem akkor nem lehetett beszélni. Közben tárcsáztam a helyi yard-ot és érdeklődtem az ügyeletestől a városrésszel kapcsolatban, ahol azt a megnyugtató választ, kaptam, hogy a ház, amit szeretnék jó helyen van. Kis bolyongás után, meg Zsolti csipogó GPS-e mellett érkeztünk az alföldi kisvárosba. Útközben a találkozóhelyen csatlakozott hozzánk az ingatlanközvetítő, aki elnavigált a házig. Mikor Zsolti lefékezett, kiugrottam és a teraszon álldogáló tulajdonos mellett elviharzottam, berontottam és körbeszaladtam a házon. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotókon. Csak csodáltam, egyszerűen abban pillanatban tudtam, ez lesz az otthonom. Mikor kinézegettem magam visszabattyogtam a tulajdonoshoz és közöltem vele, én ezt megveszem, de nem adok érte annyit, amennyit kér. Mondtam neki, adhatja a hirdetett áron, még hirdetheti másfél évig, és talál egy vevőt, aki hitelre megveszi, vagy nekem olcsóbban odaadja és akkor 3 napon belül a számláján lesz a pénz. Az eladó nem sokat gondolkodott, belement az alkuba, így akkor kötöttünk egy előszerződést, ahol letettem a hirdetés levételére 100.000 Ft-ot. Zsolti barátommal csak csodálkoztunk, hogy lehetett ennyiért így megkapni az ingatlant, és erre a mai napig keresem a választ…És itt kezdődött arra a napra a kálváriánk, mert be kellett szerezni az adásvételhez különböző iratokat, igazolásokat, és reggeltől-késő délutánig, Cegléd és Nagykőrös között rohangáltunk, majd délután 4-kor fáradtan indultunk haza, és Pilisnél jártunk már, amikor utánunk telefonáltak, hogy hiányzik egy irat. Zsoltira csak néztem, de tudtam miattam onnan is visszafordul, így mentünk újra Ceglédre, aznap tucatjára, hogy beszerezzük az utolsó aláírást is.:) Csütörtökön a z eladó érkezett a Nyugatiba és ügyvédem előtt megkötöttük az adásvételi szerződést. Így tulajdonosává váltam álmaim meseházának.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése