Igazából már hetek óta tetszik valaki. Nagyon emlékeztet a volt férjemre külsőleg legalábbis, magas szőke haj és kékeszöld szem. Vékony, szálkás izomzattal.Persze pont ezekért a tulajdonságokért kerülnöm kéne, mint a Pestisest, de nagyon vonz. Mellesleg ugyanazok a reakciói, mint a Lacinak. Emlékeztek rá, hogy mikor őt megismertem, egyfolytában jött be a munkahelyemre, napról-napra támasztotta a rácsot és lesett befelé a szép szemeivel? Hát most ugyanebben a csapdában vagyok, a srác nem mer közeledni, de jön napról-napra és bámul. Akármikor rá nézek, mindig a volt férjemet látom benne. Látom, ahogy kihátrál az üzletből, hogy sokáig tudjon nézni, ahogy ez a srác is, kitolat az utcából, hogy lásson. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy el kellene küldenem a fenébe, hiszen egyszer így már megégettem magam, de nem tudom. Pedig tudom, hogy már nem azért jár hozzám, mert baromira fájna a térde, hanem csak, mert látni akar. Minden nap mondom a szomszédasszonynak, hogy na most majd megmondom neki, hogy ne jöjjön többet, de mindig hoz valamit, amivel levesz a lábamról. Pudingot, virágot, csokit (jó tudom, ettől nő a fenekem) és akkor megint nem tudom elküldeni a fenébe.
Már nem is tudom mit csináljak, hiszen ha így halad egy idő után már nem feleslegesen fog kopogtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése