Tartja a mondás. De lejárt a 150 év, felelik rá többen. Nos, kicsit utánajártam a dolognak, történész barátaimat is megkérdeztem erről.
Mert ezt a mondást bizony minden Magyar ismeri, bár Osztrák sógoraink nem ismerik, nem hallották és nem is tudják mire vélni.
A történetnek kedves barátom szerint nincs így nincs igazi történeti visszatekintése, bár az igaz, hogy nagyjából 1850-es évektől tartja a mondás és jár szájról szájra.
Viszont bármilyen valós vagy valósnak vélt alapja is van a mítosznak, pl az egyik mítosz, (ez a közismertebb) mi azért nem koccintunk sörrel, mert 1848-49-es szabadságharc leverése után (és az Aradi vértanúk kivégzése után) az Osztrákok sörrel koccintottak a győzelemre.
A másik mítosz azzal fonódik össze, hogy mi Magyarok bortermelők vagyunk és az Osztrákok akkor jöttek elő a sörrel és mi ennek szerettünk volna gátat szabni.
Mindenesetre a történet bárhogy is történt vagy nem történt, az időkorlát hamisan terjedt el, és a 150 éves időkorlátot 1980-as években kezdték el mondani. (hozzátenni)
Mindenesetre aki úgy gondolja tartja a hagyományt, egy biztos, Magyar ember sörrel nem koccint.
Hogy meddig nem? Soha.
Hogy miért is nem?
Nos, bárhogy is történt, bárki is mondta ki ezt a mondatot, biztos nem úgy gondolta, hogy 150 évig nem leszünk jó komák, de 150 év után a keblemre ölellek.
Abban az időben egyébként sem mondtak olyan mondatokat, hogy Magyar ember 150 évig nem koccint sörrel. (rosszul is hangzik.)
Inkább úgy hangozhatott, hogy "Magyar ember soha többet sörrel nem koccint.
Mindenesetre, aki Magyar ember, 150 év ide vagy oda, de sörrel nem koccint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése