Tegnap megkaptam életem legjobb bókját... A volt pasim matta részegen fölhívott és ecsetelte nekem, hogy mindamellett, hogy most kurva nagy gáz van megint az életében, azt elmondja, hogy én egy cukorborsó vagyok... És imád, és az utóbbi napokban számot vetett a volt női között és rá kellett döbbennie, hogy igaz, hogy én már itt élek a halál faszán a Dunántúlon, de még mindig messzemenően az átlag felett vagyok, az összes nőjét beleértve... Mert persze huzatos vagyok, mint minden nő (köszönöm az összes nő nevében... :D :D ) És szerinte régen is huzatos voltam, de nem bántom meg, nem alázom meg és nem rugdosom meg a körülöttem lévő férfiakat..., és még őt sem küldtem el a halál f@szára és éjjel is felveszem a telefont, ha tudom, hogy bajban van... Nos, a múltkor számot vetettem én is a körülöttem lévő férfiakról... 40 éves vagyok, végigbuliztam 3 hetet, úgyhogy tökéletes agyi kapacitással értékeltem őket... A körülöttem, elpuhult férfitestekben, sörhassal lézengő férfiak elfelejtettek felnőni... Az utóbbi években igyekeztem teljes odaadással esélyeket adni, nem, kurvára nem odafigyelni a sörhasra, a nemlétező egzisztenciákra, a sajnálatosan szegényes műveltségre, a nulla helyesírásra, arra, hogy ha megkérdezem mit olvastál utoljára, azt sem tudja mit jelent olvasni...és minden egyéb szaron, amivel én szerencsére nem rendelkezem... Hogy mit kerestetek bennem? Anyát b@zd meg, meg házvezetőnőt, meg takarítónőt meg szexistennőt, meg ki tudja kit... Miközben észre sem vettétek azt a NŐT, amivé váltam... Bár mondjuk megjegyzem, azt sem tudjátok milyen egy igazi nő, egy önálló, magabiztos és még mindig gyönyörű nő, sőt még csak fogalmatok sincs róla... Lehet vannak, elképzeléseitek, de amikor ott van előttetek már nem tudtok mit kezdeni vele... Amikor pedig rájöttök, utólag siránkoztok, mikor elveszítettétek már... Úgyhogy sikeres felnövést kívánok a jövőben... felnövést, mert lemaradtatok valahol a törzsfejlődésben...