Féltem pénteken nagyon

Péntek délután vendéghez kellett házhoz mennem, elég soká végeztem, este 7 után értem haza. A Szállás utcán kikerültem három fiatal férfit, és befordultam az utcánkba. Mire betolattam a ház elé, leálltam, összeszedtem a csomagomat, azt vettem észre, hogy három férfi beálltak a kocsim elé a sötétben. Nem ismertem őket, és nagyon vigyáztak arra, hogy sötétben maradjanak. Felkapcsolódtak a reflektorok, de a három pasas arca nem látszott. Azt vettem észre, hogy háromszög alagban állnak, és valami elterelő beszélgetésbe kezdtek, melyről arra következtettem, hogy Romákról van szó. Elég megtermettek voltak. Ott álltam az autónál, kezemben a bevásárolt csomag és rettegve gondoltam arra, hogy nekem most el kell indulnom a sötét lakásom felé, miközben három megtermett pasas fenyegetően áll mögöttem. Tudjátok, olyan női hatodik érzék. Egysezrűen tudtam, éreztem, ha én most felmegyek a lépcsőmön ezek tuti utánam jönnek, és az ajtómat utánam benyomják, de még lehet be sem jutok... Egysezrűen éreztem, hogy ez fog következni. Biztos, hogy tudták, hogy egyedül élek és, hogy én oda, ahhoz az ajtóhoz fogok elindulni. Utolsó pillanatban jött egy mentő ötlet, hogy a Bettihez menjek. Szerencsére még nem volt késő, úgyhogy csomagokkal együtt elindultam a szomszédasszonyhoz és vertem az ajtaját, hogy engedjen be... Nos, ez volt a szerencsém, gondolom erre nem számítottak, Betti talán a hangom sürgetésén hallota, hogy valami baj van, egyből ajtót nyitott, és beengedett. De kinézett és már láttuk, hogy távolodnak, akkor kezdtek el távolodni, amikor a Betti menedéket nyújtott nekem. Addig ott álltak, és gondolom várták mi lesz. Kihívtam persze a rendőröket, de közben hallotam, hogy miközben elfelé mentek szidkozódtak... Szóval sikerült megmenekülnöm, de ez annak köszönhető, hogy elég jó a szomszédság, figyelünk egymásra, és már fél szavakból tudjuk, hogyha baj van. De azért komolyan megijedtem. El is döntöttem, hogy önvédelmi leckéket veszek