Elkísértem a szomszéd kislányt Pestre a szemészeti klinikára, gondoltam, ha már úgyis megyek összefuthatnék néhány barátommal. (Bocs csak a legfontosabbak jöhettek számításba.)
Szóval meg is beszéltük a Zsanival meg a Zsuzsival, hogy találkozunk. Hajnali 5h 23-kor Zsani borította a programot az sms-ével. Mi van, néztem újra a telefonra, a Zsani hajnali 5h-kor ilyen eleven, mikor máskor 9 h-kor hívom és még javában alszik a telefonálás közben is? Azt ecsetelte, hogy csörgessem meg, mielőtt elindulok hozzá, mert takarítania kell? Hogyan ez hajnalban jutott eszébe?-törtem a fejem rajta. na nehogy már a takarítás miatt ne tudjon aludni nem ilyennek ismertem.
Közben reggel Zsuzsi is borította a programot, mert valami öregasszonyt ment etetni, úgyhogy keresztbe húzta a közös shopingolás tervemet.
Valamikor 11h körül értem a Zsanihoz, hatalmas meglepetés várt, rend volt nála. Azonnal kiszúrtam, most képzeljétek el a Zsaninál az én lakásomhoz hasonló káosz uralkodik rendszerint, ehhez képest, most ragyogott minden. takarítottál? álltam döbbenten az ebédlőben. Aha, ideges voltam nagyon a pasik miatt úgyhogy egy hétig mást sem csináltam, mint suvickoltam a lakást. Csak a Kittinél (Zsani húga) két napig tartott a rendrakás. Látom ablakot is mostál konstatáltam. Ja, még a redőnyöket kívül-belül is átsúroltam, verte a mellét.
Na, nem jött össze a közös tali mondtam, és kicsomagoltam a sok ajándékot amivel barátnőm elkápráztatott. A hiúságomra utazott, egy csomó fülbevalót kaptam.:)) Mondtam is a barátnőmnek, hogyha a Zsuzsi mégis telefonál, megmondom neki, hogy jöjjön föl hozzá, és nála találkozzunk. Úgysem jön föl, mondta Zsani, mert a barátnőnket már így ismerjük, hogy kicsit nehezen mozdul otthonról és mindig közbejön valami. Épphogy leülök, mikor megcsörren a telefonom, Zsuzsi az. Hol vagy most?-jön a kérdés. A Zsaninál,-mondom neki, följöhetnél szúrom bele, bár nem számítok igazán pozitív válaszra tőle. Jó, megyek jön azonnal a válasz és mindjárt mondom is a Zsaninak. Mi van?-kérdezi Ő. Hát a Zsuzsi felugrik hozzád. Ez meglepő vág döbbent képet, de persze mindketten örülünk.:)) Bár nem értjük, mert évek óta mond le közös barátnőnk programokat, keres kifogást, bár hozzá kell tenni nagyon aranyos csaj. És a döbbenetünk fokozódik, mikor kisvártatva sütivel a kezében meg is érkezik a csaj. Még este is értetlenül beszéljük, hogy minek is köszönhettük, hogy eljött. Zsani szerint már nagyon kíváncsi lehetett rám, mert miatta tuti nem mozdult volna ki. Na mindegy, akármi volt is az oka, jó volt veletek lányok újra találkozni, együtt lenni. Szeretlek titeket nagyon. Mindenesetre mikor a múlt héten Zsuzsitól kaptam egy levelet lefordultam a székről úgy nevettem. Azt írta, hogy örömmel konstatálta a blogomat olvasva, hogy nem érzem jól magam Cegléden, ennek hatására reménye visszatért, hogy visszaköltözöm Pestre... Mondtam is a szomszédasszonyomnak valamelyik nap, hogy engem úgy várnak vissza, hogy már azon gondolkodom eladom valami úri cigánynak a lakásomat és megyek is vissza...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése