2009. július 8., szerda

Az új életem eddigi legrosszabb hete.

Nem tudom, ezt lehet-e felül űberelni.
Egy hétfő hajnalban arra ébredtem, hogy zörög valami a nappalimban. Először azt gondoltam a macskám az, hiszen ilyenkor szokott mászkálni, zörögni, de így félkómás állapotban is lenéztem az ágyról. A macska a hálószoba ajtajában állt és a nappaliban továbbra is zörgött valami. Még ebben a reggeli kómás állapotomban is elég gyorsan kapcsoltam, hogy ez akkor valaki idegen lehet…
Kiugrottam az ágyból, és üvöltöttem, hogy valaki van a lakásban. Nem tudom a hang tulajdonképpen kinek szólt, a betörőnek vagy a szomszédnak, mindenesetre ennek köszönhetően a betörőm elmenekült, visszahajítva a lap-topomat a nappali rekamiéra. Hívtam a helyi rendőrséget, ahonnan kijött két anyámasszony katonája és nem tudták eldönteni mit is csináljanak. Hisz alapvetően csak a zárt ajtón keresztül jutott be a betörő a lakásba, igaz megfogott mindent, míg a gépig eljutott, stb… Valószínűleg emberünk nem lehetett épp gyakorlott tolvaj, mert felébresztett…, mindenesetre a yard éber őrei további intézkedés nélkül távoztak, ügyeletes tisztük tanácsára… Később szétnézve észrevettük, hogy igazából régóta figyelhettek, mert az ablakom fel volt téglával rakva, hogy beláthassanak. Még ezt sem a rendőrök vették észre…
Még akkor reggel elindultam, hogy keresek egy asztalost és megnehezítem a legközelebbi bejutását, sikerült is felszereltetnem egy másik ajtót ideiglenesen, és beszereztem némi függönyt is. Majd a félkész beszerelésnél lelépett az asztalosom, legalábbis eltűnt a megbízható szakember a pénzem nagy részével. Hazahoztam a függönyöket, és kiderült, 10 centivel rövidebbek, úgyhogy egy ügyes húzással meghosszabbítottam és még látványosabb is lett.
Az asztalos több napi reménytelen hívogatása után, másik asztalos felé kellett néznem. Csütörtökön este megpróbálom bekapcsolni a lap-topomat, és semmi, csak a nagy kékség. Többszöri próbálkozásra sem sikerül. Hívom másnap a HP-t mert még garanciális, és a HP azzal reklámozza magát, hogy bejelentés után másnap elviszik,és 5 napon belül javítva visszahozzák. Bejelentés pénteken, hétfőre kértek is egy szállítást az egyik futárszolgálattól, megbeszéljük hétfőn délelőtt jön érte. Hétfőn egész nap, sehol senki, a lakásomból nem tudok kimozdulni, mert az asztalos jóvoltából nem bezárható. Kedden hívom a Hp-t, majd a futárt, és közli, hogy elfelejtette, de másnap jön. Másnap szintén nem érkezik meg. Megint lefolytatok egy beszélgetést a futárral, mert az mégsem állapot, hogy annyi dolgom mellett őt várom. Megígéri, hogy csütörtökön nálam kezdi a napját. Csütörtök délután fél 6-kor sikerül újra elérnem, de akkor már üvöltök vele, hogy, hogy lehet ilyen béna, akkor már újabb ígéretet tenne, mert már vége a munkaidejének. De meg sem hallgatom, közlöm vele, hogy engem már nem érdekel, hogy a munkaideje lejárt, még aznap biciklivel, busszal, vonattal vagy gyalog, de érte jön a gépemért vagy holnap nézhet másik munka után. A srác totál ideges, és megpróbálja megszervezni, hogy egy kollégája elvigye, mert ő még Újszászon van, de közlöm vele, nem adom oda a gépemet átvételi elismervény nélkül, mert ennyi erővel, az utcára is kihajíthatnám. Hatott a mérgem, mert motorra ül, és HP átvételi elismervénnyel lejön Ceglédre, közben a kollégája megvárja az céges autóval, és ketten veszik át a gépemet. Úgy jön felém bejáraton, mint egy nyúl, nem győz bocsánatot kérni, de rossz időben felejtett el dolgokat, más esetben lehet türelmesebb lennék, de ez a hetem maga volt a földi pokol. Úgy nézek rá, mint a véres rongyra és nem is bocsájtok meg könnyen. Visszafelé már nem is telefonál időpontot egyeztetni, amint megkapja a javított gépet (a javítás is felér a egy misével, mert küldhetem vissza) jön, és egy reggel csak úgy beállít nálam…
Azóta kétszer találkoztam vele, emlékszik rám, a múltkor mondtam neki, hogy lesz még egy útja a gépemmel, és mosolygott, és arra kért ne kiabáljak vele… Szegény…, tényleg olyankor talált meg amikor már majdnem ölni tudtam a hülyeségektől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése