Nagyon régen jártam itt...

Mivel van egy új blogom a facen, így majdnem befejeztem ennek az írását... De ma egy férfi 23 évvel ezelőttről figyelmeztetett arra, hogy Ő rendszeresen olvas... Minden mondatomat elolvasta a blogomból és nincs fönt közösségi médiákon... Kicsit elpityeredtem magam, amilyen szeretettel írt nekem az írásaimról,...hozzám. Tavaly januárban, mikor rám keresett a facebook-on, akkor felregisztrált és döbbenetemre én voltam az egyetlen akit elég fontosnak ítélt a megkeresésre, azt gondoltam megzakkant, vagy valami hasonló. Fájó emlékeim vannak vele kapcsolatban...egy gyerekkori "szerelemről". Erre ma már azt mondanám kölyökkutya szerelem volt, nem értékeltük és nem is értettük egymást, ma már valószínűleg másképp gondolnánk... Nem tudtam hová tenni a megkeresését, én már rég, nagyon mélyre eltemettem a régi emlékeket vele kapcsolatban, ezért igen meggondolatlanul és eléggé kíméletlenül írtam neki. Ilyen mondatokat is, "Meséld csak el nekem miért lettünk ismerősök? És a CSAK meg MERT nem megfelelő válaszok... A régi sérelmeimből kiindulva, úgy gondoltam itt az idő, hogy adjak neki hideget és meleget, úgyhogy úgy beszéltem vele, mintha nem lenne teljesen százas, és kb majdnem ez is volt a véleményem... Azonkívül nemrég az unokatesóm által bekerült egy ugyanilyen vezetéknevű nő a családunkba, úgyhogy nem voltam először teljesen biztos, hogy a régi szerelem vagy valami új rokon, akar kopogtatni nálam. De mivel az unokatesóm nőjével nem igazán harmonikus a kapcsolatunk, úgy gondoltam, hogy nem érdekel, hogy rokon vagy nem rokon, nincs igazából rá szükségem. Bár mikor megnéztem a születési időpontját, majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy a férfi a múltból... Na ennek hatására még ádázabbul nekimentem, hoztam az ördögi formámat.... Nyilván ő nem erre számított... Úgyhogy azt gondolom, elhamarkodottan elítéltem, megítéltem és meg is bántottam. Utána törölte magát a közösségi média oldalról... Valamelyik éjjel pedig róla álmodtam. Nem tudom igazából mi volt az álmomban, de reggel felébredve az ő szemét és a száját láttam magam előtt. Kb ennyire emlékeztem belőle, de ez a két dolog olyan jellegzetes volt, hogy azt gondoltam, hogy a sors vagy Isten vagy ki tudja ki, jelezni akar nekem... Úgyhogy másnap szó szerint mindent elkövettem, hogy eljusson hozzá, hogy bocsánatot kérek... Kerestem közösségi médiákon, google-ban, és a tudakozón is... És sms-ezni kezdtünk. És akkor ért tőle egy nagyon pozitív élmény.. Legnagyobb döbbenetemre a férfi olvasott, sőt mindent elolvasott, amit írtam, mi több kedveli az írásaimat. Nagyon kedves hozzám. Majdnem a fejemet vertem a falba, amikor kiderült, hogy agya is van. :)És választékosan fogalmaz, és a helyesírásra is figyel... Úgyhogy szánom-bánom a tavalyi esetet, szórom rendesen a homokot a fejemre és remélem ezt te is értékeled. :) Kedves, neked küldök magamról fotókat, hogy tudd, ha már nem vagy a közösségi médiákon, hogy jelenleg hogy nézek ki... Hogy egy kép is társuljon az írásokhoz. :)Hozzáteszem, most már minden alkalommal, amikor ide jövök, eszembe fog jutni, hogy te is olvasod az írásaimat... Úgyhogy nem fogok tudni egy mondatot sem úgy lepötyögni ide,hogy ne gondoljak rád. :) Szeretettel: Ági