Kaptam megint egy Karácsonyfát.

Emlékeztek? Tavaly stoppoltam és olyan szimpatikus voltam a pasasnak, míg három csomaggal hazavitt a kórháztól, hogy hozott nekem egy két és fél méteres Normandiai fenyőt ajándékba. Meg is lepődtem, hiszen annak a fenyőnek az ára itt vidéki viszonylatban is 5000 Ft/ métere.
Na a múlt héten hétfőn megcsörrent a telefonom. És képzeljétek a fenyőfás volt, mondta idén se vegyek fenyőfát, mert megajándékoz engem. (Hozzá kell tennem azóta mióta tavaly elhozta a fát nem is találkoztunk).
Erre tegnap beállított egy hatalmas Normandiai fenyővel. Majdnem akkora mint tavaly volt. Kicsit szabadkozott is, hogy idén nem tudott igazán nagyot hozni, (Csak kb 2 méter 20 centi), mert nem voltak igazán nagy fák, de azt mondta igazán szépet választott.
Na ilyen sikeres stoppolásom sem volt még, hogy évekig ingyen kapom a karácsonyfát.
Mindenesetre köszönöm, akárki is ez a kedves idegen, örülök neki.

A Ceglédi Okmányiroda

Írtam kb két éve, hogy milyen is a ceglédi okmányiroda egyedi sajátossága.
Nos a rendszer annyiban változott, hogy elmozdították a kapuból "Juliska nénit", mert állítólag ismerősöknek félretette a sorszámokat és odatettek egy fiatal srácot. De a rendszer alapjaiban őrzi a régi sajátosságát, hogy hamarabb jutsz be a Brit Királynőhöz, mint az okmányirodába. Szóval a lényeg, hogy matricázás végett nekem is meg kellett jelennem. Meg is jelentem kedden reggel 8-kor, mondván fél 9-kor nyit a polgármesteri hivatal, szerzek sorszámot. Nem volt már sorszám. Szerdán zárva volt. Csütörtökön bátorkodtam megint megjelenni, és képzeljétek csütörtökön is elutasítottak. Megkérdeztem a srácot, mikor kell odaülnöm, hogy tuti kapjak sorszámot. Azt mondta reggel 1/4 8-ig. Na ezen felbátorodva ma reggel felkeltem 5-kor, hogy 7 után 6 perccel ott álljak az ablaknál. És képzeljétek, már nem volt sorszám. Na az én birka türelmemnek itt volt vége. Meg vártam az Okmányiroda vezetőjét. Közben, ahogy ott üldögélek a folyosón, kérdezem a szintén rendszámtáblával várakozó fiatal pasast, hogy Ő ugyan mikor érkezett oda, hogy kapott sorszámot. (Mert a kapunál lévő srác felvilágosított, hogy péntek délelőtt csak 6 sorszámot osztanak ki és ezt a pasast nem láttam a várakozók között.) Közölte, hogy Ő nem sorszámra jött. óvatosan érdeklődöm, hogy esetleg időpontra. (Mert mint megtudtam kb 1 hónapot kell várni időpontra, a 15 napos lejárási határidő mellett) Nem, közölte nem időpontra jött (rendszámtáblával) hanem egy ismerőse ott bent elintézi. Na alig vártam, hogy megérkezzen az okmányiroda vezetője. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehetséges alkotmányos egyenlőségben, hogy amit szabad Jupiternek nem szabad a kisegérnek? Mert ugyebár én 4.alkalommal is el lettem tanácsolva, ő meg sorszám nélkül várakozhat. Erre az okmányiroda vezetője közölte, hogy pont ezért cserélték le a kapust. Jó-jó megértem, de a srác (ügyfélfogadási időn kívül, jelen esetben 8-h-kor)bement a rendszámtáblájával, én meg még azt sem tudom mikor is jöhetek újra, hogy tuti legyen időpontom. Na a hölgy kikísért a kapus sráchoz és kérdezte, hogy valóban voltam már ott 4-szer. Megerősítette a srác, hogy igen, majd bement az irodába és rákérdezett, hogyan lehetséges, hogy a fiatalember kedvezményes elbánásba részesül? Mondjuk a helyében mivel pont ezért elküldtek egy másik embert, az ügyintézőt elküldtem volna azonnali hatállyal a munkahelyéről. Mert talán érdemes lenne már megtanulniuk, hogy mindenki egyenlő. Haveri alapon nem lehet valakit hamarabb sorra venni. Mindenesetre a pasas fél 9-kor távozott, én pedig 13h ig ültem a matricámra várva. Szóval hol is van itt az igazság?
És még ezek mondják, hogy ez a rendszer 30 éve jól működik. Tudomásom szerint 30 éve egy Skodára 3 évet kellett várni. Talán időszerű lenne megreformálni a rendszert.

Újra nálam a Mini

Pénteken hívott az autószerelő vendégem, hogy a kollégái péntek este bevitték vizsgára a kocsit, úgyhogy hétfőn mehetek is érte. Aztán hétfőn hívnak, hogy már egy ideje keresik a beütött alvázszámot, mondjam már meg, hogy hol található?
Honnan a fenéből tudnám jött a válasz, majd felhívtam azt aki összerakta, és megtudtam, hogy csak 1984-től kell alvázszámot beütni, mivel a kicsi kocsi 1977-es ilyen nincs. Úgyhogy hétfőn este jött az autószerelő értem, kivitt z Autóclubhoz és átvehettem a frissen vizsgázott kicsi kocsimat.
Volt 15 napom, hogy bevigyem a Polgármesteribe a rendszámot felmatricáztatni, de basszus ma voltam harmadjára, de sorszám már nincs, úgyhogy reggel megint ott kezdem.

Az ágy folytatása...

Szóval, felhívtam ezt a Home bútorboltot Cegléden, (tőlük vettem) és mondtam nekik, hogy számlám nincs csak a matracról, valószínű a garancia is lejárt már, de azért mégsem ez a normális, hogy alig 3 év alatt szétesik az ágy. Mondták nekem, hogy fotózzam le, aztán megnézik mit tehetnek. Lefotóztam. Megyek, viszem be nekik a képeket, mikor is azzal fogad az információs pultnál a srác, hogy megtalálták az ágy számláját és bár valóban csak 1 év garancia volt rá, úgy döntöttek, megcsinálják még aznap este garanciába. Még aznap délután felhívott a szerelőjük, (mondta, hogy emlékeztek rám bent is, meg Ő is tudta a nevem alapján, hogy Ő rakta össze, ezért nem adták föl a számla keresését.Majd kijött megnézni, hogy hol mennyire van szétesve. Majd este visszajött hozott plusz lábakat alátámasztani,és közel két és fél óra alatt megerősítve újra összerakta az ágyam.

Szétesett az ágyam

Ezt nem fogjátok elhinni, egyik éjjel hatalmas reccsenés kíséretében szétesett a több százezer Ft-os Franciaágyam. Nem vicc. Az ágy nincs 3 éves. Persze felhívtam a bútorboltot, megpróbálnak megoldást találni, mert mégsem megoldás, hogy régen 200 évig is bírták az ágyak, ma meg a hajóméretű luxus franciaágy 3 év alatt agyesz-bugyeszt int.
Próbálok fájdalomdíjat is kisajtolni belőlük. Mondjuk jó lenne egy sminkes asztal, régóta vágyom rá.
Persze mondhatnák, hogy rosszul raktam össze, de nálam ezzel sem érnek célt el, mert a bútorboltnak fizettem annakidején az összerakásért. Nem hiszitek el, mikor sikerült felnyalábolnom magamat, majd a matracot a földről, fel kellett fedeznem, hogy a tartógerendája nem fából, hanem bútorlapból van, azaz kvázi átvágtak. Még jó, hogy nem lett semmi bajom.

A sikeres fogyókúra titka...

Nos, ha nem is sokat, de látványosan elindult a fogyásom, pl újra van rendesen derekam, a hasam is kisebb, és még a vérnyomáscsökkentőből is kevesebbet kell szednem.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Hát először azzal kezdeném, hogy gyakorlatilag megettem minden Tv-ben reklámozott fogyókúrás készítményt, nulla eredménnyel. Bedőltem minden szarnak, csak, hogy valami eredménye legyen, de nemhogy fogytam volna, elkeseredetten vettem észre, hogy hízásnak indultam.És akkor ajánlotta nekem valaki a Szűzteát. Drogériákban kapható 850 Ft/ doboz, egy hétre elegendő teafüvet tartalmaz, napi kétszer alkalmazva. Az első héten nem tudtam leszállni a klotyóról, gondoltam is,hogy ha így haladok be is költözhetek, folyamatosan ment a hasam. (mivel évekig székrekedéssel küzdöttem, igazán felüdülő volt, hogy nem kell reggelente hasfájással kínlódnom fél órát, majd többnyire eredménytelenül távoznom. Mindenesetre alaposan kitisztította a beleimet. Mostanában bővítettem az alkalmazott szereket Szűztea kapszulával és a DM-ben kapható 1100 Ft-os zsírégetővel. És mióta ezeket eszem, végre megindult a tényleges fogyás. És eddig egytizedébe sem került mindez annak, amit ugyanennyi idő alatt eddig más készítményekre elköltöttem.
Úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom ne dőljön be a reklámoknak, higgyen nekem és próbálkozzon ezekkel az olcsóbb, de hatásosabb természetes alapú készítményekkel.

Az újfajta műszakiztatás menete.

Szóval akinek esetleg nem mostanában járt le a műszakija, igazán meg fog lepődni. Mert az új rendszer az arról szól, hogy fogod a rendszámtábládat. (lecsavarozod otthon, mert ugyebár mégsem jársz a csavarhúzóval az autódban, meg egyébként sem öltönyben, meg kiskosztümben akarod lecsavarni a nyakig sáros rendszámtábládat) Szóval, miután otthon ezzel végeztél, és megmostad, akkor biciklire buszara vagy egyéb közlekedési eszközre pattansz,(mert ugyebár rendszámtábla nélkül mégsem furikázhatsz) és elszáguldasz ezzel meg a friss műszaki papírokkal és a forgalmival a Polgármesteri Hivatal okmányirodájába. Húzol egy sorszámot és türelmesen vársz úgy másfél órát. Majd a kezedbe nyomnak egy 500 Ft-os csekket, (hogy még egy bőrt lehúzzanak rólad) amivel elslattyogsz a postára, befizetni. Majd újabb sorszámhúzás után, újra másfél óra múlva felragasszák azt a szerencsétlen matricát a rendszámtábládra, amit eddig ott megtettek, ahol műszakíztattál. Én is meglepődtem, hogy ez a menete, de valamelyik pihentagyú megint nagyon unatkozott, hogy ezt kitalálta.

Bicikli tárolók Cegléden.

Hát miért ne lenne ez a város ebben is különleges. Nem jó nekik a hagyományos régi típusú bicikli tároló, be kell újítani.
Háromféle létezik itt, (ilyeneket én sehol nem láttam.) Az egyik a városban mindenhol lebetonozott ovális alakú, mintha egy félbehajtott kör lenne. Nincs vele különösebb gond, csak nem tudod betámasztani a biciklit, mert már egy felnőtt kerékpár kerekének az eleje csak nagyobb nehézségek és tuszkolás után fér be. Persze, ha nincs letámasztója, akkor felejtsd el, mert eldől. Gondolom ezek után le is akarod a mai közbiztonság mellett zárni. Nos, ha már betuszkoltad a kereked elején, akkor vedd is ki és előbb nyomd át a kisméretű lyukon a bicikli záradat, mert a kettő együtt természetesen nem fér el.
A másik verzió a Lidl-nél található, de már tudom, hogy az Alditól szedték az ötletet. Igazi csodáról van szó, remélem a feltalálója levédette. Mindenesetre azt az embert, aki kitalálta odaláncolnám az általa megalkotott tárolóhoz egy hétre és kenyéren és vízen tartanám. Ez még a fent említettnél is rosszabb.
Úgy néz ki, mint egy rugó, nincs az a kerékpár amelyiknek a kereke beférne, úgyhogy legjobb esetben is csak neki tudod tolni. (Legyen a biciklin támasztó.) Majd utána megkérsz valami gyereket, hogy ugyan tegye már rá a záradat, mert a te kezed még véletlenül sem fér oda, hogy becsúsztasd. Ha nincs a közelben gyerek? Peched van, várj amíg kijön egy.
A harmadik. Na ez a legjobb. Oszlopok vannak, egy oszlophoz kettőt is odaláncolhatsz, de nincs sok belőle, így összesen 6 biciklit tudsz azon elhelyezni. Reménykedj benne, hogy rajtad kívül maximum csak 5-en szeretnék otthagyni a tárolóban.

A helyettesítő postás

Elhagytam néhány papíromat, és volt amit a régi háziorvosomtól Pestről kellett pótolnom. (Na Ő az egyik tényező amit piszkosul bánok, hogy nincs Cegléden, Ő igazi háziorvos volt, éjjel nappal lehetett hívni, este 8-ig volt rendelés nála, de 8.15-kor még mindig bent volt. időben érkezett, mindenkire szánt időt, és mindenkit megvizsgált alaposan, nem csak receptet írt. A barátnőmet sem küldte el sosem, pedig nem is oda volt bejelentve)
Szóval várom tőle a levelet, ezen a héten helyettesítő postás van, nem a megszokott Jóska. Mellesleg a helyettesítő sem járt még soha erre, mert van olyan helyettesítő, aki reggel 10-kor már hozza a postát, de a Jóska is mindig ott van 12.35-kor a ház előtt. Na most nagyon fontos lett volna elintézni a dolgomat tegnap, de kellett volna a levél a dokitól. A postát sehol egész délelőtt nem került elő. Hát fél egy körül nézem sehol-senki. Fél három után telefonál a szomszédasszony, hogy látja a postást, már a Csata utca elején van. ÓÓÓÓ, akkor ideér talán 3-ig. Negyed 4-kor meg is jelenik az ajtómnál. Kérdezem tőle, miért jött ilyen későn. Mondja, hogy nem a Jóska útvonalát követi. Pedig talán jobban tenné, ha mégis azon az úton menne, amit a Jóska megmutatott magának, mert Ő már ebben az időben leszámolva várja a buszt hazafelé. Mondja is az egyik öreglány a szomszédból, hogy előző nap is, ott kóválygott előttük, majd közölte, hogy vissza kell mennie a 9-be, mert elfelejtette aláíratni, hogy átvette a pénzt. Mondtam is, hogy még szerencse, hogy erre olyan becsületesek laknak, mert mondhatná azt is, hogy Őt ugyan ki nem fizette.

Hogyan is boldogulok?

Nos, a Csabával (Tőle vettem a házamat) Pesten voltam Bíróságon, mert a biztosító nem akar neki fizetni, (jelzem jogtalanul)
Szóval a vonaton ültünk, amikor bevallotta, ha újra nősülne tuti engem venne el? Mi van, néztem rá értetlenül. Közölte, hogy amikor felhúzattam a cserépkályhát, akkor figyelte, hogy épp pislákolt némi tűz benne. Mondta is, hogy hetekig várta, hogy felhívom majd, hogy nem tudok begyújtani, de nem tettem. Mesélte ott a másik tanúnak, hogy amikor magassarkúban megjelentem a ház előtt nem sok jót nézett ki a Pesti libából, de mára már megemeli előttem a kalapját, fennmaradtam, minden ismeretség, támasz és rokonság nélkül, sőt ismernek Cegléden, megélek és eltartom magam, úgyhogy mondta is büszke lehetek magamra, hiszen semmi jót nem néztek ki belőlem,és bizonyítottam, hogy egyedül a jég hátán is megélek.

Albertirsa

A legújabb tanfolyamom épp Albertirsán zajlik. Jó kis csoport jött össze, lehet velük tanulni, ügyesek a lányok, de a város...
Nincs utcatábla, komolyan, egy db utcatáblát nem találtam, nem tudom miképpen tájékozódnak ott az emberek, de én alig találtam rá a győzelem utcára, pedig alapjában nem vagyok épp egy eltévedt ember. Fél Albertirsát bejártam, mire ráakadtam, még jó, hogy előbb elindultam, mellesleg mikor rákérdeztem merre is lehet először elirányítottak a strand felé. Még jó, hogy útközben sikerült találkoznom egy olyannal, aki valóban tudta merre van, és vissza irányított, kiderült addigra elmentem kb fél kilométert attól az utcától, amit kerestem. Lehet úgy gondolják már a gyalogosoknak is GPS-ük van?
Na nagy nehezen odatalálok, egy portás fogad minket. Kapjuk az agymosás tőle agyba főbe, hogy legközelebb a tanfolyamot pénteki napra tegyük, mert neki ezért, csak miattunk szombaton be kellett jönnie, hogy nyissa-zárja az épületet. Mondom neki, hogy sajnos, mi is dolgozunk, de majd megpróbáljuk úgy időzíteni, hogy péntek délután leszünk. Nagyban bólogat, elmagyarázza, hogy az ajtó csak belülről nyitható, és kívülről nem, úgyhogy ha cigizni akarunk...
Nem dohányzunk- vágunk a szavába kórusba.
Nem baj, de ha mégis rágyújtunk (hát úgy hirtelen rászokunk és még cigit is szerzünk valahonnan teszem hozzá magamban) akkor szóljunk egymásnak, hogy legyen aki beengedi a másikat.Nagyban bólogatok, próbálok a tananyagra koncentrálni, közben megkérdezem merre van a mosdó. Ó Ott a női mosdó, mutat rá az ajtóra, melyen jól látható férfi fej van. Rendben nyugtázom, úgyis csak lányok vagyunk.
Kinyitom maguknak a kávéautomata ajtaját-kedveskedik, majd hozzáteszi, hogy nincs benne kávé.
Még mielőtt elhagyná a helyiséget, közlöm vele, hogy legközelebb október 7.-én pénteken érkezünk, nehogy miattunk át kelljen jönnie a szomszédból papucsban.
A tanfolyam után gondoltam megközelítem a mosdót, és nincs nyitva. Bezzeg a kávéautomatás helyiséget kinyitotta, a mosdót nem.
Még a az állomásról felhívom a pasast és közlöm vele, hogy ne felejtse el közölni az igazgatóval az október 7.-i dátumot. Mondja, jó rendben, mindent megtesz.
Másnap hív a főnökasszony, hogy nem mondtam meg a portásnak a következő tanfolyam nap időpontját. Dehogynem,- mondom, többször is, csak hülye volt, hogy megjegyezze.

Hat és fél kilót fogytam

Hogy hogy a fenébe csináltam azt ne kérdezzétek, nem tudom, de lényegesen vékonyabb vagyok, mint a legújabb fotókon. Ha nem is tűnt el a hasam, de látványosan lejjebb ment. Erre tegnap még rosszul is lettem. Nagyon imádom a sült csirkeszárnyat, tegnap csináltam egy adagot, megettem belőle egyet, de meg is undorodtam tőle. Pedig utána egész nap nem ettem semmit és felülről távozott is, ami lement, mégis egész éjjel és még ma is a tegnapi kajától szenvedek. Pocsékul éreztem magam az éjjel, már nagyon meditáltam, hogy hívom a mentőket, hátha ételmérgezés, volt 39 fokos lázam is hozzá, de aztán lebeszéltem magam, mert amennyire ismerem Őket, a kórházba kötöttem volna ki egy hétre, nekem pedig most erre nincs időm. Már azon meditálok, hogy mitől is lehetek még mindig rosszul vajon a saláta vagy tényleg a csirke váltotta ki belőlem?

Bolhák...

Mikor idekerült hozzám kölyökként az új cicám, (Csibész) tele volt bolhával. Megfürdettem, levágtam a körmeit, és szemöldökcsipesszel kiszedegettem még vizesen a benne lévő élősködőket, Volt benne vagy 200. Mindenesetre a biztonság kedvéért be bolha poroztam és vettem a nyakára ilyen csepegtetős bolhairtót. Azóta eltelt pár hónap, majd egy kedves ismerősöm megjegyezte egy hete, hogy össze van a macska bajsza köpködve, így biztos bolha van benne. Akkor fel sem tűnt, de másnap láttam anyakán szaladgálni.Úgyhogy azonnal vittem is a kádhoz a macskát és szó szerint kimostam. Még csak nyávogni sem mert szegény, és megint még vizesen kiszedtem belőle az összes döglődő bolhát. Utána az egész lakást kitakarítottam, kimostam az ágyneműt a takarókat, meg mindent, amin a macska feküdt. Eltelik két nap és látom, hogy megint bolhás a macska. Honnan a fenéből gyűjti be őket. (nem veszek neki nyakörvet, mert még a Romboló egyszer felkötötte magát a nyakörvvel. Mire hazaértem, már nagyon fuldoklott, felakadt egy fiókon és ahogy szabadulni akart, annál jobban húzta a nyakára, így kis híján elveszítettem kölyök korában.)Szóval megint a jól ismert fürdetés, bolhaporozás és az aranyárban mért csepegtetés következett, de míg a Rombolón soha nem volt bolha ezen a kis rosszaságon folyamatosan van. Már nem tudom mit is tehetnék.

Összecsaptam megint a ceglédi rendőrökkel.

Már lassan eljutunk addig, hogy komolyan harcolnom kell velük. A múlt héten valahol üvöltött két napig a zene, de zene volt a legkevesebb egymásnak mentek és ugattak is nagyon a romák. Én meg ott lakom a szájukban, úgyhogy a második éjjel már baromira irritált. Úgyhogy felhívtam a rendőröket, de mint kiderült, akkor már nem én voltam az első, mert a Betti és Karcsi bácsi a szomszédaim is telefonáltak. Meg az Edit néni. (Azt csak halkan teszem hozzá, hogy az Edit néninek azt mondta az ügyeleted tiszt, hogy tudja maga mennyibe kerül oda kimenni?) Na mindegy, úgy 23h körül már nálam is betelt a pohár, úgyhogy hívtam őket. Közölte velem az ügyeletes tiszt, (nekem nem mert csúnyán tenni) hogy mennek. Ki is értek úgy 15 perc alatt. Abba is maradt a zene, üvöltözés komoly 5 percig, majd dupla hangerővel kezdődött elölről. Ezen felhúztam magam és újra betelefonáltam, de már le is ugattam az ügyeletest, hogy ugyan vigyék már be őket állampolgári engedetlenség miatt, reggelre kijózanodnak. Akkor kiment újra két rendőr, majd átjöttek hozzám megkérdezni, hogy tudok-e már aludni. Persze, akkor épp csend volt. De nem értek el a Kalász utca végére, már kezdődött elölről, úgyhogy megint felvettem a telefont, és még az ügyeletesnek állt feljebb, hogy mi a faszért telefonálok, a belvárosban is buliznak, viseljem el. Erre én úgy felmérgelődtem, hogy közöltem vele, hogy mi már megjártuk a Katonai Bíróságot együtt, a ceglédi kapitánysággal, és nyertem velük szemben. Bármikor hajlandó vagyok újra menni. Erre megint kiküldi a két járőrt, majd sunyin állnak a teraszomon, gyakorlatilag ott bólogattak, mint az engedelmes kutyák, hogy megértik, hogy aludni akarok, meg nem a belvárosban vettem lakást, csak ne jelentsem fel őket. Olyan mérges lettem, hogy ilyen beszariak, hogy leüvöltöttem a hajat a fejükről. A szomszédasszony mondta is, hogy félt már, hogy engem visznek be, úgy kiosztottam őket. Ők meg csak álldogáltak ott és bólogattak. Ez nálam csak olaj volt a tűzre, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy ez az egész ceglédi rendőrség, olyan, mint a nyúl. Mondtam is, annak idején, hogy sírnánk mi még a Gergényiért. Én még emlékszem olyan pasira, aki ott szolgált a keze alatt, az az ember a tiszteket is kibaszta hetente kétszer járőrözni. Amikor Budapesti főkapitány volt, rendszeresen kiment ellenőrizni a kapitányságokat, és este 6-kor a kerületi kapitányoknak meg a őrsparancsnokoknak le kellett jelentkezni, hogy valóban addig bent voltak az irodájukban. Képes volt kimenni megnézni, leellenőrizni, hogy valóban ott vannak-e a járőrök, ahonnan állításuk szerint forgalmaztak. De a mostani főkapitány sem kutya, a Pesti rendőrök a Gergényit sírják vissza, már a barátaim is panaszkodtak. Mert ez a pasas még a Gergényinél is agilisebb. Én még emlékszem rá, mert volt egy idő, mikor egy 5 kerületi rendőrrel éltem pár évig. A jelenlegi Budapesti Rendőrfőkapitány az 5 kerületben volt Főkapitány hosszú évekig, pont abban az időszakban, mikor a pasim ott szolgált. Az a pasas igazi zsarnok volt, képes volt kiszállni a kocsijából, hogy megnézze mennyire borostás a járőr. Emlékszem elővette a bankkártyáját, és végighúzta a szolgálatban lévő rendőr arcán, ha megakadt, akkor legjobb esetben mehetett 3 hónapra parlamentet őrizni, már másnaptól. Ha épp nem volt olyan jókedve, akkor azonnal fegyelmit indított ellene. Állítólag ez a szokása most főkapitányként is megvan. Emlékszem a pasim is állandóan, még néha szolgálatban is borotválkozott, és úgy leszúrt, ha esetleg két élt vasaltam az ingébe vagy a nadrágjába, hogy csak néztem. Ide Ceglédre kéne egy ilyen ember kapitánynak, mindjárt rend lenne, mert be lennének szarva tőle.

Olivérnek kalap-kabát, kiadtam az útját.

Szóval mi is lenne a gond? Lehet túl nagy az igényem, de nagyon örülök neki, ha a pasas, akinek esetléegesen talán még tetszem is, meg Ő is nekem eltekintene a hazugságoktól.
Ó én balga, nagylelkűen beengedtem az életembe, az otthonomba,(többször is) majd úgy gondoltam, hogyha éppen nem is vagyok szerelmes, mert a válásom óta ez az érzés mintha nem alakulna ki olyan könnyen vagy épp sehogy bennem, azért egész jól érezzük magunkat együtt. Mindenesetre csütörtökön hajnalban a pasas hazaindult a gyermekéhez, majd vártam türelmesen három napot, hogy ugyan legalább eresszen meg felém egy telefont, hogy él-e. Semmi. A negyedik nap sem... Nem vagyok egy elkapkodós típus, így vasárnap délután küldtem neki egy sms-t, hogy "Élsz még?" és képzeljétek a pasas telefonja ki van kapcsolva... Először arra gondoltam, hogy talán nem ért haza épségben, de mikor ma beléptem arra a társkeresőre, ahol megismerkedtünk, akkor döbbenten konstatáltam, hogy bizony ott aktívan jelen volt, miközben engem úgy pattintott le, hogy elfelejtett bármit is mondani. Eddig elég intelligensnek tartottam magam, ahhoz, hogy megértsem, ha valakinek nem kellek eléggé vagy épp egyáltalán, fel tudom fogni a nemet is, de ez a pasas arra sem méltatott, hogy egyáltalán bármit is mondjon. Biztos ez elfogadható olyan nőnél, mint a volt felesége, aki állítólag (bár már elég hihetetlennek tűnik) tipikus pláza cica, de az én világomban, ahol nem mozog a nőnek a szája miközben olvas valahol többre számítunk. Természetesen ezek után írtam neki egy igen kedves levelet, majd odaírtam, hogy agyesz-bugyesz,a jövőben legyen boldog. NÉLKÜLEM

Bicikli lámpa. Volt-nincs

Van itt az állomáson egy FIZETŐS, állítólag kamerával megfigyelt bicikli megőrző. Mikor megyek valami tanfolyamomra az állomásig biciklivel szoktam kimenni és ott hagyom a megőrzőben. Így jártam el most is. Mindenesetre megyek érte és azt kell tapasztalnom, hogy nincs a biciklimen rajta az első lámpám. Kérdezem hol lehet, mondják, hogy biztos leesett, miközben jöttem. Mutatom a fizikai képtelenséget, merthogy általában a GRAVITÁCIÓ MIATT, (fizika 5.osztály) lefelé esnek, így mivel a lámpám fölfelé lehúzható így lefelé még véletlenül sem tud esni.Ebből kifolyólag le nem eshetett, csak levehették. Persze reklamálok és mondom nézzék vissza a kamerát, hogy reggel lámpával hoztam be a biciklit és most lámpával tolták ki nekem. Hogy oda nem jön be senki, védekezik. Ez persze hazugság, mert nekem is mondták már, hogy toljam be nyugodtan hátra, mert le tudom támasztani,(persze nem toltam be) akkor másnak nem? Elég valószínűtlen, hogy én lennék az egyetlen kivétel. Úgyhogy mérgemben már a fejéhez vágtam, mi a francnak szedi a 200 Ft-ot megőrzésre, ha ellopják a felszerelést. Úgyhogy szombaton megyek addigra remélem előállnak valami magyarázattal hová is tűnt a lámpám, ami persze 3000 Ft volt. Nem egy nagy összeg, de nem óhajtok minden "megőrzés" után új lámpát beszerezni.

Egyszer szeretnék úgy egy hétig férfi lenni...

Annyiszor nyavalyogtam már, hogy szeretnék pasi lenni legalább egy hétig, hogy megértsem miért is gondolkodnak ennyire idiótán. Megismerkedtem egy pasival, Olivérnek hívják, (vagy olvassa vagy nem, mindenesetre nem baj, ha tudja, hogy épp róla írok)
Szóval azon kevés pasik egyike, akit a neten találtam, nem hittem eddig a netes társkeresőkben, bár van ismerősöm, aki házasságot is kötött így. Meg a Zsani persze, aki folyamatosan így szed fel magának idiótábbnál idiótább pasikat.
Szóval némi levelezés után, meg mert látásból be tudtam azonosítani, mert többször láttam itt Cegléden, ráálltam egy találkozásra. Mondtam neki, hogy találkozzunk a Délibábnál, de mivel Ő nem ceglédi, hanem Albertirsai, így nem tudta mi a Délibáb. Javaslata az volt, hogy találkozzunk a Bíróságnál, rendesen körülírta nekem, hogy miképpen találom meg a ceglédi bíróságot, (mintha nem tudnám) Na gyanús volt az ürge, nem ismeri Cegléd legjobb cukrászdáját, de a bíróságot tudja hol van? Szóval végül is ráálltam a randira, és természetesen az utolsó fél percben kimentette magát, hogy sorompót kapott, ezért késni fog. Kivételesen pontos voltam, mert nekem a busszal igazodnom kellett, mert a következő az fél órát késett volna, így a fennmaradó 6 percet arra használtam fel, hogy vettem magamnak egy cipőt.:)
Szóval sétálok vissza a bíróság elé, amikor a másik oldalról megszólít egy ezüst színű kocsi mellől egy igen jóképű, szőke, magas pasi. Mindjárt döbbenten néztem kettőt, mert ez a pasi bizony nem emlékeztetett arra az ürgére, akit már láttam. Aztán csak kijutottunk a Délibábnál, majd utána rávettem, hogy nézzük meg a Miniket a Akvarellnél, majd hazavitt és még nálam is eltöltött másfél órát. Hosszan beszélgettünk, és közben leszűrtem, hogy nekem igazából tetszik a pasas. Megítélésem szerint Ő sem maradhatott közömbös irántam, hiszen nem lépett le 20 perc alatt, hanem tényleg azért ment 4 óra után este 9-kor haza, mert másnap én fél 4-kor keltem, mert tanfolyamom van Jászberényben. Szóval elég furcsán váltunk el, mikor kikísértem, mert így konkrétan nem beszéltünk meg semmit, hogy utána hív majd, vagy mi lesz, én pedig a házasságom alatt eléggé kimaradtam ezekből a randizási szokásokból. Ezt el is mondtam neki, hogy nekem mindent el kell mondani, mert nem tudom, hogy ilyenkor mi is van, meg megnéztem párszor a nem kellesz eléggé című filmet, és abban pontosan jól le van írva, hogy a pasinak kell jelentkeznie, ha kell a nő a pasinak mindent el fog követni érte, stb. Szóval nem értettem a célzást, amikor azt mondta, hogy nem változik a telefonszáma, és el tudom érni. Mondom, mi van? Hát azt már a neten írta, hogy Ő is elvált, 10 éves kislánya van, úgyhogy épp Ő sem a randizás nagymestere. Gyorsan végiggondoltam még az elején kell-e nekem olyan pasi, akinek van gyereke, de be kell ismernem, én nagyon szeretem a csibészeket, a szomszédban lévő három rosszasággal is nagyszerűen kijövök, a pótanyjuk vagyok már. Szóval átgondoltam, és rájöttem az sokkal nagyobb gáz lenne, ha 35 éves koráig még sosem nősült meg, és tipikus önző agglegyén életet élne, mintsem az, hogy van gyereke. Nos, mivel egy gyereke van, ha úgy adódik, akkor bevállal még egyet, ha kettő, akkor már nem valószínű, szóval Ő még elég jó partinak számít. Úgyhogy ezért is találkoztam vele, de mint fent írtam, nem értettem, hogy miért így váltunk el... Aztán persze elmondtam a Zsaninak is, aki mondtam megért abszolut engem, de még véletlenül se hívjam föl egy sms-t se küldjek neki, mert ha kellek a pasinak jelentkezni fog, csak szerinte kettő vagy három nap múlva, mert minden férfi ilyen. Nos, eltelt az első, majd a második nap, semmi hír róla. Hát, már lerágtam a 10 körmömet, meg kitakarítottam cakkum-pakk az egész lakát. (minden sarok kiürült, ha jöttök nem fogtok ráismerni, a fürdőszobám is tökre átlátható lett, már nincsenek itt-ott építési és költözési maradékok, kimostam az összes függönyt és még ablakot is mostam. Leszedtem az ágyról a matracot átsúroltam, megfordítottam, vettem két új takarót, rendet raktam a szekrényemben és sorolhatnám. A vendégeim meg is jegyezték, hogy szokatlanul csillog-villog minden nálam, a pasi nem jelentkezett.) Majd a második nap este nagy kegyesen küldött egy sms-t amelyben érdeklődést mutatott irántam. Basszus, ezért kellett ennyit idegesítenem magam? Na arra válaszoltam, majd utána többször is írt, felhívott, majd semmi. Írtam neki egy sms-t úgy egy nap múlva, hogy ugyan ma is dolgozik? Erre ír egy közömbös választ, hogy igen, szerdán délután lesz szabad. Mindjárt megkérdeztem Zsanit, mit is jelent ez, de azt mondta, hogy már Ő sem, meg a Kitti sem tud kiigazodni a pasikon, úgyhogy halvány lila gőze nincs, ezért azt javasolja írjak neki egy üzit úgy 3 óra múlva, hogy ez mit is jelent rám nézve, majd mosoly fej. Írtam is, semmi válasz további két órán keresztül, közben egy vendégem hívott, hogy megbeszéljük szerdán az edzőtermi látogatást. Erre bepipultam, írtam Olivérnek egy üzit, hogy látom nem erőlteti a találkozást, ezért inkább edzőterembe megyek szerdán a Gáborral. Na erre azonnal felhívott, hogy Ő úgy gondolta, hogy szerdán találkozhatnánk, úgy este 6 felé és akkor úgy igazítsam az edzőtermet, hogy tudjunk találkozni... A falat kapartam, hogy miért nem lehet egyértelmű valaki. Mondtam is a Zsaninak, hogy ez a pasi mint kiderült, nem iszik nem dohányzik, sőt az alkohol szagát sem bírja, erre a Zsani padlót fogott, hogy ilyen pasi nem is létezik. Hát ezek szerint mégis. De ezért írtam, hogy annyira szeretnék egy kicsit pasi lenni, hogy megértsem miért is szívat engem, mert persze a barátnőim szerint, minden pasi szívatja a nőket, hogy le sem szarja, aztán nagy kegyesen mégis előkerül, majd megint két napig semmi. Most, mint mondta Ő is ebben a hintában van. Hát nem tudom és nem is értem, miért nem lehet valami egyértelműen, igen, vagy nem. Pont olyan egyszerű igen és nemet is mondani, és akkor a másik nem aggódik azon elég jó-e az éppen aktuális pasasnak. (Persze a lakásomra ráfért a takarítás, úgyhogy ennyi haszna mindenképp volt.)

Pesten tegnap.

Elkísértem a szomszéd kislányt Pestre a szemészeti klinikára, gondoltam, ha már úgyis megyek összefuthatnék néhány barátommal. (Bocs csak a legfontosabbak jöhettek számításba.)
Szóval meg is beszéltük a Zsanival meg a Zsuzsival, hogy találkozunk. Hajnali 5h 23-kor Zsani borította a programot az sms-ével. Mi van, néztem újra a telefonra, a Zsani hajnali 5h-kor ilyen eleven, mikor máskor 9 h-kor hívom és még javában alszik a telefonálás közben is? Azt ecsetelte, hogy csörgessem meg, mielőtt elindulok hozzá, mert takarítania kell? Hogyan ez hajnalban jutott eszébe?-törtem a fejem rajta. na nehogy már a takarítás miatt ne tudjon aludni nem ilyennek ismertem.
Közben reggel Zsuzsi is borította a programot, mert valami öregasszonyt ment etetni, úgyhogy keresztbe húzta a közös shopingolás tervemet.
Valamikor 11h körül értem a Zsanihoz, hatalmas meglepetés várt, rend volt nála. Azonnal kiszúrtam, most képzeljétek el a Zsaninál az én lakásomhoz hasonló káosz uralkodik rendszerint, ehhez képest, most ragyogott minden. takarítottál? álltam döbbenten az ebédlőben. Aha, ideges voltam nagyon a pasik miatt úgyhogy egy hétig mást sem csináltam, mint suvickoltam a lakást. Csak a Kittinél (Zsani húga) két napig tartott a rendrakás. Látom ablakot is mostál konstatáltam. Ja, még a redőnyöket kívül-belül is átsúroltam, verte a mellét.
Na, nem jött össze a közös tali mondtam, és kicsomagoltam a sok ajándékot amivel barátnőm elkápráztatott. A hiúságomra utazott, egy csomó fülbevalót kaptam.:)) Mondtam is a barátnőmnek, hogyha a Zsuzsi mégis telefonál, megmondom neki, hogy jöjjön föl hozzá, és nála találkozzunk. Úgysem jön föl, mondta Zsani, mert a barátnőnket már így ismerjük, hogy kicsit nehezen mozdul otthonról és mindig közbejön valami. Épphogy leülök, mikor megcsörren a telefonom, Zsuzsi az. Hol vagy most?-jön a kérdés. A Zsaninál,-mondom neki, följöhetnél szúrom bele, bár nem számítok igazán pozitív válaszra tőle. Jó, megyek jön azonnal a válasz és mindjárt mondom is a Zsaninak. Mi van?-kérdezi Ő. Hát a Zsuzsi felugrik hozzád. Ez meglepő vág döbbent képet, de persze mindketten örülünk.:)) Bár nem értjük, mert évek óta mond le közös barátnőnk programokat, keres kifogást, bár hozzá kell tenni nagyon aranyos csaj. És a döbbenetünk fokozódik, mikor kisvártatva sütivel a kezében meg is érkezik a csaj. Még este is értetlenül beszéljük, hogy minek is köszönhettük, hogy eljött. Zsani szerint már nagyon kíváncsi lehetett rám, mert miatta tuti nem mozdult volna ki. Na mindegy, akármi volt is az oka, jó volt veletek lányok újra találkozni, együtt lenni. Szeretlek titeket nagyon. Mindenesetre mikor a múlt héten Zsuzsitól kaptam egy levelet lefordultam a székről úgy nevettem. Azt írta, hogy örömmel konstatálta a blogomat olvasva, hogy nem érzem jól magam Cegléden, ennek hatására reménye visszatért, hogy visszaköltözöm Pestre... Mondtam is a szomszédasszonyomnak valamelyik nap, hogy engem úgy várnak vissza, hogy már azon gondolkodom eladom valami úri cigánynak a lakásomat és megyek is vissza...:)

A Magyar orvostudományról újra.

Én már szidtam pont elégszer az itthoni orvosokat, de még most sem tudok szó nélkül elmenni ilyen fajta hanyagság mellett.
Egy kedves családtagomról van szó.
Csináltak neki egy szép Karácsonyt, amikor tudatták vele, hogy TBC-s, majd röntgen és CT vizsgálat után nagy szakértelemmel megállapították, hogy tüdő daganata van, és műteni kell.
Nem egyezett bele a műtétbe, megtükrözték, stb, bár egyértelműen nem mondták, ki, hogy tüdő daganat, de nem zárták ki. Szép ünnepek voltak. Az orvosok kétszer is kiírták műtétre, de azt mondta csak akkor megy bele, ha megmondják mivel is operálják, mert a TBC és Tüdő daganat azért nagyon messze áll egymástól.
Közölték, hogy nem tudják megmondani, majd akkor tudatják vele, ha felnyitották már. na ezért elutasította a műtétet.
Eltelt fél év újabb röntgen és nem látszik a tüdőn semmi elváltozás. Írták egyből CT-re és mit ad Isten? A CT sem mutat már ki daganatot, sőt most már ki is zárták, hanem egy tüdőgyulladásból maradt vissza valami. Mindenesetre az orvostudomány már vágta volna a semmire.
Persze örülünk, hogy szerencsére nem beteg, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy ennyi erővel legálisan meg is ölhették volna. Főleg, hogy az elején félre kezelték, szedették vele a TBC elleni gyógyszereket úgy, hogy nem is volt TBC-s.
Bár gyanús volt neki, hogy ugyan honnan is kaphatta volna el, hiszen ez azért a zárt közösségek betegsége.

Ismertem a dédinagymamámat és a dédinagyapámat.

Nem tudtam róla, legalábbis egészen mostanáig nem volt a tudatomban, hogy gyermekkoromban én ismertem a dédinagymamámékat.
Az édesapám apai nagyszüleiről van szó.
Egy éve találkoztam a Külüs unokatestvéreimmel Karcagon. Igazából gyerekkoromban találkoztunk párszor, de nem emlékeztünk egymásra, és az iwiw segítségével találtam rájuk egy éve.
Azóta nagyon-nagyon jó baráti-rokoni, családi kapcsolatot alakítottunk ki.
És előkerültek régi fényképek, megismertem hallomásból, látásból azokat az embereket, akiket nem ismertem, nem ismerhettem.
Nagyon sokat megtudtam a nagypapámról, a nagypapám családjáról és döbbenten, hátam borsózott, mikor megtudtam, hogy a nagypapám édesanyja és édesapja még élt gyermekkoromban és ismertem is Őket. Szalontán éltek, Etus néni és Imre bácsi.
Sosem tudtam kik voltak azok a nagyon idős, nagyon jólelkű emberek, akiknek vittük a kávét, a Magyar Ft-ot a cukrot és sorolhatnám. Mint kiderült ugyanúgy kijártak oda az unokatestvéremék a Külüs Zoliék is, mint mi.
Emlékszem a két öregre, tőlük kaptam gyerekkoromban a hófehér gyönyörű birka bundámat, meg az első garbómat is. Emlékszem, mikor Etus néni hozta oda nekem, hogy direkt nekem vette. Piros volt a kedvenc színem, máig előttem van jólelkű arcuk, hatalmas arany szívük, kedvességük, de egészen mostanáig nem tudtam pontosan kik is voltak, csak annyit, hogy közel álltak nagyon édesapámhoz.
Ma már tudom, és sírni van kedvem, hogy most 35 évesen tudtam meg, hogy Ők voltak az én dédiszüleim a nagypapámnak, akit sajnos én már nem ismerhettem, mert korán meghalt az édes szülei.
Olyan jó érzés, még így is megtudni, hogy ismertem a dédnagymamámat és a dédnagypapámat, és tudni, hogy akkor kiskoromban nagyon szerettek engem. Most is magamon érzem Etus néni és Imre bácsi mosolyát, ölelését, és jó tudni, hogy én még viszontszerethettem őket, ha akkor nem is tudtam pontosan, hogy kik is voltak.

Rövid hajjal.

Na, levágattam a hajamat, közel 18 év hosszú haj után meguntam és rövid hajam lett. (Az iwiw-re és facebookra tettem föl fotókat.)
Szóval a döntés már érlelődött bennem egy ideje.
Már egyszer-kétszer érlelődött a változtatás bennem, csináltam drasztikus hajfestéseket, de rövid még nem volt a hajam.
Még a házasságom alatt egyszer egy lagziba készültünk, mikor közöltem a Lacival, hogy elmegyek és csináltatok egy kontyot. Miközben a fodrász felé mentem már tudtam, hogy nem lesz kontyom, hanem rövidebb hajam lesz. Így is lett, aztán persze nem győztem hallgatni otthon a szemrehányást.
Hát igen, egy kissé erős szálú hajam van, pont az a típusú, amiből a nagyon jó minőségű műhajakat csinálják, ezért többnyire nem szeretnek a fodrászok belevágni.
Mindenesetre mielőtt leköltöztem Ceglédre, akkor kezdtem el kurtíttatni. Először az egyik barátnőm édesanyját próbáltam rávenni egy ilyenfajta rövidítésre, de Ő közölte velem, hogy nem az Ő ollója fog megszabadítani a hajkoronámtól. Így bejelentkeztem egy fodrászhoz. A csaj kérdezte, hogy mennyit vágjon, az akkor majdnem derekamig érő hajam végéből. Rezzenéstelen fejjel közöltem vele, hogy 15 centit legalább. Persze próbált lebeszélni, de hajthatatlan maradtam. Aztán tavaly novemberben újra rávettem egy fodrászt, hogy vágja le vállig a hajamat. Mindig olyan hajat szerettem volna, amit elég csak megtörölni kétszer és már mehetek is. Már nagyon elegem volt belőle, hogy állandóan azt mondják, olyan vagyok, mint egy baba.
Igazából, még mikor évekkel ezelőtt a melldaganatom miatt hullott ki némi hajam, akkor sem kopaszodtam meg, úgyhogy nem igazán tudtam hová tenni, hogy milyen leszek rövid hajjal. De a héten az unokatestvérem sógornője kért egy masszást, és bartelban mondta levágja a hajam. Azonnal ráálltam. Megkérdezte milyet szeretnék. Közöltem vele, hogy hátul mindenképp fiúsan rövidet, elől maradhat némileg hosszabb. Így lett a fotókon látható hajam, ami szerintem nem is olyan rossz. És legalább már nem lóg a nyakamba. Nyáron úgysem tudtam soha mit kezdjek vele.
Persze, mikor belenyúlt a hajamban kétkedve kérdezte, hogy tutira rövid hajat akarok-e, mert szép erős szálú hajam van, mondta. Megnyugtattam, hogy igen, kezdhet is bele, mert végre egyszer jó lenne nem sokat bíbelődni a fésűvel.

Az igazi megaláztatás, megalázás.

Nem velem történt az eset, így csak hallomásból tudom elmondani. (bár akár velem is megeshetett volna.)
Mostanában Karcagon dolgozom hétvégente. Apai unokatestvéreméknél szoktam megszállni. Nagyon jó fejek, olyanok, mint én. Kicsit több lánggal égnek.
Az unokatestvérem lánya, meg pont olyan, mint én voltam régen, kinézetre is, mintha magamat látnám.
Nos ők mesélték, hogy unokatesóm, meg a felesége el akartak menni bulizni egy Karcagi elit helyre (retró zenét játszanak) és nem engedték be őket.
Először nem is értették, hogy ugyan miért nem engedik be őket, hiszen kicsípték magukat, jól néznek ki, nem hajléktalan szerelésük van, stb...
Kicsit később megtudták, azért kellett kint maradniuk, mert a helyre nem engedik be a Romákat és természetesen a primitív barmok a Török származású embereket is bőrszín alapján besorolták cigányoknak.
Az unokatestvérem felesége annyira megsértődött, hogy miután hazamentek, bezárkózott a fürdőszobába, és hajnalig sírt.
Nem voltam jelen az esetnél, de nagyon sajnálom, mert ha ott lettem volna elmagyaráztam volna a tulajnak, hogy ezért a bíróságon találkozunk majd, mert az alkotmány kimondja, hogy minden ember egyenlő.

Nem beszélve az én családom, (apai családom) a Török hódoltságig Pedigrével rendelkezik, úgyhogy vonó az biztos, addig visszamenően nincs egy száll sem bennünk. Ük-ük apánk a Magyar elnyomó híres Török hadvezér Kuli Bán volt. Mi, (beleértve unokatestvéremet is) közvetlen egyenes ági vérvonalbeli leszármazottai vagyunk.
Még ha Arab terroristának nézték volna, (mert a Váci utcában is lecsókol a pénzváltó, hogy szervusz Testvér), de basszus Romának.
Igen, fekete szemünk van, valóban erős szálú hajunk is van, meg kreol bőrünk, (annyira azért nem kreol) de erős arccsontunk alapján messziről ki lehet szúrni, hogy Keleti vér van bennünk és nem Roma.
Úgyhogy ha esetleg erre téved olyan valaki, aki eddig Romának gondolta volna a családunkat, kikérem magam és az összes Magyarországon élő Török leszármazott nevében az összehasonlítást.

Magyar ember sörrel nem koccint.

Tartja a mondás. De lejárt a 150 év, felelik rá többen. Nos, kicsit utánajártam a dolognak, történész barátaimat is megkérdeztem erről.
Mert ezt a mondást bizony minden Magyar ismeri, bár Osztrák sógoraink nem ismerik, nem hallották és nem is tudják mire vélni.
A történetnek kedves barátom szerint nincs így nincs igazi történeti visszatekintése, bár az igaz, hogy nagyjából 1850-es évektől tartja a mondás és jár szájról szájra.
Viszont bármilyen valós vagy valósnak vélt alapja is van a mítosznak, pl az egyik mítosz, (ez a közismertebb) mi azért nem koccintunk sörrel, mert 1848-49-es szabadságharc leverése után (és az Aradi vértanúk kivégzése után) az Osztrákok sörrel koccintottak a győzelemre.
A másik mítosz azzal fonódik össze, hogy mi Magyarok bortermelők vagyunk és az Osztrákok akkor jöttek elő a sörrel és mi ennek szerettünk volna gátat szabni.
Mindenesetre a történet bárhogy is történt vagy nem történt, az időkorlát hamisan terjedt el, és a 150 éves időkorlátot 1980-as években kezdték el mondani. (hozzátenni)
Mindenesetre aki úgy gondolja tartja a hagyományt, egy biztos, Magyar ember sörrel nem koccint.
Hogy meddig nem? Soha.
Hogy miért is nem?
Nos, bárhogy is történt, bárki is mondta ki ezt a mondatot, biztos nem úgy gondolta, hogy 150 évig nem leszünk jó komák, de 150 év után a keblemre ölellek.
Abban az időben egyébként sem mondtak olyan mondatokat, hogy Magyar ember 150 évig nem koccint sörrel. (rosszul is hangzik.)
Inkább úgy hangozhatott, hogy "Magyar ember soha többet sörrel nem koccint.

Mindenesetre, aki Magyar ember, 150 év ide vagy oda, de sörrel nem koccint.

A ceglédi emberek sznobságáról.

Sokáig nem igazán értettem , miért is nem érzem magam otthon Cegléden, egyszerűen nem tudom otthonomnak érezni ezt a várost. Pedig én már laktam sok helyen, de sehol nem éreztem olyan egyedül és magányosnak magam, mint itt, ebben a városban, amit otthonomnak választottam. Aztán a múlt héten jöttem hazafelé Karcagról, mikor egy szintén Ceglédre keveredett Pesti csajjal utazhattam együtt. Ő is mondta, a férjével költöztek le 6 éve, de egyszerűen nem érzik jól magukat, és már mennének bárhová csak el innen. És Ő fogalmazta meg, hogy miért is érezzük olyan rosszul magunkat. Mert a ceglédiek baromi sznobok, nem engednek be senkit közéjük. (Nem tudná meghatározni Ő sem, hogy mi az oka, mire verik a nyálukat, hiszen alapvetően bunkó parasztok, de olyanok, mint a béltényészes egymással szaporodók, csak egymást fogadják el. Mindenki rokon mindenkivel, csak azt fogadják el, aki rokon és bizony ezáltal sok betegség is felüti a fejüket közöttük, és ezért van ennyi elmebeteg is ceglédiek közt.
Szóval, akkor már nem egyedül érzem ezt, töprengtem hangosan. Nem biza, hidd el, ezek csak és kizárólag beltenyésznek, nyugtatott az új ismerős. Mondjuk nekem ezt már mondta valaki, annak idején az unokatesóm anyukája, aki közel 30 éve lakik már Cegléden, (Ő is budakalászi volt) mondta, hogy ne lepődjek meg, de itt ilyenek az emberek. És még ezután Ők mondják sznoboknak a Pestieket? Miért is sznobok a pestiek? Mert nem foglalkoznak mással? Mert nem kíváncsiak arra, hogy mit csinál, hogyan él a másik? Mert nem vagyunk irigyek arra, mert a szomszédnak egy tojással több van, mint nekem? Mert mindenki csak magával foglalkozik és nem kíváncsi arra, miből, hogyan él a szomszédja? Mert nyitva lehet hagyni ajtót-ablakot, tutira biztos lehetsz benne, hogy a kutya nem fog belesni hozzád, hogy megnézze mit is csinálsz? Szerintem ez nem sznobság, hanem megfelelő intelligencia ahhoz, hogy hagyjuk a körülöttünk élőket élni. Képzeljétek el, Pesten is köszönnek egymásnak a szomszédok, Pesten is tudjuk, ki kicsoda, sőt a kerületben élők is nagyjából ismerik egymást, akik egy utcában laknak ott is köszönnek az utcán a másiknak. Sőt volt olyan időszak, hogy ha elmentem vásárolni, akkor alig tudtam hazaérni, annyi ismerőssel futottam össze. Csak az a különbség, hogy ha Pesten leállsz valakivel beszélgetni, akkor azt tényleg régen láttad, és valóban kíváncsi vagy rá, és nem azért jártatod a szád, mert úgy illik, vagy mert épp rokonod,illetve ami nagyon fontos, nem azért állsz le valakivel beszélni, hogy megtudd mije van, mire irigykedhetsz a jövőben, hanem, mert érdekel, hogy hogy van. Nem kezd el a pesti ember gyűlölködni a szomszédjára, és képzeljétek Pesten az sem divat, hogy feljelentgetjük a szomszédot, mert épp nyivákol a kutyája, vagy hangosabban szól a TV-je, mert bizony ott mindez senkit nem érdekel. Csak vidéken vannak ilyen emberek. Mert, mi akik Pestről jöttünk, pontosan tudjuk, hogy ez olyan apróság, amit magasról kell leszarni, még foglalkozni sem érdemes ilyesmivel, nemhogy hatósághoz járni. A hülyéket is jobb elkerülni, mint harcolni velük, mert basszus, a harccal csak energiát vesztesz. Buddha mondta. "Ne harcolj az ellenségeiddel, saját természetük viszi Őket romlásba" Aki Pestről jön, mint pl én is, mi ösztönösen tudjuk, hogy ez így van, a ceglédiek, meg sajnos megtanulni is képtelenek.

Fülbevaló

Nos, szerdán kifúrattam a fülemet. Eddig nem volt fülbevalóm, ez sok embernek azonnal feltűnt, sok ember meg fülbevalóval ajándékozott meg. Persze nagyon irigy voltam mindig azokra akikek szép ékszerek lógtak a fülükből, de nem volt bátorságom kilyukasztatni.
Voltam vagy 10 éves, amikor rávettem anyámékat, megfelelő hiszti kíséretében, hogy nekem fülbevaló kell. Persze meg is vetettem hozzá nagyon szép arany függőket (mindezt még a kommunista rendszerben egy fizetés áráért), aztán irány a Corvin. (A gyengébbek kedvéért Pesten régen Corvinnak a Blaha Lujza Téren lévő áruházat nevezték, ma már ha jól tudom nincs meg.) Szóval ott volt ilyen fájdalommentes fülbelövés. Szóval akkor fél téglával vertem a mellem, hogy nekem fülbevalóm lesz. Majd odaértünk. Pont egy olyan szerencsétlen időpontban érkeztem, amikor egy fiatalember körbelövette a bal fülét. Ott álltam és néztem, ahogy a srácnak vörösödik a füle és a feje is egyben, (gondolataim szerint a fájdalomtól) Otthagytam csapot-papot, a döbbent anyámmal meg a méregdrága fülbevalóval együtt és uccu hazáig rohantam, nekem ugyan fülbevaló nem kell a jövőben sem felkiáltással, így közel 35 évig nem volt fülbevalóm.
Aztán két éve Angel az egyik legjobb barátnőm, (nehéz ezt összerakni, mert kevés ember van, akiben úgy évtizedekig megbízik az ember, és mindent tudnak a másikról, egyik Ő a másik megy Zsanika) szóval Angel 3 éve kifúratta a füleit, neki sem volt fülbevalója és utána rengeteg szebbnél-szebb ékszert kezdett viselni. Mindig azzal húzott, hogy nem is érti, miért nem csináltatta meg eddig. Úgyhogy irigykedtem. Most a szomszédasszonyom elment itt Cegléden és talált egy helyet, ahol orrbelövést is vállalnak. Na, akkor mondom, én is veled tartok és végre lesz fülbevalóm. Persze előző este, hogy kis bátorságot öntsön belém valaki, felhívtam Zsanikát, és újságoltam neki, mire készülök, (gondoltam, neki már köldök pirszingje is van, tuti mondani fog valami biztatót. Az első mondat tőle így hangzott. "És nem félsz?" Majdnem leestem az ágyról. Basszus, nem erre számítottam. Próbáltam tovább faggatni, hogy neki fájt-e, erre közölte az én őszinte barátnőm, aki mindig mindent megmond nekem, hogy nem tudja, kicsi volt, amikor kilyukasztották. A pirszinget azt nemrég csinálták. Na az nem fájt, mondta végre nyugtatólag, meg biztos elérzéstelenítik.
Na így felvétereztve bátorsággal elmentem a bizsushoz. Még az utolsó pillanatban elmeséltem a Corvinos sztorit, a szomszédasszonyomnak. Na, akkor te mész előre, tolt be a csajhoz. Na, leültem , a biztonság kedvéért kifaggattam, mennyire fog fájni. Mondta, semennyire a pattanást fogom hallani, amikor rácsapja a fülbevaló végét a gép. Azért mivel ilyen beszari vagyok Lidocainnal leérzésteleníti. És már bent is volt a fülbevaló. Ennyi volt?-kérdeztem. Igen, miért mit vártam? Nem is értem mitől féltem ennyi ideig. Mindjárt felhívtam Zsani barátnőmet és újságoltam a hírt. Meg is kérdeztem tőle, meg van-e a még, amit Karácsonyra nekem szánt fülbevaló, mert szükségem lesz rá?

Zsuzsi vonat.

Zsuzsi vonat. Gyerekkoromban a kis piros vonatot, a nem fő vasúti vonalakon járó vonatot Zsuzsi vonatnak hívták. (Mások Piroskának) Kiskoromban még kályhával fűtötték télen, ma már ott is fűtésrendszer van beépítve.
Ma megint Orosházán jártam.
A rossz tapasztalatok miatt én évek óta kerülöm a nyilvános WC-t, de a vonaton pedig még véletlenül sem használom.
Ma viszont olyan gyorsan sor került az átszállásra, hogy a Zsuzsi vonaton WC-re kellett mennem. (Hozzáteszem, akkor már 2 órája úton voltam)
Szóval nagy nehezen rávettem magam, hogy megközelítsem a mosdót.
És ekkor ért a meglepetés. Képzeljétek, ilyet én még Magyarországon vonaton nem láttam, (mondjuk hozzá kell tenni nem sokat vonatozom már pár éve, de ez döbbenetes volt.)
Először is, kerestem az ajtót a mosdóra és még véletlenül sem találtam, már épp azon meditáltam, hogy biztos nincs rajta WC, amikor egy fiatalember felvilágosított, hogy bizony érintőgombos a bejutás. Szóval, megérintettem a kijelzőt és szezám tárulj, a WC ajtó behúzódott a falba. Döbbenetes fejjel bámultam. Egy vonatokhoz képest kb. háromszor nagyobb fürdőszobaszerű mosdóban találtam magamat, melynek ajtaját szintén érintőgombbal lehetett becsukni, majd egy másikkal zárni.
És itt ért az újabb meglepetés. A mosdó tiszta volt, volt szemetes, érintős WC lehúzó gombbal, érzékelős csappal, tükörrel, WC papírral, kézmosófolyadékkal és kéztörlővel. Még nincs vége a meglepetésnek, miután öblítettem a WC-t azután kb fél perc elteltével önműködően újraöblített.
Ja, és képzeljétek, egy telefon van (a lifteknél megszokott) felszerelve, hogyha esetlegesen bezárnád magad és nem működne az ajtó, közvetlenül tudod értesíteni a vezetőt. És mindez egy másodosztályú Zsuzsi vonaton.
Szóval lehet fejlődik a MÁV? Talán mégsem sikkasztottak el minden pénzt?

Karthago koncert.

Remélem jól írtam.
Szóval, mikor a Kiss Zoltán Zéró tanított minket, akkor mesélték, hogy Ő a Karthago együttes basszusgitárosa. (Ez azért már volt vagy 8 éve.)
Szóval, akkor értetlenül ültem ott, és mondtam, hogy azt sem tudom melyik az a zenekar. És felvilágosítottak, (amelyik az elefánt dübörgést játssza)
Ja, azt már hallottam.
Akkor többször hívtak minket koncertre, jegyeket is kaptunk, de nem mentem el.
Idén itt játszottak Cegléden a Laska fesztiválon, gondoltam, ha már helyembe jönnek, akkor időszerű meghallgatnom őket.
Fel is hívtam a Zérót, hogy ha már úgysem találkoztunk legalább 8 éve, akkor beszélgessünk már. (Nagyon jó volt újra találkozni vele. Kb. háromnegyed órát dumcsiztunk a színpad mellett a koncert előtt, majd pár percet utána is.
És ahhoz képest, hogy én nem szeretem a rock zenét, főleg nem, ha ennyire kemény, élvezhető volt a buli. A szomszédasszonyom meg is mondta, ha beszélek a Zéróval, mondjam meg neki, hogy jó bulit csináltak. (Ő mondjuk szereti az ilyen zenét.)

Tetszik egy pasi.

Igazából már hetek óta tetszik valaki. Nagyon emlékeztet a volt férjemre külsőleg legalábbis, magas szőke haj és kékeszöld szem. Vékony, szálkás izomzattal.Persze pont ezekért a tulajdonságokért kerülnöm kéne, mint a Pestisest, de nagyon vonz. Mellesleg ugyanazok a reakciói, mint a Lacinak. Emlékeztek rá, hogy mikor őt megismertem, egyfolytában jött be a munkahelyemre, napról-napra támasztotta a rácsot és lesett befelé a szép szemeivel? Hát most ugyanebben a csapdában vagyok, a srác nem mer közeledni, de jön napról-napra és bámul. Akármikor rá nézek, mindig a volt férjemet látom benne. Látom, ahogy kihátrál az üzletből, hogy sokáig tudjon nézni, ahogy ez a srác is, kitolat az utcából, hogy lásson. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy el kellene küldenem a fenébe, hiszen egyszer így már megégettem magam, de nem tudom. Pedig tudom, hogy már nem azért jár hozzám, mert baromira fájna a térde, hanem csak, mert látni akar. Minden nap mondom a szomszédasszonynak, hogy na most majd megmondom neki, hogy ne jöjjön többet, de mindig hoz valamit, amivel levesz a lábamról. Pudingot, virágot, csokit (jó tudom, ettől nő a fenekem) és akkor megint nem tudom elküldeni a fenébe.
Már nem is tudom mit csináljak, hiszen ha így halad egy idő után már nem feleslegesen fog kopogtatni.

Csibész, a cicám.

Találtak nejlon táskába elhalva nyávogva az útszélén egy macskát. Kb 6 hetes fiú vörös macska volt, valószínű így akarta a gazdája eltenni láb alól. Befogadta valaki, aki tudta, hogy én régóta egy vörös fiú kiscicára vágyom, úgyhogy néhány nap alatt hozzám került.
Már évekkel ezelőtt eldöntöttem, ha a Rombolóval történik valami, lesz egy vörös kiscicám, amit Marcipánnak fogok hívni.
Viszont ez a macska nem hallgatott a Marcipán névre, úgyhogy kellett neki keresni egy hozzáillő nevet. Így lett Csibész. Tökéletesen ráillik és hallgat is rá.
Két napa alatt megtanulta az alom használatát, és a körmeit is le kellett vágnom, mert Őkelme ott folytatta volna a lakás szétszedését, ahol a Rombi abbahagyta.
Nagyon édes, kis cica, majd teszek föl az iwiw-re fotókat róla.
Úgyhogy lehet ajándékba megint macskakaját hozni neki.

"Férjhez kellene mennem."

Na ez a mondat nem az én kútfőmből pattant ki, hanem az egyik barátnőm és ügyvédem állt elő ezzel a javaslattal.
Valahogy így hangzott a beszélgetés.
-Ági, légy szíves változtass a ezen a házasságellenes hozzáállásodon.
-Lemaradtam valamiről? Te férjhez mentél már?-kérdeztem, tudván, hogy Ő nálam idősebb és még sosem volt házas.
-Nem, de én hiszek a házasságban, ellenben veled.-érvelt.
-Én is hittem benne, amíg el nem váltam.-védekeztem.
-Azért vagy évek óta folyamatosan bűncselekmények áldozata, mert nincs melletted egy normális pasi folyamatosan.
-Aha, és úgy gondolod egy nyálcsorgató kan megoldaná minden problémámat?
-Húúú, de gonosz vagy. Legalább könnyebb lenne.-gondolkodott hangosan.
-Jó, esetleg valami tipped is lenne, hogy kihez is kéne férjhez mennem?-gyanakodtam.
-Nem az nincs, csak aggódom miattad.
-Nem kell, évek óta elég jól elnavigálom az életemet, pont ma osztottam ki a zöldséges fiút is. Mindig rám akarja sózni a fél üzlet kínálatát, aztán ma meguntam. Mondtam neki, hogy elváltam, évek óta egyedül élek, többnyire gyorsan eszek állva a konyhaszekrénynek dőlve, úgyhogy nem vinném el az egész üzletet.
Ezek után megszólalni sem mert.
-Menthetetlen vagy.
-Dehogy, csak racionális.

Na kb itt fejeződött be a beszélgetésünk az én házasságomat illetően. Mindenesetre, ha jönne a nagy Ő (szürke szamáron is megteszi) akkor újra elgondolkodom a fenti címen.

Fegyveres testület, már megint. Azaz mi is nekem a bajom.

Valamelyik nap msn-en vitáztam egy ismerősömmel, (mondanom sem kell Ő is a fegyvereseknél dolgozik)Ő azzal érvelt, hogy mivel nekem annyi családtagom és barátom dolgozik a fegyvereseknél, igazán lehetnék hozzájuk joviális.Nos, én abszolút joviális vagyok. Itt Cegléden pl megtartanék 10 rendőrt a jelenlegiek közül, a többit pedig fellőném a Holdra, de csak odafelé vennék jegyet.
Hogy miért is vagyok ilyen jóindulatú? Talán azért, mert ismerem őket. Itt pl a ceglédi rendőrök többsége, azért dolgozik, hogy valamivel eltöltse az időt. A munkájukhoz nem értenek, csak el kell tölteni valamivel a napokat, meg persze a fizetés is jól jön, de az elkövetők élőkerítése már úgy gondolják nem a feladatuk. (Tisztelet a kivételnek.) Persze van egy állandó vendégem, (alezredes egy fegyveres testületnél) vele minden héten élénk vitát folytatok dolgokról, és mivel a minisztériumokban is összeköttetéssel rendelkezik, frissen kapok némi infót a helyzetről. Pl, tudtátok, hogy amikor a kapitányságról meg a tűzoltó-parancsnokságoknak kiadták, hogy ellenőrizzék le, kinek a szekrényéből hiányzik az egyenruha (tiltva volt az egyenruhás tüntetés) sehonnan nem érkezett jelentés az országból, hogy bárkinek is a szekrényében ne lett volna meg. Ez azt jelenti, hogy bizony a parancsnokság is beállt a tüntetők mellé.
Mondanom sem kell, hogy ezt a kormány kicsit elbaltázta. Előtte fel kellett volna tüzelni a jó népet arra, hogy a szerzett jogok mennyivel egyenlőbbé teszik a fegyveres testületben dolgozókat, és csak azután meghozni a drasztikus lépést. (mert ugyebár minden fegyveres testületben lévő elfelejti, hogy a szerzett jogok azokra is vonatkoznak, akik a légkondis irodában üldögélnek, és nemhogy tüzet vagy betörést nem láttak még, de még csak nem is vonultak. (és nem mellesleg ezek vannak többen.)
Lengyelországban pl úgy feltüzelték a népet a fegyveresek ellen, mielőtt meglépték ezt a lépést, hogy már nem mertek utcára vonulni tüntetni. Úgy gondolom nálunk is így kellett volna eljárni.
Hogy mi is a probléma a jelenlegi rendőrökkel?
Hát kezdjük a legelején. A 80-as évek végén kitalálta valamelyik okos, hogy nem jó az a rendszer, amit felépítettek. (Tudni kell, ma az a nyomozó sikeres a munkájában, akinek kapcsolatrendszere van) Ez régen úgy működött, hogy elengedtek kisebb bűncselekmények után (tyúktolvaj, jogsi nélküli vezetés, stb) ha cserében besúgta, hogy épp mikor-hová akarnak betörni, hol készülnek rablásra, stb. Ez egy nagyon jól működő rendszer volt. Aztán valami eszement barom kitalálta, hogy ez nem egy jól működő rendszer, mégsem támogathatjuk a legcsekélyebb bűnözést sem, ezért mint írtam, az öreg róka nyomozók elmentek nyugdíjba, és fiatal rendőrök vették át a helyüket. Természetesen magukkal vitték a kapcsolatrendszerüket is. Aztán jó pár év múlva az a balfasz, végre észrevette, hogy megnövekedett a bűncselekmények száma, az elfogások lecsökkentek, és gyakorlatilag már nem mehetsz ki az utcára sem, anélkül, hogy ne kelljen félned, és akkor elkezdett kapkodni. Már azt sem tudta hová nyúljon, mihez kezdjen. Persze az öreg rókák már beintettek neki, hogy mit gondol, mikor egész jól eléldegélnek a nyugdíjukból, többnyire vállalkozásba is kezdtek, nem fognak majd visszamenni pandúrnak. Így maradtak a fiatal generáció tapasztalatlan rendőrei, nuku kapcsolattal, és gyakorlatilag azon kívül, hogy a fejüket vakargatják nem is tudják mihez kezdjenek. (Persze, itt azért hangsúlyoznám, van egy-két kivétel, aki azért feltalálta magát és kiépítette a saját kapcsolatát, keserves munkával, de sajnos Ők vannak kevesen. A többség megtanulta, amit az iskolában megtanítottak, és napról-napra várja, hogy leteljen a szolgálat, és mehessen haza. Majd leteljen a 25 év, és mehessenek nyugdíjba. Régen a rendőr az tiszteletet ébresztett mindenhol. Ő nagy embernek számított, féltek tőle. Voltak olyan helyzetek, amikor az ismert bűnözök tudták, hogy mikor melyik rendőr van szolgálatban és volt bizony olyan rendőr, akitől annyira féltek, hogy amikor szolgálatban volt bezárkóztak aludni, nemhogy lopni menjenek. Ma már sajnos nincs ilyen, legjobb esetben is körberöhögik a szolgálatos rendőrt, nemhogy félnének tőle. És ez nem változik. És sajnos az új generáció sem ígér semmi jót. A múlt héten Szegedről jöttem visszafelé, ott lehet valami tiszthelyettesképző, mert mindenesetre beült a fülkébe a vonaton két nagy pofájú hülye gyerek. Valószínűleg nekem akartak imponálni, mert amit a beszélgetésükből kivettem épp rendőrnek készülnek. (milyen szörnyű) Szóval ahogy női kollégáikról, meg egyes hajléktalanokról, meg más emberekről nyilatkoztak, ahogy verték a nyálukat, attól engem a hányinger kerülgetett. Mint a beszélgetésükből sikerült leszűrnöm, az egyik Kecskemétre a másik pedig Kiskőrösre megy gyakorlatra. (még jó, hogy nem Ceglédre, van már itt elég hülye nélkülük is.) Úgy kb a 4. megállónál untam meg őket. Megkérdeztem, hogy valóban rendőrnek készülnek-e? És képzeljétek, fél téglával verték a mellüket, hogy igen. Hát nekem sem kellett több, rendesen leteremtettem Őket, mondtam nekik, hogy jobban tennék, hogyha inkább keresnének valami számukra megfelelőbb munkát, mert pont elég elmebeteg rohangál már a fegyveres testületben, nem kell még pluszba két ilyen marha. És még nekik állt feljebb, hogy miképpen beszélhetek én így velük. (Azt, hogy a szókincsük oly mértékű volt, hogy minden második szavuk a kurva meg a bazd meg volt, akkor még nem mondtam semmit. Ahogy kurvázták a tanulólányokat vagy épp a felettesüket, és még sorolhatnám.) Szóval maholnap ezek az emberek az utcán fognak rohangálni fegyverrel a kezükben, és még mondja valaki, hogy biztonságos utcára menni. Szóval a jelenlegi kormánynak jó döntése volt a testületbe visszahívni az aktív korúakat, csak sajnos az a fentebb említett idiótákkal vannak tele a kapitányságok és nincs hely a nyugdíjból visszaérkezőknek. Pedig bizony én a fenti két embert is, meg a kapitányságok összes selejtjét elküldeném a fenébe és visszavenném azokat, akik még tudták hogyan kell rendet tenni. Ezért mondtam, hogy a jelenlegi állomány háromnegyedét fellőném a holdra, ezzel helyet csinálnék a régieknek.

A baromfi boltok sajátossága Cegléden.

Képzeljétek hétfőn nem lehet Cegléden csirkét venni. Sajnos ez nem vicc. Már máskor is feltűnt egy-egy boltnál, hogy hétfőnként nincsenek nyitva, de ez a Ceglédi baromfis történet már a vicc kategóriájába tartozik. Ugyanis valami kollektív összefogásnak köszönhetően hétfőnként egyetlen baromfis sem tart nyitva. (Még a piacon sem) Döbbenetes mi? Próbáltam megfejteni az értelmét, esetleg hétfőn nem éhesek az emberek, (mily szörnyű, de én éhes vagyok) vagy a hétvégéről meg nem maradt családi ebédet osszák be hétfőn is, esetleg úgy gondolják, hogy hétfőnként mindenki átáll a vegetáriánusos étrendre. Netalán hétfőn nincs pénze az embereknek csirkét venni, (keddre persze már lesz)Mindenesetre ma délelőtt volt egy kis időm, ezért biciklire pattantam és gondoltam megnézem a hús választékot. Hát inkább nem kellett volna ezzel töltenem az időt, mert mindenhol zárt ajtót találtam. Talán esetleg van valakinek valami ötlete egy ekkora városban ez hogyan is történhet meg?

A telefon.

Nos, képzeljétek volt egy Alexander Graham Bell nevű ügyes pasas, aki 1870-es években feltalálta a telefont. Működő dolog, én nem élek azóta, de közel 30 éve már én is használom. Javaslom nektek is.:)
Szóval én borzasztóan meg tudom érteni, hogy mikor nagyon fáj a háta az embernek, a lába, stb, akkor nagyon gyorsan szeretne eljutni hozzám, de képzeljétek el, én is ember vagyok. Dolgozom és most, hogy már oktatást is vállalok egyre kevesebbet vagyok otthon. Természetesen a vendégeimre mindig volt és lesz is időm, de csak úgy tudom összeegyeztetni, ha előtte a fent említett eszköz segítségével időpontot egyeztetünk.
És akkor természetesen kimaradnak az üres járatok, amikor eljöttök hozzám, és nem találtok otthon (mily meglepő)És természetesen azt sem kell hallgatnom, hogy többször voltatok nálam, de nem voltam otthon. (Mert éppen máshol, talán pont az ország másik végén dolgoztam)
A gyengébbek kedvéért ma már mobiltelefon is van, amiből nekem is van legalább 1, amin elértek, miközben mint említettem, lehet épp valahol máshol vagyok. De mivel ez az ügyes találmány működik, így akkor is tudunk időpontot egyeztetni.

Husis vagyok, tudom, nem kell, hogy folyamatosan még az orrom alá is dörgöljék.

Igen, nagyon meg vagyok hízva. Na nem mostantól, már jó pár éve küzdök a kilókkal, igazság szerint, akkor híztam el nagyon, amikor a Zsolt-nak ajtót mutattam, jó pár évvel ezelőtt. Én általában úgy dolgozom fel a bánatomat, hogy először iszonyúan lefogyok, majd duplájára hízom magam. Szóval ez akkor is így történt. (Persze nem akarom rád fogni, hogy miattad vagyok kövér, mert ez önuralom kérdése, hogy mennyire tudok ellenállni a finomságoknak, nem te mondtad nekem, hogy zabáljam magam dagadtra.) Mindegy, azóta küzdök a kilókkal, le-föl ugrálnak rajtam.Néhány hónapja szabályosan koplalok, mégsem sikerült leadnom csak 3 kilót. Olyan, mintha a szervezetem nem venné észre, hogy éheztetem magam. Mielőtt férjhez mentem már rendesen gurultam, és ez bizony azóta sem változott. Bár volt anyósomnak köszönhetően néha leugrott rólam pár kiló, mert rendesen gyomorideget csinált nekem, ezáltal sokszor nem tudtam semmit enni, de miután lenyugodtam, sajnos duplán pótoltam a kimaradt étkezéseket.
Unokatesóm, mindenesetre minden évben gondoskodik róla, hogy megutáljam magam, hogy földbe döngölje minden nőiességemet és kb a következő találkozásig teljesen úgy érezzem magam, mintha én lennék a világ legrondább nője.
Szóval idén is megtörtént a találkozás hőn szeretett unokatesómmal, úgyhogy megnyugodhatsz, baromi rosszul érzem magam azóta is. Még szerencse, hogy a Timi aznap ott volt és istápolta a lelkemet, és elmondta, hogy uncsi tesóm se mondjon inkább semmit, mert nője legalább akkora darab, hanem nagyobb, mint én, és a nőjéhez képest én nagyon vagány helyes kis csaj vagyok. Szóval legalább volt valaki, aki akkor elvette az uncsi tesó véleményének az élét, de azért mint mondtam gy is szarul érzem magam.
Na, mindenesetre elkezdtem fogyókúrázni pár hónapja, de nem nagyon akar lemenni rólam a felesleg. Már annak is szívből örülök, hogy 3 kilót sikerült ledolgoznom.
Mindenesetre tegnap elmentem a csontkovácsomhoz, hogy tegyen rendbe, mert ahogy mondani szokták, ha nincs időd az egészségedre, majd lesz időd a betegségedre. persze van olyan masszőr, csontkovács, aki ágyára még egyszer akkor sem feküdnék, ha fizetnének érte, de szerencsére a sok ossz között, akad jó is. Így találtam rá a kollégára. Már egy éve rendszeresen ő teszi helyre a fájó hátamat.
Gondoltam már nem látott egy ideje, biztos fel fog tűnni neki, hogy fogytam.
Kb. a harmadik mondata gy hangzott.
"Te híztál, de mondd miért? "
Minek nekem ellenség, gondoltam, ha itt vannak a barátaim.
úgyhogy este a Zsaninak duzzogtam, mondtam neki, hogy kövér vagyok és, hogy többen szóltak. De megvigasztalt, azt mondta este mindenki felfújódik, és hogy ne törődjek másokkal, neki sem sikerül lefogynia, úgyhogy nemcsak egyedül harcolok a kilókkal.

Szegedi Papucs

Ha esetleg nem tudjátok milyen a Szegedi Papucs, azért szerintem ez nem annyira gáz. Bár hozzá kell tenni, hogy a Rátkay féle Szegedi Papucs, gyakorlatilag híres, akkora kurizóriumnak kellene számítania Szegeden, mint a Pick szaláminak, vagy épp a pirospaprikának. Nekem kislány koromban volt egy ilyen papucsom, sajnálom, hogy már nem tudom hol van, mi is történt vele. Mivel én egyébként gyűjtöm a papucsokat, régóta gondoltam már arra, hogy beszerzek egy ilyen különlegességet.
Hogy mitől is különleges ez a papucs?
Nos, először is attól, hogy teljesen kézzel van varrva. A tetejére kézi hímzéssel van virág felhímezve, és az oldalán van egy bolyt. Szóval ezek a jellemzők teszik különlegessé. Ma már nem az öreg Rátkay bácsi csinálja a papucsokat. Úgy 10 éve a Duna TV-n láttam vele egy riportot és akkor beszélt arról, hogy már egyedül Ő van, aki ezzel foglalkozik és szívesen venne valakit, aki átvenné tőle a munkát. Megtanítaná a Papucs készítés fortélyaira. Át is vette tőle egy fiatalabb cipő készítő generáció, majd tavaly a bácsi meghalt.
Szóval úgy döntöttem idén meglepem magam a szülinapomon egy ilyen különleges papuccsal. Mivel kedden Orosházán jártam és Szegeden keresztül vezetett az utam, gondoltam feltérképezem a Papucs kínálatot. És képzeljétek 10-ből 9 szegedi nő nem tudja milyen az a Szegedi Papucs. Döbbentem vettem tudomásul, hogy nemhogy azt nem tudják elmagyarázni, merre van az a műhely és mintabolt, ahol megnézhetők a papucsok, hanem halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy létezik a városuknak egy ilyen kincse. Sokan tőlem kapták meg az első információt arra, hogy mi az pontosan, amit keresek. A férfiak közül, viszont meglepően többen útba tudtak igazítani a városban. (Lehet, hogy őket jobban érdekli, mi van a nő lábán?)
Mindenesetre eljutottam a mintaboltig. Megszemléltem a csodálatosabbnál csodálatosabb Papucsokat. Képzeljétek egy fiatal srác csinálja most a Szegedi papucsokat az apukájával, de abszolút igazodnak a Rátkay bácsi féle formához, varráshoz, egyediséghez. Kifejezetten lábméretre is készítenek ilyen csodálatos lábbeliket. Persze az áruk az egyediséghez mérten nem túl olcsó, (én pl 16500 Ft-ért tudnék magamnak egy ilyen papucsot beszerezni) de az biztos, hogy tökéletes kényelmet szolgál majd. Úgyhogy el is döntöttem, idén mindenképp meglepem magam vele.

Ablakmosás.

Ma ablakmosás volt nálam. Az az igazság, hogy kb. egy hónapja beszélgettem a legjobb barátnőmmel arról, hogy gyakorlatilag mióta ide költöztem csak egyszer volt lemosva az ablak. Akkor is azért, mert már megszóltak a rendőrök a sok betörésnél, hogy ugyan igazán moshatnék már ablakot, hogy tudjanak nyomokat is rögzíteni. Na akkor nekiestem és úgy ahogy tessék-lássék módjára lemostam az ablakokat. De ez is már több, mint egy éve volt. Szóval a Zsanival akkor meg is beszéltük, hogy ugyan mi nem értjük az Ő anyja is minek reklamál az ablak miatt, ki a fene nézi. (Mert mondanom sem kell, ő is olyan sűrűn mossa, mint én)
Aztán két hete az egyik kedves barátom jóindulatúan megjegyezte, hogy ablakot kéne már mosni.
Persze ismeri az én takarítási szokásaimat, így megértően mondta, hogy hát tudja milyen nehéz nekifogni, mert akkor le kell pakolni a párkányt, stb.
Mondjuk a női vendégeim nem is értem, de soha nem reklamálnak.
De tegnap az egyik állandó férfi vendégem is megjegyezte, hogy nagyon pókhálós már az ablakom. Basszus... Szóval, ez volt a vége, kénytelen kelletlen rá kellett szánnom magam, hogy valakit megkérjek az ablakmosásra. Szomszédasszonyomnak úgyis jól jött ez a kis pénz is, így megkértem, ugyan mossa már le az ablakomat, úgyhogy alig egy óra alatt végzett az összessel, közben én kimostam a függönyöket is. Csillog most megint minden üveg.

Mikor nem ismerek föl embereket, és komolyan nem tudom mit is csinálhatnék.

Van egy vendégem,jobban mondva másfél éve volt nálam többször is, bérletes volt, majd kiment Afganisztánba, úgyhogy jó ideig nem volt nálam.
Mindenesetre még akkor megbeszéltük, hogy tulajdonképpen mi rokonok vagyunk, ahogy a Móricz regényben is megírták, mert a srác apja az unokatesómnak a keresztapja, ha jól tudom, meg lehet valami körbeházasodás is volt a családunk között, már nem emlékszem. Ez annak idején úgy derült ki, hogy a srác meséltem, hogy Komádiban és Zsákán is élnek rokonai, nekem pedig ott gyökeredzik az anyai családom. Aztán kiderült, hogy Ő a Láda Sanyi bácsinak, (aki Vésztőn él) a fia.) És akkor nekem leesett, hogy én akkor őket ismerem, és még valamilyen kapcsolatban is állunk.
Na mindegy, azóta eltelt másfél év a srác kint szolgált, és akkor nem láttam jó ideig, míg most a hétvégén újra felhívott, hogy jönne hozzám kiropraktika kezelésre.
Mivel nem volt meg a száma, így nem tudtam beazonosítani, majd beteker az udvaromra, egy hatalmas izmos pasas, (mint az amerikai tengerészgyalogosok) én pedig néztem kifelé a fejemből.
Szia, mióta vagy szőke- szólított meg.
Basszus, ez engem ismer, futott át az agyamon, de nem tudtam hová tenni.
Mindegy, azért nekiálltam rendbe tenni az embert. Közben beszélgettünk. Próbáltam semleges témára terelni a beszélgetést, mert azt azonnal tudtam, hogy Ő pontosan tudja ki vagyok, de én sehová nem tudom elhelyezni. Pedig megemlítette, hogy hazajött Afganisztánból egy rövid időre, de mivel hozzám járnak a fegyveres erőkből többen is, az istennek sem sikerült beazonosítanom. Úgyhogy csak úgy felszínesen beszélgettem vele, közben betettem egy mély meditációs cd-t, hátha elalszik, de nem, akart elaludni.
Mindenesetre közel egy óra alatt megemlítette a kislányát. Na végre egy jó téma, erről beszélgethetünk anélkül, hogy lebuknék, gondoltam, úgyhogy elkezdtem faggatni, hogy hogy viseli a családja a hosszú távolléteket, stb.
Mondta, hogy azt hinné az ember, hogy megszokják egy idő után, de nem.
Éppen készültem ráülni a hátára, amikor rákérdeztem, hogy a felesége mit csinál?
És akkor közölte, hogy a kínaiak rabszolgája. (Gondoljátok el, már ekkor több, mint egy órája beszélgettem vele, úgy, hogy nem tudtam kicsoda, nagy teljesítmény, mi?)
És akkor halványan derengeni kezdett egy fény fejemben, (mármint a kínaitól)
-Hogy is hívnak, mi a pontos neved?- hajoltam be az arcába.
-Találd ki-jött a válasz hatalmas, fülig érő vigyor kíséretében.
-Csak nem te vagy a Láda gyerek?-vertem be a fejemet a képzeletbeli falba.
-De igen- kíváncsi voltam mikor esik le neked.

Képzelhetitek, alig égtem, hogy nem ismerem föl a pasit...

A fegyveres testületből előforduló olvasóimnak.:))

Nos, mivel azt tapasztalom, hogy az országunkban lévő rendőrök még demonstrálni sem tudnak, így súgok nektek egy kicsit.:))
Nos, azért elmondom, nem teljesen értek egyet a szerzett jogaitokkal, de amit csináltok, hogy kivonultok az utcára, stb., csak saját magatok alatt vágjátok a fát. Mert ugyebár azt régóta tudjuk, hogy a fegyveres testület demonstrálását, bizony a politikai felső vezetés nem nézi jó szemmel, és bizony volt már rá példa néhány évvel ezelőtt, hogy a rendőröket bizony még meg is büntették miatta. Szóval a politika azért félt eddig a rendvédelmi szervekhez hozzányúlni, mert nálatok van a legnagyobb fegyver, "az ország védelme".
Nos, mint az utóbbi hetekben bizonyítottátok, nem tudnak a Magyar fegyveres testület dolgozói demonstrálni. Mert az már most jól látszik, hogy ezzel, hogy utcára vonultok, nem értek el semmit.
Nos, ennek a demonstrációnak van egy másfajta, és jóval hatásosabb módszere, amivel egy hét alatt eredményt lehet elérni. Ezt megcsinálták néhány éve Németországban a rendvédelmi dolgozók. Nem büntethető, nem tudnak rájuk megtorlást eszközölni.
És most jön a lényeg.

EZ PEDIG AZ ELŐÍRÁS MAXIMÁLIS BETARTÁSA.
Azaz, mindent tökéletesen úgy elvégezni, ahogy az papír szerint le van írva.
Gondolok itt pl a VÁM-osokra. Nem akarom felületes tudásomat fitogtatni, de pl az van leírva, hogy 50 kocsiból 2-őt le kell állítani és meg kell nézni. Hát, akkor valóban állítsatok le 50 kamionból 2-őt, de azt gyakorlatilag tökig szedjétek szét, (órákig is eltarthat, miközben áll a kamionforgalom a határokon. Kereskedelem összeomlásához vezet három nap alatt. A közúti ellenőrzésekkor, állítsátok meg a kamionokat és bizony pepecselhettek la nem aludt órákkal, és minden fajta ellenőrzésekkel. (Ez ügyben kérhettek tanácsot a ceglédi rendőröktől, ugyanis kamionos körökben úgy tartják, mielőtt felmész a 4-esre mondj egy imát, hogy a ceglédi közlekedésiek ne legyenek kint. A legrosszabb a hírük az országban vajon mivel érdemelték ki?) Közúti gépjármű ellenőrzés. Bizony, ki lehet szedetni a kötelező tartozékokat az autósokkal, ezzel is lassítva a forgalmat és még sorolhatnám.
A lényeg, hogy papír szerint mindent betartani, belekötni nem lehet, hiszen ti csak a munkátokat végzitek, csak maximális körültekintéssel.
Már máshol megcsinálták,és sikert értek el. Egy hét alatt kapnátok vissza minden szerzett jogot, mert gyakorlatilag kiürülne az ország.

Piac

Minden közgazdásznak a legelső fogalmak egyike, hogy meg kell tanulnia a Piac fogalmát, ami így hangzik. " A kereslet és a kínálat találkozásának színtere"
Nagyjából ez az amiben minden benne van róla.
De mindez milyen élőben?
Voltatok már vidéki piacon? Átéltétek a nyüzsgését? Kb 10 éve kaptam egy kosarat, mert anno elterveztem, hogy én piacra fogok járni bevásárolni. Persze az elképzelést, sosem követte tett. Aztán most a szomszédasszony rábeszélt a piacozásra, úgyhogy szombaton zöld hajnalban felkeltem karomra akasztottam a kis kosaramat, és irány vásárolni. Az első kávét a piacon ittam meg, ébredeztem a gőzölgő habos finomság fölött fél hétkor. Végignéztem a választékot, csalódottan vettem tudomásul, hogy a halárus szombati napon nincs ott. És bevásároltam. Órákig járkáltunk, alkudoztunk a zöldségek között, szagra, tapintásra válogattam, sárgarépát, hagymát uborkát. Ilyenkor megjelenik az alföld összes zöldsége, mint kínálat. Bizony, hömpölygött ilyen korai órán is a tömeg a piacon. Ismerősökkel találkoztunk és meglepetésemre sok nőnek volt a karján az enyémhez hasonló kosár. Itt még divat kis kosárral piacra menni, úgyhogy jól éreztem magam.

Vadasparkban Húsvétkor

Na, itt kérek elnézést mindenkitől, hogy hétfőn elbújtam. Sajnálom azokat a pasikat, akik úgy gondolták meglepnek húsvét hétfőn. Különösen sajnálom azt a fiatalembert, aki miattam Pestről lejött, mert meg akart lepni a látogatásával.
Szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy itt Cegléden még mindig ennyire népszerű a húsvéti locsolkodás. Tavaly kaptam is nyakamba egy kanna hideg vizet, miután hazaértem, pedig direkt úgy intéztem, hogy aznap dolgozzak és nem esett jól. Nem beszélve, hogy bizony még el is kellett tavaly tűnnöm, nehogy valaki nyakon öntsön valami büdös kölnivel. Idén még az orromat sem voltam hajlandó kidugni az ajtón. Úgyhogy verhette nekem az ajtót minden boldog-boldogtalan, én bizony ki nem nyitottam senkinek. Évek óta utálom a húsvétot és nem is ünneplem, de idén annyira kivételt tettem, hogy vasárnap elmentünk az abonyi állatkertbe. Nem is gondoltam, hogy ilyen jó kirándulás lesz.
Az okosabbak legalább előtte felhívtak, vagy küldtek egy sms-t, amiben megkérdezték eljöhetnek-e, és így nem tették meg a felesleges utat hozzám, de többen ezt nem tartották fontosnak előre megtudni, így bizony tőlem földbe is gyökerezhettek volna az ajtóm előtt.
Máskor már most leszögezem, nem várok húsvétkor vendégeket, ne zavarjatok.

Fogorvosnál, újra, meg újra.

Akik velem együtt Budakalászon nőttek fel, azok biztosan emlékeznek rá, hogy nekünk ritka jó szerencsénk volt a fogorvosokkal. Két Dr-nő volt Budakalászon egész gyerekkorunk alatt az Ulatovszky Borbála és a Tolnay Sarolta. És Ők ketten, mindketten, kedves, gyermekszerető és nagyon jó fogorvosok voltak. Hozzájuk a lakásukra éjszaka is be lehetett csöngetni, hogy bizony nagyon fáj az a fog.Azon kevesek közé tartoztak, akik annak idején tényleg adtak a munkájukra. Mindamellett, hogy már gyerekkoromban is féltem a fogorvosoktól és minden iskolafogászat előtt végigbőgtem a rendelőt, meg az egész napot, biztonságban voltak a fogaim. Aztán a Tolnay sarolta átment Pomázra dolgozni a Borbála Dr.nő is nyugdíjba ment, és kaptunk egy másik DR.nőt. Akkor fiatal, kezdő fogorvosnak számító valamilyen Róza. (a nevét sem tudom már) Ha jól tudom, ő még mindig ugyanott praktizál. Nos, ez utóbbi DR.nő igazi sarlatán volt, egy hentes, és megtanította a gyerekeknek, hogy a fogorvostól bizony rettegni kell. Majd miután elment szülni, egymást váltották a fogorvosok a rendelőben, többnyire férfiak. Fiatal, kezdő fogorvosok. Az egyik olyan nagyon jó fogorvos volt, hogy több betege utána ment, miután visszajött a DR.nő. Én is az egyik ilyen voltam, úgyhogy akkor mentem át rendszeresen fogászatra Pestre a Non-Stop Király utcai magánrendelőbe. Igaz iszonyúan magas volt a kezelések áram, de megértem, hogy ne kelljen félnem a fogorvosoktól. Közel 15 évig jártam hozzá, majd leköltöztem ide Ceglédre. És itt is kellett keresnem egy fogorvost, mert egy régi amalgám tömésem megadta magát. (Azért azt hozzátenném, hogy legalább 20 éve benne volt a fogamban, mert még az Ulatovszky Dr.nő tömte, ő pedig már kb 13 éves korom óta nem csinálta a fogaimat. Szóval, elmentem a helyi legdrágább fogorvosi rendelőbe, (gondoltam, ha ennyi pénzt elkérnek, már biztos nyújtanak valamit.) A doki, 2 percig bámult a számba, majd közölte, hogy nincs a fogaimmal semmi baj, mehetek is haza. Na, kb. egy hét múlva a tömés kiesett. Gondoltam, oda már nem megyek vissza, mert ha nem vette észre 5000 Ft-ért, hogy gond van, akkor talán mégsem olyan profi fogorvos, elmentem hát egy másikhoz. Ez a doki úgy betömte a fogam, hogy után egy hétig feldagadt arccal jártam utána annyira fájt. Megettem két doboz fájdalomcsillapítót, bevettem pár nyugtatót, majd erőt vettem magamon és kerestem egy harmadik fogorvost. És harmadjára sikerült. Találtam egy kedves,emberszerető, ügyes fogorvosnőt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kicseréltetem az amalgám töméseimet. Végre megint biztonságban érzem a fogaimat, és nem is annyira eget rengetően drága.

Fogyókúra

7 éve kezdtem el meghízni. Sosem voltam épp az anádszáll vékony, de azért mondjuk 10 éve még 49 kiló voltam. Aztán Veresegyházra kerültem dolgozni, és ott a fiúk nagy mennyiségben hordák be nekünk a nassolnivalót, így elkezdtem terebélyesedni. Aztán voltak az életemben időszakok, amikor néhány kiló lement, majd ugyanennyi föl is, ugyanis, az idegtől fogytam, majd természetesen visszahíztam. Nagy seggem és baromi nagy hasam lett. Aztán a legjobb barátnőmmel egyeztettem és megbeszéltük, hogy évek óta nem merészkedtünk ki már a strandra, ideje ezen változtatni. Mivel épp akkor volt egy vendégem, akin látszott a nagy fogyás eredménye, saját bevallása szerint 50 kilót fogyiott, gondoltam ha neki sikerült, én is le tudom adni. Úgyhogy kb 6 hete teljes étrendet váltouztattam. Már nem eszek este 18 h- után, nagyon sok zöldésget eszejkk, gyümölsöt iszom,e lhagytama krumlit a tésztát. Az első hét nagyon nehéz volt, a küszöböt is megedtem volna este 21h-kor, de mára már átáltam. és életemben először úgy fogyok, hogy nem vagyok este éhes. Nem sikerül úgy fogynom, hogy egyből 10 kilót, de már 3 kilót leadtam. Kisebb a hasam, a levest is mértékkel eszem, és az egész szervezetemen érzem az átalakulást. Ma már szigorúan tartom magam, hogy napi 1 tányér levesnél nem szek többet, így kisebb lett a hasam és újra föl tudok venni olyan ruhadarabokat, amit már rég nem. Messze vagyok még az álom 10 kiló minusztól, de nagyon elégedett vagyok magammal és büszke vagyok arra, hogy sikerült leszoknom a nassolásokról.

Az autólopás bűntetése.

Ma, úgy unalmamban, gondoltam felhívom a Kecskeméti Városi Bíróságot, hogy megkérdezzem, mi is van már abban az ügyben, hogy tavaly ellopták a kocsimat. Erre közlik a bíróságon, hogy azt az ügyet már le is zárták, tárgyalás nélkül. Ledöbbenve fogadtam a hírt. Mi van? Képzeljétek a csaj próbára bocsájtást, a csávó pedig közmunkát kapott büntetésként. Tökre felháborodtam, mi lesz akkor azzal, hogy engem lopási, vagyoni és nem vagyoni kár ért? Mert alapvetően mi arra készültünk, hogy a büntetőügyet együtt tárgyalják a kártérítési ügyemmel. Erre tessék, gyakorlatilag hülyének nézik Magyarországon a sértettet. Pedig a csávó büntetett előéletű volt, és mégis ennyivel megúszta. Mindenesetre konzultáltam az ügyvédemmel, és azonnal benyújtjuk a kártérítési igényünket a bíróságra. Ő is döbbenten állt ezzel szemben, mert gyakorlatilag ilyen büntetés mellett, akár holnap is kocsit lophatunk. Ha Cegléden lopjuk el, akkor úgysem kapnak el, ha máshol, akkor pedig megússzuk némi ejnye-bejnyével. Az ügyvédem is teljesen kiakadt, engem megrovásban részesítettek egy rossz dátum miatt, a kocsi lopásért meg gyakorlatilag nem kaptak semmit.
Na mindegy, most kimérgelődtem magam, megyek is, megfogalmazom a kártérítési igényem első részét.

Hogyan hamisítanak okiratot hivatalosan és hogy hogyan is történik a megúszásuk.

Szóval ma okirat hamisításnak számít egy rossz dátum, én már hallottam olyat, hogy az is okirat hamisításnak számított, hogy rossz város volt feltüntetve az okirat megírásának helyéül, miközben máshol írták és ez kiderült.
Na most elmondom nektek, hogy mindeközben, miközben minket ártatlan egyszerű embereket rendre meggyanúsítanak ilyesmivel, (nekem nemrég zárult le egy ilyen ügyem egy rossz dátum miatt) a rendőrség dolgozói rendre okiratot hamisítanak, mindezt természetesen a fent említett fegyveres testület berkein belül.
Mivel már rutinos sértettként szerepelek a helyi yardon, folyamatosan jegyzőkönyveket vesznek fel velem. Már rengetegszer észrevettem, hogy bizony egyes nyomozók, (a kivételből van kevesebb) rendre megváltoztatják a jegyzőkönyv felvételén az időpontot. Gondolom el kell számolniuk, hogy a bejelentéstől számított mennyi idő alatt kell a helyszínelést elvégezniük, ami persze többnyire itt Cegléden nem működik. Szóval például telefonon bejelented délután 14h-kor a betörést, jó esetbe is a helyszínelő kiér délután 17-kor, addig neked lelkesen várnod kell őt. Majd utána bevisznek, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet, ez kb délután 18-órára esedékes. Persze, hogy önmagát leigazolja, meg, hogy bebiztosítsa mennyit dolgozott is, meg gondolom nem akar magyarázkodni, mivel is múlatta a közötte eltelt időt, a jegyzőkönyv befejezésének időpontjára odabiggyeszt egy 15.30h-ás időpontot. Amit persze aláírat veled. Te idegességedben nem veszed észre ezt a csalást, hiszen amiatt fáj a fejed, hogy betörtek hozzád, meg megpróbálsz bízni a téged meghallgató rendőrben, (hiszen alapvetően az a kép van benned, hogy Ő a jó fiú)miközben részt veszel, társtettes vagy egy nyilvánvaló okirat hamisításban, amit Ő követ el. Persze mivel ez hatóságilag történik és soha senki nem ellenőrzi, nem lesz belőle felelősségre vonás. De ha egyszer mégis valahol kiderül, akkor természetesen téged is elővesznek és akkor majd úgy bánnak veled, mintha kiraboltál volna 40 bankot meg megöltél volna 20 embert. Úgyhogy a jövőben mindenkit figyelmeztetek, nagyon nézze meg mit is ír alá.

A bürokratikus rendszer buktatói, avagy miért pont mindig nálam hal be a rendszer?

Mint régebben írtam jelentkeztem ülnöknek a helyi bíróságra. A megválaszthatóságnak az egyik feltétele a büntetlen előélet. Ezt természetesen hivatalosan is igazolni kell. Ennek érdekében megvásároltam 3250-ért egy nyomtatványt csekkel együtt, amit úgy hívnak, hogy Hatósági igazolás (Nem azonos az erkölcsi bizonyítvánnyal, mert ennél a nyomtatványnál sokkal több mindent meg kell jelölni. Még azt is, hogy járművezetés vagy épp a szakképzettségednek megfelelő munkától nem vagy vagy épp vagy-e eltiltva), és elküldtem a Központi Elektronikus Hivatal Bűnügyi Nyilvántartására, ráírva, hogy sürgős, mert alig több, mint három hét volt a visszaérkezéséig. A Polgármesteri Hivatal külön kérésének a kézbesítési címként a Ceglédi Polgármesteri Hivatalt jelöltem meg, hogy ne házhoz küldjék, hanem egyből oda menjen vissza. Kb másfél hét múlva érkezett házhoz az ügyintézőtől egy válaszlevél, hogy hiánypótlásként adjam már be, hogy milyen törvényre hivatkozva kérem én meg a saját bűnügyi nyilvántartásban való szereplésem, nem szereplésemet. (Mert ugyebár Magyar Állampolgárként nekem nincs jogom megtudni, hogy épp mekkora bűnöző is vagyok vagy nem vagyok) Egyből berohantam a Polgármesteri Hivatalba és elmondtam ott az ügyintéző hölgynek, hogy mit is szeretnének tőlem hiánypótlásként. Közel 15 percnyi keresgélés után rá is akadtunk a bírákról és fizetésükről szóló törvény és paragrafusra, amit hiánypótlásként azonnal visszaküldtem. Csodálkozott is a hölgy, hogy nekem visszaküldték ilyen jellegű hiánypótlásra, mert mint mondta senki nem írta oda a törvényt és mindenkinek megküldték az igazolást. ÁÁÁ, mondtam, én ezen nem vagyok meglepődve, biztos valami olyan ügyintézőt sikerült kifognom, aki kukacoskodik, mint mindig minden esetben, pl annak idején a földhivatalnál is, amikor Borsos Melinda megborsozta a Karácsonyunkat. (Erről kb az első bejegyzések elején olvashattok kb két éve történt) Szóval sürgősséggel ment is vissza a hiánypótlás, és vártam, hogy megérkezik időben a válaszlevél, mert ha jól tudom ma délután szavaz a képviselő-testület az ülnökökről. Tegnap mikor hazaértem Tértivevényes levélre szóló postai értesítő várt otthon. Rá volt írva, hogy a KEH-tól jött. Na azonnal tudtam, hogy ez a csaj kiküldte házhoz az igazolást. Hívom este 5-kor a polg hivatal dolgozóját, hogy Ők megkapták-e a hatósági igazolásomat. Mondta, hogy nem, de mivel ma szavazás lesz, igazából, már jó lenne, ha itt lenne, mert ha nincs ott, akkor én kiesek a jelöltek közül. Rohanok vissza a postára. Nem találják a levelemet. Mondta a csaj, hogy még nem számolt le a postásunk. Jaj, dehogynem, mondom, mert láttam felszállni a hazafelé tartó buszra, még integetett is nekem. Akkor nagy nehezen előkerítik a levelemet, de tegnap már nem tudtam bevinni, így ma reggel rohantam a Hivatalba, hogy leadjam. Természetesen oda még azóta sem érkezett meg az igazolás másolata, úgyhogy leadtam az enyémet, így még éppen határidő után kicsit késve, odaért. Én a magam módján nem tudom néha felfogni, hogy egyes embereknek hogyan sikerült elvégezniük az óvodát, az általános, illetve középiskoláról, főiskoláról, esetlegesen egyetemről nem is beszélnék. Komolyan mondom, azért mert ott a KEH-nál nem tudnak (nem tanultak meg) olvasni, gyakorlatilag majdnem semmissé tették a pályázatomat. Még az a szerencse, hogy a Hivatalban engem nagyon kedvelnek, így utolsó utáni időpontban is segítettek.

Ismeretlen ismerős.

Milyen az élet úgy, hogy téged mindenki, vagy majdnem mindenki ismer, te pedig nem ismered fel az embereket.
Ritka rosszul jegyzem meg az emberek arcát, a nevüket meg???
Nos, nagyon kellemetlen szituációkba tud keveredni úgy az ember, ha nem ismeri fel azt, aki beszél hozzá.
Nálam ez már megszokottá válik.
A múltkor a Vodafone-nál üldögélt egy csajszi, mikor én belibbentem. Egyből köszönt, kedvesen, majd kérdezgette mi van velem. Tudtam, hogy látásból ismerem, de nem tudtam beazonosítani honnan. Ott ültem és kukaként vártam, hogy mondjon már valamit, hogy rájöjjek kivel is beszélgetek. Kiderült, a rendőrségről egy nyomozócsaj, akivel jó beszélő viszonyba kerültünk.
Néhány napja megint a városba jöttem, és lekéstem a buszt, mikor megáll mellettem egy hölgy, és megkérdi elvihet-e. Persze örültem a potyafuvarnak, amikor beültem mellé. Alig ismertelek meg,-jött tőle az első mondat.
Leesett az állam. Ránéztem, majd visszanéztem és abszolúte nem tudtam hová tegyem a nőt.
Nem te vagy az Ági?- kérdezte.
De én, de még mindig nem tudom, hogy hová rakjam Önt.
És belekezdett egy fejtegetésbe, de én azóta sem tudom ki volt.
És ma újra megáll valaki, egy hatalmas fekete luxusautóval.
-Szia, a városba megyek, beviszlek jó?-mondta a hölgy az autóból.
-Köszönöm, úgyis sietek.-örültem meg az előzékenységének.
-Hogy vagy?-kérdezte, majd társalgásba fogtunk. Úgy beszélgetett velem, mintha nekem pontosan tudnom kéne, hogy neki két fia van, stb,stb.
Én meg csak ültem és próbáltam jópofát vágni az esetre. Azóta sem tudom, hogy ki hozott ma be, és lesült volna a bőr a képemről, ha rákérdezek, ezért inkább nem tettem.

Fogorvosnál, már megint...

Néhány hete mentem be a Ce-Dent-be, (itt Cegléden egy jó nevű és drága fogászatnak számít), hogy ugyan szedjék le a fogaimról a fogköveket és nézzék meg, nincs-e valamelyiken lyuk vagy elmozdult tömés, stb. Én gyerekkoromban nagyon sokat szenvedtem a tejfogaimmal, úgyhogy mióta az eszemet tudom nagyon figyelek rá, hogy évente legalább kétszer ellenőriztessem a fogaimat. Ha észreveszem, hogy kiesik egy tömés, eddig éjjel is taxiba vágtam magam és irány a Király utcai NON-STOP SOS Dent fogászat. Legalábbis Pesten így volt eddig. Drága fogászat, de legalább jól dolgoznak és éjjel is maximálisan kellemes környezetben "élvezhettem" a fogtömést. Mondanom sem kell, hogy amikor leköltöztem Ceglédre feladtam, hogy ilyen orvosi kezelésekben lesz részem, de a kényelmes kertes házért mindent. Gondoltam én akkor. Na, biztos, ami biztos, két hete, mint fent írtam elmentem a szokásos fogorvosi ellenőrzésre. Két percig bámult a Ce-Dent-es fogorvos a számba, majd közölte, hogy nincs a fogaimmal semmi baj, viszont látásra. Mindezt 5000-ért.
Erre tegnap este 23.-órakor azt vettem észre, hogy a bal alsó 6-os fogam lyukas. A tömés lazulhatott meg, illetve a 15 éve benne lévő amalgám tömés kezdhetett el eltávolodni a fogamból. Az amalgám töméseimet én nem vetettem ki néhány éve, mert gondoltam, hogy az a 3 fogam, ami ezzel van betömve 15-20 éve strapabírók nem fogom felcseréltetni látvány szempontjából fehérre. Főleg azért, mert a 4.-fogam, amelyik be van tömve, az fehér töméses, és azt repülés után rendszerint újra tömetni kell, meg gyakorlatilag két évente. Mert szép-szép, de basszus, állandóan kiesik a tömés.
Na a lényeg, itt most amalgám tömésről van szó, amit a profi fogorvos két hete nem vett észre, hogy kilyukadt, vagy legalábbis valami baja van. Mindenesetre én tegnap éjjel baromira berezeltem. Gyerekkoromról rossz emlékeim vannak a fájós fogról, úgyhogy alig vártam, hogy reggel legyen, hogy kereshessek egy fogorvost. Akit ajánlottak, az csak délután lesz, úgyhogy most próbálok pozitívan hozzáállni, hogy remélhetőleg addig nem fájdul meg a fogam. Nem hiszem el, hogy itt Cegléden ilyen nehéz a jó orvost megtalálni. Basszus, mi lenne, ha fájna a fogam?

Néhány praktikus tanács, hogyan szoktassuk rá életünk párját a házimunkára.

Nos, teljesen mindegy, hogy Magyar, Görög, Olasz vagy Arab pasiról van szó, a férfiaknál párkapcsolatban annyit jelent a házimunka, hogy megforgatunk egy villát a csap alatt. Ha az elején nem kezdesz el drasztikusan rávezetni őket a házimunkára, akkor egész életedben házi rabszolga lehetsz. Gondolom erre egy nőnek sincs szüksége.
A lényeg a következő. Veszekedéssel nem érsz el semmit, maximum annyit, hogy hisztis picsának leszel elkönyvelve és elküld a fenébe. Egy okos nő fokozatosan veszi rá élete párját már a legelejétől, hogy bizony csinálni kéne valamit. De képzeljétek el, több praktikát pasiktól lestem el.
Az egyik dolog, hogy ne húzd ki a ház elé a kukát. Ha férfi van a háznál, ez bizony a férfi dolga. Pl, ha ő otthagyja a kukát, neked eszedbe ne jusson kivinni. Mert akkor legközelebb is ott fogja hagyni. Várd meg míg este hazajön. Addigra keress elő némi zsákot, amibe áttöltheti életed párja a szemetet a nagy kukából. Közöld vele, hogy egy hétig nem akarod ott szagolni, és különben is a következő heti már nem fér bele. Ezért fordítsd féloldalt a fejed és nézz rá esdeklő szemekkel. Közben dicsérd meg őkelmét, hogy milyen nagyon jól meg tudná oldani, hogy átteszi az egész szemetet a zsákokba, majd a zsákot a frissen kitakarított kocsija hátsó ülésére és olyan könnyen el tudja vinni a legközelebbi legális szemétlerakóig. Kétszer büdösíted csak be a kocsiját, többet nem kell, ne aggódj, magától fogja kihúzni a kukát a ház elé.
A következő a mosás. Húúú, én nagyon utálok mosni, de a Bogi tanított nekem egy módszert a mosás elkerülésére. A házasságomban persze már alkalmaztam. Egyszer hazamentem és kimosta az én méregdrága selyem hálóingemet az ő kék fehérneműivel. Pont teregette mikor beléptem. Mutatta milyen profin kimosta. Mondtam neki, ja, csak előtte fehér volt.:( Szóval a lényeg. Nagyjából az első közös mosás alkalmával véletlenül kerüljön a mosógépdobba egy piros bugyi. Előtte ellenőrizd, hogy lehetőleg párod méregdrága kedvenc inge vagy farmerja is benne legyen. A piros bugyi olyan szép rózsaszínné fogja varázsolni a cuccokat, hogy többet a mosógép közelébe sem kell menned. Vasalás? Nos, én elajándékoztam a vaslót, és csak olyan darabokat veszek, amiket nem kell vasalni. Életed párja persze hord ingeket is, amit bizony vasalni kell. Szóval először is, közöld vele, hogy bizony azért nincs vasalód, mert nem tudsz vasalni. Másodszor persze neki be kell szerezni a vasalót, és bizony eddig is megvolt a vasalással valahogy, ennyi házimunkát igazán átvállalhat. Persze ezért cserében te önként vállald a mosogatást, hiszen valamit valamiért. A takarítás. Nos, az elején szögezzétek le, hogy egyik héten az egyik, a másik héten a másik dolga takarítani. Mindenesetre, ha nem akar takarítani, közöld, hogy téged nem érdekel hogy oldja meg, fogadhat házvezetőnőt is az Ő hetére, (hiszen erre találták ki ezt a munkakört) a lényeg, hogy rend legyen. Meg fogja oldani, hiszen azért ma már a bejárónő nem számít akkora luxusnak.

A Lővei-s történet folytatása.

Ma voltam a rendőrségen, reggel 8-ra kellett mennem. A rendőr már szerdán mikor bent jártam figyelmeztetett, hogy nem felejtettem reméli el, a mai időpontot.
Mondtam, hogy tudomásom szerint nem. Így meg is jelentem a rendőrségen.
Ott elmondtam újra a történéseket, kiegészítve az azóta, pontosabb 16.-án történtekkel, amit a szomszédasszonyom is észrevételezett. Meg mondtam, hogy ugyan hívják be az embereket a Kék Újságtól, meg a szomszédasszonyomat is, hogy alátámasszák, amit elmondtam.
Erre a következő párbeszéd zajlott le közöttünk.
-Érkezett azóta egy levél is- mondta a Dr Peták
-Azt én nem kaptam meg- közöltem vele
-Mi viszont megkaptuk, csak elfelejtette aláírni?- közölte
-Mi van?- néztem rá értetlenül
-Küldött nekünk egy levelet, névtelenül?-emelte föl a levelet.
-Tényleg? Mikor? Nem tudok róla különben is, én a leveleimet mindig aláírom.- válaszoltam.
-Akkor nem Ön írta?- kérdezte
-Tudomásom szerint nem.-válaszoltam. Esetleg elolvashatnám?
-Ha nem Ön írta, akkor nem, ezt nem engedi a BTK.-mondta.
-Akkor mondjuk azt, hogy én írtam, csak had olvassam el.- mondtam
-Hölgyem ezt a levelet szemmel láthatóan mégsem ön írta.-válaszolt,-mivel névtelen bárki írhatta.
-Hát, akkor tuti a Lővei volt.-mondtam
-Nem valószínű, nem nyilatkozik valami normálisan a Nándiról.-válaszolta a rendőr.
-ÓÓÓÓ-ehhez nincs mit hozzáfűznöm.


Mindenesetre nagyon örülnék, ha az az ismeretlen, aki valószínű mégis az az idióta nem levelezne a nevemben a rendőrséggel. Köszönöm.

Bírósági Ülnök.

Valamelyik nap olvastam a Ceglédi Hírmondóba, hogy Bírósági ülnöknek lehet jelentkezni. Persze vannak követelmények, de már tök rég óta gondoltam arra, hogy kipróbálnám magam nem hivatalos bírakénti, (ülnökként).
Ennek egyik feltétele a büntetlen előélet.
Képzeljétek, ahhoz képest, hogy én gyakorlatilag kimerítettem már a a BTK-t:)) még mindig büntetlen előéletűnek számítok. Szóval gondoltam a feltételeknek megfelelek, akár az elkövetkezendő 4 évben lehetek épp bíró is. Legalább a jogi tudásomat bővíteném, természetesen itt Cegléden, bár igazából a Pest Megyei Bíróság is megfordult a fejemben, de Cegléden nagyobb az esélyem bekerülni a 20-as létszámba.
A másik feltétel a 30 évet betöltött, de 70 évet még be nem töltött életkor.
Ha jól számolom még ebbe is beletartozom.:)
Ja, meg egy formanyomtatvány, hatósági bizonyítvány, ami az erkölcsi bizonyítványhoz hasonló.
Szóval beadtam a jelentkezésemet.

A talált gyerek.

Március 14.-én délután a szomszédasszonyom kopogott az ajtómon. Mutatja, hogy egy kis bőgőmasina ül az udvarunkon, aki nem ide tartozik. Szakadt közben az eső. Bevittük és megpróbáltuk kifaggatni a kislányt, hogy ugyan kicsoda is, és hogyan került ide. A nevén kívül, hogy Karina nem tudtunk meg tőle semmit. Nagyon meg volt ijedve. Azt mondta itt lakik a közelben, de nem tudja hol. Elkezdtünk sétálni a környéken vele, hátha ráismer a házra, ahol lakik, de nem találta ismerősnek. Értesítettük a rendőröket, már nem is én hívtam őket, mert már számomra is hihetetlen, hogy egy ilyen kis szarosnak pont a mi udvarunkon kell leparkolnia. Akkora sem volt a kislány, mint a harmadik fiókom, olyan kettő és három év közötti volt. Mint később kiderült, (a helyi rendőrség közel fél óra alatt talált ki a gyerekért) a város másik végéről sétált el a totyogó hozzánk. Mondjuk számomra elég hihetetlen, hogy hogy a fenében fordulhat elő, hogy egy ilyen pici gyerek senkinek nem tűnik föl, hogy egyedül kóborol. Persze a rendőrök lebaszták a szülőket, akik közben szintén odaértek, hogy mi van akkor, ha ez éjjel történik. Számomra érthetetlen, hogy miért nem látta senki ezt a kis szurtost az utcán, ahogy végigsétált a városon. persze iszonyú ijedten és koszosan, mert közben valószínű, mivel épphogy tudott menni, többször eleshetett.
Na mindegy, ennyire figyelnek az emberek másra.