Adonisz alsógatyája II... a nagy találkozás...

Szembe jött velem egy dugó, a pasas az én 163 centis magasságomhoz hozzászámítva a bakancsot, egy magasságba került velem, ehhez hozzájött vagy 120 kiló… Valóban kopasz volt, és úgy nézett ki, mint egy elhanyagolt elefántfóka, bár egy szépségversenyen, ha ketten indultak volna a fókával, a fóka nyert volna… Már menekültem volna fejvesztve az első 3 másodperc alatt, de mivel ígéretet tettem a barátnőmnek, hogy normálisan viselkedem, úgy döntöttem, adok neki egy órát… Szerencsére triplán bebiztosítottam magam, mert nemcsak a barátnőmet meg a férjét kértem meg, hogy egy óra múlva hívjon fel és mentsen ki, sürgős dologra hivatkozva, hanem egy kedves barátomat is… Na, úgy kezdődött az este, hogy neki WC-t kellett keresnie… Kapóra jött a dolog, mert gondoltam legalább valamelyest fellélegezhetek… Azt mondta, Ő a West Endben volt régen orvos és ismer mindenkit… Ezért amíg eljutottunk a Wc-ig minden dolgozónak vagy mindenkinek, aki szerinte ott dolgozhatott, előre köszönt… Sőt még az újságot olvasó parfümárus srácot is megszólította… Mindeközben én végig azon agyaltam, hogy Istenem nehogy erre jöjjön valaki, aki engem ismer, és hogy hová bújhatnék… Lehet ezzel akart lehengerelni, de számomra inkább ellenszenvet váltott ki, hogy ekkora nagy ásznak akarja beállítani magát… Mert engem például az alföldi kisvárosban valóban ismer mindenki és nem kell előre köszönnöm senkinek, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Na, végre kijutottunk a Plázából és kérdezte hová menjünk… Mondtam, hogy innék egy teát… Rákérdezett, hogy menjünk Hiltonba? De nem is értettem mit akart ezzel, szobára vinni? Vagy mi van? Mivel már a hátam közepébe sem kívántam a vele való ismerkedést, mondtam nem sok időm van, és ne menjünk messzire… Ekkor javasolta a Zöld teknős teázót, majd megemlítette, hogy ismeri a tulajdonos, aki egy Celeb Magyarországon, és hogy milyen jóban vannak… Mondtam neki, hogy én is ismerem a tulajdonost, többször találkoztunk már nyaraláson és forgatáson is, és én ettől még nem vagyok elájulva tőle, mert nekem nincs túl jó véleményem a tagról… Erre kicsit visszább vett az arcából, mert mondta olyan amilyen az énekes, a teázója jó… Ezt el kellett ismernem, valóban… Beültünk teázni, nagyjából egy órán keresztül hallgattam, hogy Ő mekkora nagy ász, meg milyen nagymenő vállalkozásai voltak és milyen jól menő munkája van, stb… Sőt, hangsúlyozta, hogy milliárdos… Hányni tudtam volna… Főleg, hogy az állítólagos sok pénze mellett, igénytelenül elhanyagoltak a fogai és spórol a telefonszámlán. Nagyon keveset beszéltem, mert annyira el volt telve magával, hogy rám nem igazán volt kíváncsi… Mindeközben elárulta, hogy 7 éve a válása óta nem volt nővel, nekem meg az járt az agyamba, hogy milyen szerencsétlen lehetett az a nő, akinek ezzel a pasassal volt dolga… Közbe nyomult volna, megsimogatta a kezemet, alig bírtam elkapni, hogy hozzám ne érjen… Szó szerint görcsbe rándult a gyomrom már attól is, hogy hozzám ér… Elfogyasztottunk két pikli teát, és közben végig nagyon vigyáztam, hogy két kezembe fogjam a csészét… Majd szerencsére sikerült a barátaimnak elérniük telefonon, úgyhogy hivatkozhattam arra, hogy sürgős dolgom van és haza kell mennem… Mondtam neki, hogy egyébként is a 8-as vonaton rajta kell lennem, mert lekésem a buszom, arról meg mereven hallgattam, hogy a kocsim kint áll az állomáson… Még útközben beugrottunk a MacDonald’s-ba, ahol elvitelre rendeltem magamnak egy menüt, Ő meg simán rendelt az én menüm mellé egy Big Mac menüt, és amikor fizetésre került a sor,nem vette elő a pénztárcáját, úgyhogy nekem kellett rendeznem nemcsak a saját, hanem az Ő számláját is… És még volt pofája megkérdezni, hogy anyagias vagyok-e, meg lefikázni a munkámat… Alig vártam már, hogy fent legyek a vonaton és örökre megszabaduljak tőle. Még felajánlotta nagyvonalúan, hogy lejönne velem az alföldre, de nagyon erőteljesen lebeszéltem erről… Hazaértem, egész éjjel rosszul voltam a „randitól” és napokig nem tudtam kiheverni ezt a borzalmas találkozást…