A blog...

Amikor elindítottam ezt a blogot, hihetetlen öngúnnyal, öniróniával kezdtem el írni nektek... Nekem valamiért tetszik az ironikus humor és sokszor saját magam is kinevettem magam... Tetszett, hogy bosszankodom... :D :D Aztán elkezdett a blog személyessé válni, főleg azután, hogy megtudtam, mennyien szeretitek és mennyi olyan ember is olvassa napról-napra, akiket én is személyesen ismerek és szeretek... Igazából átalakult egy olyan naplóvá, amelyben megírtam nem csak a velem történteket, hanem az érzéseimet, fájdalmaimat, gondolataimat... Hogy ez nyilvános? Nos..., nekem az írás egyfajta elvonulás... Jól érzem magam mindeközben, amikor írok... Mindamellett én is észrevettem, hogy az utóbbi időben inkább fájdalmasak lettek a megosztásaim, nem viccesek. Sokkal több érzelem van bennük, mint előtte... Nem tárgyilagos, hanem érzelgős, pityergős lett... Több fájdalom van mostanában az írásaimban, mint a halotti beszédben... Próbálok olyanná válni, akik mások életébe mosolyt csempésznek az írásaikkal, beszédjeikkel... Próbáltam úgy írni nektek, hogy ne áradjon belőlem a panasz, ne reagáljak a külvilágra, stb..., de egy idő után már nem ment... Túl sok a szomorú esemény az életemben és már én is megtörtem... Lehet az öregséggel jár, de érzelgős lettem... Nyilván ennek ellenére vannak, akik még mindig élvezik az írásaimat, mert jobban belelátnak a személyes történetembe, de én is látom, nem helyes ennyire beengedni mindenkit az életembe... Komolyan eljátszottam a gondolattal, hogy egy gombnyomással törlöm is blogot, és végleg felhagyok az itteni írással... Ma megkérdeztem az első szerelmemet, mivel fogják ennyire őt... Komolyan elgondolkodtam, hogy lehet egyfajta félelemben él, csak sosem merné elmondani... Egy áldozat orientált világot élünk, ahol mindenki áldozata valaminek. Ami így van, természetes, de már túl babusgatjuk. Van egy buzzfeed videó ahol nők állítják, hogy napi szinten elnyomják őket a patriarchális férfiak a "man-spreading" jelenséggel a tömegközlekedési eszközökön. Man spreading az amikor a férfi terpeszben ül, mert a széles váll keskeny csípő miatt így van egyensúlyban meg mert nem férnek el a golyói. Tényleg nem, és szerintem tök természetes, hogy terpeszben ülnek, sőt még vonzó is... De a nők áldozatai ennek. Ugyanígy a meninistek áldozatai a feministák elnyomó erejének. Ez az egyoldalúsítás, ez a mindenki a saját filmjének a főszereplője mentalitás ahol mindenki aki negatív élmény okoz csak gonosz lehet hozzáállás ellehetetleníti a kapcsolatokat nem csak társadalmi hanem interperszonális szinten is szerintem. Mindenki a saját oldalát nézi és baszik belegondolni a másik okaiba. Pedig akkor sokkal könnyebben, feszülés nélkül meg lehetne oldani problémákat.