Sokáig nem igazán értettem , miért is nem érzem magam otthon Cegléden, egyszerűen nem tudom otthonomnak érezni ezt a várost. Pedig én már laktam sok helyen, de sehol nem éreztem olyan egyedül és magányosnak magam, mint itt, ebben a városban, amit otthonomnak választottam. Aztán a múlt héten jöttem hazafelé Karcagról, mikor egy szintén Ceglédre keveredett Pesti csajjal utazhattam együtt. Ő is mondta, a férjével költöztek le 6 éve, de egyszerűen nem érzik jól magukat, és már mennének bárhová csak el innen. És Ő fogalmazta meg, hogy miért is érezzük olyan rosszul magunkat. Mert a ceglédiek baromi sznobok, nem engednek be senkit közéjük. (Nem tudná meghatározni Ő sem, hogy mi az oka, mire verik a nyálukat, hiszen alapvetően bunkó parasztok, de olyanok, mint a béltényészes egymással szaporodók, csak egymást fogadják el. Mindenki rokon mindenkivel, csak azt fogadják el, aki rokon és bizony ezáltal sok betegség is felüti a fejüket közöttük, és ezért van ennyi elmebeteg is ceglédiek közt.
Szóval, akkor már nem egyedül érzem ezt, töprengtem hangosan. Nem biza, hidd el, ezek csak és kizárólag beltenyésznek, nyugtatott az új ismerős. Mondjuk nekem ezt már mondta valaki, annak idején az unokatesóm anyukája, aki közel 30 éve lakik már Cegléden, (Ő is budakalászi volt) mondta, hogy ne lepődjek meg, de itt ilyenek az emberek. És még ezután Ők mondják sznoboknak a Pestieket? Miért is sznobok a pestiek? Mert nem foglalkoznak mással? Mert nem kíváncsiak arra, hogy mit csinál, hogyan él a másik? Mert nem vagyunk irigyek arra, mert a szomszédnak egy tojással több van, mint nekem? Mert mindenki csak magával foglalkozik és nem kíváncsi arra, miből, hogyan él a szomszédja? Mert nyitva lehet hagyni ajtót-ablakot, tutira biztos lehetsz benne, hogy a kutya nem fog belesni hozzád, hogy megnézze mit is csinálsz? Szerintem ez nem sznobság, hanem megfelelő intelligencia ahhoz, hogy hagyjuk a körülöttünk élőket élni. Képzeljétek el, Pesten is köszönnek egymásnak a szomszédok, Pesten is tudjuk, ki kicsoda, sőt a kerületben élők is nagyjából ismerik egymást, akik egy utcában laknak ott is köszönnek az utcán a másiknak. Sőt volt olyan időszak, hogy ha elmentem vásárolni, akkor alig tudtam hazaérni, annyi ismerőssel futottam össze. Csak az a különbség, hogy ha Pesten leállsz valakivel beszélgetni, akkor azt tényleg régen láttad, és valóban kíváncsi vagy rá, és nem azért jártatod a szád, mert úgy illik, vagy mert épp rokonod,illetve ami nagyon fontos, nem azért állsz le valakivel beszélni, hogy megtudd mije van, mire irigykedhetsz a jövőben, hanem, mert érdekel, hogy hogy van. Nem kezd el a pesti ember gyűlölködni a szomszédjára, és képzeljétek Pesten az sem divat, hogy feljelentgetjük a szomszédot, mert épp nyivákol a kutyája, vagy hangosabban szól a TV-je, mert bizony ott mindez senkit nem érdekel. Csak vidéken vannak ilyen emberek. Mert, mi akik Pestről jöttünk, pontosan tudjuk, hogy ez olyan apróság, amit magasról kell leszarni, még foglalkozni sem érdemes ilyesmivel, nemhogy hatósághoz járni. A hülyéket is jobb elkerülni, mint harcolni velük, mert basszus, a harccal csak energiát vesztesz. Buddha mondta. "Ne harcolj az ellenségeiddel, saját természetük viszi Őket romlásba" Aki Pestről jön, mint pl én is, mi ösztönösen tudjuk, hogy ez így van, a ceglédiek, meg sajnos megtanulni is képtelenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése