A volt férjem súlyos testi sértéses ítélete!

Az ominózus ítélet!!!

Bár az elején azzal kezdtem, nem beszélek az új életemben a régiről, de az események úgy alakítják, hogy a jelenlegi életemet átszövi a múlt lezárása. Szóval a súlyos testi sértéses ügy!
Aki esetleg nem tudná, a régi életem lezárása egy feljelentés volt az akkor még férjem ellen, súlyos testi sértés miatt… Nem ez volt az első eset, hogy a házasság alatt atrocitás ért engem, hiszen a volt anyósom és a volt férjem sógornője is részesített ilyen dolgokban, és persze minden eset a rendőrségen végződött, ahol a Kómár család lehazudta egymásért még a csillagokat is. Maga a történet nem vicces, de az igen, hogy a Dunakeszi Városi Bíróságon az egész család vallja, hogy nem bűnös a támadó, majd később a Pesti Központi Kerületi Bíróságon tanúként vallják, hogy megvertek és az ottani bírónő többször rájuk pirít, miképpen emelhet bárki is kezet egy másik emberre. Szóval itt már lehetne feszegetni a hamis tanúzás kérdését, de mivel én alapvetően zárni akarok mindent azzal a családdal, már nem erőltettem. Pedig lenne mit, mert a válóperi jogerős végzésben is benne van, hogy súlyos atrocitás történt irányomba a Laci családjából, és ennél nem kell több bizonyíték, mint egy jogerős ítéletben elhangzott tanúvallomás.
Na a mostani ügy. Arra kétség nem férhet, hogy a volt férjem nagyon csúnyán elvert 2008 április 7.-én és még kórházba is juttatott…, viszont ismerve a Kómár családot, kiindulva abból, hogy az erőszakot fegyvernek használják, de a felelősséget nem vállalják, gyakorlatilag gyomorideggel mentem oda. Tudtam, a Kómár család egyöntetűen megjelenik, és a csillagot lehazudják az égről. A család nélkül, de ügyvéddel valóban ez történt. Egész éjjel nem aludtam, úgyhogy kb a mosott szarhoz hasonlított a kinézetem, a volt férjem pedig bámult rám és mosolygott, igazából megkérdeztem volna tőle mi a tököm mosolyogni valója van, mikor Damoklész kardjaként lóg fölötte a börtön közelsége, de ő csak bámult. Okos lányként sértettként is ügyvéddel jelentem meg, biztos ami biztos, legalább a jogi háttér ott legyen mellettem, és ez volt a szerencsém, mert gyakorlatilag a volt férjem és az ügyvédje minden szavamat kiforgatta. Másfél évvel az eset után nem mondtam el mindent szó szerint úgy, ahogy a nyomozó előtt, mert amennyi esemény történik velem, néha arra sem emlékszem pontosan, ami egy héttel ezelőtt történt, de úgy nagyjából, mivel jelentős eseményről volt szó, azért hellyel-közzel tudtam mi is volt. Gyakorlatilag arra akartak rávenni, hogy tagadjak le dolgokat, általam küldött sms-eket, stb., ami végül is bunkó és fenyegető jellegű volt az akkori és jelenlegi „barátnőjére” bár a nő kifejezés arra a retekre nem illik, mivel aki eddig találkozott velük, a csajra a legfinomabb megjegyzés is, az erősen ciki volt, de ennél elhangzottak durvábbak is. De a tagadás helyett a nem emlékszem pontosan az akkori eseményekre, nem tudom pontosan mi hangzott el annakidején, illetve miután felolvasásra került az sms szövege, rémleni kezdett főleg a stílusból, hogy én írhattam, így elismertem. Akkor előjöttek a garázdaságommal, hogy anyósom kocsiját összetörtem tavaly, de mivel a rendőrség előtt is elismertem, úgy gondoltam ezt is kár lenne tagadni…, úgyhogy a szavahihetőségem szerintem elég jól képviseltem azzal, hogy igazából mindent, amivel azt akarták megkérdőjelezni őszintén elismertem…
És akkor előjöttek azzal, hogy ájulós vagyok, majd szerencsétlen Amit odacipelték tanúnak, hogy még 2005-ben elájultam egyszer az üzletemben, ezzel bizonyítva, hogy ájulós vagyok, de alapos öngólt rúgtak, mert gyakorlatilag a 33 évem alatt az volt az egyetlen ilyen eset a támadásig. Úgyhogy bekérték a háziorvostól a kartonomat, aki lelkesen továbbított minden anyagot, melyből az ők legnagyobb sajnálatukra, sem epilepszia, sem cukorbetegség, sem magas és alacsony vérnyomás nem derült ki, még gyerekbetegségek sem, mert még bárányhimlős sem voltam sosem, de az igen, hogy volt egy bokaszalag szakadásom… Ezzel az egy eseménnyel nem érvelhettek, hogy ájulós típus lennék, úgyhogy ez így el is maradt, bár valószínűleg erre akartak rámenni. Majd előjött a felfogadott szakértőjük, akit mellesleg a valós szakértői vélemény és az igazmondás kötelezte, ő pedig nem merte bevállalni, hogy egyöntetűen azt mondja ezek a sérülések nem az ütéstől keletkeztek, bár próbálta a megítélést átvenni a bírónőtől, amit a bírónő is szóvá tett. Úgyhogy a végén gondolom a volt férjem és a dörzsölt ügyvédje legnagyobb sajnálatára elmondta, hogy tulajdonképpen az ájulásaim azok csak akkor történhettek, ha valamiféle ütés érte a fejemet, és mivel volt púp a homlokomon, a halántékomon, stb, az eszméletvesztéseim ennek a következményei lehettek. Mert egyébként elájulni csak akkor ájulnék el, ha valami orvosi problémám lenne, de mint a háziorvostól kiderült, ez nem áll fent. Úgyhogy miután elmondtam az eseményeket, megvolt a szembesítés, amiben persze a volt férjem hazudott, mint a vízfolyás, gyakorlatilag, hogy én idegi kimerültségtől ájultam el, stb… Persze mindenesetre felhívtam a bíróság figyelmét, hogy én már mindkét szülőmet koporsóba tettem és akkor arra lehet mondani, hogy idegi kimerülés, mégsem ájultam el sosem, úgyhogy ez elég gyenge érv a vádlott felől. Persze a Török véremmel nem tudok szembeszállni, egyszerűen már a bírságot többször kockáztattam a megjegyzéseimmel a volt férjem irányába. Pl, mikor a szemembe nézve hazudott felhívtam a Bíróság figyelmét, hogy nem pislog, ami ugyebár nem bizonyíték, csak aki tanult pszichológiát, az tudja, aki hazudik épp és sok múlhat a hazugságán, az nem pislog. Rámutattam többek között erre a tényre is, kockáztatva a bírságolásomat, úgyhogy akarva-akaratlanul erre a tényre felhívtam a bíróság figyelmét… A Laci ideges volt, de minden mozdulata egyértelműen arra utalt, hogy hazudik. Majd miközben még válaszoltam valamire, odafordultam felé és odasziszegtem, hogy „miért hazudsz”- ezzel kockáztatva megint a bírságolást, de az éles szemnek nem kerülhette el a figyelmét, hogy abban a pillanatban a Laci épp rám nézett és felrántotta a vállát, mintha azt akarná közölni, nem mindegy, mi közöd hozzá. Ezek fizikai jelek, és ha éles szemmel nézzük, márpedig ezek a jelek a bíróság figyelmét sem kerülhették el, egyértelmű volt a volt férjemtől, hogy az igazság nagyon messze áll tőle. Szóval nagyon közel jártam a bírsághoz, mikor végre eljutottunk addig, hogy kiküldtek minket ítélkezésre. Ügyvédem felkészített a legrosszabbra, hogy előfordulhat, hogy mivel nincs tanú, és már régen történt az esemény bizonyíték hiányába felmentik, szóval gyakorlatilag azzal a tudattal mentem be, hogy a Kómár család újra elérte a hazugságaikkal, hogy megúsznak valamit. Azaz egyöntetűen újra és újra erőszakkal oldhatnak meg mindent, mert mindent megúsznak. És akkor a vádlottnak állva kellett maradnia, és a volt férjem állva maradt, én meg letörve ültem le, mert Gabi gyakorlatilag minden kétséget eloszlatott afelől, hogy mivel eredménytelen szembesítés volt, és a bíróság ítéletére vagyunk bízva megeshet, hogy megúszta. És akkor elhangzott legnagyobb döbbenetemre a következő mondat, A Pesti Központi Kerületi Bíróság Kómár László vádlottat bűnösnek mondja ki súlyos testi sértés bűncselekményének elkövetésében. Indoklásként pedig előhozta, hogy a szavahihetőségemet akarták megkérdőjelezni, de szavahihető vagyok, és a bíróság egyértelműen nekem hitt. (Mellesleg megjegyezném, igazat mondtam) azt is elvetették, hogy bosszúálló lennék, amivel szintén érveltek, hiszen jelen pillanatban álmaim házában élek, álmaim autója áll a házam előtt és van egy normális párkapcsolatom, úgyhogy a bosszúállás jelenleg egyáltalán nincs nálam terítéken, mert a volt férjem idegenné vált számomra. Majd a bíróság rákérdezett, tudomásul vette-e a bíróság ítéletét, a Laci tudomásul vette és felolvasták, hogy mivel rengeteg enyhítő körülmény szól ellene, egyetlen súlyosbítóval, hogy családon belül követett el erőszakot, 100000 Ft bírságra és a per és tárgyalási költség kifizetésére ítélték. Az ügyész felfüggesztett börtönbüntetést kért rá, de ő pénzbüntetéssel megúszta, amit bár kevesellek, belenyugszom, mert számomra végtelen nagy elégtétel, hogy az igazság végre egyszer győzedelmeskedett a Kómár család felett és újra visszaadta a hitemet a bíróságok rendszerébe és az igazságos ítéletbe. Mert úgy gondolom azzal, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság kimondta, hogy a volt férjem a súlyos testi sértés bűncselekményét elkövette, végre valóban igazságot szolgáltatott a TÖKÉLETES KÓMÁR CSALÁD FELETT, és az én TÖKÉLETES VOLT ANYÓSOM már nem verheti fél téglával a mellét, hogy milyen tökéletes a család és milyen tökéletes a kicsi fia, mert ez a család erőszakra hajlamos. És remélem minden következő nőjének intő példa, aki egyszer kezet emelt a feleségére, vagy bárkire, az újra meg fogja tenni. És az esetem legyen minden nő számára példamutatás, aki erőszakos támadást él át a férjétől, hogy igen, nehéz, de szembe kell szállni vele, és meg kell mutatni, hogy az erőszak nem megoldás, és harcolunk ellene.