Annyiszor nyavalyogtam már, hogy szeretnék pasi lenni legalább egy hétig, hogy megértsem miért is gondolkodnak ennyire idiótán. Megismerkedtem egy pasival, Olivérnek hívják, (vagy olvassa vagy nem, mindenesetre nem baj, ha tudja, hogy épp róla írok)
Szóval azon kevés pasik egyike, akit a neten találtam, nem hittem eddig a netes társkeresőkben, bár van ismerősöm, aki házasságot is kötött így. Meg a Zsani persze, aki folyamatosan így szed fel magának idiótábbnál idiótább pasikat.
Szóval némi levelezés után, meg mert látásból be tudtam azonosítani, mert többször láttam itt Cegléden, ráálltam egy találkozásra. Mondtam neki, hogy találkozzunk a Délibábnál, de mivel Ő nem ceglédi, hanem Albertirsai, így nem tudta mi a Délibáb. Javaslata az volt, hogy találkozzunk a Bíróságnál, rendesen körülírta nekem, hogy miképpen találom meg a ceglédi bíróságot, (mintha nem tudnám) Na gyanús volt az ürge, nem ismeri Cegléd legjobb cukrászdáját, de a bíróságot tudja hol van? Szóval végül is ráálltam a randira, és természetesen az utolsó fél percben kimentette magát, hogy sorompót kapott, ezért késni fog. Kivételesen pontos voltam, mert nekem a busszal igazodnom kellett, mert a következő az fél órát késett volna, így a fennmaradó 6 percet arra használtam fel, hogy vettem magamnak egy cipőt.:)
Szóval sétálok vissza a bíróság elé, amikor a másik oldalról megszólít egy ezüst színű kocsi mellől egy igen jóképű, szőke, magas pasi. Mindjárt döbbenten néztem kettőt, mert ez a pasi bizony nem emlékeztetett arra az ürgére, akit már láttam. Aztán csak kijutottunk a Délibábnál, majd utána rávettem, hogy nézzük meg a Miniket a Akvarellnél, majd hazavitt és még nálam is eltöltött másfél órát. Hosszan beszélgettünk, és közben leszűrtem, hogy nekem igazából tetszik a pasas. Megítélésem szerint Ő sem maradhatott közömbös irántam, hiszen nem lépett le 20 perc alatt, hanem tényleg azért ment 4 óra után este 9-kor haza, mert másnap én fél 4-kor keltem, mert tanfolyamom van Jászberényben. Szóval elég furcsán váltunk el, mikor kikísértem, mert így konkrétan nem beszéltünk meg semmit, hogy utána hív majd, vagy mi lesz, én pedig a házasságom alatt eléggé kimaradtam ezekből a randizási szokásokból. Ezt el is mondtam neki, hogy nekem mindent el kell mondani, mert nem tudom, hogy ilyenkor mi is van, meg megnéztem párszor a nem kellesz eléggé című filmet, és abban pontosan jól le van írva, hogy a pasinak kell jelentkeznie, ha kell a nő a pasinak mindent el fog követni érte, stb. Szóval nem értettem a célzást, amikor azt mondta, hogy nem változik a telefonszáma, és el tudom érni. Mondom, mi van? Hát azt már a neten írta, hogy Ő is elvált, 10 éves kislánya van, úgyhogy épp Ő sem a randizás nagymestere. Gyorsan végiggondoltam még az elején kell-e nekem olyan pasi, akinek van gyereke, de be kell ismernem, én nagyon szeretem a csibészeket, a szomszédban lévő három rosszasággal is nagyszerűen kijövök, a pótanyjuk vagyok már. Szóval átgondoltam, és rájöttem az sokkal nagyobb gáz lenne, ha 35 éves koráig még sosem nősült meg, és tipikus önző agglegyén életet élne, mintsem az, hogy van gyereke. Nos, mivel egy gyereke van, ha úgy adódik, akkor bevállal még egyet, ha kettő, akkor már nem valószínű, szóval Ő még elég jó partinak számít. Úgyhogy ezért is találkoztam vele, de mint fent írtam, nem értettem, hogy miért így váltunk el... Aztán persze elmondtam a Zsaninak is, aki mondtam megért abszolut engem, de még véletlenül se hívjam föl egy sms-t se küldjek neki, mert ha kellek a pasinak jelentkezni fog, csak szerinte kettő vagy három nap múlva, mert minden férfi ilyen. Nos, eltelt az első, majd a második nap, semmi hír róla. Hát, már lerágtam a 10 körmömet, meg kitakarítottam cakkum-pakk az egész lakát. (minden sarok kiürült, ha jöttök nem fogtok ráismerni, a fürdőszobám is tökre átlátható lett, már nincsenek itt-ott építési és költözési maradékok, kimostam az összes függönyt és még ablakot is mostam. Leszedtem az ágyról a matracot átsúroltam, megfordítottam, vettem két új takarót, rendet raktam a szekrényemben és sorolhatnám. A vendégeim meg is jegyezték, hogy szokatlanul csillog-villog minden nálam, a pasi nem jelentkezett.) Majd a második nap este nagy kegyesen küldött egy sms-t amelyben érdeklődést mutatott irántam. Basszus, ezért kellett ennyit idegesítenem magam? Na arra válaszoltam, majd utána többször is írt, felhívott, majd semmi. Írtam neki egy sms-t úgy egy nap múlva, hogy ugyan ma is dolgozik? Erre ír egy közömbös választ, hogy igen, szerdán délután lesz szabad. Mindjárt megkérdeztem Zsanit, mit is jelent ez, de azt mondta, hogy már Ő sem, meg a Kitti sem tud kiigazodni a pasikon, úgyhogy halvány lila gőze nincs, ezért azt javasolja írjak neki egy üzit úgy 3 óra múlva, hogy ez mit is jelent rám nézve, majd mosoly fej. Írtam is, semmi válasz további két órán keresztül, közben egy vendégem hívott, hogy megbeszéljük szerdán az edzőtermi látogatást. Erre bepipultam, írtam Olivérnek egy üzit, hogy látom nem erőlteti a találkozást, ezért inkább edzőterembe megyek szerdán a Gáborral. Na erre azonnal felhívott, hogy Ő úgy gondolta, hogy szerdán találkozhatnánk, úgy este 6 felé és akkor úgy igazítsam az edzőtermet, hogy tudjunk találkozni... A falat kapartam, hogy miért nem lehet egyértelmű valaki. Mondtam is a Zsaninak, hogy ez a pasi mint kiderült, nem iszik nem dohányzik, sőt az alkohol szagát sem bírja, erre a Zsani padlót fogott, hogy ilyen pasi nem is létezik. Hát ezek szerint mégis. De ezért írtam, hogy annyira szeretnék egy kicsit pasi lenni, hogy megértsem miért is szívat engem, mert persze a barátnőim szerint, minden pasi szívatja a nőket, hogy le sem szarja, aztán nagy kegyesen mégis előkerül, majd megint két napig semmi. Most, mint mondta Ő is ebben a hintában van. Hát nem tudom és nem is értem, miért nem lehet valami egyértelműen, igen, vagy nem. Pont olyan egyszerű igen és nemet is mondani, és akkor a másik nem aggódik azon elég jó-e az éppen aktuális pasasnak. (Persze a lakásomra ráfért a takarítás, úgyhogy ennyi haszna mindenképp volt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése