Már mindenki aludt a hálószobámban csak én nem. Aludt a kályhás, a padlólapos, bár a lelkükre kötöttem, a nejlont nem vehetik le a matracról, úgyhogy zörögve aludtak.
Eljött az idő, hogy végre Én is az új otthonomban aludhassak. Kedves barátom egy napon keresztül segített nekem csomagolni, hogy mire jön a fuvaros, addigra minden dobozban legyen. Éjjel még rohangáltunk a Podmaninszky utcában dobozokra vadászva.
Másnap délután megérkezett a srác, aki költöztetett, és annyi cuccom van, hogy estig pakolták le az autóba. Mondtam a barátnőmnek, hogy nem lesz nálam gáz, minden villannyal vagy fával fog működni. Akkor a barátnőm azt mondta, mi lesz veled, ha nem lesz áram? 21.században élünk, nyugtattam meg, ez nem Erdély, itt mindig van áram.
Na, elindultunk…
Cegléden csak azt tudtam, mi a címem, semmi többet… Meg azt, hogy a temetőtől nem lakom messze.
-Késő este értünk le. Sötét volt már.
Mondta a srác, innen navigáljam.
De nem tudom, csak azt tudom, hogy a temetőhöz viszonylag közel lakom.
Az jó, már 4 temető mellett elmentünk. (Térkép sehol.)
Nagy nehezen megtaláltuk és behordták a dobozokat.
A srác aki költöztetett, a volt férjem testvére, csodálta milyen szép az új otthonom.
Mindent behordtak a nappaliba, a hálóba semmit nem engedtem bevinni, így magasan álltak a dobozok, de végre itt voltam. És este nem volt áram… tűzifám nem volt.
A szomszédtól kértem tűzifát, és volt oly kedves, hogy be is gyújtott nekem.
De az első éjszakámon az új otthonomban nagyon jót aludtam.
Másnap nem tudtam hogyan kezdjek a kipakoláshoz, egyszerűen úgy éreztem elnyom engem a sok doboz, azt sem tudtam mihez kezdjek. A barátaim vették ki a kezemből az irányítást. Egy kedves barátom és az egyik barátnőm lejöttek és kipakoltak helyettem, gyakorlatilag kivették a kezemből az irányítást, és újra bebizonyították, mint már annyiszor, hogy a barátok a legnagyobb támaszaim.
Igaz még ma is van dobozba cuccom, de ma ez már csak a polcok kérdése és megoldódik ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése