A valódi ajándék....

Ez a születésnap meg ez a hét valóban az ajándékok hete.... Ma közölte az egyik legjobb barátnőm, hogy meg volt a szűrővizsgálat, amitől féltünk és végre, végre minden rendben van.. Szomorú volt a tavalyi év ebből a szempontból, kétszer is ott álltunk betegágyánál egymás után, két nagy műtéten is túl esett. Próbáltunk nem sírni, mikor a rák nemcsak először, hanem erőszakosan másodszor is megtámadta, alig pár hónap különbséggel. Próbáltunk nem sírni, mikor a kemoterápiák sorozatától, a sugarazásoktól kihullott a haja... Divatot csináltunk a parókákból, fotóztuk, díjaztuk a legjobb parókát. :) Próbáltuk összehozni azokkal, akik már túlélték, hogy erőt merítsen a sikersztorikból. Nagyon fontos személy Ő az életemben, Ő volt az, aki borzalmas válásomkor annyira féltett, hogy bezárta a lakása ajtaját és átköltözött hozzám. Aki minden reggel kiszedett az ágyból, rákényszerített az evésre,üvöltözött velem, amikor elhagytam magam és megfogta a kezem, amikor már nem tudtam tovább menni. Ő volt egy személyben az anyám és az apám. A szüleim halála óta a barátaim a támaszaim és jobb barátokat el sem tudok képzelni magamnak. Ők azok, akik pótolnak minden családot, akik nélkül nem ünnep az ünnep. Akik, amikor választani kellett a férjem és közöttem, egy emberként álltak mellém. Ők azok, akikre igaz az a mondás, "Ha felhívom őket azzal, hogy megöltem valakit, akkor azt kérdik, hova ássuk?" Szóval szeretem őket. És bár én hűtlen barát vagyok, mert sokszor nem járok feléjük sem, de ők rendületlenül jönnek és terveznek velem. Benne vannak a jelenemben és a múltamban egyaránt. Köszönöm, hogy vagytok és köszönöm, hogy felejthetetlenné tettetek a 40 évemből legalább 25-öt..