Fülbevaló

Nos, szerdán kifúrattam a fülemet. Eddig nem volt fülbevalóm, ez sok embernek azonnal feltűnt, sok ember meg fülbevalóval ajándékozott meg. Persze nagyon irigy voltam mindig azokra akikek szép ékszerek lógtak a fülükből, de nem volt bátorságom kilyukasztatni.
Voltam vagy 10 éves, amikor rávettem anyámékat, megfelelő hiszti kíséretében, hogy nekem fülbevaló kell. Persze meg is vetettem hozzá nagyon szép arany függőket (mindezt még a kommunista rendszerben egy fizetés áráért), aztán irány a Corvin. (A gyengébbek kedvéért Pesten régen Corvinnak a Blaha Lujza Téren lévő áruházat nevezték, ma már ha jól tudom nincs meg.) Szóval ott volt ilyen fájdalommentes fülbelövés. Szóval akkor fél téglával vertem a mellem, hogy nekem fülbevalóm lesz. Majd odaértünk. Pont egy olyan szerencsétlen időpontban érkeztem, amikor egy fiatalember körbelövette a bal fülét. Ott álltam és néztem, ahogy a srácnak vörösödik a füle és a feje is egyben, (gondolataim szerint a fájdalomtól) Otthagytam csapot-papot, a döbbent anyámmal meg a méregdrága fülbevalóval együtt és uccu hazáig rohantam, nekem ugyan fülbevaló nem kell a jövőben sem felkiáltással, így közel 35 évig nem volt fülbevalóm.
Aztán két éve Angel az egyik legjobb barátnőm, (nehéz ezt összerakni, mert kevés ember van, akiben úgy évtizedekig megbízik az ember, és mindent tudnak a másikról, egyik Ő a másik megy Zsanika) szóval Angel 3 éve kifúratta a füleit, neki sem volt fülbevalója és utána rengeteg szebbnél-szebb ékszert kezdett viselni. Mindig azzal húzott, hogy nem is érti, miért nem csináltatta meg eddig. Úgyhogy irigykedtem. Most a szomszédasszonyom elment itt Cegléden és talált egy helyet, ahol orrbelövést is vállalnak. Na, akkor mondom, én is veled tartok és végre lesz fülbevalóm. Persze előző este, hogy kis bátorságot öntsön belém valaki, felhívtam Zsanikát, és újságoltam neki, mire készülök, (gondoltam, neki már köldök pirszingje is van, tuti mondani fog valami biztatót. Az első mondat tőle így hangzott. "És nem félsz?" Majdnem leestem az ágyról. Basszus, nem erre számítottam. Próbáltam tovább faggatni, hogy neki fájt-e, erre közölte az én őszinte barátnőm, aki mindig mindent megmond nekem, hogy nem tudja, kicsi volt, amikor kilyukasztották. A pirszinget azt nemrég csinálták. Na az nem fájt, mondta végre nyugtatólag, meg biztos elérzéstelenítik.
Na így felvétereztve bátorsággal elmentem a bizsushoz. Még az utolsó pillanatban elmeséltem a Corvinos sztorit, a szomszédasszonyomnak. Na, akkor te mész előre, tolt be a csajhoz. Na, leültem , a biztonság kedvéért kifaggattam, mennyire fog fájni. Mondta, semennyire a pattanást fogom hallani, amikor rácsapja a fülbevaló végét a gép. Azért mivel ilyen beszari vagyok Lidocainnal leérzésteleníti. És már bent is volt a fülbevaló. Ennyi volt?-kérdeztem. Igen, miért mit vártam? Nem is értem mitől féltem ennyi ideig. Mindjárt felhívtam Zsani barátnőmet és újságoltam a hírt. Meg is kérdeztem tőle, meg van-e a még, amit Karácsonyra nekem szánt fülbevaló, mert szükségem lesz rá?