Szörnyű ez a nap...

Szörnyű ez a nap! Ez a hét... Egy kisfiú meghalt Székesfehérváron egy fűtetlen házban... Tegnap éjjel pedig a szinte felfoghatatlan buszbaleset... Hajnalban telefoncsörgésre ébredtem, barátnőm volt az. Ordított a telefonba, hogy hallottad? A gyerek rajta volt a buszon! Milyen buszon?-nem is értettem miről beszél...-de már letette a telefont, mire eszméltem... Hívtam vissza egyből, mi van?-kérdeztem. A párja vette föl, már úton voltak, hogy Olaszország felé száguldjanak én pedig összeszorult gyomorral figyeltem az eseményeket a neten, alig tértem magamhoz... Tudtam, hogy sítáborban voltak,de nem tudtam pontosan hol. Alig figyeltem, amikor mesélte a kislány hová mennek... Szokás szerint a magam dolgával voltam elfoglalva... Olvasom, 7 halott, majd 16, rengeteg sebesült és tudom, hogy egy kislány a barátnőm kislánya is ott volt, ott volt a végzetes buszon... Ordítani tudnék a fájdalomtól, hiszen gyerekekről van szó Felfoghatatlan tragédia, akkor még nem tudtam él-e egyáltalán a gyerek csak reménykedtem... Imádkoztam, ilyenkor mondják azt, hogy nem létezik ateista. Bár megjegyzem, hol van az Isten ilyenkor? Órákig nem tudtam semmit csak azt, amit a híradásokból olvastam. Persze a közös barátok is hívtak, tudni akarták mi van, mit tudok, de csak annyit tudtam, ami a híradásokban ment és a telefonomat vittem magammal mindenhová... Tudtam, ha nagyobb a baj, és intézkedni kell, akkor én leszek az első, akit hívnak... Nem csörgött, nem csörgött a telefon én pedig eszemet vesztve járkáltam a lakásba, és nem tudtam mit csináljak... Gyorsan intéztem minden telefont, nem akartam, hogy foglalt legyen a vonal, ha befut a hívás, el tudjanak érni... És befutott... A kislány életben van, de állapota súlyos, nagyon súlyos. Sírtam, a könnyeimet nyeltem...bár még mindig nem tudom életben marad-e, de jelenleg él... Bízom benne, hogy a sérültek felépülnek és visszatérnek közénk. Hétfőn nemzeti gyásznap lesz, a házakban a szomorúság, az ablakokban gyertya... Nagyon megrázott ez a tragédia és el sem tudom képzelni milyen érintett szülőnek lenni. Csak hallgatok, gyertyát gyújtok és félárbocra engedem a szívemet....