Van egy vendégem,jobban mondva másfél éve volt nálam többször is, bérletes volt, majd kiment Afganisztánba, úgyhogy jó ideig nem volt nálam.
Mindenesetre még akkor megbeszéltük, hogy tulajdonképpen mi rokonok vagyunk, ahogy a Móricz regényben is megírták, mert a srác apja az unokatesómnak a keresztapja, ha jól tudom, meg lehet valami körbeházasodás is volt a családunk között, már nem emlékszem. Ez annak idején úgy derült ki, hogy a srác meséltem, hogy Komádiban és Zsákán is élnek rokonai, nekem pedig ott gyökeredzik az anyai családom. Aztán kiderült, hogy Ő a Láda Sanyi bácsinak, (aki Vésztőn él) a fia.) És akkor nekem leesett, hogy én akkor őket ismerem, és még valamilyen kapcsolatban is állunk.
Na mindegy, azóta eltelt másfél év a srác kint szolgált, és akkor nem láttam jó ideig, míg most a hétvégén újra felhívott, hogy jönne hozzám kiropraktika kezelésre.
Mivel nem volt meg a száma, így nem tudtam beazonosítani, majd beteker az udvaromra, egy hatalmas izmos pasas, (mint az amerikai tengerészgyalogosok) én pedig néztem kifelé a fejemből.
Szia, mióta vagy szőke- szólított meg.
Basszus, ez engem ismer, futott át az agyamon, de nem tudtam hová tenni.
Mindegy, azért nekiálltam rendbe tenni az embert. Közben beszélgettünk. Próbáltam semleges témára terelni a beszélgetést, mert azt azonnal tudtam, hogy Ő pontosan tudja ki vagyok, de én sehová nem tudom elhelyezni. Pedig megemlítette, hogy hazajött Afganisztánból egy rövid időre, de mivel hozzám járnak a fegyveres erőkből többen is, az istennek sem sikerült beazonosítanom. Úgyhogy csak úgy felszínesen beszélgettem vele, közben betettem egy mély meditációs cd-t, hátha elalszik, de nem, akart elaludni.
Mindenesetre közel egy óra alatt megemlítette a kislányát. Na végre egy jó téma, erről beszélgethetünk anélkül, hogy lebuknék, gondoltam, úgyhogy elkezdtem faggatni, hogy hogy viseli a családja a hosszú távolléteket, stb.
Mondta, hogy azt hinné az ember, hogy megszokják egy idő után, de nem.
Éppen készültem ráülni a hátára, amikor rákérdeztem, hogy a felesége mit csinál?
És akkor közölte, hogy a kínaiak rabszolgája. (Gondoljátok el, már ekkor több, mint egy órája beszélgettem vele, úgy, hogy nem tudtam kicsoda, nagy teljesítmény, mi?)
És akkor halványan derengeni kezdett egy fény fejemben, (mármint a kínaitól)
-Hogy is hívnak, mi a pontos neved?- hajoltam be az arcába.
-Találd ki-jött a válasz hatalmas, fülig érő vigyor kíséretében.
-Csak nem te vagy a Láda gyerek?-vertem be a fejemet a képzeletbeli falba.
-De igen- kíváncsi voltam mikor esik le neked.
Képzelhetitek, alig égtem, hogy nem ismerem föl a pasit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése