Szomszédok II

Jó néhány helyre költöztem már: egyedül vagy vőlegénnyel, férjjel , hátizsákkal vagy kamionnal, nyúlfarknyi időre vagy egy-két évtizedre. Laktam nagy családi házban, másikban, és gangos budapesti bérházban. Szomszédjaim pedig mindenhol voltak, vannak és lesznek. Sovány vigasz, hogy mindeközben én is a szomszédja voltam, vagyok és leszek másoknak, és az sem lehet kispálya.
Volt idő, amikor csak úgy hűbelebalázs módjára választottunk új lakhelyet. A kiszemelt lakást persze alaposan becserkésztük, felmértük padlótól mennyezetig, nagyjából számot vetettünk a ránk háruló költségekkel, égnek emelt pillantással mormoltunk az OTP-hez egy imát, aztán hívtunk egy teherautót, és irány az új kégli.

Nos, ezek a boldog idők elmúltak: ma már mindennél fontosabb, hogy feltérképezzük a szomszéd-fölhozatalt. Szerteágazó, több évtizedes tapasztalataim szerint ugyanis a szomszédot pénztártól való távozás után teljességgel lehetetlen kicserélni.

Csilla nénit például nem akármilyen fából faragták a gangos belvárosi bérházban. Lihegve küzdöttünk fölfelé a másodikra – testvérek között is megfelel ötödiknek félemelettel, négyhúszas belmagassággal –, több ezer kötetnyi könyvvel megrakott banános dobozokkal; a lift nincs. Úgy a huszadik fordulónál az elsőn elénk pattant Csilla néni– Maga az új lakó? Fapapaucsban?! Nehogy azt higgye, hogy ma még nem jelentem fel! – Na, kb ennyi is lett a kapcsolatunk az elkövetkezendő 10 évre, mindenért piszkált,a macskám rendesen rettegett tőle.
És most itt vagyok Cegléden, álmaim házában, és a szomszédjaim, Szilágyi úr kivételével imádnak.
Szilágyi úrral a konfliktusunk a következőképpen alakult.
Mikor ideköltöztem nem érkezett még meg a fám, ezért 3 napig tőle kértem tűzifát, majd felajánlottam, hogy utána 3 napig az enyémből tüzelhetnek. Így is volt. Karácsonykor még vittem nekik egy adag töltött káposztát is.
A lényeg februárt írunk, épp hordom be az aznapi tüzelőt, mikor szomszédom közli, hogy hozassak neki 20 mázsa fát. Kérdezem, ugyan miért hozassak neki fát? Mert elloptam a tüzelőjét. Nézek rá értetlenül, mi a fenéről beszél, csak 40 mázsa fát hozattam ki ebben az évben és cserépkályha kandallóm van, ami köztudott nagyon jól tartja a meleget. Szilágyi úr közölte, hogy tuti tőle lopom a fát, mert nekem nem fogy úgy, mint az övé. Kioktatom, hogy ez azért van, mert neki vaskályhája van, amit tömni kell folyamatosan, hogy meleg legyen. Majd közli, hogy a kandalló tisztító szettemet is tőle loptam, és adjam neki vissza. Kérdezem, mi a fenéért lenne az övé a szett, mikor nincs is kandallója, meg az árcímke is rajta van, hogy a helyi gazdaboltba vettem. Néhány héttel később előáll, hogy adjam vissza a fűnyíróját. Megint értetlenül nézek, a fűnyírót, még Budakalászról hoztam, mi a fenéről beszél. Majd nem sokkal később feljelentett, hogy elloptam a biciklijét, meg megmérgeztem a kutyáját. Egy idő után megelégelve a kedves szomszédot, közöltem vele, hogy ha nem hagyja abba, feljelentem becsületsértésért, mert nézzen már körül mennyivel magasabb életszínvonalon élek, megvettem már a házamat, ellenben vele, mert ő az eladójának a mai napig nem fizetett, stb.
De tegnap éjjel volt a csúcs. Egy sráccal megbeszéltük, lejön hozzám és borozunk A TERASZOMON. Alig néhány perc múlva Szilágyi úr jön magából kikelve, hogy nem tud aludni tőlünk. Na, nekem sem kellett több, közöltem vele, hogy én már házon és telken belül vagyok, jelenleg neki az ingatlanhoz semmi köze, de ha így halad nem is lesz, mert nem írom alá az elővásárlási jogomról való lemondást, meg a telekmegosztást neki. Neki véleményem szerint még nagyon csöndbe kéne maradnia, mert sok múlhat az aláírásomon, és nekem ilyen szomszéd nem kell. Különben sem rendszeres, hogy éjszaka kint lennék, de ahhoz sem lenne semmi köze, ha így lenne, és az elmúlt fél évben ez lett volna az első alkalom. Meg még hozzátettem azt is, hogy hajnali 5 kor mikor járatja a motorját, az engem is baromira zavar, és mégsem szóltam eddig egy árva szót sem. De Isten nem ver bottal, tartja a mondás, ma kikapcsolták a vizét, mert tartozása van, én pedig végignéztem.:)