Adonisz alsógatyája I ... avagy valami bűzlik...

A történet idén év eleji, még akkor egy alföldi kisvárosban laktam és ott próbáltam megtalálni a másik felem... Regisztráltam egy barátnőm jóvoltából (Ő regisztrált és levelezett is helyettem) egy társkeresőre, így vészesen közeledve a 40-hez, túl egy kudarcba fulladt házasságon és több olyan kapcsolaton, ami nem tartott holtomiglan-holtodiglan... Az első randim Sziszkó erőltette rám… A pasi írt egy intelligens levelet, amiből a barátnőm azt szűrte ki, hogy művelt, okos és a fotóin bár nem tetszettek, azért mert Sziszkónak tetszett, adtam egy esélyt neki… Mivel elküldte a számát, felhívtam és több, mint egy órát beszélgettünk… Látszólag valóban volt több közös pont az életünkben és ha nem is éreztem, hogy Ő lenne az, akit feltétlenül meg akarok ismerni, úgy gondoltam adok egy esélyt… Hátha a barátnőmnek lesz igaza… Azért előtte gondosan elolvastam mit írt magáról, 176 centi, 90 kiló, némi súlyfelesleggel.. Ezt kiegészítette telefonon, hogy egyébként orvos, de már nem dolgozik benne, mert áttért a bankszakmába és egy osztrák bankfiók vezetője… De mivel mindig tanul, most épp a joggal szélesíti az ismereteit… Nekem mindig gyanúsak az olyan pasik, akik agyon fényezik magukat, de úgy voltam vele, hogy ha már megígértem, adok egy esélyt a dolognak, mondván nem szalasztom el a lehetőséget… Megbeszéltük, hogy mivel a Pest megyei kisvárosból jár föl dolgozni és én is Pest megye másik részén lakom, Pesten találkozunk… Tök tehetősnek próbálta kiadni magát, de nekem már akkor gyanús volt az ürge, amikor mindig csak csörgette a telefonom, de fel nem hívott…azt várta, hogy én visszahívjam… Ha olyan nagy ember, mint amilyennek állítja magát, akkor spórol a telefonszámlán? Mindenesetre nem örült neki, mikor közöltem, hogy az alföldről vonattal fogok felmenni, holott nem is értettem mi baja van ezzel, hiszen ő sem kocsival érkezik…. Már a vonaton ültem, amikor újfent megcsörgetett, hogy megtudja, mikor érek fel Pestre, majd közölte, hogy Ő a Pacsirta utcában tartózkodik éppen és menjek át oda… Mondtam neki, hogy esélytelen, én nem fogok senki után futkosni, ha így gondolja, akkor fordulok is vissza, mert nehogy már most az első találkozáskor rohangáljak, hogy láthassak egy egyre kevésbé szimpatikus pasast… Na végül is megállapodtunk, hogy a Westend-nél találkozunk… Nem sokat tudtam róla, csak azt, hogy nálam magasabb és kopasz szakállas… Elég csinosan felöltöztem, többször átöltöztem, mielőtt útnak eredtem volna…,bár tél volt, épp január 21 a névnapom, egy 5 centis sarkú bakancsot vettem fel a ruhához…, ha 176 centi, akkor még így is magasabbnak kell lennie nálam, és gondoltam egy ilyen rendkívüli ember biztos normálisan felöltözik… (folyt köv...)