Szívinfarktus.

Ma az itteni háziorvosomnál jártam. Már két hete mellkasi fájdalmaim vannak, de nem foglalkoztam eddig vele, gondoltam fáj a szívem az elmúlt két év alatt ért annyi stressz, hogy akár annak is tulajdonítható. Kicsit nehezebben kaptam néhány hete levegőt, hőhullámaim voltak, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert mindenkivel előfordul. De most már több éjjel arra keltem fel, hogy alig kapok levegőt, és olyan, mintha ülne valaki a mellkasomon. Ma reggelre pedig elzsibbadt a bal kezem és a bal ujjaim. Azonnal szóltam a Jolinak, (főnővér volt) hogy nem stimmel valami, mert erősen rosszul vagyok és zsibbad a bal kezem. Ő azonnal elzavart az orvoshoz. Csináltak EKG-t, meg több vizsgálatot, és beutaltak a kórházba teljes szív kivizsgálásra. Orvosom szerint valószínűleg lábon kihordtam egy szívinfarktust, holnap kell visszamennem a vérvizsgálat eredményéért, és mivel a szívinfarktus az szívizomzat elhalásával jár, a vérvétel eredményétől függetlenül be kell feküdnöm kórházba a további vizsgálatok elvégzésére. Főleg, hogy a családomban visszamenőleg csak fiatalon történt szívhalálok voltak a halálozási okok én különösen veszélyeztetettnek számítok, úgyhogy meg is mondta a doki nincs apelláta, mennem kell.
Ezért itt most minden olvasómtól elköszönök egy időre. Mert a vizsgálatok minimum egy hétig, de hetekig is eltarthatnak. Péntekre kaptam beutalót, úgyhogy most egy ideig nem leszek, de legalább új történettel jöhetek, a kórházban tapasztaltakról. Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, ha addig nem kerülnék elő.

Kérdeztétek hogyan jutott a házasságunk eddig? Kicsit olvshattok most róla.

http://www.lelkititkaink.hu/csapda_anyos.html
Sziasztok. Többen kérdeztetek a házasságomról, hogy miért fajulhatott ide, eddig a dolog a volt férjem és közöttem. Az elején azt mondtam nem beszélek a házasságomról… Most két évvel később sem vagyok kész arra, hogy írjak róla. Talán egyszer…
Mindenesetre a fenti linket betettem, azért hogy legyen valami halvány fogalmatok arról mit jelent egy ROSSZ anyós, mi az, amit nekem át kellett élnem.
Nem én írtam, mint ahogy az Anyósok városa című könyvet sem, de ha valaki igazán meg akarja érteni milyen lelki törést okoztak nekem elolvashatja…
Nem tőlem származik, de amikor azt a könyvet olvastam olyan érzésem volt, mintha újra átélném a dolgokat. Mielőtt a Laci édesanyját megismertem sosem volt tapasztalatom ilyen anyósban.
Sőt igazából előtte mindig elfogadtak, befogadtak és azt kellett tapasztalnom, hogy a férfiaknak, akik mellettem voltak mind az édesanyjuk, mind az édesapjuk tisztelt és szeretett engem. És szívből örültek, hogy kisfiuk egy olyan lányt talált, mint én vagyok, egy olyan családba kerül, mint a mi családunk. Szóval mielőtt a Laci anyjával nem találkoztam, addig nem volt ezen a téren rossz tapasztalatom. Úgyhogy itt mondanék köszönetet minden olyan srácnak, és édesanyjuknak, akik megfordultak az életemben (A VOLT FÉRJEM POKOLI CSALÁDJA ELŐTT), hogy mutattak nekem egy példát. Megmutatták nekem milyen egy jó anyós, és van előttem több olyan csodálatos szülői hozzáállás, amit én is szívesen viszek majd tovább jövendő gyermekeim és szívük választottja irányába
Úgyhogy amíg a Mártit meg nem ismertem azt gondoltam az anyósviccek azok eltúlzott dolgok, de úgy látszik az élet meg akarta mutatni, hogy nem, valóban vannak kegyetlen, gonosz anyósok. Úgyhogy elég legyen kezdetnek annyi, hogy a házasságom tönkre menetelében nagy szerepet játszott a Laci édesanyja és a további közeli rokonsága.
Úgyhogy megkérem minden barátomat, ismerősömet, és mindenkit, aki ismeri a történetet, hogy abban az esetben, ha csak megközelítőleg elkezdenék hasonlóan betegesen viszonyulni a gyerekemhez, mint a Laci anyja tette a Lacival, vagy csak egyetlen egyszer úgy hozzáállni jövendő menyemhez vagy vejemhez, lőjetek főbe!!!! Ne foglalkozzatok semmivel, tegyetek el láb alól, mert inkább haljak meg, mintsem egy kicsit is olyan anya legyek, mint a Pocsai Márta. Mert rá egy normálisabb felfogású ember azt mondaná, anyaként megbukott.
Úgyhogy egyelőre ennyit, olvasgassatok, lehet később készen leszek beszélni róla, de most még nem… Az idő ugyanis begyógyítja a sebeket, csak kicsit lassan...

Autó tolvaj…vagy magam sem tudom.

Itt az alföldön nem számít ritkaságnak az egymáshoz járó szomszédok. Nekem kicsit nehezebb volt megszoknom, de mostanra már alföldi lány módjára járok ki-be a szomszédoknál és ők is nálam.( Itt a kerítés az idegeneknek van, nem a szomszédnak.)Kivéve Szilágyi urat, bár a beújított élettársa egészen normális, és a hölggyel jó szomszédi viszonyt alakítottunk ki. Szóval egyik este szokásomhoz híven sokáig ültem a nappaliban a kanapén, amíg világos van nem ritka, hogy a szomszédasszonyom Joli vagy valamelyik gyerek átjön beszélgetni vagy hoz nekem halászlevet, ilyesmi… Így volt ez azon a bizonyos estén is, Pityuka egy adag halászlével jött, és még kérdeztem is, hogy miért nem az anyja, de mondta, hogy most ott vannak a Robiék náluk (Robi a veje) ezért csak őt küldte.
Alig megy el, mikor kopognak. Megszokott módon szólok hátra, hogy -bújj be.
Nem érkezik felelet és nem jön be senki, viszont újra kopognak. Hát gondoltam, ez már valaki idegen lehet, mert a szomszéd már bejött volna. Kimegyek az ajtóhoz úgy pizsiben, ahogy késő este már lenni szoktam és kinyitom. Egy srác áll az ajtó előtt, és elkezd nekem magyarázni.
Előadja, hogy Ő a Rigó Robi ismerőse, tőle bérli a Robi a lakást, és lerobbant valahol a közelben és nem húznám- e el? Mondom neki, nem mert nincs a kocsin hátul vonóhorog, egyébként sincs jogsim még. Akkor közli, hogy adjam oda a kocsimat, majd ő visszahozza, mert ő látta, hogy van rajta vonóhorog. Mondom neki, hogy rosszul látta, mert nincs rajta, de különben is, miért nem kéri meg a Robit, hogy húzza el, mert az anyósáék itt laknak mögöttem, és véletlenül tudom, hogy a Robi pont itt van. Közli, hogy már nincs itt, most jött onnan, és még telefonon sem tudja elérni, mert a Robi az lemerült. Na nálam itt betelt a pohár. Elküldtem a fenébe, mondtam neki, hogy ha a Robinak kellene valami, akkor nem őt küldené, hanem idejönne, vagyunk annyira jóban. És a Pityuka sem hazudik, mikor 5 perce mondta, hogy ott ülnek az anyjáéknál. Úgyhogy elküldtem a fenébe. Vártam pár percet, majd spuri a Jolihoz megtudni mi az igazság. Hát a Robi még mindig ott ült és döbbenten hallgatta, hogy rá hivatkozva megpróbálták elkötni a kocsimat.
Szóval engem most már a betörőtől kezdve az autó tolvajig mindenki megtalált ebben az évben, és még nincs év vége. Jó lesz már, ha a Viktor ideköltözik, mert akkor nem leszek ennyire kiszolgáltatott az ilyen embereknek. Úgyhogy remélem a jövő évet már együtt kezdjük, sokkal jobban érezném magam, végre megynyugodhatnék.

Súlyos testi sértéses ügy újra.

Azt hittem az ítélettel lezárult életem ezen része örökre, és feledésbe merülhet, hogy valaha is a „Nagyszerű” Kómár klán tagja (bár sosem tartoztam oda) lehettem, de tévednem kellett. A súlyos testi sértéses ügy folytatódik. Egyik reggel barátnőm és ügyvédem levele fogadott, hogy az ügyész megküldte a fellebbezést nekünk. Kómár László fellebbezett felmentésért, és tárgyalást kértek. Az ügyész is fellebbezett, ő megalapozottnak találta azt, hogy feltárták a bűncselekményt, és jogosnak találta azt is hogy bűnösnek mondták ki, de a pénzbüntetés nagyságát sokallotta. Mondjuk meglepődtünk volna ha a volt férjem nem fellebbez, mert lesül a bőr a képükről, hogy a tökéletes Kómár család egyik tagja bizonyítottan bűncselekményt követett el,(sajnos nem egyedül abban a családban, de ez az első, hogy be is bizonyítódott) és erről lassan mindenki tudni fog. Felmentésért fellebbezett, és kérte tárgyalás tartását. Gyorsan mi is írtunk egy észrevételt, leírtuk, hogy a büntetés enyhítésére nincs szükség, mert ez nem olyan nagy összeg, amit a Kómár család ne tudna kifizetni és a fellebbezésük enyhítésre nem is terjedt ki, és a bűnösségéhez meg nem férhet kétség. És nem kérünk tárgyalást, bőven megelégszünk a tanácsüléssel, mert nincs hozzá megfelelő idegállapotom, hogy újra meg újra felidézzem a bíróság előtt miképpen ütlegelt.
Viszont az ügyvédem megnyugtatott, esélye sincs Kómár Lászlónak a felmentést elérni, mert az elsőfokú bíróság aggálytalanul állapította meg a tényállást, és felülmérlegelési tilalma áll fent. Azaz másodfok nem mondhatja ki ártatlannak, az ügyvédje kizárólag a pénzére utazik, azzal, hogy belevitte a fellebbezésbe. Igazából nem tudom kinek jutott eszébe a fellebbezés, volt anyósomnak vagy magának a Lacinak, (bár ennél több észt néztem ki a volt férjemből, de hát be kell látni, tévedtem, még annyi esze sincs, mint egy óvodásnak.) Nemhogy elfogadná a megállapított tényállást, és lapítana, és örülne, hogy talált magának egy retek gumicsizmás, suttyó roma lányt, aki elfogadja és amellett is rajong érte, hogy képes lett volna megölni a feleségét. Örülne, hogy ennyivel megúszta, ehelyett kockáztatja, hogy esetleg többet is kaphat. A tárgyalást meg ügyvédem szerint azért kérték, hogy felvonultassák a Lacit és bemutathassák milyen „rendes” ember. Nos, a felülmérlegelési tilalom az erősebb ebben az esetben, úgyhogy ügyvédem megnyugtatása mellett kijelenthetem, ő már ebben az ügyben nem mossa le magáról, hogy megvert. Csak az nyomaszt, hogy lehet megint sikerül felcipelnie Pestre tárgyalásra, és meg kell magamban újra bolygatnom azokat a szörnyű eseményeket, amiket a Kómár család miatt átélni kényszerültem az évek alatt, és addig sem tudom sajnos magamban lezárni és végleg eltemetni a földi pokol kínjait.

Most így elgondolkodva, lehet a fellebbezést a volt férjem új választottja a Roma család tagjai erőltették, mert belegondoltam, hogy ilyen kevés észt még volt anyósomból is nehezen nézek ki. Na nem minthogyha volt anyósom épp IQ bajnok lenne, mert ez azért a legnagyobb jóindulattal sem mondható el róla, de azért a pénzt nem dobálja feleslegesen, és kinézek annyit belőle, hogy egy megállapított tényállás és felülmérlegelési tilalom mellett belátja, hogy veszett fejsze ügyet hajszol. Úgyhogy tuti csak a Palásti tenyeres-talpas roma család (ők a volt férjem új választottjai, mert én és a kis családom nem voltak elég jók neki, NEKIK) ötölhették ki a fellebbezést, mert ez a húzás, hogy saját maga tegye a fejét a hóhérkötélbe, csak igen alacsony értelmi szinten élő emberek reakciója lehet. Sajnálom a volt férjemet, nem elég az anyja, aki egy bábként mozgatta egész életében és ebből csak akkor tudott kiszabadulni, akkor lehetett önálló élete, önálló gondolata, amikor velem élt, most otthon lakik és nemcsak az anyja mozgatja bábként, hanem az új nője és annak családja is. Szóval szánalomra méltó és ebből a beteg kapcsolatokból sosem fog többet kikerülni.

Gyerekkori barátságok visszaköszönnek!

Autós iskolát kerestem néhány hete Cegléd belvárosában, és többek között elmentem a rendőrséggel szemben lévő Gyurinka és Morvai autós iskola mellett. Még el is gondolkodtam rajta, hogy Budakalászon a szomszédom Gyurinkáék voltak, de jót mosolyogtam. Akkor nem tudatosodott bennem, hogy a Gyurinka név sajátomhoz hasonlóan szintén nem egy sűrű név, mint a Kovács vagy a Szabó, így beiratkoztam egy másik autós iskolába.
Néhány napja kaptam egy levelet egy számomra addig ismeretlen lánytól az iwiw-en. Bemutatkozott, majd írta, félve ír nekem, mert nem tudja mennyire emlékszem rá. 23 évvel ezelőtt barátok voltunk. 23 éve???? Akkor 10 éves voltam. Azt írta együtt játszottunk a nagyikáéknál, nálunk és az utcán. Gyurinka Beának hívják. Akkor kezdett rémleni. Tényleg, volt ott egy unoka, de nem tudtam beazonosítani még mindig. Több levélváltás után kiderült, hárman voltak testvérek, két lány és egy fiú. És jöttek, jöttek az emlékek, hogy mennyire vártuk őket minden nyáron, hogy a Robit a bátyjukat mennyire utáltuk, mert nyafogós és árulkodós volt. Látom magam előtt, ahogy sunnyogott fölfelé a lépcsőn, hogy beáruljon minket.
Anyunak mindig mondtuk, hogy a Robit nem akarjuk átengedni, de ő azt mondta, vagy jönnek mindannyian, vagy egyik sem, így kénytelenek voltunk elviselni a szeszélyeit is. És akkor kiderült, ők Ceglédiek, bár a Bea már Pesten lakik szokott erre jönni.
Még másnap találkoztunk a Robival, meg is beszéltük átmegyek az ő iskolájába. A találkozásunk a következőképpen zajlott. Elhozatta magát a házamhoz, mert kipufogó szervizben volt az autója, és mikor kiszállt az autóból, csak néztük egymást, 23-25 év mindenképp ennyi, azóta nem láttuk egymást. Egyszerűen nem bírtunk betelni egymás látványával, én is meg akartam érinteni és ő is engem, csak öleltük egymást, mert nem gondoltuk, hogy mi egyszer még találkozunk, és a véletlenek összehoztak, egy városba sodortak minket. Egyszerűen alig bírtuk egymást elengedni, a kollégája mondta is, a 20 év, az mindenképp meglátszik, meg az is, hogy ez valóban gyerekkori barátság volt.
A Beával napi szinten msn-ezünk, és következő pénteken direkt miattam lejön Ceglédre, azt mondja a férje a végtelenül türelmes ember, már ki van akadva, hogy egyfolytában rólam, meg a gyerekkorunkról beszél neki. Hát igen, az még az az időszak volt, amikor becsöngettünk a szomszédba és beengedtek minket. Évekig minden nyarat együtt töltöttünk és most felnőtt korban, megszilárdulhatnak a gyerekkori barátságok.

A Polgármesteri Hivatal felé lévő panaszom.

Tisztelt Polgármester és Tisztelt Képviselő testület!

Panasszal szeretnék élni az Önkormányzat ügyfélfogadási szabályzatával szemben, és szeretném, ha panaszommal már a képviselőtestület foglalkozna.
Az elégedetlenségem oka a következők miatt alakult ki. 2009.09.10.-én 14.h-50 re érkeztem a Polgármesteri Hivatalba, okmányirodába, ügyfélfogadási időn belül, hogy a megvásárolt autómat átírassam, az adásvételt követő 15. napon.
Az internetről információt gyűjtve a következő táblázatot töltöttem le
Hétfő:
08.30 - 17.30
Kedd:
08. 30 - 15.30
Szerda:
nincs ügyfélfogadás
Csütörtök:
08.30 - 15.30
Péntek:
08.30 - 13.30
Az ügyfél irányító ablaknál, a hölgy közölte, hogy nem tud sorszámot adni arra a napra. Megkérdeztem, mi az oka, hogy azon a napon , ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐN BELÜL, az érkező ügyfeleket nem fogadják, erre a hölgy közölte, hogy a mai napra már kiosztották a sorszámokat, de forduljak problémámmal az okmányiroda vezetőjéhez. Gondoltam, ha már nem tud sorszámot adni, akkor tuti tele az ügyfél várakozó, de legnagyobb megdöbbenésemre az ügyfél várakozóban egy teremtett lélek sem volt, és ezt fényképekkel is tudom bizonyítani. (Mondanom sem kell a fent említett hölgy, az okmányiroda vezetője nem volt az irodájában, az irodája zárva volt) Ezen felbőszülve az okmányirodából kiérkező hölgyet fogtam vallatóra, hogy ugyan árulja már el, hogy az ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐ ALATT, milyen törvény, alkotmány, vagy csupán helyi rendelet szerint NEM FOGADNAK ÜGYFELET. Persze jöttek itt a mellébeszéléssel, hogy sorszám van, és egy délelőtt és egy délután van egy bizonyos sorszám, amit kiadnak, aztán nem fogadnak további ügyfeleket.
Az én személyes véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy ha ügyfélfogadási időben, ügyfél érkezik, azt kutya kötelességük fogadni, sorszámtól függetlenül. Az OTP-ben is van sorszám, és ha már végigmentek az ügyfélsorszámokon, újra elkezdik osztani, meg minden más bankban és minden olyan helyen, ahol sorszám alapján fogadnak ügyfelet. Ez ugyanis, csak az érkezési sorrend megállapítására, illetve, arra, hogy melyik ablakhoz kerüljön az ügyfél, ehhez nyújt segítséget, de magát az ügyfelekre fordítandó időt nem rövidítheti, és arra sem ad felhatalmazást, hogy sorszám osztás alapján valaki, eldönthesse hány ügyfél fordulhasson, a megadott időben a hivatalhoz. Senki nem mondhatja meg , hogy épp egy adott napon hány embernek van szüksége a hivatal munkájára. A Polgármesteri Hivatal dolgozói közalkalmazottak, a hivatal azért van, hogy közt szolgálja, Cegléd polgármesteri Hivatala sem kivétel ez alól. Ki hallott már arról, hogy az orvos megmondja egy rendelési időben hány ember lehet beteg, vagy mit szólna bárki is,(akár a testületből is) ha az eladó közölné, hogy ma nem lehet éhes?
Előjöttek még azzal, hogy az okmányirodán és a többi irodán dolgozóknak más dolguk is van, ezért fogadnak csak addig ügyfeleket, amíg a sorszám tart. Egyetértek vele, mindenkinek van más dolga is, a munkaidő nem 8.30-tól-15.30-ig tart, hanem, egy 8 órás munkaidő, ha hozzátesszük, hogy a mai törvények előírják, hogy az ebédidőt is le kell dolgozni és legyünk nagyvonalúak, és feltételezzük, hogy a ceglédi önkormányzat dolgozói reggel 8h-ra megérkeznek, akkor 17h-ig tart, plusz az ebédidő. Akkor a 8.30-tól-15.30-ig tartó ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐBEN az ÜGYFELEKET KELL FOGADNI. A fennmaradó másfél-két órában, illetve azokon a napokon, amikor nincs ügyfélfogadás, a további munkát lehet elvégezni, ami nem konkrétan az ügyfelekkel kapcsolatos.
Továbbá, úgy gondolom az okmányirodán és a többi önkormányzati ügyfélfogadási irodán, azért dolgoznak, állami pénzen, hogy az adófizető állampolgárok jogos panaszait, igényeit kiszolgálják, és ne hozzák hátrányba az állampolgárokat. Az önkormányzat, az egy hivatal, úgyhogy a hivatali kötelesség, a hivatali ügyfélfogadási időt, arra fordítani, amire a törvény előírja!
Ha bemegyek egy közértbe, ami 18h-ig van nyitva, akkor 17.59 perckor, még tudok kenyeret venni. Az orvos nem áll föl este 18.30h-kor, ha a rendelési idő este 19-ig tart, hogy nem fogadja a betegeket, hanem ott ül este 19h-ig, és ha 18h 59 perckor esek be hozzá, hogy kicsit köhögök, akkor fogadja a beteget.
És mellesleg az ügyfélfogadási idő, mint fent is írtam, nem egyenlő, munkaidővel, azaz, ha lejár az ügyfélfogadási idő, nem hátra kell tolni a széket, mert az előtte lévő fél órában sem fogadtak ügyfelet és ráértek trécselni, sminkelni, stb, hanem utána elvégezhető az a munka, ami nem velünk, ügyfelekkel kapcsolatos. Mert a közértben sem rohan 18 órakor haza az eladó, mert bezárt, hanem még rendbe rakják a polcokat, lezárják a kasszákat, stb. Mint ahogy az orvos sem rohan el este 19 órakor, mert lejárt a rendelési idő, hanem utána elvégzi a szükséges adminisztrációt, sőt kimegy házhoz beteghez, ügyelet, stb.
És akkor jön a további megjegyzés, igen okos okmányirodai alkalmazottól, hogy eddig erre nem volt panasz. Nos, ha valaki megöl valakit, és előtte ilyet nem csinált, akkor arra is el lehet mondani, hogy erre eddig nem volt panasz. MOST VAN, a rendszer nem jó, kérem a Polgármestert és a Testületet, hogy egyénileg járjon el panaszom miatt. Különben is, volt rá panasz, mai napon hallgattam egy fiatalembert, akit szintén ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐN BELÜL UTASÍTOTTAK EL. Meg egyébként is, azért mert az emberek többsége „birka”’, és a Hivataltól, mint mumustól fél, még nem jelenti azt, hogy a rendszer tökéletes, vannak emberek, jómagam is, akik érzékeljük a problémát, és mielőbbi megoldását kérjük.
A problémámmal utána a jegyző nőhöz fordultam, aki egy kedves fiatal hölgy, de mint kiderült gyenge, hogy kézbe vegye ez ügyeket és bizony a hatásköre alá tartozó irodáknál sem tudja mindig mi is folyik. Egyszerűen gyenge, hogy az alkalmazottak irányába megfelelő munkát követeljen. Az irodájából letelefonált az okmányirodához, hogy miért nem fogadták az ügyfelet az ügyfélfogadási időn belül, de mikor onnan azt a választ kapta, hogy a rendszert lezárták, elfogadta mint mentséget. Mondjuk a helyében én megkérdeztem volna, hogyan lehetséges, hogy az ügyfélfogadási időn belül lezárják a rendszert, mikor még bármikor érkezhet ügyfél? De a jegyző asszony erre nem volt kíváncsi… Pedig a rendszer újraindítása nem vehet igénybe pár percnél többet, a jó főnök,(jegyző) ha érzékeli akkor megköveteli az azonnali megoldását, újraindítást, stb, mert első az ügyfél, és nem a beosztottak kényelme.
A történetnek itt még sajnos nincs vége, még akkor az igen erőteljes fellépésem miatt kiállították az átíráshoz szükséges csekkeket, persze mire eljutottunk eddig már közeledett a 15.30, azaz ügyfélfogadási idő vége, holott, ha mindezt megteszik 14 h 50-kor,mikor megérkeztem, akkor kb 3 perc alatt átértem volna a szemben található postáig, befizettem volna a csekkeket és 15 órakor már el is kezdhették volna az átírást. De e helyett egy héttel később kellett taxival visszaérnem, mert akkor volt legközelebb időm, (mert bármily meglepő, én is dolgozom) hogy a hivatalos ügyeimet elintézzem, és még az igen kétséges ügyfélfogadási időben beérkezzek a ceglédi okmányirodába. Meglepő volt számomra is, hogy 14h 45-kor kaptam sorszámot.
Türelmesen várok az üres folyosón, (valószínűleg most ilyen utolsó ügyfél lehettem) mikor beszólítanak. Átadom a szükséges okmányokat és az eredetiség vizsgálatot, a két csekket és várom, hogy megcsinálják az átírást. És most fogjanak padlót, közli velem az ott ülő hölgy, hogy külön illetékért, plusz 2500 Ft-ért tudja megcsinálni, mert kicsúsztam a 15 napból. Mily meglepő, mivel az első napon mikor megpróbáltam átíratni ügyfélfogadási időn belül, de hivatal munkatársai elutasítottak, a 15.napon voltam, valószínű 1 héttel később, már meghaladta ezt az időt.
Több se kellett nekem, mert itt véleményem szerint egyértelműen a hivatal hibázott, úgy döntöttem bakfitty, én nem fogok a hivatal hibája miatt egyetlen Ft-ot sem kifizetni, reklamáltam. Persze, már az újabb hülyeség miatt, amiért a ceglédi polgármesteri hivatal által hátrányba kerülök, igen erőteljesen. És erre meglepő módon előkerült, azt hiszem a hivatal vezető, és még ő tett megjegyzést, hogy miért a 15.napra kellett hagynom a múltkori próbálkozásomat.
A hivatalvezetőnek, és senkinek semmi köze hozzá, hogy az első vagy 15 napon megyek el elintézni a kötelességemet, ha elmegyek és megteszem. Benne volt a meghagyott időpontban és megtettem, a Ceglédi Hivatal hibázott, hogy nem csinálták meg.
Úgyhogy a végén elengedték az illetéket, ami amúgy is, az ők hibájukból adódott. És akkor a hölgy megjegyzést tett, miképpen beszélhetek így egy idősebb hölggyel, mint ő. Nos abban a helyzetben ő hibát-hibára halmozó hivatali alkalmazott és nem egy idősebb hölgy, én pedig a rendkívül dühös, de kötelezettségének, és kötelességének eleget tenni kívánó ügyfél vagyok, aki adót fizet, és többek között az én adómból is fizetik a sorozatban hibázó hivatali alkalmazottakat.
Kilépve, az ügyfél irányító pulthoz mentem, és meglepetésemre, az eddig még nem volt panasz rá, rendszer miatt hátrányba kerülő, holnap lejáró jogosítványos fiatalember, ügyfél fogadási időn belüli elutasítása miatt reklamált. Akkor ott meg is dőlt, az okmányiroda vezetőjének szavahihetősége, az eddig még nem volt rá panasz kijelentésében.
Úgyhogy kérem a Tisztelt Polgármestert, és Testületet, hogy járjanak el panaszom kivizsgálásában és kérem az ügyfélfogadáshoz való hozzáállásuk megváltoztatását, hogy az ügyfélfogadás, valóban az ügyfelek, önök részéről, választók érdekeit szolgálják.
Kérem továbbá vizsgálják ki az okmányiroda dolgozóinak a hozzáállását és javaslom álljon oda valaki párszor 15 h-kor, és hallgassa meg a nem létező panaszosokat az ügyfél irányítónál, miközben az ügyfél várakozó tök üres, és ügyfélfogadási idő van, de nem fogadnak ügyfeleket.
És még egy kérdésem lenne, ha esetleg a sorszám lemenne, 13.30 perckor, akkor 15.30-ig lábat lógatnak és az állam vagyonából fizetett hivatali közalkalmazottak???

A volt férjem súlyos testi sértéses ítélete!

Az ominózus ítélet!!!

Bár az elején azzal kezdtem, nem beszélek az új életemben a régiről, de az események úgy alakítják, hogy a jelenlegi életemet átszövi a múlt lezárása. Szóval a súlyos testi sértéses ügy!
Aki esetleg nem tudná, a régi életem lezárása egy feljelentés volt az akkor még férjem ellen, súlyos testi sértés miatt… Nem ez volt az első eset, hogy a házasság alatt atrocitás ért engem, hiszen a volt anyósom és a volt férjem sógornője is részesített ilyen dolgokban, és persze minden eset a rendőrségen végződött, ahol a Kómár család lehazudta egymásért még a csillagokat is. Maga a történet nem vicces, de az igen, hogy a Dunakeszi Városi Bíróságon az egész család vallja, hogy nem bűnös a támadó, majd később a Pesti Központi Kerületi Bíróságon tanúként vallják, hogy megvertek és az ottani bírónő többször rájuk pirít, miképpen emelhet bárki is kezet egy másik emberre. Szóval itt már lehetne feszegetni a hamis tanúzás kérdését, de mivel én alapvetően zárni akarok mindent azzal a családdal, már nem erőltettem. Pedig lenne mit, mert a válóperi jogerős végzésben is benne van, hogy súlyos atrocitás történt irányomba a Laci családjából, és ennél nem kell több bizonyíték, mint egy jogerős ítéletben elhangzott tanúvallomás.
Na a mostani ügy. Arra kétség nem férhet, hogy a volt férjem nagyon csúnyán elvert 2008 április 7.-én és még kórházba is juttatott…, viszont ismerve a Kómár családot, kiindulva abból, hogy az erőszakot fegyvernek használják, de a felelősséget nem vállalják, gyakorlatilag gyomorideggel mentem oda. Tudtam, a Kómár család egyöntetűen megjelenik, és a csillagot lehazudják az égről. A család nélkül, de ügyvéddel valóban ez történt. Egész éjjel nem aludtam, úgyhogy kb a mosott szarhoz hasonlított a kinézetem, a volt férjem pedig bámult rám és mosolygott, igazából megkérdeztem volna tőle mi a tököm mosolyogni valója van, mikor Damoklész kardjaként lóg fölötte a börtön közelsége, de ő csak bámult. Okos lányként sértettként is ügyvéddel jelentem meg, biztos ami biztos, legalább a jogi háttér ott legyen mellettem, és ez volt a szerencsém, mert gyakorlatilag a volt férjem és az ügyvédje minden szavamat kiforgatta. Másfél évvel az eset után nem mondtam el mindent szó szerint úgy, ahogy a nyomozó előtt, mert amennyi esemény történik velem, néha arra sem emlékszem pontosan, ami egy héttel ezelőtt történt, de úgy nagyjából, mivel jelentős eseményről volt szó, azért hellyel-közzel tudtam mi is volt. Gyakorlatilag arra akartak rávenni, hogy tagadjak le dolgokat, általam küldött sms-eket, stb., ami végül is bunkó és fenyegető jellegű volt az akkori és jelenlegi „barátnőjére” bár a nő kifejezés arra a retekre nem illik, mivel aki eddig találkozott velük, a csajra a legfinomabb megjegyzés is, az erősen ciki volt, de ennél elhangzottak durvábbak is. De a tagadás helyett a nem emlékszem pontosan az akkori eseményekre, nem tudom pontosan mi hangzott el annakidején, illetve miután felolvasásra került az sms szövege, rémleni kezdett főleg a stílusból, hogy én írhattam, így elismertem. Akkor előjöttek a garázdaságommal, hogy anyósom kocsiját összetörtem tavaly, de mivel a rendőrség előtt is elismertem, úgy gondoltam ezt is kár lenne tagadni…, úgyhogy a szavahihetőségem szerintem elég jól képviseltem azzal, hogy igazából mindent, amivel azt akarták megkérdőjelezni őszintén elismertem…
És akkor előjöttek azzal, hogy ájulós vagyok, majd szerencsétlen Amit odacipelték tanúnak, hogy még 2005-ben elájultam egyszer az üzletemben, ezzel bizonyítva, hogy ájulós vagyok, de alapos öngólt rúgtak, mert gyakorlatilag a 33 évem alatt az volt az egyetlen ilyen eset a támadásig. Úgyhogy bekérték a háziorvostól a kartonomat, aki lelkesen továbbított minden anyagot, melyből az ők legnagyobb sajnálatukra, sem epilepszia, sem cukorbetegség, sem magas és alacsony vérnyomás nem derült ki, még gyerekbetegségek sem, mert még bárányhimlős sem voltam sosem, de az igen, hogy volt egy bokaszalag szakadásom… Ezzel az egy eseménnyel nem érvelhettek, hogy ájulós típus lennék, úgyhogy ez így el is maradt, bár valószínűleg erre akartak rámenni. Majd előjött a felfogadott szakértőjük, akit mellesleg a valós szakértői vélemény és az igazmondás kötelezte, ő pedig nem merte bevállalni, hogy egyöntetűen azt mondja ezek a sérülések nem az ütéstől keletkeztek, bár próbálta a megítélést átvenni a bírónőtől, amit a bírónő is szóvá tett. Úgyhogy a végén gondolom a volt férjem és a dörzsölt ügyvédje legnagyobb sajnálatára elmondta, hogy tulajdonképpen az ájulásaim azok csak akkor történhettek, ha valamiféle ütés érte a fejemet, és mivel volt púp a homlokomon, a halántékomon, stb, az eszméletvesztéseim ennek a következményei lehettek. Mert egyébként elájulni csak akkor ájulnék el, ha valami orvosi problémám lenne, de mint a háziorvostól kiderült, ez nem áll fent. Úgyhogy miután elmondtam az eseményeket, megvolt a szembesítés, amiben persze a volt férjem hazudott, mint a vízfolyás, gyakorlatilag, hogy én idegi kimerültségtől ájultam el, stb… Persze mindenesetre felhívtam a bíróság figyelmét, hogy én már mindkét szülőmet koporsóba tettem és akkor arra lehet mondani, hogy idegi kimerülés, mégsem ájultam el sosem, úgyhogy ez elég gyenge érv a vádlott felől. Persze a Török véremmel nem tudok szembeszállni, egyszerűen már a bírságot többször kockáztattam a megjegyzéseimmel a volt férjem irányába. Pl, mikor a szemembe nézve hazudott felhívtam a Bíróság figyelmét, hogy nem pislog, ami ugyebár nem bizonyíték, csak aki tanult pszichológiát, az tudja, aki hazudik épp és sok múlhat a hazugságán, az nem pislog. Rámutattam többek között erre a tényre is, kockáztatva a bírságolásomat, úgyhogy akarva-akaratlanul erre a tényre felhívtam a bíróság figyelmét… A Laci ideges volt, de minden mozdulata egyértelműen arra utalt, hogy hazudik. Majd miközben még válaszoltam valamire, odafordultam felé és odasziszegtem, hogy „miért hazudsz”- ezzel kockáztatva megint a bírságolást, de az éles szemnek nem kerülhette el a figyelmét, hogy abban a pillanatban a Laci épp rám nézett és felrántotta a vállát, mintha azt akarná közölni, nem mindegy, mi közöd hozzá. Ezek fizikai jelek, és ha éles szemmel nézzük, márpedig ezek a jelek a bíróság figyelmét sem kerülhették el, egyértelmű volt a volt férjemtől, hogy az igazság nagyon messze áll tőle. Szóval nagyon közel jártam a bírsághoz, mikor végre eljutottunk addig, hogy kiküldtek minket ítélkezésre. Ügyvédem felkészített a legrosszabbra, hogy előfordulhat, hogy mivel nincs tanú, és már régen történt az esemény bizonyíték hiányába felmentik, szóval gyakorlatilag azzal a tudattal mentem be, hogy a Kómár család újra elérte a hazugságaikkal, hogy megúsznak valamit. Azaz egyöntetűen újra és újra erőszakkal oldhatnak meg mindent, mert mindent megúsznak. És akkor a vádlottnak állva kellett maradnia, és a volt férjem állva maradt, én meg letörve ültem le, mert Gabi gyakorlatilag minden kétséget eloszlatott afelől, hogy mivel eredménytelen szembesítés volt, és a bíróság ítéletére vagyunk bízva megeshet, hogy megúszta. És akkor elhangzott legnagyobb döbbenetemre a következő mondat, A Pesti Központi Kerületi Bíróság Kómár László vádlottat bűnösnek mondja ki súlyos testi sértés bűncselekményének elkövetésében. Indoklásként pedig előhozta, hogy a szavahihetőségemet akarták megkérdőjelezni, de szavahihető vagyok, és a bíróság egyértelműen nekem hitt. (Mellesleg megjegyezném, igazat mondtam) azt is elvetették, hogy bosszúálló lennék, amivel szintén érveltek, hiszen jelen pillanatban álmaim házában élek, álmaim autója áll a házam előtt és van egy normális párkapcsolatom, úgyhogy a bosszúállás jelenleg egyáltalán nincs nálam terítéken, mert a volt férjem idegenné vált számomra. Majd a bíróság rákérdezett, tudomásul vette-e a bíróság ítéletét, a Laci tudomásul vette és felolvasták, hogy mivel rengeteg enyhítő körülmény szól ellene, egyetlen súlyosbítóval, hogy családon belül követett el erőszakot, 100000 Ft bírságra és a per és tárgyalási költség kifizetésére ítélték. Az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért rá, de ő pénzbüntetéssel megúszta, amit bár kevesellek, belenyugszom, mert számomra végtelen nagy elégtétel, hogy az igazság végre egyszer győzedelmeskedett a Kómár család felett és újra visszaadta a hitemet a bíróságok rendszerébe és az igazságos ítéletbe. Mert úgy gondolom azzal, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság kimondta, hogy a volt férjem a súlyos testi sértés bűncselekményét elkövette, végre valóban igazságot szolgáltatott a TÖKÉLETES KÓMÁR CSALÁD FELETT, és az én TÖKÉLETES VOLT ANYÓSOM már nem verheti fél téglával a mellét, hogy milyen tökéletes a család és milyen tökéletes a kicsi fia, mert ez a család erőszakra hajlamos. És remélem minden következő nőjének intő példa, aki egyszer kezet emelt a feleségére, vagy bárkire, az újra meg fogja tenni. És az esetem legyen minden nő számára példamutatás, aki erőszakos támadást él át a férjétől, hogy igen, nehéz, de szembe kell szállni vele, és meg kell mutatni, hogy az erőszak nem megoldás, és harcolunk ellene.

A jó feleség.

Az interneten egy kézikönyv részleteire bukkantunk, amely az ötvenes évek asszonyait látja el megszívlelendő tanácsokkal. Olvassátok el, milyen egy jó feleség, egy odaadó társ! Természetesen tudjuk: a nők mai szerepe teljesen megváltozott az elmúlt ötven évben, mégsem álltuk meg, hogy ne egészítsük ki az intelmeket néhány epés, de mai gondolattal...
"...Készítse el a vacsorát időben! Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából! Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek! A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. Készüljön fel a fogadására!..." Megvalósítás: Csülök, pacal, borjúláb - nem a Te ételeid? Nem baj, urad imádja, tehát mosolyogva le kell gyűrnöd. Majd titokban sütsz magadnak egy szelet csirkemellet, amikor párod már elaludt. Amíg az eledel rotyog a fazékban, addig tépkedd le a rózsák szirmait a kertben, hogy megfelelő legyen a fogadtatás! Mégsem léphet életed párja holmi csupasz padlón a házba...
"...Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik! Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába, és nézzen ki frissen! Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám! A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra, és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa..."

Megvalósítás: Ha Te is dolgozol, feltétlenül dobd el a munkát még négy óra előtt, hogy legyen időd az otthoni cicomára! A gyerek az oviból majd csak hazakerül valahogyan, most fontosabb, hogy a buszon zötykölődve érdekes találós kérdésekkel, sztorikkal vértezd fel magad a friss újságokból. Ha otthon vagy a gyerekekkel, dobd le magadról a farmert, bújj bele az aranyszínű felsődbe, és ne feledkezz meg a bokapántos tűsarkú szandiról sem. Éppen bekakilt a kicsi? Csengess át a szomszéd néninek, hogy segítsen, mert neked éppen szárad a lakk a körmödön.
"...Csökkentse a zajt! Amikor a férje hazajön a munkából, kapcsolja ki a háztartási berendezéseket, és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el! Legyen boldog, hogy láthatja őt! Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait! Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően! Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél..."
Megvalósítás: A csend érdekében kapcsold ki a félig kész mosógépet, a baba vacsoráját ne most turmixold. Ha éppen megéhezik a csemete, nem volt szerencséje... A gyerekek villanyvasútjáról se feledkezz meg, szájukra pedig hatásos módszer a ragtapaszos borítás. De talán a legjobb, ha lecsapod a villanyórát, és kihúzod a telefont.
"...Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül! Vita helyett próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt!"
Megvalósítás: Természetesen akármeddig kimaradhat, ha kedve szottyan hozzá. Miért is vinne magával? Neked úgyis sokkal nagyobb kedved van főzni, porszívózni, leckét kikérdezni, és ágyba könyörögni a gyerekeket.
"...Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy feddhetetlenségében!"
Megvalósítás: Piros folt van az ingén? Biztosan megdobálták szegényt meggyel a buszmegállóban. Szőke hajszál a vállán? A zsúfolt villamoson talán nem utazhat melírozott nő? Hajnalban kerül elő, kissé kapatosan? Tudhatnád, hogy a főnökkel való jó kapcsolattól a családotok jövője függ...
"...Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. És jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye!"

Megvalósítás: Ha sikerül lelkiekben azonosulni a középkori viszonyokkal, adhatsz egy pacsit a kutyának, talán még van egy szabad csücsök a kutyaólban éjszakára.

Autót veszek

Álmaim autója egy mini volt, igazából a cooper az újabb típusa lett volna a korszerű, de miután ültem egy régi miniben, teljesen beleszerettem. Kényelmes, egyszerű, aranyos és pont hozzám való.
A múlt héten úgy döntöttem Én megveszem a MR Bines régi Mini Austint. Igaz arany árban van, ha szépet akarok venni, de nagyon szép és megbízható.
Egy reggel megint kedves barátomat, akivel a házat is vettem Zsoltit riasztom.
-Zsolti, holnap autót veszünk.
-Ne mond már, milyen autót akarsz?
-Egy régi Minit.
-Hát legyen, leszervezem neked, hogy viszem le hozzád.
Még aznap vonatra ültem és felutaztam Pestre Minit venni. Zsolti és Laci jött elém a barátnőm szüleihez és Budaörsig kaptam a fejmosást, hogy ne vegyek Minit, mert drága az alkatrész, stb, ha lerobban nem lesz autószerelő, aki hozzányúl, szóval a szokásos duma.
Közben a családom és a párom Viktor is telefonon mosta a fejemet, hogy tegyek le a Miniről, úgyhogy gyakorlatilag egyetlen ember nem támogatta körülöttem az ötletet. A sógorom még azzal is előállt, hogy amibe ez a Mini kerül egy 9 éves Audit tudok venni, de én hajthatatlan maradtam.
Az első Mini, amit megnéztünk, annak rohadt a kaszni, és olyan árat kért érte, hogy visszahőköltünk. És akkor jött a második verzió, összerakatunk egyet, Budafokon van egy szerviz, amelyik csak régi minik összeszerelésével, teljes felújításával foglalkozik. Ott több háromnegyedig kész Minit láttunk (előző nap elvittek onnan egyet, aminek a hirdetését én is láttam és tetszett.) és onnantól kezdve Zsolti és a barátja is elcsendesült. Miután megnéztek egy autót, ami majdnem kész, meg több kész minit is, egyszerűen nem voltak több ellenérvek, hiszen egy nagyon megbízható járgányról van szó.
És akkor előkerült egy tulaj, aki eladja a frissen felújított bordó Minijét, eladja és alig többért, mint a lerohadt kasznisat Budaörsön. Megkötöttük az üzletet, és hazahoztuk. Cegléden kiálltak az emberek megnézni milyen csodásan néz ki, meg különleges. És most már Viktor is csöndben van, azt mondta neki nagyon tetszik és most az ő elismerése nagyon fontos számomra.

A FÉRFI, szó szerint és nagybetűvel, szerintem sokan erről álmodozunk.:)

Sok jó és rossz élményen vagyok túl már egy csodás házasságon, egy szörnyű váláson, az utóbbi évben ilyen-olyan felszínes, vagy kicsit mélyebb kapcsolatokon, de valahogy nem találom a helyem…
És néhány napja megismertem… Nem tudom mi az ami vonz benne, de egyszerűen nem tudok senkire és semmi másra gondolni, mióta találkoztunk… Itt állok autóvásárlás előtt, de az agyam egészen másra koncentrál, és ahelyett, hogy a hirdetéseket nézegetném rá gondolok… Ösztönösen érzem, vele tudnék élni. Fantasztikus szerető, nem önző az ágyban, és bár még alig ismerem úgy érzem nagyon sok mindenben azt az értékrendet képviseli, amit én. Amikor hozzám ért, a testem ösztönösen reagált rá, vágytam rá, és remegtem a gyönyörtől utána. Jó volt mellette elaludni, és amikor éjjel felébredtem mellette, és ráterítettem a takarót, az volt a gondolatom, hozzá haza tudnék érkezni… (4 éve alszom egy kispárnán éjjelente, melyet a srác elcsaklizott tőlem az ágyban. Mikor észrevettem eszembe sem jutott elvenni tőle, mosolyogtam egyet, majd kerestem egy másik párnát, pedig lehet ebben eddig mindig önző voltam.) Azaz ha mellettem lenne, akkor az nemcsak biztonság lenne, hanem egyfajta megérkezés is… Nem tudom lesz-e folytatása, de azt tudom, ezt az embert örökre magamba zártam, mert sosem hittem volna, hogy valaha még egyszer ezt meg fogom érezni, a házasságom biztonsága után. Ha folytatódik egy álom beteljesülése lehet..., és az álom beteljesülése mindig nagyon jó. Bármi lesz is, köszönöm neki, mert a sok rossz tapasztalat után mutatott egy olyat, amiért érdemes elhinni, hogy létezik még ilyen férfi ebben a világban, ahol ma mindenki önző és magával foglalkozik.

Szomszédok II

Jó néhány helyre költöztem már: egyedül vagy vőlegénnyel, férjjel , hátizsákkal vagy kamionnal, nyúlfarknyi időre vagy egy-két évtizedre. Laktam nagy családi házban, másikban, és gangos budapesti bérházban. Szomszédjaim pedig mindenhol voltak, vannak és lesznek. Sovány vigasz, hogy mindeközben én is a szomszédja voltam, vagyok és leszek másoknak, és az sem lehet kispálya.
Volt idő, amikor csak úgy hűbelebalázs módjára választottunk új lakhelyet. A kiszemelt lakást persze alaposan becserkésztük, felmértük padlótól mennyezetig, nagyjából számot vetettünk a ránk háruló költségekkel, égnek emelt pillantással mormoltunk az OTP-hez egy imát, aztán hívtunk egy teherautót, és irány az új kégli.

Nos, ezek a boldog idők elmúltak: ma már mindennél fontosabb, hogy feltérképezzük a szomszéd-fölhozatalt. Szerteágazó, több évtizedes tapasztalataim szerint ugyanis a szomszédot pénztártól való távozás után teljességgel lehetetlen kicserélni.

Csilla nénit például nem akármilyen fából faragták a gangos belvárosi bérházban. Lihegve küzdöttünk fölfelé a másodikra – testvérek között is megfelel ötödiknek félemelettel, négyhúszas belmagassággal –, több ezer kötetnyi könyvvel megrakott banános dobozokkal; a lift nincs. Úgy a huszadik fordulónál az elsőn elénk pattant Csilla néni– Maga az új lakó? Fapapaucsban?! Nehogy azt higgye, hogy ma még nem jelentem fel! – Na, kb ennyi is lett a kapcsolatunk az elkövetkezendő 10 évre, mindenért piszkált,a macskám rendesen rettegett tőle.
És most itt vagyok Cegléden, álmaim házában, és a szomszédjaim, Szilágyi úr kivételével imádnak.
Szilágyi úrral a konfliktusunk a következőképpen alakult.
Mikor ideköltöztem nem érkezett még meg a fám, ezért 3 napig tőle kértem tűzifát, majd felajánlottam, hogy utána 3 napig az enyémből tüzelhetnek. Így is volt. Karácsonykor még vittem nekik egy adag töltött káposztát is.
A lényeg februárt írunk, épp hordom be az aznapi tüzelőt, mikor szomszédom közli, hogy hozassak neki 20 mázsa fát. Kérdezem, ugyan miért hozassak neki fát? Mert elloptam a tüzelőjét. Nézek rá értetlenül, mi a fenéről beszél, csak 40 mázsa fát hozattam ki ebben az évben és cserépkályha kandallóm van, ami köztudott nagyon jól tartja a meleget. Szilágyi úr közölte, hogy tuti tőle lopom a fát, mert nekem nem fogy úgy, mint az övé. Kioktatom, hogy ez azért van, mert neki vaskályhája van, amit tömni kell folyamatosan, hogy meleg legyen. Majd közli, hogy a kandalló tisztító szettemet is tőle loptam, és adjam neki vissza. Kérdezem, mi a fenéért lenne az övé a szett, mikor nincs is kandallója, meg az árcímke is rajta van, hogy a helyi gazdaboltba vettem. Néhány héttel később előáll, hogy adjam vissza a fűnyíróját. Megint értetlenül nézek, a fűnyírót, még Budakalászról hoztam, mi a fenéről beszél. Majd nem sokkal később feljelentett, hogy elloptam a biciklijét, meg megmérgeztem a kutyáját. Egy idő után megelégelve a kedves szomszédot, közöltem vele, hogy ha nem hagyja abba, feljelentem becsületsértésért, mert nézzen már körül mennyivel magasabb életszínvonalon élek, megvettem már a házamat, ellenben vele, mert ő az eladójának a mai napig nem fizetett, stb.
De tegnap éjjel volt a csúcs. Egy sráccal megbeszéltük, lejön hozzám és borozunk A TERASZOMON. Alig néhány perc múlva Szilágyi úr jön magából kikelve, hogy nem tud aludni tőlünk. Na, nekem sem kellett több, közöltem vele, hogy én már házon és telken belül vagyok, jelenleg neki az ingatlanhoz semmi köze, de ha így halad nem is lesz, mert nem írom alá az elővásárlási jogomról való lemondást, meg a telekmegosztást neki. Neki véleményem szerint még nagyon csöndbe kéne maradnia, mert sok múlhat az aláírásomon, és nekem ilyen szomszéd nem kell. Különben sem rendszeres, hogy éjszaka kint lennék, de ahhoz sem lenne semmi köze, ha így lenne, és az elmúlt fél évben ez lett volna az első alkalom. Meg még hozzátettem azt is, hogy hajnali 5 kor mikor járatja a motorját, az engem is baromira zavar, és mégsem szóltam eddig egy árva szót sem. De Isten nem ver bottal, tartja a mondás, ma kikapcsolták a vizét, mert tartozása van, én pedig végignéztem.:)

Szomszédok I

Mi sem természetesebb, mint hogy városi ember falura vágyik, így hát vettem is egy tündéri mézeskalács-házikót Cegléden. Gyönyörű, kis város kertvárosában található, régen Orosz tiszti házak voltak itt.
Cegléden első ott töltött napom óta fejkendős, otthonkás szomszédasszonyaim jótékony pártfogása övezett. Azt hiszem, ezt kora tavaszi baklövésemmel, a fűnyírásommal érdemeltem ki. Mivel én is vidéken nőttem föl, amennyiben Budakalászt annak lehet nevezni, gondoltam magam művelem nem kisméretű kertemet. Így néhány hónappal a megérkezésem után úgy döntöttem füvet fogok nyírni.
A fűnyírás úgy kezdődik, hogy az ember elhatározza magát, a térdig érő fűtől megszabadul. lehet közrejátszik bíztatásként némi parlagfű rendelet is, majd nekidurálja magát és a fűnyírót is és nekivág a területnek. Csak mikor már térdig ér a fű, egyre nehezebben áll neki az ember, de nincs más egy idő után muszáj.
Szóval összeszereltem némi mennyiségű hosszabbítókat, mert kicsit nagyobb a telek egy zsebkendőnél és csak két 10 méteres volt. Helybeli szomszédasszonyaim pedig útban a hobby felé, letámaszkodtak a vállukon vitt kiskapára, és barátságosan figyelték, mit művelek. Az volt az érdekes, hogy egyre többen lettek. Én egyik kezemben a hosszabbítóval, másikban a fűnyíróval igyekeztem elhinteni érdeklődő hallgatóságom előtt a modern kertművelés alapjait, amit csillogó szemmel hallgattak. Irén, a harmadik szomszéd megszánt: – Ne hívjuk át az Attilát, neki motoros kaszája van?

Sértetten utasítottam vissza, és mentem a egymás után előre a gaz között.
Eközben megismerkedtem a falu összes asszonyával: a messzebb lakók is hajlandók voltak húszpercnyi kerülőre azért, hogy ne csak szóbeszédből ismerjék, hanem élőben is lássák a szemüveges, városi asszonyt, aki magas sarkúban, rövid nadrágban füvet nyír. Afféle helyi nevezetességgé léptem elő, etettek-itattak, kaptam házi sütésű pitét, bodzaszörpöt és törkölypálinkát, és naponta többször is kikérdeztek, hogyan is tervezem azt a kertet. Miközben egyre jobb barátnők lettünk, fogamat összeszorítva bizonygattam: láttok ti még csodát!

Láttak is. Két hétre el kellett utaznom és mire visszaértem nagyobb fű fogadott, mint előtte, benőve az utat is, amit azért vágtam, hogy a szomszédasszonyom Joli könnyebben elérhető legyen. Átszaladtam Irénhez, nála láttam ugyanis egy nyeles nagyítót. Irén, zsebébe rejtve a kívánt eszközt, még a tésztagyúrást is abbahagyta, gyanús sietséggel indult velem a tetthelyre, majd szemrevételezve, amint négykézláb kutatok az ösvény után, amit olyan szépen rendbetettem.– Hát, olyat öregapám se látott, hogy öreganyám nagyítóval keresgesse a az utat a fűben. Pedig az is pápaszemes volt szegény, isten nyugosztalja.
Mindenesetre azóta Attila a motoros kaszás ürge kérdezés nélkül levágja nálam a füvet.

A vallásosságomról vagy Istenhez való hitemről.

Sokszor felvetődik az a kérdés milyen vallású valaki, milyen felekezethez tartozik, és ez néha nálam is felhangzik. Hát az Istenhez, Allah- hoz, Buddhához vagy bárki máshoz történő kapcsolatom igen érdekes. Mivel az anyai ágon lévő családomban volt református lelkésztől kezdve minden, így engem is megkereszteltek. Sőt, mivel még gyerekkoromban nem volt ilyen kiterjedt világnézetem, a konfirmálásig is eljutottam, és a boldogító igent is egy református papnő előtt mondtuk ki, de kb. az én reformátusvallásom ebben ki is merült.
Szokták mondani, hogy zuhanó repülőn senki nem ateista, igen valószínű az én sem vagyok az. Először azt hiszem anyukám halálakor kérdőjeleződött meg bennem minden, amit hittanórán tanultunk, mert akkor már annyi rossz történt velem, hogy úgy gondoltam, ha van is Isten, az egy igen gonosz Isten, mert nem nézi, kire mennyi terhet ró.
Közben ismerkedtem az iszlámmal, és a Korán tanításai a mai napig mélyebben bennem vannak, mint a biblia, és igen behatóan tanulmányoztam az Iszlámot, és ha felnőtt fejjel választanék vallást, akkor valószínű azt választanám, bár a vallásosság ma már elég távol van tőlem. Lehet, hiszek egy Isteni jellegű lényben, amit nevezhetünk bárhogy, de nem hiszem el azt, amit a bibliában írnak. És bizony, ha az érdekeim úgy kívánják az ördöggel is hajlandó vagyok cimborálni.:) 24 éves koromba került az életembe Balázs, aki nagy hatással volt a mai istenszemléletem kialakításában. Hónapokig mosta az agyamat, az ezoterikus gondolkodásával, de én kinevettem. Emlékszem, abban az időben ment a Mátrix a moziban, amiből egy kukkot nem értettem, majd a második részét, már a férjemmel néztem meg, mert tetszettek az autós borulások, és egy évvel később a harmadik részében megértettem az egész filmet. És akkor kezdtem el barátkozni az ezotériával…
A tavalyi évem a barátaim derültségére, érdekesen alakult. Az ügyvédem elég vallásos, és kimozdított, cipelt magával ifjúsági gyülekezetbe, ahol végül is jól éreztem magam, bár az istenhez való hitem nem sokban változott…
Mindamellett, hogy életem jobbá tétele miatt felkerestem az isten házát, közben az ördöggel is lepaktáltam, és különböző ördögi és angyali segítségeket is magamhoz hívtam, miközben elindultam az új életem felé is.
Viszont, képes vagyok és mindig is képes voltam, (kövezzetek meg ha nem tetszik) akár személyesen a pappal is vitázni esküvőn, temetésen vagy épp, ahol egy asztalhoz kerülök vele a vallásról, a bálványokról, az akasztott emberről stb. Ja, és nem vagyok hajlandó olyan szobában aludni, ahol kereszt van az ajtó vagy ágy felett. Nekem ne lógjon akasztott ember felettem, miközben aludni akarok. Úgyhogy ha azt akarjátok, a papotok ne térjen ki a hitéből, sose ültessetek egy asztalhoz vele.:)

A yardról a helyes fiú, ki talán mégsem olyan, mint önmagáról gondolná.

Hihetetlenek ezek a pasik, bár most igazából konkrétan egyről beszélek.
A helyi yardról megismert srácról. Többször megbántottam, beszéltem neki arról, ha ennyire jól érzi velem magát, akkor próbáljon fejlődni. (Az ágyban is, elsősorban ott) Rá fér. De a fejlődés az nála lefelé működik. Szomorú, bár igazából nem igazán értem miért van úgy eltelve magától. Nem akar udvarolni, csak szexre hajt, ami a jelenlegi életemben most még nekem is megfelelő, amíg nincs olyan társam, aki mindenben mellettem van. Míg keresgélek, nekem is jó lenne, de mint kiderül a srác önző, az ágyban felejthető teljesítményt nyújt. Szóval, most hogy lement nyaralni, neki is van mit átgondolnia, és nekem is. Részemről például azt érdemes-e vele kísérletezgetnem, vagy hagyjam a fenébe. Igazából még az is megfontolandó mi lesz, ha esetleg átesik a ló túloldalára, és ténylegesen belém habarodik, és dobná miattam a nőjét. Kellene-e nekem hosszú távra… Hát, nem tudok erre most nyilatkozni, neki még nagyon fel kell nőnie, önmagához és a tényleges korához is, hozzám meg főleg, mert egy gyerek még. Önző az életben és önző az ágyban is.

Az új életem eddigi legrosszabb hete.

Nem tudom, ezt lehet-e felül űberelni.
Egy hétfő hajnalban arra ébredtem, hogy zörög valami a nappalimban. Először azt gondoltam a macskám az, hiszen ilyenkor szokott mászkálni, zörögni, de így félkómás állapotban is lenéztem az ágyról. A macska a hálószoba ajtajában állt és a nappaliban továbbra is zörgött valami. Még ebben a reggeli kómás állapotomban is elég gyorsan kapcsoltam, hogy ez akkor valaki idegen lehet…
Kiugrottam az ágyból, és üvöltöttem, hogy valaki van a lakásban. Nem tudom a hang tulajdonképpen kinek szólt, a betörőnek vagy a szomszédnak, mindenesetre ennek köszönhetően a betörőm elmenekült, visszahajítva a lap-topomat a nappali rekamiéra. Hívtam a helyi rendőrséget, ahonnan kijött két anyámasszony katonája és nem tudták eldönteni mit is csináljanak. Hisz alapvetően csak a zárt ajtón keresztül jutott be a betörő a lakásba, igaz megfogott mindent, míg a gépig eljutott, stb… Valószínűleg emberünk nem lehetett épp gyakorlott tolvaj, mert felébresztett…, mindenesetre a yard éber őrei további intézkedés nélkül távoztak, ügyeletes tisztük tanácsára… Később szétnézve észrevettük, hogy igazából régóta figyelhettek, mert az ablakom fel volt téglával rakva, hogy beláthassanak. Még ezt sem a rendőrök vették észre…
Még akkor reggel elindultam, hogy keresek egy asztalost és megnehezítem a legközelebbi bejutását, sikerült is felszereltetnem egy másik ajtót ideiglenesen, és beszereztem némi függönyt is. Majd a félkész beszerelésnél lelépett az asztalosom, legalábbis eltűnt a megbízható szakember a pénzem nagy részével. Hazahoztam a függönyöket, és kiderült, 10 centivel rövidebbek, úgyhogy egy ügyes húzással meghosszabbítottam és még látványosabb is lett.
Az asztalos több napi reménytelen hívogatása után, másik asztalos felé kellett néznem. Csütörtökön este megpróbálom bekapcsolni a lap-topomat, és semmi, csak a nagy kékség. Többszöri próbálkozásra sem sikerül. Hívom másnap a HP-t mert még garanciális, és a HP azzal reklámozza magát, hogy bejelentés után másnap elviszik,és 5 napon belül javítva visszahozzák. Bejelentés pénteken, hétfőre kértek is egy szállítást az egyik futárszolgálattól, megbeszéljük hétfőn délelőtt jön érte. Hétfőn egész nap, sehol senki, a lakásomból nem tudok kimozdulni, mert az asztalos jóvoltából nem bezárható. Kedden hívom a Hp-t, majd a futárt, és közli, hogy elfelejtette, de másnap jön. Másnap szintén nem érkezik meg. Megint lefolytatok egy beszélgetést a futárral, mert az mégsem állapot, hogy annyi dolgom mellett őt várom. Megígéri, hogy csütörtökön nálam kezdi a napját. Csütörtök délután fél 6-kor sikerül újra elérnem, de akkor már üvöltök vele, hogy, hogy lehet ilyen béna, akkor már újabb ígéretet tenne, mert már vége a munkaidejének. De meg sem hallgatom, közlöm vele, hogy engem már nem érdekel, hogy a munkaideje lejárt, még aznap biciklivel, busszal, vonattal vagy gyalog, de érte jön a gépemért vagy holnap nézhet másik munka után. A srác totál ideges, és megpróbálja megszervezni, hogy egy kollégája elvigye, mert ő még Újszászon van, de közlöm vele, nem adom oda a gépemet átvételi elismervény nélkül, mert ennyi erővel, az utcára is kihajíthatnám. Hatott a mérgem, mert motorra ül, és HP átvételi elismervénnyel lejön Ceglédre, közben a kollégája megvárja az céges autóval, és ketten veszik át a gépemet. Úgy jön felém bejáraton, mint egy nyúl, nem győz bocsánatot kérni, de rossz időben felejtett el dolgokat, más esetben lehet türelmesebb lennék, de ez a hetem maga volt a földi pokol. Úgy nézek rá, mint a véres rongyra és nem is bocsájtok meg könnyen. Visszafelé már nem is telefonál időpontot egyeztetni, amint megkapja a javított gépet (a javítás is felér a egy misével, mert küldhetem vissza) jön, és egy reggel csak úgy beállít nálam…
Azóta kétszer találkoztam vele, emlékszik rám, a múltkor mondtam neki, hogy lesz még egy útja a gépemmel, és mosolygott, és arra kért ne kiabáljak vele… Szegény…, tényleg olyankor talált meg amikor már majdnem ölni tudtam a hülyeségektől.

A helyi szakmunkát leginkább Pató Pál úrhoz hasonlítanám.

Néhány héttel a beköltözésem után rá kellett ébrednem, hogy bizony nekem a sok háztartási gépemhez kicsit gyenge a villanyvezetékem. Ismeretség útján kerestem egy villanyszerelőt, aki potom pénzért áthúzta a vezetékeket. Persze mindezt az ő laza tempójában.
Reggel megérkezett, szöszmötölt a lakásban, közben megosztotta velem a reggelimet, elbeszélgetett a családjáról, majd 11-kor elment haza ebédelni. Délután kettőkor felhívom, hogy ugyan meddig ebédel még, de közölte, hogy ma már nem jön vissza, mert elfáradt, majd holnap. Így sikerült két hét alatt áthúznia a lakásban a vezetékeket és beépíteni néhány konnektort.
De az asztalosokról még nem ódákat lehet zengeni. A kandallómon a mai napig nincs ülőpadka, ugyanis én bordó színű bútorlapot szeretnék oda feltetetni.
Kedves barátommal lemértük a méretet, majd nyakunkba vettük a várost. Nem sok helyen vágnak bútorlapot, az egyik ilyen a Király asztalos volt. Kiválasztom a bútorlapot, és mondom, hogy ilyen méretet szeretnék. A főnök előzékenyen közli velem, hogy ők nem vágnak, csak rendelésre.
Megrendelnénk ebben az esetben, nem akarok én vitatkozni, ha rendelésre, akkor rendelésre.
De nem rendelhet, jött a válasz.
Csak azt nem értem, kevés volt a mennyiség, amit vágatni akartam, vagy ennyire felveti őket a pénz, vagy igazából nem tudom. Minden esetre már megvárom az autómat, aztán levágatom Pesten vagy Kecskeméten.
A parketta, jobban mondva a laminált padló.
Egy kedves barátom még a költözésem előtt leutazott velem, hogy lerakja a padlót a hálóban. Bementünk a nagy padlólap üzletbe, és töménytelen mennyiségű padlólap volt kitéve. Odajött az eladó, és miután kértünk egyből, közölte, hogy az nincs. Majd kértünk másikból és közölte az sincs. óvatosan rákérdeztem, mi az ami van? Hát, csak ez a háromféle van raktáron, a többire két hetet kell várni. Hát a háromból egyik sem volt olyan, ami igazán tetszett, de végül az egyiknél megállapodtunk. Ahhoz meg nincs szél, mondta a boltos. Akkor mihez van?- kérdeztem. Hát ehhez az egyhez. Na mindegy, nem tökölünk, most van itt, aki leteszik úgyhogy megvettem. Ma már ezzel is megbarátkoztam, végső soron lerakva egészen jól mutat.

A társkeresés I

Egy elvált, megcsalt, megbántott nő nehezen kezd újra bele a társkeresésbe. Nekem is eltelt egy jó idő, míg ki tudtam bújni a csigaházamból. Hosszú ideig küzdöttem a házasságért, és sokáig tartott, míg meggyászoltam. Igazából az első lépés a külvilág felé az volt, amikor lejöttem ide. Az első igazi randim a válásom után pedig egy gyermekkori diákmunkában megismert orvos sráccal volt. A mai napig nem tudom mi volt az oka, hogy nem folytatódott, de kár is keresni a magyarázatot… Talán még nem voltunk készen egy kapcsolatra, a srácot tisztelem és becsülöm. Őszinte és egyenes volt, ezért ezt itt ennyiben le is zárnám…
A második próbálkozás csúfos volt, egy barátom tanácsára felregisztráltam magam a duci nők társkeresőjére. Na, nem mintha én különös duci lennék, de igazából szoktam tükörbe nézni, tudom, hogy telt vagyok. Kis töltött galamb, ahogy magamat bírálom. Itt ismerkedtem meg Zozomával, egy Kecskeméti grafikus gyerekkel. Komoly kapcsolatot keresett, legalábbis a reglapján. Több randi után eljutottunk az ágyig is… Később derült ki, hogy elfelejtette megemlíteni, hogy otthon van egy élettársa, akivel 4 éve él együtt, és rajtam kívül még a fél internetes társkereső oldal nőit megdugta.
Arról pedig nem szólt a fáma, hogy emberünknek mindamellett, hogy nagyon oda volt magával, méretbeli problémái voltak és az ágyban sem volt épp a lepedők királya, bármennyire is ezt tartotta magáról. Aki azt mondja, hogy rá még nem volt panasz, az nézzen magába volt-e már olyan lánnyal, akit valóban kényeztetni kellett. De azért nagyon csúnyán átvágott nőket, de csak addig tehette, amíg ki nem tálaltam a társkeresőn. Azóta már mindenki látja az igazi arcát is.
És eljutottunk a jelenlegi helyzethez. Szintén egy társkereső oldalon ismerkedtem meg Zoltánnal, pesti belsőépítész, neki valószínűleg senkije nincs, csak épp a munka megszállottja. Háromszor mondta le a randit a munkája miatt, mikor besokalltam. Naponta órákig beszélgettünk skypon, sok dologban egyezett a meglátásunk, de egy idő után rá kellett ébrednem, hogy önző. Csak magával foglalkozik… Ahogy el is mondta, 100 km közöttünk a távolság, és ő most nem fog megengedni magának 100 km-t. És akkor úgy döntöttem, tovább lépek…
Egy szerencsétlen esetnek köszönhetően kint jártak nálam a helyi yard-ról. Az egyik rendőr elkérte a számomat és megnézte a weboldalamat is, majd megállapodtam vele egy üzletben. Sűrűbben jönnek a házam felé, és ezért bartelban kap a hátára heti egy masszázst. Igazából nem tudom minek köszönhető, hogy a srác vonzott. Nem a tipikus szépfiú, de nekem nagyon tetszett. És egyszer azt vettem észre, hogy msn-en beszélgetünk többek között arról is, hogy lehetne közöttünk valami… és lett… Igazából, ő megmondta, nem akar komoly kapcsolatot, és az ismerőseim által, meg néhány barátkereső oldalt megnézve, illetve az ismerősei között bóklászva rá kellett jönnöm, nem teljesen őszinte. Igazából van valakije, egy lány… Szóval ahogy egy ismerősöm mondaná, két helyre lógatja…
És ekkor, derült égből, előkerült újra a belsőépítész srác, és hirtelen naponta többször felhívott, keresett újból skypon és most már nem sokallta a távolságot. Sőt igazából napok óta látom, hogy hirtelen idővel is tele lett, mert napi többször bejelentkezik a neten. Csak ez megint az Ő önzőségét mutatja, nekem nem kellesz, mert messze vagy, de ne legyél másé sem.

A masszőri munka hátránya

Már szinte minden nőnek volt dolga telefonos zaklatóval, vagy olyannal, aki a tömött villamoson, metrón alányúlt, stb. Sajnos, egyedülálló nőként még jobban kiszolgáltatottá válunk az ilyen emberek perverzióinak, és nem tudjuk, miképpen védekezhetnénk ellene.
Jómagam nemrég költöztem le vidékre, és komolyan meggyűlt a bajom néhány emberrel. Csontkovácsként és masszőrként dolgozom és az életemet arra tettem fel, hogy másoknak segítsek. Több hirdetésem van fent, a munkámmal kapcsolatban és sajnos egyre többször hívnak fel férfiak hátsó szándékkal. A legminimálisabb ilyen jellegű telefon volt, amikor megkérdezte intim masszást vállalok-e? Persze, ezeket egyből lerázom, és nem jutnak el hozzám, de mégis borzasztónak találom, hogy férfiak, összekeverik a masszőrt a prostituálttal.
De a legszörnyűbb esetem a napokban esett meg. Felhívott egy ember, hogy csontkovácsot keres. A vendég reményében jeleztem, hogy én az vagyok. Erre előállt, hogy szeretné, ha megtaposnám. Mondtam, a thai masszásban van bizonyos taposás, rugdosás, a csontkovács nem rugdos, de ha thai masszásra van szüksége semmi akadálya. És ekkor állt elő a tag azzal, hogy ő azt szeretné, ha harisnyában és tűsarkúban rugdosnám meg minden porcikáját. Áldom az eszemet, hogy nem adtam meg a címemet, mert ez elképesztő. Meg is mondtam, a pasasnak, hogy hozzám betegek járnak, de nem elmebetegek, és senki aberrált perverzióját nem fogom kielégíteni. Na, utána hetekig hívogatott, hogy vesz nekem tűsarkút, stb., de szerencsére mára sikerült elküldeni melegebb éghajlatra.
A legszörnyűbb az egészben, hogy a fiatalember, aki a fenti történet „hőse” egy városi fogorvos, komoly praxissal, feleséggel és gyerekkel. Sőt mint azóta már megtudtam, nem én vagyok az egyetlen, akit megkeresett hasonló ajánlattal, mert rendszeresen zaklat nőket ezen perverziójával. Komolyan, mennyi elmebeteg járkál szabadon, és sajnos az, hogy tanult ember, ez nem befolyásolja azt, hogy lelkileg sivár és szexuálisan beteg.
Bár előfordul, hogy konkrét ajánlatot kapok, miközben a pasi a masszás ágyamon fekszik, de ezt már többé-kevésbé megtanultam kezelni, ilyenkor szoktam mondani, hogy itt az ideje hasra fordulni, de szerencsére, azok közül, akik eljutottak hozzám, még senki nem ment túl azon, ami lekezelhető ilyen jellegű trükkökkel.
Viszont egy barátnőm, aki szintén masszőr elmondta, hogy már több férfit visszautasított mostanában, mert nem tudtak megfelelően viselkedni. Úgyhogy uraim fogják vissza magukat, a masszőr az nem prosti, vannak erre megfelelő helyek, ahol megfelelő ellenérték cserébe mindent megkapnak, de minket, akik segítő munkát végzünk, hagyjanak békén az ilyen ajánlatokkal.
Hölgyeim pedig figyeljenek oda a férjükre, mert nem tudhatják mikre képesek. A zaklatást pedig ma már büntetik, és tévedés bárkinek is azt hinni, hogy ha nem írja ki a telefon a számát, akkor kinyomozhatatlan, mert nem így van, ma már feljelentés után mindennek utána járnak, mert a szolgáltatók pont a zaklatók miatt, ma már mindenben segítőkészek az ilyenfajta bűncselekmények lefülelése érdekében.

Költözés:)

Már mindenki aludt a hálószobámban csak én nem. Aludt a kályhás, a padlólapos, bár a lelkükre kötöttem, a nejlont nem vehetik le a matracról, úgyhogy zörögve aludtak.
Eljött az idő, hogy végre Én is az új otthonomban aludhassak. Kedves barátom egy napon keresztül segített nekem csomagolni, hogy mire jön a fuvaros, addigra minden dobozban legyen. Éjjel még rohangáltunk a Podmaninszky utcában dobozokra vadászva.
Másnap délután megérkezett a srác, aki költöztetett, és annyi cuccom van, hogy estig pakolták le az autóba. Mondtam a barátnőmnek, hogy nem lesz nálam gáz, minden villannyal vagy fával fog működni. Akkor a barátnőm azt mondta, mi lesz veled, ha nem lesz áram? 21.században élünk, nyugtattam meg, ez nem Erdély, itt mindig van áram.
Na, elindultunk…
Cegléden csak azt tudtam, mi a címem, semmi többet… Meg azt, hogy a temetőtől nem lakom messze.
-Késő este értünk le. Sötét volt már.
Mondta a srác, innen navigáljam.
De nem tudom, csak azt tudom, hogy a temetőhöz viszonylag közel lakom.
Az jó, már 4 temető mellett elmentünk. (Térkép sehol.)
Nagy nehezen megtaláltuk és behordták a dobozokat.
A srác aki költöztetett, a volt férjem testvére, csodálta milyen szép az új otthonom.
Mindent behordtak a nappaliba, a hálóba semmit nem engedtem bevinni, így magasan álltak a dobozok, de végre itt voltam. És este nem volt áram… tűzifám nem volt.
A szomszédtól kértem tűzifát, és volt oly kedves, hogy be is gyújtott nekem.
De az első éjszakámon az új otthonomban nagyon jót aludtam.
Másnap nem tudtam hogyan kezdjek a kipakoláshoz, egyszerűen úgy éreztem elnyom engem a sok doboz, azt sem tudtam mihez kezdjek. A barátaim vették ki a kezemből az irányítást. Egy kedves barátom és az egyik barátnőm lejöttek és kipakoltak helyettem, gyakorlatilag kivették a kezemből az irányítást, és újra bebizonyították, mint már annyiszor, hogy a barátok a legnagyobb támaszaim.
Igaz még ma is van dobozba cuccom, de ma ez már csak a polcok kérdése és megoldódik ez is.

Bebútorozás.:)

Feri bácsival a helyi taxissal végigjártuk a kisváros összes bútorboltját.Franciaágyat akarok, de nem ám olyan egyszerűt, gyönyörűt, azt szeretném, ha a hálószobám az ágyról szólna. Az első helyen megláttam és megszerettem egy hatalmas, kisebb hajó méretű ágyat. Gondoltam is, ha egy hétig minden nap másik részén alszom, akkor sem fekszem kétszer ugyanoda.:)
Sőt ha megtalálom életem párját és sértődötten elvonulunk, észre sem fog venni egy olyan apróságot az ágyban, mint én vagyok. Kifizettem, megvettem hozzá a szuper matracot, mikor elkezdtem gondolkodni. Milyen széles is a szobám? Hívom az előző tulajdonost.
- Csaba milyen széles a szoba? -tudakozódom
-193 cm.
-193 cm? Az ágy 195 cm, az nem jó, biztos, hogy jól emlékszel? -kérdezem bizakodva
-Persze, én csináltam. -hűt le
Gyorsan leméretem az ágyat, nem volt rossz a felírt méretezés, ez az alkalmazott által mért szélesség is pont annyi, mint a gyártó szerint mért.
-Nem baj, vedd meg nyugodtan,- jön Annamaritól Csaba feleségétől a jó tanács,- maximum átugrálsz az ágyvégén.:)
Nem az ágyvégével van a gond, hanem hogy nem tudom betenni, el mégsem fűrészelhetem.
Na ha már kifizettem, én mindenképp hazaviszem, ha nem megy be hosszába, keresztbe tuti befér, úgyhogy megbeszélem, hogy még aznap este kihozzák és össze is szerelik.
Akkor gyorsan menjünk el szekrényt venni. Feri bácsi engedelmesen vitt egyik bútorboltból a másikig, de valamiért mind sablonos volt, én valami különösen szépet szerettem volna, nagy tükörrel, és akkor megláttam. Még aznap azt is hazahozattam. Alig értem haza, mire hozták a hajóméretű ágyamat. A szerelő este 10-ig rakta össze.
Azt gondoltam megvan álmaim bútora, akkor még nem tudtam, amit most már tudok, a szekrénnyel van egy kis gond. Vállfás, és polcos része nincs is. Nem tarthatok mindent vállfán.
De hozzáteszem a hálószobám azóta is mindenki megdicséri, első osztályú szállodában nincsenek ilyen mutatós és kényelmes bútorok. Jó választás volt, megszoktam, és nagyon jó minden reggel benne ébredni.:)

Cserépkályhakandalló

Cserépkályha.:)
Mindig élt egy olyan álom bennem, hogy lesz egy kandallóm, ami előtt hosszú órákat fogok eltölteni, esetleg megöregszem előtte egy hintaszékben olvasva.:)
A házam tökéletesen alkalmas volt, hogy ezt megvalósítsam, egyszerűen oda kívánkozott a főfalra egy kandalló. Kihívtam a ceglédi és a környékbeli kandallósokat, de olyan árat mondtak, hogy teljesen elkeseredtem. Én nem fogok ennyi pénzt erre kiadni. És a technikájuk is kivetnivalót hagyott maga után. Az egyik például közölte, hogy a füstcsövet keresztülvezeti a hálószobámba, és onnan a kéménybe.
-Hogy fog az kinézni, akadékoskodtam,- mert azért ennyi pénzért, (majd egy millió) gondoltam látványos kandallóm lesz.
Majd eldobozolja,- jött a szakszerű válasz.
Aki látott már füstcsövet, azt tudja, nem épp a legszebb látvány, és egy szépen felújított modern házban nem mutat a legjobban. Már épp letettem a kandallóról, és kezdtem megbarátkozni a gondolattal, mégis gáz lesz bent.:) Ebben a tudatállapotban jött fentről a sugallat, van egy 15 éve ismert kedves barátom a Balatonnál, hátha neki van ötlete. Egyből hívtam, mint mentőangyalt, hátha kiokoskodik valamit.
-Ági, semmi gond,- jött a válasza, mikor előálltam a kandallómmal,- megyek, megnézem, megbeszéljük és megcsinálom neked.
Így a környékbeli kandallósok árajánlatánál jóval kedvezőbben felépítette a Balatoni kandallós, igaz kicsit késett a határidővel, de több 100 ezret spóroltam vele és a mai napig csodájára járnak. Sőt találékonyságában még a füstcsövet is megoldotta. Átfúrta a falat a kamrába és a mennyezeten keresztül kivitte a padlástérre és át a kéménybe. Van egy nagyon szép kandallóm, a füstcső nem látszik és még csúnya dobozokat sem kell nézegetnem. Így is ismerkedtem meg némely szomszédommal, jöttek és csodálták az otthonomat, benne a lakás díszével a cserépkályhakandallóval.:)

A ceglédi Földhivatal és Én.:)

A bürokráciával, mindenkinek meggyűlik a baja, de azt nem gondoltam, hogy Cegléden ekkora harcom lesz. Az adásvételi szerződést, a többi irattal együtt, ügyvédem tanácsára, személyesen vittem be Ceglédre a Földhivatalba. Gabi az ügyvédem mondta, 30 napon belül határozatot kell hozniuk. Külön helyrajzi számon fut a telek és külön helyrajzi számon a lakóház. 2008 október 11.-én adtam be a földhivatalba a szerződést, és vártuk a választ. Novemberben Gabi hívott, hogy a Telek átírásra került, de a lakóház még nem. Kérte menjek már be, érdeklődjem meg, mi a fenéért ilyen bonyolult. Az időm novemberben nem engedte, ezért csak halogattam a dolgot, mert bár voltam lent többször Cegléden, közben le is költöztem, a hivatalos időben nem jártam arra. December 24.-én telefonál az ügyvédem, hogy baj van. Egy Borsos nevezetű hölgy megborsozta a Karácsonyunkat. Jött egy határozat, hogy nem írják át a lakóházat olvashatatlan aláírás miatt. Érthető???? OLVASHATATLAN ALÁÍRÁS!!! Ügyvédem még aznap telefonál, hogy álljunk már meg, mindenki aláírása olyan, amilyen, egyéni, pont azért, hogy ne lehessen utánozni. Egyébként pedig kolléganője, aki a telket átírta el tudta olvasni, akkor a hölgynek miért nem sikerült. Van egy nagyon korrekt vevő, történt egy korrekt adásvétel, ne csinálják velem ezt. Mi lenne, ha az eladó külföldre távozott volna, vagy esetlegesen lakás maffiózó, akkor a Földhivatal, hogyan magyarázná a tétlenkedést. Szerencsére Csabánál az eladónál egyik sem állt fent. Mindenesetre ügyvédemmel írtunk egy másik adásvételi szerződést, olvashatóan kiírtuk a nevünket, majd aláírtuk, és bánatunkban, hogy így megborsozták a Karácsonyt, végig ittuk a Liszt Ferenc teret.:) December 27.-én újra beadtam, majd január elején meg is jött a határozat az elfogadásról.

Álmaim háza.:)

Valaki azt mondta nekem, képzeljem el és olyan lesz. A folytonos nyaggatások miatt egy reggel azzal a tudattal keltem, hogy ma megveszem a házamat. Igazából csak azt tudtam, hogy milyennek képzelem az otthonom, azt sem tudtam, hogy hol lesz.
Az első elképzelésem arról szólt, hogy Szegedre megyek lakni. Szegedre, mert imádom a kajak-kenut nézni és, akkor kimennék minden versenyt megnézni.:) Órákig nézegettem a Szegedi ingatlanokat, de olyan bonyolult abban a kisvárosban a lakásbérleti jogok miatt ingatlant venni, hogy néhány óra keresgélés után úgy döntöttem, oda nem megyek. Akkor jött a képbe, hogy esetlegesen Pest megyében maradjak. Elővettem a Pest megyei térképet becsuktam a szemem és ráböktem. Cegléd volt az ujjam alatt. Mintegy útmutatás, döntöttem, megyek Ceglédre. Életemben nem jártam még ebben kisvárosban, tudtam minden vonat megáll ott, nagyon rossz nem történhet velem. 2008 október 5.e reggel 10 óra körül járt az idő. Beírtam az internetes keresőbe, hogy Ceglédi ingatlan eladó, majd keresés. A legelső hirdetés a házam volt. Olyan jól nézett ki a fotókon, hogy egyből beleszerettem, bár még megnéztem utána több száz hirdetést, mindig visszatértem. Tudtam, ha élőben is olyan, mint a képeken, akkor megveszem… Még akkor telefonáltam az ingatlanosnak, aki hirdeti, hogy másnap reggel 10-kor én ott leszek. Ő egyből megadta a tulajnak a számát, akivel közöltem ne csináljon másnap reggel programot… Hívtam Zsolti barátomat, hogy mit csinál másnap.
Ágikám, természetesen, azt amire megkérsz. -jött a válasz.
Akkor megkérlek, vigyél el Ceglédre házat venni.
Egy pillanatig döbbent csönd, majd jött a beleegyezés, Zsoltira mindig lehet számítani.:)
Másnap reggel fél nyolckor Zsolti barátom csöngetett nálam, hogy induljunk. Már az autóban mondtam neki, hogy én ezt megveszem, de jelentősen alkudni fogok belőle. Nem is láttad még, mondta Ő, de velem akkor nem lehetett beszélni. Közben tárcsáztam a helyi yard-ot és érdeklődtem az ügyeletestől a városrésszel kapcsolatban, ahol azt a megnyugtató választ, kaptam, hogy a ház, amit szeretnék jó helyen van. Kis bolyongás után, meg Zsolti csipogó GPS-e mellett érkeztünk az alföldi kisvárosba. Útközben a találkozóhelyen csatlakozott hozzánk az ingatlanközvetítő, aki elnavigált a házig. Mikor Zsolti lefékezett, kiugrottam és a teraszon álldogáló tulajdonos mellett elviharzottam, berontottam és körbeszaladtam a házon. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotókon. Csak csodáltam, egyszerűen abban pillanatban tudtam, ez lesz az otthonom. Mikor kinézegettem magam visszabattyogtam a tulajdonoshoz és közöltem vele, én ezt megveszem, de nem adok érte annyit, amennyit kér. Mondtam neki, adhatja a hirdetett áron, még hirdetheti másfél évig, és talál egy vevőt, aki hitelre megveszi, vagy nekem olcsóbban odaadja és akkor 3 napon belül a számláján lesz a pénz. Az eladó nem sokat gondolkodott, belement az alkuba, így akkor kötöttünk egy előszerződést, ahol letettem a hirdetés levételére 100.000 Ft-ot. Zsolti barátommal csak csodálkoztunk, hogy lehetett ennyiért így megkapni az ingatlant, és erre a mai napig keresem a választ…És itt kezdődött arra a napra a kálváriánk, mert be kellett szerezni az adásvételhez különböző iratokat, igazolásokat, és reggeltől-késő délutánig, Cegléd és Nagykőrös között rohangáltunk, majd délután 4-kor fáradtan indultunk haza, és Pilisnél jártunk már, amikor utánunk telefonáltak, hogy hiányzik egy irat. Zsoltira csak néztem, de tudtam miattam onnan is visszafordul, így mentünk újra Ceglédre, aznap tucatjára, hogy beszerezzük az utolsó aláírást is.:) Csütörtökön a z eladó érkezett a Nyugatiba és ügyvédem előtt megkötöttük az adásvételi szerződést. Így tulajdonosává váltam álmaim meseházának.:)

Így jutottam el addig, hogy vidékre költözöm.

Először elmondanám hogyan is jutottam el addig, hogy leköltözzem e alföldi kisvárosba. A válásomat, elég nehéz lelki nyomásként éltem meg, de magáról a válásról itt most nem szeretnék beszélni, talán később…
Mindenesetre nehéz teherként nehezedett a lelkemre, hogy egyedül maradtam. A barátaim aggódtak miattam. Ebben a nehéz helyzetemben találta meg a szülői házunkat egy nagyon kedves édesanya a családjával . Alkudozás nélkül belementek a vételbe, így viszonylag gyorsan készpénz állt a rendelkezésemre az újrakezdésre.
Sokáig vívódtam, és ültem a pénzemen, a kiscsaládom és a barátaim folyamatos nyaggatása ellenére, mert ők tudták, a depressziós ember sokszor úgy dolgozza föl a bánatát, hogy féktelen költekezésbe kezd. Egyébként is rengeteget leadtam a súlyomból és valóban gyakorlatilag vásárlással töltöttem időm nagy részét, és kicseréltem a teljes ruhatáramat.
Ingatlan után nem néztem, igazából nem érdekelt mi lesz velem, de voltak akik annyira aggódtak, szó szerint rágták a fülemet, hogy egy idő után már elegem volt, csak hagyjanak már békén, úgy voltam vele, majd veszek valamit…

Miért jutottam el a saját blog írásához, miről is fog szólni?.

33 éves elvált asszonyként úgy döntöttem saját blog írásába kezdek. Elmesélem nektek milyen az újrakezdés, milyen emberekkel,( elsősorban férfiakkal) találkozom, mind a munkám, mind esetlegesen a párkapcsolatban. Mennyire nehéz vidéken boldogulni, és milyen pozitív és negatív élményeim vannak itt. Elmondom hogyan indultam újra el, és miképpen sikerült vagy esetlegesen nem sikerült beilleszkednem.
Nem fogok minden nap írni, csak ha úgy érzem, van mit elmondanom Nektek. Ígérem írásaimat megpróbálom úgy tálalni felétek, ahogy valójában történt…
Persze a saját humoromat sem hagyom ki belőle...
Nem időrendben írom, hanem csak úgy, épp ahogy jól esik...